Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-12 / 291. szám
Válaszféle egy tanárnőnek, aki már másodszor vélte úgy, hogy | nincs igazunk, s ezért kéri a szerkesztőséget, illetve a szerkesztőség egyes tagjait, hogy helyesebb és helytállóbb fogalmazásra törekedjenek, és ne csak az esetleges negatívumokat „tegyék ki” az újságba... Mit mondott a klubvezető? A Balaton „jégmadarai” Amikor a tél hidege jéggé der- mesxíi a Balaton vizét, megjelenik: a tavon a korcsolyázók, a fa- kutyázók és a jégvitorlások serege. Különösen az utóbbi sport kedvelőinek tábora nőtt meg az elmúlt esztendőkben. A jégvitorla valamikor nemcsak a szórakozás és a sport, hanem a téli közlekedés népszerű eszköze volt a Balatonon. Balatonfüreden 1886-ban szerkesztették az első jégvitorlást. Adatok szerint az 1890-es években tizenegy perc alatt tették meg a tizennégy kilométeres utat Balatonfüred és Siófok között. Az elmúlt században a két part között a tó. jégpáncélján szabályos közlekedési utak alakultak ki. Természetesen az akkori jégvitorlások inkább hasonlítottak valamilyen vemei fantázia-szüleményhez, amíg a maialt szinte hasonmásai a nyári Balaton kecses fehér vitorlásainak. A jégvitorlás anyaga részben acél, részben falemez. A nagy vitorla anyaga ugyanaz, mint a nyári vitorlásoké. A Balaton téli vendégei elsősorban Balatonalmádinál, Bala- tonfürednéű. találkozhatnak a kedvező szélben 80—120 kilométeres sebességgel száguldó „jégmadarakkal.” szép és nehéz sport, ma még- csak többnyire a vízi vitorlázók űzik kiegészítő sportként. Igaz, már kisebb háziversenyeket is rendeztek, sőt évente sor kerül a nem hivatalos Balaton Bajnokságra Js. Külföldön a jégvitorla igen népszerű sportág. Az elmúlt esztendő- | ben Európa-ezerte már számos nemzetközi versenyt rendeztek, sőt sori került nem hivatalos Európa-baj- noki futamra is. Mindaddig hivatalos versenyt nem tarthatnak, amíg nem alakítják meg önálló szövetségüket a jégvitorlások. Egy héttel ezelőtt számoltunk be a megyei KJSZ-bizotteág által szervezett klubvezetőd tanácskozásról. Közzé tettük néhány résztvevő valóban csak néhány soros bemutaitikozását is, mintegy felvillantva a Bélkés megyed Mubmozgialom sokszínűségét, változatosságát, s nem utolsósorban problémáit is. Mert azok is vannak és a jó példák mellett bizony kevésbé jók is akadnak; Éppen ezért tűnt jó kezdeményezésnek a megyei KlSZ-ifjú- sági klubok vezetőinek összehívása, hiszen például a szeghalmi gimnázium irodalmi klubjának titkára elmondta, hogy... szóval, mit is mondott el? Tudniillik éppen ezt vitatja levelében Sándor Jenőné tanár. Idézzük sorait. 5rA cikk első helyén említi iskolánkat, egészen röviden, a többiekhez hasonlóan és azt hiszem, éppen azért űr le olyan megállapítást, ami egyáltalán nem hangzott el az iskolánk által kiküldött KISZ-titkár szájából.” Nagy kár, hogy a tanárnő nem vett részt a találkozón, és ha már az újságírót nem tartja — enyhén szólva — szavahihetőnek, legalább fél száz tanút kérdezhetne meg A levélíró maga is elismeri, hogy „nincs hely számunkra, a tanteremben tartjuk a foglalkozásokat, az is igaz, hogy külön költségvetési keret ezekre a foglalkozásokra nincsen és bizony naigyon nehezen tud jók előteremteni az anyagi feltételeket ahhoz, hogy olyan előadókat hívjunk meg, mint Antal Imre, dr. Kardos Béla, Tímár Mihály.” Ez a tény kétségtelenül a klub mellett szól és ezt nem hallgatta a klubtitkár sem. De azt valóban Mjelentette, hogy mint klubvezető, gyakran azt kapja feleletiül a kérésre, „nincs rá keret”. Végezetül csak megerősítjük a tanárnőnek azt a feltételezését, mely szerint nem sértő szándékkal hangzott el (pontosabban került papírra) az ominózus mondat. Más kérdés, hogy levélírónk egy másik mondatban úgy véli, megállapításunkat a rossz szándék szülte, s ennek igazoláséra egy korábbi esetet említ, mégpedig a Rádió Gyermekkórusával kapcsolatos cikk „ostoba megjegyzését”. Ennél az esetnél ugyanis az újságíró vette a fáradságot és megírta, hogy egyik tanár leintette a tapsoló gyerekeket, akik a világhírű kórust ünnepelték. Levélírónk egyébként ezt az esetet is újságíró-kitalálásnak mdnősáti feljegyzésében. Nem beszéltünk volna ilyen hosszan erről a két apróságról, ha nem a fiatalokról lenne szó. Szükségét éreztük azonban annak, hogy ismételten szóljunk arról a bizonyos „ostoba megjegyzésről” és a klubtitkár vitatott nyilatkozatáról, már csak azért is, mert a gyermekkórus elsősorban a gyerekeknek adott műsort, s a szeghalmi irodalmi klub elsősorban a fiatalokért van. Így hát elsősorban övék a véleménymondás joga is... B. I. Szerelem, kontra egyetem „Szerettük egymást, összeházasodtunk. Ezzel kezdődtek életünk legnagyobb problémái...” Fiatal egyetemista házaspár. Vidékiek. A feleség a Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, a férj a Villamosenergiaipari Főislcolán diák. „Azelőtt kollégiumban laktunk. Utána? Hol itt, hol ott könyörögtünk szállásért. Rektori utasítás, hogy a más-más felsőoktatási intézményekben tanuló házaspároknak nem adhatnak diákszállást. Albérlet? Hol kap ma egy fiatal házas- pór lakást... Lakást!? Egy rozoga épületben akárcsak egy kis szobát... Mindenütt csak visz- szautasítás. ,,Sziil egy gyereket, és nem tudom kirakni a pereputtyával!’’ „Majd nekiáll mosni, főzni, talcarítani... 1200-ért nálam nem fordítják föl a lakást!” Mikor már hetek óta nem volt hol laknunk, nagyon elkeseredtünk. Végül aztán egy rokon fogadott be nyolc hónapra bennünket. Most vizsgaidőszak van — költöznünk kell. Hogy hol fogunk tanulni, azt a jő ég se tudja. A választék: a könyvtár, vagy a Duna-part. Olyan elképzelhetetlenül nagy az igényünk? Egy 3x3 m-es kis szoba, amit kulcsra lehet zárm ...” A fiatal házaspár példája korántsem egyedi. Az ország egyetemi városaiban diákházaspárok százai élnek külön, vagy nehéz körülmények között együtt, s nem akad szerv, amelyik érdemben vetné fel a megoldás lehetőségét. Pedig nem is kellene példákért messze menni: Lengyelországtól a Szovjetunióig, Jugoszláviától Bulgáriáig minden baráti országban megoldották már ezt a kérdést. Nálunk talán a legtöbb az, hogy az egyetemi érdekvédelmi bizottságok próbóí- gatnak megfelelő albérletet keresni — a dolog jellege miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel. A felelősség nem kis részben az egyetemi KISZ-szervezeteké. Miért nem képesek arra, hogy együttműködve, a tagjaik között található „félházaspárok” érdekeit képviselve akár kollégiumi ellátást, akár más lakáslehetőségeket harcoljanak ki a rászorulóknak? Egyelőre csak a kibúvóknál, a visszakérdezésnél tartunk. „Az egyetem -nem népjóléti intézmény. Aki jelentkezik, gondolja meg mit vállal ..„Miért házasodtak össze minden anyagi alap nélkül... ? ” „Honnan szerezzünk lakást, mikor még a sokgyerekes családoknak sem mindig jut?” „Inkább nehézségekkel küszködve együtt, mint könnyebben élve, de külön .. válaszolják az érdekelt fiatalok, s aligha szükséges bizonygatni, mennyivel emberibb és elfogadhatóbb az ő álláspontjuk. Ma, amikor ifjúságunk helyzetével, a KISZ feladataival egyre többet foglalkozunk, s amikor a legégetőbb társadalmi, szociális kérdések egymás után kerülnek napirendre s oldódnak meg, nem tarthatjuk periférikusnak a diákházaspárok együttélésének gondját. Az anyagi eszközök korlátozottak, ez kétségtelen. Annyira azonban nem, hogy kellő összefogással és jó szándékkal legalább enyhíteni ne tudjunk a legrosszabb körülmények között élők helyzetén... Berencsy Judit ßira és tolvaj Alfabét és a szomszéd Étathét király békésen élt egymás mellett. Gyakran küldték alattvalóikat a szomszédhoz dolgozni, tanulni. Étathét udvarában például egy fiatal búra, Alfabétiából származott, de már étathét földön tanulta a bíráskodást. Sok volt a tyúkper errefelé, de a fiú — az egyik legfiatalabb a bírák között — általában következetesen ítélkezett. Még a vesztesek sem szidták mindig. Mivel Étathét udvarában időnként influenza- járvány tört ki, a fiatal bírára (olyan egészséges volt ő, mint a makk) ilyenkor nemcsak tyúkpereket, hanem kacsa-, liba- sőt néha birkapereket is rábíztak. Etat- hét egy-két év múlva felfigyelt o. tehetséges fiúra, aki a birkaperekben is rendkívül igazságos volt. Megígérte, hogy a következő évben kinevezi főbírának. Ez azt jelentette, hogy attól kezdve birkánál kisebb állatokkal csak néha foglalkozik. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, a fiatal bíra családi okokból visszaköltözött szülőhazájába. Ügy gondolta, perek ott is vannak. És tálán nemcsak tyúkperek, hiszen bízott abban, hogy Alfabét respektálni fogja Étathét ajánlólevelét. Nem így történt. Bár a fiatal bíra továbbra is kitűnően dolgozott (akár volt influenzajárvány, akár nem), az Alfabét vezetésével összeülő kormányzótanács egy év múlva úgy döntött, hogy még egy ideig nem fogjak kinevezni főbírának. Hiszen nem régen van itt. Ott volt a kormányzótanácson Zéró, az udvari bolond is. A döntés után a folyosón így szólt a bolond a királyhoz: — Uram, király! Nem értem én ezt. Etethetnél jó lett főbírónak, nálunk (te is tudod, hogy gyengébbek itt a bírák és bonyolultabbak a perek) nem lenne jó? — Bolond vagy te, Zéró! — felelte Alfabét. — Én is tudom, hogy ez nagyon tehetséges fiú. De ha őt előléptetnénk, az idősebbek mind megsértődnének és nem volnának hajlandók dolgozni. — Uram, király! — mondta a bolond. — Ezekből a-j öregekből már aligha lesz főbíra! — Persze, hogy nem lesz — válaszolt Alfabét. De ha ezek megsértődnek, ki bíráskodik a tyúkperekben? A bolond a fejét csóválta és eloldálgott. És másnap üresen maradt a fiatal bíra pulpitusa. Azt beszélik, elment tyúktolvajnak. Állítólag nagyon ügyesen csinálja. Eddig még sosem tudták elítélni. '—óba Eszperantó totó Amint azt múlt heti számunkban ígértük, megkezdjük háromrészes eszperantó totópályázatunk közlését. A pályázaton nemre, korra és eszperantó nyelvtudásra való tekintet nélkül bárki részt vehet. A totózás három fordulóból áll. Minden fordulóban 13+1 kérdést közlünk. A kérdésekre három lehetséges választ adunk meg. A helyesnek tartott feleletet, 1, 2, x sorrendben kell ellátni válasszal, pontosabban 1- est kell írni, ha az első, 2-est, ha a második, x-et, ha a harmadik felelet a jó. Megfejtésként tehát egy totószelvényt kérünk beküldeni a Békés megyei Népújság elmére (Békéscsaba, Szabadság tér 17) a megjelenést követő hét szerdájáig. A megfejtésekre írják fel ESZPERANTÓ TOTÓ. Minden forduló után három- három könyvet sorsolunk ki a 13 és a 13+1 találatot elért megfejtők között. A harmadik forduló után sorsoljuk ki a főnyereményt (ingyenes részvétel a Dunaújvárosban sorra kerülő ESZPERANTISTA IFJÜSÁGI TALÁLKOZÓN). A legutolsó sorsoláson mindazok a pályázók részt vehetnek, akik a három fordulóban összesen legalább 28 találatot értek el. 12 x 1. Melyik évszázadban indult útjára eb eszperantó nyelv? XVI. XIX. XX. 2. Milyen nemzetiségű volt kezdeményező j e ? német, lengyel, dr. Zamenhof, az eszperantó orosz. 3. Ki mondta a következőt: Az eszperantó a demokrácia latinja? Voltaire, Verne, Jaurés. 4. Melyik városban rendezték meg a felszabadulás utáni első magyar országos kongresszust? Orosháza, Pécs, Battonya. 5. Melyik évben rendezték meg az első Nyári Eszperantó Egyetemet? 1949 1956 1962 6. Melyik városban rendezik meg évente a Nyári Eszperantó Egyetemet? Orosháza, Gyula, Békéscsaba. 7. Melyik évben volt az első eszperantó világkongresszus? 1880 1905 1945 8. Holland munkás.ok milyen nyelvű táviratban üdvözölték Kun Béla elvtársat 1919-ben? holland, magyar, eszperantó. 9. Melyik folyón avattak fel „Eszperantó” nevű hajót? Mississippi, Volga, Körös. 10. Melyik neves Békés megyei személyiség volt eszperan- tista? Kulich Gyula, Sebes György, Dobos István. 11. Milyen az eszperantó zászló alapszíne? vörös, zöld, fehér. 2. Melyik jelző illik az eszperantó nyelvre? nemzetközi, világ, segéd. 13. Melyik nyelvcsaládba tartozik az eszperantó? szláv, germán, latin, plusz 1. A magyar posta mikor adott ki eszperantó emlékbélyeget? 1957 1921 1900
