Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

,, HhnttcpeSni

A Magyar Rádió Gyermekkórusának hangversenye Szeghalmon

Modern autóbusz áll Békés Csaba közepén. Sáros oldalán gyerek kéz rajzolta, világítóan tiszta feliratok: Világjáró Döme, Mr. Döme, Dömike és Piszkos Döme. Aztán egy busz-önkritikának szánt mondat: Nem mosakodtam. Meg egy kérés: Mossál le! Különös faliújság, a gyerekfantázia utolérhetetlenül kedves alkotása. A készítők, a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjai már felszálltak, „Dö- xnike” kényelmes üléseibe süppedve várják az indulást. Szeghalomra ménnek, ahol az Ifjú Zenebarátok hangverseny-sorozatának keretében lépnek fel.

— Tizenhat esztendeje énekelünk — mondja a kórus vezetője, dr. Csányi László, amikor a világhírű együttes történetéről érdeklődöm tőle. 1955. februárjában volt az első rádió- felvételünk. Azóta túl vagyunk az ezrediken. Ugyancsak 1955- ben léptünk fel először vidéken. Éppen Békéscsabán, a Jókai Színházban. Később más magyarországi és külföldi fellépések következtek. Az Egyesült Államoktól Japánig nagyon sok országban jártunk. Huszonegy nyelven énekeltek eddig a gyerekek. Az itt levők mindegyike száznál több dalt tud a kórus műsorából.

— Hány iskola tanulóiból tevődik össze az együttes?

— Egyetlenegyéből. A Somogyi Béla úti általános iskola zenei tagozatú osztályaiban tanulnak valamennyien. Ide alapos felvételi vizsga után lehet bekerülni. A zened tagozatokon szokásos órákon és az ott is kötelező délutáni énekkari foglalkozásokon kívül további heti kétórás próba-elfoglaltságuk van a gyerekeknek. Emellett valamilyen hangszert is tanul mindegyikük.

— Hogyan tudják pótolni a gyerekek az egy-egy hang ver - senykörút okozta iskolai lemaradást?

— Egyrészt a hazatérés utáni külön korrepetálásokkal, másrészt egyéni szorgalommal. Tegnap például késő este sem akart meg lefeküdni az egyik kislány, mondván, hogy szeretné befejezni a kötelező irodalmi olvasmány jegyzetelését. Azét a regényét, amelyet tanterv szerint csak a téli szünetben kellene elolvasnia.

I

Csaknem félezer általános és középiskolás tapsa fogadja Szeghalmon a műsort ismertető Kertész Lajos zongoraművészt és a mögötte felsorakozott fehér mat. rózblúzos, halványkék szoknyás vagy rövidnadrágos kis művészeket

Az első szám a kórusirodalom egyik legnagyobb alkotójának, Lassusnák a műve: Ünnepelni jöjjetek. Nagyon szép muzsika és nagyon szép műsorkezdő szimbólum. A hangverseny ünnep a hallgatók számára. Ez világosan kitűnik a megilletődöt- ten figyelő nézőtéri szemekből. De ünnep az előadóknak is. Ezt az ő arcuk bizonyítja.

Tisztán, csillogó frisseséggel énekel a kórus. Gyermekhangjuk varázslatos üdesége éveik számával perlekedő érett biztonsággal párosul. Palestrina és Schumann-műveket adnak elő. Harminc gyerek válik tökéletesen eggyé a dallal. A nézőtéren áhítatos csend. A legfinomabb pianók is zavartalanul érvényesülhetnek. Ez a kórus képes a legnagyobb csodára: bársonyosan telt, kristályosán kiegyensúlyozott halk dallamívek, tartott hangok éneklésére.

Az egyik reflektor a nézőtérről világít. Hatalmasra nagyítva jelenik meg a kórus mögötti vetítővásznon a vezénylő Csányi László kezének árnyéka. Mindez természetesen véletlen, de szerencsés bepillantást enged egy műhelytitokba: a karnagy és a kórus együttes munkájába. Szinte mikroszkopikusan kicsinyeket mozdul a vezénylő kéz. Lágyan, finoman rajzolja a levegőbe a dallamot. A hangok tökéletesen követik a kéz mozdulatait ... Olyan érzésem van, mintha fordítva lenne a dolog. A gyerekek énekelnek s az ő remek muzsikálásukra lendül finom táncra a karnagy keze. Persze ez csak játék. Valójában nagyon komoly közös előkészítő munkáról és nagyon komoly közös művészi teljesítményről van sző.

Bartók, és Kodály-művek következnek. Aztán zongora-, majd hegedűszámok. Nem nehezek, pontosan megfelelnek az előadók s a hallgatók korának. És újra dalok. Magyarul, észtül, németül, japánul, olaszul, finnül és oroszul. Kedvesen, őszintén, természetesen.

Mint ahogy őszinte a hallgatóság lelkesedése is. Ünnepük a zenét, az előadókat. Az utolsó számot meg kell ismételni. Újra siker, újra taps. A széksorok közt egy felnőtt megjegyzi: Jól van na, hagyjátok már abba a tapsolást! Ostoba megjegyzi!; volt. A tekintetek jelezték, hogy elmondóját ebben a pillanatban rettenetesen gyűlölték a közelben levő fiatalok. Aztán még nágyobb erővel kezdtek tapsolni. Először mérgesen, aztán újra kedvesen, őszintén, természetesen.

Katalin-nap volt, hazafelé a buszon kértem, hogy akit így hívnak, jöjjön kicsit közelebb. Egyetlen szempillantás múlva öt lány nyüzsgött körülöttem. Nem kellett kérdezni, sót, őszintén megvallva, nem is lehetett Szinte egyszerre kezdtek beszélni:

— Voltunk Debrecenben, a Déri Múzeumban.

— Láttunk Munkácsy-képet.

— Meg múmiát is.

Takarcbszüvefliezeti kirendeltség nyílt Csabacsűdan

Megválasztotta új vezetőségét a Megyei Kórház szakszervezeti bizottsága

A gyulai Megyei Kórház szak- szervezeti bizottsága pénteken tartotta meg vezetőségválasztó küldött közgyűlését. A csaknem ezer szervezett dolgozó képviseletében megjelent 137 küldött előtt Huszti Zoltánná szb-titkár számolt be az elmúlt két év munkájáról, eredményeiről.

Részletesen foglalkozott többek között az egészségügyi dolgozók, elsősorban a szakképzett középkáderek munkakörülményeivel és bérezési problémáival, valamint a törzsgárda tagok erkölcsi és anyagi megbecsülésének jelentőségével. A beszámolót élénk vita követte, majd az alapszervezetek küldöttei megválasztották az új, 39 fős szakszervezeti tanácsot s ezen belül a 15 fős szakszervezeti bizottságot. A Megyei Kórházszakszervezeti bízott, ságának elnöke ismét dr. Altor- jai Aladár, titkára pedig Huszti Zoltánné lett.

A küldött közgyűlésen részt vett és felszólalt dr. Szabó Fe- rencné, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet központi munkatársa és dr. Takács Lőrinc, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet megyebizottságát dr. Sonkoly Kálmán és Gulyás Sándorné képviselte.

— Azért nem szeretem a beat- et, mert túl hangos.

— Én Kodály Zoltánt is ismertem.

— Nincs kedvenc babám. De van egy Brumi macim.

— Katinak tavaly csak egy négyese volt az iskolában. A többi mind ötös.

— Nekem 4,7 volt az átlagom.

— Nekünk kettőnknek 4,8. Nem összesen, külön-külön!

— Nekem csak 4,3.

— Januárban új egyenruhát kapunk.

— Nyolcadik után zenei gimnáziumba szeretnék menni.

— Én rajzolni szeretek a legjobban.

— És most együtt csinálunk egy kosarat fűzfavesszőből. Kati néninek (értsd: Csáky Katalin zongoraművésznőnek, a kórusszámok kísérőjének) születésnapja van...

— Dehogy születésnapja, névnapja.

— Jó, de nem ez a lényeg, hanem a kosár. De ugye nem tetszik neki elárulni.

Dehogy árulom. És nem árulja el Csányi László, nem árulja el Kertész Lajos, nem árulja el a hangverseny-sorozat főpatró- nusa, Halmágyi László sem. Sőt a hiányzó fűzfavesszőket is megszerezzük. Fábián Jánostól, a köröstarcsai fűztelep munkavezetőjétől kapjuk. Szívesen adja, mikor megtudja, miről van szó. A gyerekeknek nem lehet ellenállni. Vidámak, közvetlenek, s nagyon hálásak a pár szál fűzvesszőért. Boldogok, hogy a készülő kosárral nemsokára örömet szerezhetnek Kati néninek.

Egy világhírű együttes tagjai, s közben meg tudtak maradni gyereknek.

Daniss Győző

Több éves kérést teljesítve nyitotta meg Csabacsüdön, a község központjában kirendeltségét a Szarvas és Vidéke Takarékszövetkezet. A pénzintézetet Gunda György, a községi tanács vb- elnöke adta át rendeltetésének. Képünkön az első betétest mutatjuk be. (Fotó Balkus Imre)

Igazgatók fóruma

A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága rendezésében első alkalommal tartották meg Békéscsabán, az Ifjúsági és Űttörőházban az iskolai igazgatók fórumát.

Megnyitót Nagy János, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese mondott, majd Kiss Gyula, a Budapesti Fővárosi Tanács VégrehajTibii gépet, garantált vetőmagot, vegyszert kérnek a termelők

Cukorrépatermelési tanácskozás Mezőhegyesen

Békés és Csongrád megyei termelőszövetkezetek vezetőivel tárgyalt a cukorrépatermelés időszerű kérdéseiről Mezőhegyesen a cukorgyár vezetősége. Kiderült ugyanis, hogy országosan jelentős behozatalra szorulunk cukorból. A Mezőhegyesi Cukorgyár például mintegy tízezer vagon répával kevesebbet dolgoz fel, mint az elmúlt évben. Ez részben belvíkár miatt, részben területcsökkenés miatt van. Mezőhegyes környékén kiváló a cukorrépa-termelésre a lehetőség, ezért szeretné a gyár a termelőkkel az együttműködést új tartalommal megtölteni, s az elkövetkező években ismét több cukrot adni a népgazdaságnak.

A cél; koncentrálni a répatermő területeket. Egy-egy gazdaságban minél nagyobb területen termelnek, annál gazdaságosabb a szemekénti vetőgépek, a répa- betakarító célgépek, vegyszerek hasznosítása s a szállítás lebonyolítása. A battonyai Petőfi Tsz-szel például hároméves ún. társasági együttműködési szerződést kötött a Mezőhegyesi Cukorgyár. A Petőfi Tsz az eddigi 200 hold helyett 300 holdon termel cukorrépát. A bővített répaterület után sokkal több cukorgyári mellékterméket kap a szövetkezet, ami a szarvasmarha- hizlalási programjukat elősegíti. A pusztaföldvári Lenin, a békés- sámsoni Előre, a nagyszénási Dózsa Tsz szintén bővített területen termel cukorrépát, a nagyszénási Dózsa Tsz-szel olyan szerződést kötött a gyár, amely szerint kísérleti jelleggel bár, de dúsított cukorgyári mellékterméket kap a szövetkezet szarvasmarha-hizlalásra.

A termelőszövetkezetek vezetői elmondották többek között: több gépet, gépsort szeretnének kapni ahhoz, hogy a cukorrépa- termést nagyobb területen megoldják. A szemenkénti vetés pedig olyan garantáltan jó magot igényel, amely kritikus időjárás esetén is biztosítja a megfelelő tőállományt. A vegyszerek hatásosak ugyan, de drágák.

Hiányolták, hogy a legfelsőbb szinten még mindig nem döntötték el: mennyi lesz az állami dotáció a célgépek és a vegyszerek vételárához. Így később tudnak pontosan nyilatkozni, hogy jövőre biztos legyen a magas hozam. Az újfajta együttműködésre sem jött még a végrehajtási utasítás, a Mezőhegyesi Cukorgyár vezetői saját felelősségükre iparkodnak gyorsítani a> szerződéskötést, segíteni a kollektív gazdaságok tervezését

Elmondották a gyár vezetői azt is, hogy a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban szakszolgálati állomást hoznak létre s a jól bevált cukorrépatermelési technológiát a gyár körzetében hasznosítják. Jövőre újabb BUM-gé- pekkel felszerelt átvevő állomásokat építenek. A gyár több millió forinttal segíti a termelőszövetkezeteket abban, hogy korszerűbb répatermelésre rendezkedjenek be s az üzem minél több alapanyagot kapjon Békés—Csongád megye területéről.

A. R.

b(k(s rncmszn

1970. NOVEMBER 29.

9

tó Bizottsága Oktatási Főosztályának Szakfelügyeleti és Továbbképzési Intézetének igazgatója tartott előadást. A korszerű iskola, korszerű nevelés és a vezetés demokratizmusa címmel. Manyák Lajos, a dévaványai 2. sz. iskola igazgatója és Keller József, az Orosházi Táncsics Gimnázium igazgatója mondott az előadáshoz korreferátumot. A szakmai továbbképzésen a megye általános és középiskoláinak igazgatói a járási és városi művelődésügyi osztályok vezetői és általános felügyelői vettek részt, összesen mintegy 200-an.

Másnap a szlovák kollégiumban az iskolai kollégiumok igazgatói beszélték meg Kiszely Mihálynak, a szlovák kollégium igazgató-helyettesének vezetésével aktuális problémáikat.

Elkészült a Sebes-Koros korösladányi jobb parti töltéscseréje

November 25-én igen jelentős munka végére érkeztek a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság termelési üzemének és a körösladá- nyi Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezet dolgozói. Együttes erőfeszítéssel kicserélték a Sebes-Körös korösladányi belsőség: szakaszának jobb parti töltését

Éz a töltésszakasz a nyári nagy árhullám levonulásakor annyira tönkrement, hogy anyagát teljesen ki kellett cserélni, újjá kellett építeni. A munka befejezése biztonságot nyújt a körösladányiaknak, mivel most már teljes védettséget kapnak a Sebes-Körös egy-egy esetleges áradásakor.

A töltésszakaszba több tízezer köbméter földet szállítottak. Ebből a munkából a Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezet vontatósai, rakokómunká- sai jelentős részt vállaltak. Tulajdonképpen az ő áldozatvállalásuknak köszönhető, hogy a fagyos tél beálltáig befejezhették a töltés cserélését. így biztonságot nyújtottak a községnek és a község határában működő ipari, mezőgazdasági üzemeknek, de magának Szeghalomnak is.