Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
Fotós szemmel A tanácselnök kérése ,,Örömmel olvastam november 10-i számunkban, hogy Békéscsabán. a Közúti Igazgatóságon arról értekeztek, hogy mi módon biztosítsák az 1970 '71. év téli forgalmát. Nekünk, tanácsi vezetőknek különösen jólesik az ilyen előrelátó gondoskodás. Biztos vagyok benne, hogy a gépjárművezetők is örülnek e törekvésnek. De választóink nevében kijelentem: jobban örülnénk, ha tanácskozás helyett a KPM kezelésébe tartozó 47-es főközlekedési út mezőberényi átkelési szakaszát végre járhatóvá Megúsztam! Egyelőre. De ki tudja, legközelebb silcerül-e?! Kisebb részt rajtam múlik, nagyobb részt az FG 46—50-es tehergépkocsi versenyzői erényekkel bőven, lelki- ismerettei gyengén ellátott pilótáján. Trabantocskám kerekei még most is remegnek, ha arra a i hajmeresztő találkozásra gon- j dolok, amely 1970. október 13- án, 14 órakor zajlott le köztünk, az orosházi—csorvási úton, a vasúti sorompónál levő éles kanyarban. Ott ugyanis nem lehet-(ne) előzni még szimplán sem, hát még egy előzésben levő járművet. Tiltja a KRESZ (ha nem tudná)! Vagy talán az erősebb jogán mégis lehet? A köztünk levő lóerő- és súlykülönbség ezt lehetővé teszi? Mostanában különböző fórumokon sok szó esik a gátlástalan, erőszakos, gépkocsivezetőkről. Intézkedéseket is terveznek^ Remélem, nem túl soká. Mert még egy kicsit élni szeretnénk. S ha Önök lesznek túlsúlyban, akkor nehezen fog menni, azzal a „pusztuljon a gyengébb” elvvel. tennék. Egyébként hiába a jó szándék, az értekezletek sokasága. Ugyanis a több mint hét hete, az út mellett végig kupacokba rakott kőrengeteg azt sem teszi majd lehetővé, hogy a közeljövőben várható havat az úttestről félretolják. Tehát az egyébként szükséges értekezleten hozott, bármilyen előrelátó határozat végrehajtása már eleve nincs biztosítva. Ezen az átkelési szakaszon a télen így nem lesz forgalom. Vagy talán mégis! Ha igen, kérem tájékoztassanak az illetékesek bennünket is, hogy milyen módon. Vagy az is „megoldás” lenne, ha a lakosság és az átmenő forgalom utasai által tanácsunkra zúdított jogtalan szidalmazást a j sajtó nyilvánossága előtt átvállalnák? Szerintünk inkább az utat csinálják meg végre!” Elvtársi üdvözlettel: Siklósi Ferenc vb-elnök *** Reméljük, a mezőberényi tanácselnök megkapja majd a választ az illetékesektől, s ezt mi is készséggel közreadnánk. Kommentár egy fotóhoz A mull heti Szerkesszen Ve- lünk-ben Fotósszemmel címmel közreadtunk egy, a bucsai iskola udvarán készült felvételt. A képen néhány gyerek és egy füstölgő üstház volt látható. Megjegyzésünkre az alábbi kiegészítés érkezeti: '„Tisztelt Szerkesztöseg! Kérésükre közlöm, hogy teljes nevem és címem: Vilmá- nyi Barna, Bucsa, Kossuth Lajos út 21, VIT. osztályba járok. Nagyon szeretek fényképezni. A beküldött képet Szilárd tanár bácsira bíztam. A szöveghez talán annyit tennék hozzá, hogy a látvány nemcsak csúnya, hanem balesetveszélyes is, mert az udvaron sok gyermek szaladgál és az üstben forró viz van." A kiegészítést szívesen fogadtuk, ám nem kisebb örömmel adtuk volna közre a gőzölgő és balesetveszélyes üstházat üzemeltető felnőttek válaszát. Az erősebb iránti megkülön- j böztetett tisztelettel (hátha még j találkozunk). CP 70—67 ! Zelei József, Békéscsaba, Tanácsköztársaság u. 61. szám alatti olvasónk kérdi ezt hozzánk küldött levelében. Mint A szcrkc&zfő jeíjifzcia Dicsérjük azt, ami jó, de ami rossz, azt legalább ne dicsérjük! — ez lehetne a Szerkesszen velünk ars-poetica-ja, s úgy hisszük, olvasóinknak nem okozunk csalódást, amikor azt állítjuk, hogy a Népújság hetenként egyszer megjelenő nyilvános fóruma híján lenne kritikai megjegyzéseknek. Jól tudjuk s sokszor megírtuk már. hogy pusztán attól, hogy nyilvánosságot lát lapunkban, egyetlen probléma sem i oldódik meg. de a publicitás sietteti a megoldást. Általában... A múlt heti összeállításunkban és a keddi lapunkban is közreadtunk egy-egy írást, amelyek szerzői nem kis rosszallással azon keseregnek, hogy a címzettek „nem veszik a lapot”, azaz észrevételeinkre nemcsak hogy nem válaszolnak, (ez a kisebbik baj), hanem a nagy nyilvánosság elé tárt és a közös gondot jelentő hibákat — tisztelet a kivételnek — nem is orvosolják. Példákat nem idézünk, de szabad legyen egy, a téma súlyosságánál fogva külön cikket érdemlő bosz- szúságra felhívni a figyelmet. Kedden délelőtt, amikor a Szerkesszen velünk mostani számát állítottuk össze, kétségbeesett emberek kérték, hogy egy' újságíró látogasson el a békéscsabai toronyház legfelső emeletére. Ami biztos, biztos ! alapon két kollégánk ment el a helyszínre, hogy meggyőződjön arról, hogy a toronyház kilencedik emeletének lakói, bármennyire is messze vannak a földtől, úsznak. Elég ugyanis egy kemény vésőütés a mennyezetre, máris folyik a víz. Tapasztalatainkról, valamint az illetékesek „bizonyítvány-magyarázatáról” részletesen beszámolunk majd, ám a tanulsággal most sem maradunk adósak. Lapunkban többször foglalkoztunk a toronyházzal; képekben és többnyire dicsérő szavakban is. Reméljük, hogy a legutóbbi látogatás kritikai észrevételei néín lesznek hatástalanok s elolvassák azok is, akikről eddig a toronyházzal kapcsolatban pozitívan nyilatkoztunk. Nem a mi kedvünkért, hanem a drága pénzen vett lakások tulajdonosainak érdekében... gyakorló vásárló, de főként gyalogos ember kifogásolja, hogy Békéscsabán jó néhány helyen akadályba ütközik a hagyományos módon közlekedők a gyalogosok forgalma. Példaként említi, hogy a Jókai utca és a Tanácsköztársaság útja sarkán levő ÁFÉSZ-bolt kint árul az utcán, ami önmagában még nem lenne baj, de az amúgy is nagyon forgalmas utcasarkot telerakják ládákkal és piaci napokon még egy maszek árus is a járdára telepíti a sátrát. Ugyanez a helyzet — írja olvasónk — a Tanácsköztársaság útján levő új ABC-áruház melletti átjárónál is. Tévedés ne essék, olvasónk nem a kereskedelem ellen, hanem a forgalom zavartalan biztosítása mellett agitál. Az igaz, hogy levele már az ősz derekán érkezett, amikor az utcai árusítás lassan a végéhez közeledik. Tanácsai, észrevételei azonban megszívlelendők, hiszen jövőre is lesz gyümölcs és zöldségszezon, s akkor sem járnak kevesebben az utcán... Mindenesetre, a Tanácsköztársaság úti ABC-áruház „kérés nélkül is" elfogadta a kritikát J és kitelepült az átjáróból. Képünkről az ugyan nem tűnik ki, hogy a tetőgerincen sétálgató fiatalember mintegy 20 méterrel van a föld szinc felelt, de őszintén szólva, amikor a három emeletes Szabadság téri épület tetején megláttuk, minden biztonsági, munkavédelmi eszköz nélkül, önkéntelenül eszünkbe jutott; vajon nem felelőtlenség-e, ilyen könnyelműen kockáztatni az életet? (Fotó: Veress) Borravaló, de milyen áron? D-né, békéscsabai olvasónk bírósági ügyiratnak beülő levelet küldött a Szerkesszen velünk címére. Arról tudósít, hogy október 8-án 17 és 18 óra között a megyeszékhely egyik férfifodrász-üzletében egy 7—8 éves fiúcska frizuráját hozták rendbe. A frizura elkészülte után a fiatalember fizetett. Mégpedig 10 forintossal. A visszakapott öt forintot markában szorongatva, indult a kijárat felé. Abban a pillanatban utána eredt a figaró, s megkérdezte a fiúcskát, hogy mennyit kapott vissza? Rövid, ám egyoldalú vita után az ifjú pánciens egy forinttal szegényebb lett, mert az idős fodrász — írja D.-né — ezt az összeget borravaló címén saját fiókjába tette. Nemcsak a A lap október 15-i számában megjelent „Levelezgetünk, leve- lezgetünk” című cikkre a következőket hozom szíves tudomásukra: Az utcai nyilvános távbeszélőállomások rongálásával kapcsolatosan a Psz 174 1970 szárria, október 7-én kelt iratomban már tájékoztattam a T. Címet. Hangsúlyozni kívánom, hogy az utcai nyilvános állomások leggondosabb ellenőrzése és hibaelhárítása mellett is szinte naponként ismétlődő jelenség azok rongálása. A nyilvános távbeszélő-állomásokat a posta azért létesítette, hogy a gyors segítségkérést azok számára is lehetővé tegye, akik nem rendelkeznek távbeszélővel. Tehát a nyilvános állomások nem a posta, hanem a közönség érdekét szolgálják. Az állomások üzemképessége azonban a naponkénti ellenőrzés és hibaelhárítás mellett sem biztosítható. Célszerű lenne ezért, ha a lapban olyan cikkek is napvilágot látnának, amelyek a nyilvános állomások fontosságát és nélkülözhetetlenségét hangsúlyoznák. 4 VMJ&SsZ' 1970. NOVEMBER 19. A történet, amelyet D.-né elmesélt, nem bizonyítható, árp tanulsága megszívlelendő. Köny/- nyű lenne azt mondani, hogy a fodrászhoz induló gyereknek csak öt forintot adjunk. Az sem lenne helyes, ha felvilágosítanánk a tapasztalatlan, ám hajukat növesztő kisfiúkat, hogy jobb helyeken borravalót illik adni. Mi tehát a megoldás? Semmiképpen sem az, amit D.-né levelében leír. A választ pedig nem az olvasókra, hanem a fodrászokra, pontosabban az október 8-án 17 és 18 óra között egyik békéscsabai fodrászüzletben dolgozó, idősebb mesterre bízzuk. Bár tőle nem is annyira választ, 6okkal inkább magyarázatot váruník. istán múlik A lakosság széles körű összefogása és a megfelelő sajtótájé- koztalás is segítséget nyújtana a nyilvános állomások felelőtlen és garázda módon történő rongálásának megakadályozásához. Az utcai nyilvános állomások rongálása nemcsak békéscsabai, hanem, sajnos, országos jelenség, mint ahogyan az a televízió „Kék fény” adásában a közelmúltban látható volt. Az állomások üzemképességének biztosítása érdekében a naponkénti ellenőrzés és hibaelhárításon kívül a posta többet nem tehet. Dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese Inkább prózában Sz. J. békéscsabai olvasó verses levélben fordult hozzánk. Bár a költemény igen rövid, mégsem tudtuk megfejteni. Szó esik benne egy nyugtáról, egy éber fináncról és valamiféle csalafintaságról is, de ettől még nem lettünk okosabbak... Jobban szeretnénk, ha panaszos olvasónk — még ha hosz- szabban is — de prózában írná meg észrevételeit, hogy levelét megértsük és segíteni tudjunk.
