Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-18 / 296. szám
Újjászületik a Kner Nyomda Lenin és az óra iIfM' % m Már áll a ház A békéscsabai Kner Nyomda rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. A 350 millió forint értékű átalakítás folyamán új épületeket emeltek, új offset- és mélynyomó berendezéseket szereltek fel. Idén már 7000 tonna színes nyomású csomagalóanya- got állítottak elő, jövőre 10 ezer tonnát gyártanak. Az offset- nyomó gépek ötszínű felirattal készítenek címkéket és csomagolóanyagot a mezőgazdaság, az édesipar, a szeszipar és más iparágak termékeihez. A mélynyomó gépsorból 2—3 színű csomagolóanyag kerül ki. Képünkön: színes címkék darabolása. iitalomosztás Tartós megtakarításból és az első félévi tervtúlteljesítésből eredő jutalomból összesen mintegy százezer forint állt a Jókai Színház igazgatósága rendelkezésiére, hoigy a december 17-i társulati ülésen prémiumban részesíthesse a színház legjobb dolgozóit. Százöt művész, műszaki, adminisztrációs és ügykezelési területen dolgozó — a társulatnak csaknem valameny- nyi tagja — kapott jó munkájáért jutalmat. Fogadóóra a megyei tanácsnál A soron következő fogadóórát Csatári Béla, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnök- helyettese tartja december 19-én, délelőtt 9—12 óráig hivatali helyiségében, Békéscsabán, Irodaház. A PAMUTTEXTILMÜVEK Mezőberényi Gyára felvesz 14—17 éves fiúkat és lányokat az 1971. február 1-én induló tanévre SZÖVŐipari tanulónak Képzési idő: 1 év. Jelentkezés: a gyár üzem- gazdasági osztályán a hét minden munkanapján. 118349 A MÁV békéscsabai vasútállomás dolgozói a Szabolcs-Szat- már megyei árvízkárosultak megsegítésére egyhavi keresetüknek megfelelő pénzösszeget ajánlottak fel. A tavaszi nagy esőzések azonban folytatódtak és Békés megyében is súlyos károkat okoztak. Ennek lett a következménye, hogy 27 állomási dolgozó háza megrongálódott, illetve részben vagy egészen tönkrement. Tíz családi házat teljesen újjáépítenek. Ezekből három már el is készült, mégpedig Szőke Dániel és Pallag Sándor kocsirendezőé Kötegyán- ban, valamint Hrabovszki György vonatvezetőé Békéscsabán. A Vasutas Szakszervezet Területi Bizottsága és a Vasutas Szakszervezeti Központ minden károsultnak anyagi segítséget nyújtott. Akinek szüksége volt rá, az OTP-től kapott kamatmentes kárépítési kölcsönt. Az állomás szocialista brigádjai körében már a bajt követő napokban mozgalom indult. — Nem nézhetjük tétlenül — mondták egymásnak az emberek. Amikor pedig Hrabovs2kd György vonatvezető ismét bement dolgozni és majdnem sírt elkeseredésében, Zahorecz Pál szólította meg először: — Mi baj, Gyurikám? — kérdezte. — Térdig ér a víz a lakásunkban. összeomlik az egész ház. Mindenünk elveszett —• hangzott a válasz. — Sajnállak benneteket, de nem maradsz magadra. Ránk számíthatsz. Már áll a ház a Kun utca 53. szám alatt. (És nem is olyan, mint a régi volt. Téglafalú, kisebb villának beillő. A hajdani vályogház maradványaiból egy méterre emelték a talaj szintjét. Arra épült az új, amit soha Építtetők, közületek részére 500-as cementet korlátlan mennyiségben ki tudunk szolgálni. ÁFÉSZ, Zsadány. Telefon: Zsadány 18. 166722 többé nem veszélyeztet a belvíz. A keserű emlék azonban még nem merült a feledés homályába. Az asszony szeme újra köny- nyekkel telik meg, amikor beszél róla. — Május volt. Esett az eső, dörgött az ég. Mintha a pokol minden ördöge rászabadult volna a világra. A kertben állt a víz, és egy reggel a lakásunkba is bejött. A falak rogyadozni kezdtek. Másnap ki kellett költözni egy iskolába. Mentettük, ami menthető. Hrabovszki Györgyné akkor belebetegedett. Kórházba került. A férfi a gondokkal magára maradt. Ám akkor már ott állt mellette a brigád. — Jöttek sorban. Akinek szabad ideje volt. Sokszor éjszakai szolgálat után is. Fáradtan. És jöttek a Szabadság Tsz-ből is. Akik a feleségemmel dolgoznak. Bontottuk, ami még megmaradt a régi házból. Közben érkezett a pénzsegítség is. Küldött a szakszervezet, a városi tanács. A Magyar Vöröskereszttől kaptam értesítést: 25 ezer forintot jóváírnak az OTP-től felvett 154 ezer forint építési kölcsönre —< magyarázza szép sorjában a férfi. A legnagyobb meglepetést pedig az okozta, amikor megállt egy gépkocsi a portájuk előtt és leemeltek róla egy hordozható cserépkályhát. — Az Alföldi Kőolaj- és Gépipari Gépgyárból jöttünk — mondták és el is indultak a kályhával be a kapun. — Ne hozzák ide. Mi nem rendeltük azt — tiltakoztak Hra- vószkiők, de hiába. Ma sem tudják, hogy kinek köszönjék meg. Egyelőre az egyik szobában húzódnak meg Hrabovszkiék. Két fiuk van még itthon. Karácsonyra a másik szoba is meglesz. A redőnyt kell felszerelni az ablakra és néhány apróbb munka van hátra. Az asszony lassan teljesen rendbejön. Már tervezgeti, hogy tavasszal majd újra felássák a kertet, az elpusztult fák helyett pedig újakat ültetnek. Talán azokat nem viszi el a víz. Aztán 25 évig törleszteni kell a házépítésre kapott kölcsön részleteit. Három évig ‘ még Hrabovszki György keresetéből, majd a nyugdíjból. De akkor már a gyerekek is segítenek. Egyszer úgyis övék lesz ez a ház. Téglából épült. Jó néhány generációt kiszolgál majd. % Pásztor Béla V oltam az idén a VIII. kerületben látogatóban. A pártbizottság üléstermében, ahol beszélgettünk, volt a falon egy Lenin-portré. Az idő telt-múlt, és én utána mondtam az elvtársaknak: még valami kell arra a falra: egy óra”. Kádár János mondta el ezt a kis történetet kongresszusi zárszavában. Teljesebbé tette vele a falra nem függeszthető, csak bennünk élő Lenin-képet, mert az a „Szókratész koponyájú és mindent látó szemű, tömzsi, izmos” Lenin, talán egyetlen szermélyes tulajdonával sem bánt oly szűkmarkúan, mint az idejével. Gorkijnak semmiesetre sem lehetett igaza abban, hogy hajlam lett volna benne az asz- kézisre, Krupszkaja egyik visz- szaemlékezésében így ír: „Anyámmal együtt egy vámőrnél kibéreltünk két kis szobát. Hamarosan Ijlics is megérkezett. Sokat fürdött a tengerben, rengeteget kerékpározott — nagyon szerette a tengert és a tengeri szelet —, Kosztyicinékkal vidáman csevegett mindenféle semmiségről, élvezettel ette a rákokat, amiket a házigazda fogott nekünk”. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a legkisebb elnézést is tanúsította volna önmagával szemben, ha úgy érezte, valami zavarja a munkájában. N. A. Alekszejev jegyezte fel a Londonba érkező Leninről, hogy nem akart a többi iszkrás között a kommunában élni, mert „tudta, hogy az Oroszországból és külföldről érkező elvtársak, jó orosz szokás szerint, örökké rajta esiingenének, mit- sem törődve az idejével, ezért arra kért, hogy lehetőleg kíméljük meg a túlságosan gyakori látogatásoktól”. A munka az más volt. A munka nem üres fecsegés. A munkára Lenin semmi időt nem sajnált. „Hetekig vesződtem azzal, hogy valósággal „kivallattam” egy hozzám ellátogató munkást arról az óriási gyárról — írja —, amelyben dolgozott. Igaz, a leírással (egyetlen gyár leírásával!), ha igen nehezen is, úgyahogy mégiscsak elkészültem, de megtörtént, hogy a munkás a megbeszélések után homlokát törülgetve, mosolyogva mondta: „Könnyebb túlórában dolgozni, mint megfelelni a maga kérdéseire!” N em sajnálta Lenin az időt arra, hogy a Diderot és d’Alambert dialógusát a materializmus természetéről személyesen lefordítsa; jutott arra is energiája, hogy a francia mellett megtanuljon németül, angolul, olaszul; egyszer egészen váratlanul derült ki róla, hogy tud csehül és egyebek között felkeltette érdeklődését valami a bolgár nyelv iránt is, mert nagyon sürgetett egy szótárt, amihez valamilyen oknál fogva úgylátszik csak nehezen juthatott hozzá. S ha már a szótárnál tartunk! Szovjet-Oroszország egyik legnehezebb periódusában, 1921- ben írta a következőket: „Lit- kensz elvtárs! Találkozásunkkor elfelejtettem megkérni arra, hogy ellenőrizze, hogy áll a mai orosz nyelv (Puskintól Gorkijig) (rövid) szótárának összeállításával foglalkozó tudós-bizottság ügye”. Ismertes Leninről, hogy egy ízben kifejezetten azért utazott Géniből Londonba, hogy beülhessen kedvenc könyvtárába, a British Múzeumba. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy szavait lehetőleg senki se értse félre. A Komintern III. kongresszusának egyik bizottságához írta: „Közölték velem, hogy a bizottságban a magyar — helyesebben, egyes magyar — kommunistáit ellen irányuló szavaim elégedetlenséget keltettek. Ezért sietek írásban közölni önökkel: amikor emigráns voitam (több, mint 15 éven át), jó magam is többször „túlságosan baloldali” álláspontot foglaltam el (mint most látom). 1917 augusztusában szintén emigráns voltam és pártunk Központi Bizottságához túlságosan „baloldali javaslatot nyújtottam be, amelyet szerencsére teljes egészében elutasítottak. Természetes, hogy az emigránsok gyakran „túlságosan baloldali” álláspontra helyezkednek”. C sak most, ennek a nagy, Lenin-kereső^ centenáriumi évnek az idején tárulkozik fel legapróbb részletekben is, hogy mi mindenre is jutott az idejéből annak, akinek a portréja mellől Kádár János most hiányolta az órát a VIII. kerületi pártbizottságon. Lenin nem azért tudott szűkmarkúan bánni az idejével, mert mindent a forradalomnak rendelt alá. Pontosabban: amikor a forradalomról szó volt. Azt hiszem, Lenin nem tartozott a lemondok típusához, azokhoz, akik áldozatot hoznak. Lenin szenvedélyes kielégülést talált mindabban, amit csinált, s éppen azért, ha valamit nem szeretett, azt nem is próbálta titkolni. Forradalom és tengeri fürdőzés; figyelmeztetés néhány magyar elvtárshoz és egy hatalmas ország szocialista építőmunkájának irányítása; törődés az Iszk- ra gondjaival, s nem törődés azzal, mit szólnak majd a londoni iszkrások, hogy nem akar velük lakni; utazás a tengerért és utazás a könyvekért. Ez így, mind együtt nagyon elhihetően, egyedül elhihetően hangzik Leninről. Azt azonban már senki sem hinné el róla, hogy akárcsak egyetlen elvesztegetett percet is megbocsátott volna, amit feleslegesen akartak rákényszeríteni értekezlet ürügyén. N emcsak azért, mert racionális elme volt, hanem mert szerette, amit csinált. E. G. Napilapok — 305 millió példányban A sajtó ma mái- közszükségleti cikk. Hiányát megéreznénk, reggel várjuk, munkába menet megállunk a standon: Kérek egy Naplót. így van ez a világ minden országában. Szerte a földrészeken 130 országban összesen 8063 napilapot kínálnak 305 814 000 példányban. A napilapok számát tekintve az USA vezet 1763-al, majd az NSZK (616), Törökország (472), India (465) és a Szovjetunió (457) következik. Svédország, Svájc, Spanyolország, Franciaország megelőzi Angliát a napilapok számában. A világ legnépesebb országában — Kínában — is „csak” 392 napilap jelenik meg. Az elnevezések országonként változnak, de akadnak hagyományos, átvett, vagy éppen angol nyelvterületen kiadott napilapok. melyeken azonosak a címek. így 14 napilap jelenik meg Times és News fejléccel, majd gyakori még szerte a világon a Tribune* a Journal, a Gazette és a Post. Rangsort állítottunk össze a napilapok alapítási esztendeje alapján. így a világ legöregebb újságja az 1777-ben alapított Gazette Montreal, melyet Kanadában angol nyelven 130 ezer példányban adnak ki naponta. Öt követi Zűriében az i780-ban megindított Neue Züricher Zeitung 80 ezer példányban. Végül felsoroljuk azokat a napilapokat, amelyek határainkon túl jelennek meg, magyar nyelven. A legnagyobb példányszámban — 130 ezer — az Előre jut el olvasódhoz és Bukarestben adják ki. Nagy példányszámú még a Magyar Szó, Novi-Sadban, az Űj Szó Pozsonyban. A Munkás Torontóban 3000 példányban szó] a Kanadában élő magyarokhoz. Majd pedig Tel Avivban 20 ezer példányszámú az Űj Kelet, melyet 1948 óta tájékoztatja magyar olvasóit.
