Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

Állandó fejlesztéssel a jobb termékért A Szarvasi Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet jubileumi oldalkiadványa azonban volt egy problémánk, ugyanis nemcsak a nagykereske­delem, de még a saját árudánk sem tudta eladni a rohammun­kával készült termékeink egy részét. Aztán rendbejöttünk és 1960- ban, a tízéves jubileumunkon már ilyen számokkal büszkél­kedhettünk: az 1959-es év 1 mil­lió 168 ezer forintos vagyonúnk­hoz viszonyítva másfél millióra gyarapodtunk. Goldberger János, a KISZÖV megyei elnöke ekkor ezeket mondta: „Tíz évvel ezelőtt nem reméltük, hogy a Szarvasi Ru­házati Szövetkezetből ilyen né­pes család lesz. Áldozatos mun­kát követelt a múlt. A tagság becsületes munkát végzett és a lakosság szolgáltatására is gon­dot fordított.” A második évtized A második évtizedet lényegé­ben két részre bonthatnók. Az első öt évben az volt a törekvé­sünk, hogy kialakítsuk a korsze­rű üzemi termelés feltételeit. Természetesen ez a gyakorlatban évenként más-más területen és változó mértékben történt. Se­gítette gazdasági fejlődésünket a munkaverseny. Ennek sikerét jelzi, hogy 1961-ben elnyertük a megyei pártbizottság vándor­zászlaját. A termelés műszaki fejlesztése lendületesen haladt tovább 1962 —63-ban is. Teljesen átálltunk a fehérnemű készítésére, bevezet­tük az állami iparban alkalma­zott üzemi módszereket. Ennek érdekében történt a gépesítés is. 1962-ben három komplett fehér­nemű szalagot szerveztünk. Ek­korra már elértük, hogy átall­hattunk a kétműszakos terme­Teljes termelési értékünk hihe­tetlen emelkedést ért el. Csak­nem megkétszereződött 1964-ben és további 20 százalékkal emel­kedett 1965-ben. Éppen ennek köszönhetjük* hogy a 15 éves fennállásunk al­kalmával kilenc tagunk kapta meg a „Szövetkezet Kiváló Dol­gozója” kitüntetést: Babák Mi- hályné, Kiszely Györgyné, Tus­jak János, Nagy Ferencné, Tus­jak Andrásné, Szító Imréné, Tóth Menyhértné, Hmcsjar Pál és Keszthelyi Béláné. Négy ét óta valamennyi ter­melőegységünk (szabászat, var­roda, vasalás) részműveletekre bontott .szalagrendszerű terme­lést folytat. Szövetkezetünkben négy kétműszakos varrodai sza­lag dolgozik. Szövetkezetünk történetének utóbbi két-három éve az addi­giaktól egészen eltérő sajátos­ságú. Az 1968-as esztendő leg­fontosabb gazdaságtörténeti je­lentősége az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetése volt. Az ország egész gazdasági struk­túráját átfogó intézkedések a mi szövetkezetünket is érintet­ték. És a ma Mindenekelőtt a dolgozók szá­mának növekedésére utalunk. A huszonegy alapító taghoz vi­szonyítva most, 1970-ben már 583 dolgozója van szövetkeze­tünknek. Ez évben belkereske­delmi értékesítésre 25 millió fo­rint értékű árut adtunk át. Ma­gyarországon alig tudjuk figye­lemmel kísérni termékeink út­ját, mert szinte minden város­ban, s a legtöbb szaküzletben A megindulás lendülete Az első időben természetesen a munkafeltételek biztosítására törekedtünk. Már 1951-ben meg­kezdtük üzemünk teljes villamo­sítását. 1962-ben két „Csepel” tí­pusú géppel gyarapodott állóesz­köz állományunk. Ezután vil­lanyollót szereltünk fel, meg­szerveztük a javító részleget. 1953-ban elfogadtuk a csabacsű- di részleg csatlakozását. Lényegében szövetkezetünk alapozási munkái öt évig tar­tottak. 1954-ben új munkatermet létesítettünk, ide helyeztük a Zó- ja brigádot, amivel csökkent a többi munkahelyen is a zsúfolt­ság. Ez a technikai fejlődés lé­nyegében 1955-ig tartott. Az első 10. esztendő nyereségré­szesedésének kiosztása után — 1960. a normalizálódás jegyében telt el. Meglehetősen jól alakult a termelés. A konjunkturális le­hetőségeket jól kihasználta szö­vetkezetünk, sok anyagot vásá­roltunk s felhalmoztunk. Emiatt 1958-ban szerezte be szövetkezetünk az első Akkor ez jelentős újdonságnak számított országszert«. Ez alatt az idő alatt elsősor­ban az anyagellátási gondokat kellett megszüntetni, másodsor­ban a minőségi munkát javíta­ni. 1952-re sikerült lényegében stabilizálni a termelésit és ennek következtében természetesen szövetkezetünket is. Jólesett a KISZÖV megyei küldöttének már ekkor elhangzott vélemé­nye: „A Szarvasi Ruházati Kis­ipari Termelőszövetkezet szép gazdasági eredményeket ért el. Megyénkben a legjobb szövetke­zetek közé tartozik. Ezt mutatja az is, hogy a megyei vándorzász­lót ez a szövetkezet kapta meg...” Ha sok nehézség árán is, de kiálltuk az alapozás próbáját. És a mérleg Szövetkezetünk első évtizedé­nek második felében is tovább fejlődtünk. Bár ebben az idő­szakban is nagy volt a fejlődés, növekedett a termelés, emelke­dett dolgozóink bére is, még sem mondhatjuk, hogy a második öt év zökkenőmentes volt. Az 50-es évek utolsó harmada A Zó ja—Vöröscsillag szalag varrodája — 1970. lésre. így — a központunk véle­ménye szerint — a vidéki ru­házati szövetkezetek között mű­szaki fejlesztésben a legjobb eredményt értük eL Jól mutatja ez évben a fejlő­désünket az a tény, hogy amíg év elején 198-an voltunk, év vé­gére már 338-an dolgoztunk. Kiemelkedő gazdasági esemé­nyünk volt 1963-ban, amikor megkezdtük az export-tevékeny­séget is. Ettől kezdve a belföl­di megrendelők elismerései mel­lett külföldön is sikert arattak árucikkeink. Férfiing-exportunk már az első évben meghaladta a négymilliót, és fele a nyugati tő­kés országokba került. 1964-ben és 65-ben nagyon előnyösen éreztette hatását az kaphatók. Termékeink minőségi értékét a kiállításokon, árube­mutatókon szerzett plakettek, oklevelek, kitüntetések, jutalom- tárgyak bizonyítják. Szövetkezetünknek ígéretes jövője van. Népgazdaságunk ne­gyedik ötéves tervének irányel­vei ösztönöznek bennünket. „A ruházati ipar rekonstruk­ciójára, az elavult gépek helyett modern termelőeszközök üzem­be állítására kell gondot fordí­tani, ami a lakossági igények jobb kielégítését, az export fo­kozását, a termelőkapacitás bő­vítését és a keresletnek meg­felelő divatos termékek gyártá­sát segíti elő.** Tehát így kezdődött sok gond, sok léma, a gyerek, íme az első, amelyet a gazdasági részletez: 1. Késztermék értéke: forint. 2. Rendelésekből bevétel: forint. 3. Javításokból bevétel: 770 forint. összesen tehát a Szarvasi Ru­házati Ktsz-nek a bevétele 68 ezer 307 forint volt a megala- kulási évében. 1950. november 29-én ült asz­talhoz huszonegy szabó kisiparos Szarvason. A cél az volt, hogy megalakítsák a kisipari termelő­szövetkezetet. Ezt megelőzően hosszú hónapokon keresztül ké­szítették elő a szövetkezést Sel- meczi György, Kovács András és ifj. Bankó Mihály. A huszon­egy szabó kisiparos között nyolc pői szabót is találhattunk. Ez esetben úgy gondoljuk, megér­demlik nevük közlését azok, akik az első sorban harcoltak a szö­vetkezet megalapításáért. Ezek voltak: Burák Jánosné, Komi- desz Józsefné, Furák Zsuzsanna, Kovács Anna, Jakab Jánosné, Oncsik Györgyné, Kozsuch Ilo­na, Bürger Béláné, ifj. Bankó Mihály, Durda Mihály, Kovács György, Kozsuch Pál, Hraskó István, id. Bankó Mihály, Ko­vács András és Selmeczi György. Az akkor felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Kovács András ismertette a megelőző szervező munkát. Beszámolt akkor a pártszervezet segítéséről, a ta­nács jóakaratú támogatásáról. A tagság egyhangúlag elfogad­ta a szövetkezés alapelveit és szabályait. Mind a huszonegy tag azonnal lejegyezte az üzlet­részt. A közös műhely számára felajánlott felszerelések értéke elérte a 42 ezer forintot. Az első vezetőség: Selmeczi György, Kovács András, Újhegyi Mihály, Varga Ferenc és Komi- desz Józsefné. Az új szabászterein és szabászgép — 1970. előző évek sokrétű fejlesztése. M

Next

/
Oldalképek
Tartalom