Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-16 / 294. szám
Megy ei énekkari hangverseny Sarkadon Aranydiplomát kapott a orosházi Madrigál Együttes December 12-én igen szép számú közönség előtt tartották Sár. kádon, a Művelődési Házban a Bartók Béla emlékének szentelt megyei énekkari hangversenyt, melyen öt kórus-vett részt. A szarvasi 2. számú Általános Iskola énekkara Privler Márta, az orosházi 3. számú Ének-zene tagozatú Általános Iskola együttese Dinnyés István, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola Sárhelyi Jenóné vezényletével — közreműködőként — lépett fel a koncerten, ugyanígy Rideg Lajos, a gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola klarinét-tanára és Vaszkán József csellista, az orosházi zeneiskola növendéke. Két kórus — SzokoJa.v Bálint vezetésével az orosházi Művelődési Központ Madrigál Együttese és a Megyei Művelődési Központ Kökéndy József vezényelte Általános Munkás Dalköre —minősítésért versenyzett a hangversenyen. Az orosházi.k egy Gesualdo- művet, Morlay Tavaszi táncát, Udvardy József Attila: Tel című versére készített kompozícióját es Babits Mihály—Szokolay Sándor: A zene hatalma című kórusmüvet adták elő, a csabaiak műsorán pedig Mendelssohn: Búcsú az erdőtől és Doráti: Hej, fel táncra című alkotása, Fride- ripi Baráti Köre es a Victor Hugo vemére készült Vincze-kó- rus, a Leszel a fény szerepelt — utóbbival elnyerték a Népművelési Intézet szakembereiből álló zsűri külön elismerését. Az összteljesítmény alapján a Madrigál Együttes aranykoszorús, az Általános Munkás Dalkör bronzkoszorüs diplomát kapott. Ez az eredmény különösen értékes akkor, ha felidézzük a zsűri egy tagjának hangverseny utáni megjegyzései, mely szerint a magyar kórusmozgalom az utóbbi esztendőkben olyan magas színvonalat ért el, hogy a mai bronzdiploma értékét e- kintve azonos egy fél évtizeddel ezelőtti aranykoszorús minősítéssel. Szaktárgyi versenyek úttörőknek A Magyar Úttörők Szövetsé- | gének Országos Elnökségé a Művelődésügyi Minisztériummal és más szervekkel közösen — a szövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából — országos szaktárgyi versenyt hirdet. A kisdobosok részére olva- sásí, helyesírása, mesemond ári, ! fogalmazási, számolási, környezet is mere ti versenyt rendeznek. Magyar nyelv és irodalomból, történelemből, földrajzból, fizi- \ kából, kémiából. élővilágból csak a 8dk osztályosok; orosz nyelvből, matematikáiból, illetve számtan-mértanból 7— 8. osztályosok vetélkedhetnek. Ezenkívül les-/ képző- és iparművészeti pályázat is. A szaktárgyi versenyekben a részvétel önkéntes, a nevezési, határidő 1971.. január- 31. A versenyen indulhat a kiírás szerint valamennyi általános iskolai tanuló, a bukottak kivételével. ' Tehát nem úttörők és gyengébb tanulmányi eredményt elérők is részt vehetnek. (MTI) Késedelmes tankönyvek nyomában Közvetlenül az 1970—71-es oktatási év megkezdése után öl féle szakközépiskolai es technikumi szakmai tankönyv szerepelt a hiánylistán. Ezek közül tíz a Tankönyvkiadó Vállalat, a többi a különböző szakkiadók „adóssága" volt. Az MTI munkatársa megkérdezte az illetékeseket: hogyan állnak az ígéret beváltásával? Elmondották, hogy a tankönyvkiadó adósságának a felét már törlesztette, s december végéig a még hiányzó könyvek is megjelennek. Ami a szakkiadókat illeti, időközben több könyvnél a vállalt határidők eltolódtak. Emiatt néhány szakismereti tankönyvet a mai napig sem kaptak meg a tanulók. A Művelődésügyi Minisztérium többszőr is részletesen tájékoztatta a helyzetről az érintett iskolák igazgatóit, s egyidejűleg azt is előírta, hogy a késve elkészülő tankönyvek helyett átmenetileg mit használjanak. Év közben egyébként valamennyi megyei székhelyen a könyvesbolt — rendelés alapján — gondoskodik az év > közbeni tankönyv-igények kielégítéséről. (MTI) Sajtótájékoztató a Fészekben Koós Károly: Az országépHű című drámája a Várszínházban Hétfőn délután Budapesten, a Fészek Klubban — már hagyományosan — sajtótájékoztatón .ismertették a Gyulai Nyár jövő évi programját. Dr. Bereczky Sándor, a városi tanács vb-tit- kára vázolta az eseménydús programot, melynek keretében újból megrendezik az Eszperantó Nyári Egyetemet, a Székely • Aladár fotó-emlékikiállitást, az alföldi amatórfilmesek szemlé-' jét. Az Idén az Erkel Diákünne- j pék kulturális eseménysorozata- i val is gazdagodik a Gyulai Nyár. Érdekesnek ígérkezik az az emlékkiállítás is. melyet Albrecht Dürer születésének 509. évfordulóján rendeznek a kiállító- csarnokban és az a grafikai pályázat, melyet szintén ebből az alkalomból hirdetnek meg. A Gyulai Várszínház nyolcadik évadjába lép 1971-ben. Július 8-án Koós Károly Az országépítő című drámáját mutatják be MLszlay István rendezésében, majd július 24-én Mo- reto Donna Dianna című klasszikus vígjátékét." Ezt a darabot Sándor János rendezi. vizelnek, mert az undok parazitákat lespriccelték volna festéket es lakkot veszteni kezdő lábaimról. Egyre elkeseredettebben aggódtam jövőmért, amikor újra csikorgóit a zár. Ekkor már arasznyi víz is lehetett a pincéből raktárnak minősített veremben. A fel szivárgott büdös lé a patkányokat is fenyegette, s a rusnya dögök pihenő- és men- helyül szinte kizárólagosan az én hátamat választották, innen indultak éjjeli portyára, s degeszre tömött bendővel heverésztek, pihenték ki a lopás fáradalmait. ..Kik jöhettek?” — tűnődtem izgalmamban. Az ajtót sarkig nyitva hagyták, majd valaki felkattintotta a villanyt, s akkorát káromkodott, hogy pirulnom kellett volna a lakk alatt, de nem tudtam. Bokáig toppantott egy kék overá- los ember a büdös tócsába. — Csizma kell ide! — kiabált az illető. Nemsokára visszacammogtak. — Ez lenne az? — mutatott rám száját fitymálva egy másik. — Ez van! Eszik, nem eszik, ezt kapják. Rajzoljak másikat? — kapott fel az előbbi, s már vitt is. Ismét égj' bútorkazal tetején. Azt most eppen csak megemlítem, hogy a szaki, aki megragadott, nem lehetett tisztában jövendő pályámmal, mert amikor feldobott a kazal tetejére, megroppant egy másik lábam, talán le is bukfenceztem volna, ha meg nem akadok egy alulról felfelé kandikáló lábban (asztal volt-e vagy szék, az ördög se t emlékszik arra a nagy össze- j visszaságra!). Bizonyára végleg? elszállt volna minden rémé- j nyem, hogy valaha is hasznos | bútordarab leszek, dehát egyszer • már nekem is kedvezhetett any- ! nyi szenvedés után a szerencse. 2 Az, hogy új plezúrt szereztem, ■ már nem is izgatott, meg lehet az efféle kis kellemetlenséget szokni az én életemben. Mit tudtam én még akkor, a pálya első lépésein alig átzökkentett asztalka, hogy mi mindennek állok elébe! Csak a bizalom kezdett • bizseregni szikkadt rostjaimban, j hiszen csupa új társak közé ke- j 4 rültem, tehát velem is „akar- 8 hatnak” valamit. A hosszú balsors után felüdülés volt számom- ra ez az út. Míg társaim egy- egy zökkenőnél, hirtelen vett kanyarnál nyiszeregtek, fölényesen, a pálya legmélyét megjárt és megállt asztal magabiztosságával hallgattam méltatlankodásaikat: „Kis alig-elkészült asz- j tálkák!” — volt a véleményem j mimózaérzékenységükröl. „Vi- j gasztaljalak benneteket az én • bús-keserves sorsommal? El se • hinnétek, mi mindent szenvedtem át. Persze, nektek könnyű, mert ti már a vállalati önállóság kísérletezési szakaszában készültetek, s igényesebben raktak benneteket össze. Bezzeg, mikor én t^koltattam!” (Még ekkor se tudtam, hogy közeledik az új mechanizmus. Bár valami már lógott a levegőben, de ezeket j az országos gondokat nem kö- ; tötték egy asztal lábára). 8 (Folytatjuk) I A megbeszélésen arról is tájékoztatták a sajtó képviselőit, hogy a Békés megyei Tanács a Gyulai Várszínház tízéves jubileumára országos drámapályázat meghirdetését tervezi. MEGVÉTELRE AJÁNLUNK használt elektromotorokat 0,25 kW—92 kW-ig. TÉGLAIPARI VÁLLALAT, BÉKÉSCSABA JANUÁR ELSEJÉVEL keltetönőkel veszünk fel Érdeklődni lehet: Gyula) Baromfikeltető Vállalkozás, Gyula. Engels u. 5. sz. Telefon: 88. sz. SMMmss. 5 1970. DECEMBER 16. ** Csiky Gergely; A nagymama Harcza Éva és Cserényt Bel« a* előadás két kiemelkedő alakítását nyújtotta. A Jókai Színház .Csiky-drá- niat mutatott be ugyan, de nem ez a századforduló előtti nagy realista írónk igazi habitusa, noha A nagymama című vígjátéka kirobbanó siker volt az ősbemutatón is. A millennium dicsfényében sütkérező úri vi- j lág, amely olykor-olykor viszo- lyogva fogadott egy-egy Csiky- művet, rűosolyogva nézte végig a színpadi történést, hiszen él-! vezhette Csiky nagyszerű drámaírói technikáját anélkül, hogy akár gondolkodnia kellene a látottakon, akár találva érezné magát. Könnyű fajsúlyú mű ez a Cslky-drámák sorában! Maga az író is vissza akarta vonni a bemutató előtt, mert érezte, hogy e darabjával pályáján olyan irányba kanyarodott, amelyet eddig elkerült. A „hasznos színház” (theatre utile) ü- j dérce már korábban is megkísértette, azonban rövid, alig egy évtizedes írói pályájának végéig elvetette a csak kasszasi- kerre menő, a szirupos szórakoztató termékeket produkáló polgári színműipar látványos, de talmi sikereit. Erre bizonyos értelemben a pap-jogászból lett sziniiskolai tanar katedrája is predesztinálta, s éppen ezért nehéz mit kezdenünk ezzel az életművet záró darabbal. Szinte csak egyetlen magyarázat van arra, hogy ez az éles szemű, a keményebb társadalmi kritikát / is merészen vállaló író A nagymama c. vígjátékával egy édes- búsun szórakoztató színpadi történet megírására vállalkozott: - speciális szerepdarabot írt a kor ünnepelt művésznője, Pri-1 eile Kornélia számára. A vígjáték hősei jellegzetesen a kor típusai ugyan, de koránt j sincs olyan társadalmi súlyuk, I mint a korábbi Csiky-darabok! hasonló zsánerű figuráinak. E művéből éppen az hiányzik, ami írói ereje: a nevettetöen könyörtelen bírálat, annak ellenére, hogy az ő munkásságát is behatárolja a kiegyezést követő két-három évtized történelmi vákuuma, legértékesebb darabjaiban (Ingyenélők, Cifra nyomorúság, Buborékok) nagy le- leplezője kora úri világának. Nem tudott ugyan olyan egye- . temes erővel hatni tudó figurákat alkotni, mint Mikszáth, s ez az egyik lényeges különbség is egyben köztük. Csiky csak belemarkolt a kor valóságába, míg Mikszáth, ha itt-ott a kedélyeskedés látszatába is bur-! kolóztk, könyörtelenül felszán-1 tolta. Ez a különbség annak ellenére megmarad, hogy Csiky a polgár megítélésében messzebbre jut, mint Mikszáth, de csak rávillant a társadalmi realitásokra: a feudálkapitalista Magyarország megoldásra váró problémáit nem tudja megfelelő szintézisbe hozni. A mához ez a Csiky-darab már csak annyiban szól, hogy jóízűen nevettet vagy édesbú- san szomorkodtat annak tudatában, hogy a borúra derű min- j denképpen bekövetkezik. Mára! mű alapötletében ott lappang I ez a tendencia, hiszen a szentimentális történet két olyan idős emberről szól, akik annak idején nem lettek egymásé, de egy váratlan, már nem remélt fordulat (unokáik egymásba szeretnek) számukra is meghozza a kései vigasztalódast, nafta vágyaik már túl messzire nem szállhatnak, de hátra van még számukra a nyugalmas öregkor lelki sebeket gyógyítgató illúziója. Máté Lajos rendező munkájából érezni lehet, tisztában volt azzal, hogy elég naív történetet kellett úgy szórakoztatóvá tennie, hogy megszabadítsa azt a századforduló környéki színházlátogató közönség egy jelentős részének Ízlését kielégítő szirupos gőzöktől. Rendezésének értéke éppen abban van, hogy a ma mar drama- turgiailag is túlhaladott színpadi fogásokat igyekezett maivá tenni, s a mű szecessziós clkor- nyáit jó érzékkel leegyszerűsítette, bár a „portalanítás” helyenként bátrabb is lehetett voi. nak. Az előadás legfőbb erénye a kiegyensúlyozottság, ameny- nyire csak lehetett, elkerülte a szerepdarab-jelleget, s inkább — éppen a zenés vígjátékká adaptálás következtében — eltolódott az operettszerűség felé. Rendezői elképzeléséből különösen tetszett az egyes karakterek kontúros szétválasztása, s a megfelelő invenciójú alakítási lehetőség biztosítása a címszereplő mellett más figurák számára, js. A szereplők közül — nemcsak azért, mert címszereplő — kiemelkedik Barcsa Éva Szerény grófnéja. noha kissé fiatalos „nagymama” volt. Igen disz- tingvájtan élt a cím-szerep adta lehetőségekkel, s éppen ez váltotta la produkciójának megérdemelt sikerét. Cserényi Béla miqt Örkényi báró kitűnően alkalmazta a rendező ötleteit, a monarchia nyugalmazott ezredesének katonás darabosságával és mentalitásával sajátos kortípus tudott lenni. A fiatalok szerelmi négyszögében Fel- kai Észter (Mária), Qonda György (Ernő), Páva Márai (Piroska) és Garat Róbert (Kálmán) tetszettek, különösen Felkai Eszter és Gonda György játéka sokszínű, hangulatos volt. A leánynevelő-intézet jellegzetes figurái voltak Mátyás Jolán (Karolin), Széplaky Endre (Tó- dorka) és Dénes Piroska (Szera- fin), de a Szerafin-Tódorka kettős helyenként talán mértéktartóbb lehetett volna. A többi szereplő közül kiemelhető még Cseresnyés Rózsa (Galambosaié) és Szerencsi Hugó (nyugalmazott tábori lelkész) alakítása. Székely László díszletei talá- lóak, különösen a nevelőintézet enyhén stilizált szobája, de jól hatott a fürdőhelv élénk, impresszionista színhatású miliője is. Harmonikusan érzékeltették a kor divatját a Vágvölgyi. Ilona által tervezett jelmezeit’ is, Tóth Lajos
