Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

fl Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról)

Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energiastruktúra átalakításának népgazdaságilag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte ki a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásának növelését.

P népgazdaságilag feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk és ebben komoly eredményeket értünk el, Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, mert az energia- igény hihetetlen gyorsasággal — talán még a számítottnál is nagyobb mértékben — növekedett, az energiaforrások kiszélesítése viszont nem tartott lépést a jelentkező szükséglettel.

Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt egy kig hiFelmerült a vitában a terme-'

lőszövetkezeti parasztságunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nemcsak az árvíz sújtotta termelőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a növénytermelésben komoly kiesések voltak, és azokban a issekben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesztés, érezhető jövedelemkiesés is jelentkezett.

A mezőgazdaság a jé terv, a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításán túl jelenleg* és azt hiszem, még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, többek között — az időjárástól. Különösképpen vonatkozik ez a növénytermesztésre, és közvetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink hozzászokhattak, hogy a mezőgazdaságban vannak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén nyolc hónapon keresztül, hogy a tizedik hónapban azért kezdünk sírni, hogy miért nem esik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. És ez mindig így is lesz. Ezen mi emberi erővel egyelőre még nem tudunk változtatni. Egyébként az idei országos átlagtermés kenyérgabonából — 12 mázsa körül van. Ezt még nemrégen országos re1 kordként ünnepeltük. De közben fejlődött mezőgazdaságunk, volt egy jó évünk, majd egy még jobb, a múlt esztendő pedig tényleg nagyszerű volt ilyen szempontból, és most, hogy visz- szapottyantunk egy fokkal, az öt vagy hat évvel ezelőtt rekordként ünnepelt országos átlageredményt elkeseredettől vesszük tudomásul.

Hadd jegyezzem meg, hibát követnének él azok a termelőszövetkezeti tagok, akik most az átmeneti nehézségek miatti ke- sergésükben, vezetőségcserévél próbálnák megoldani a kérdést. Ha vezetőik rendesen, becsületesen dolgoznak, tartsák is meg őket és dolgozzanak velük tovább.

Ami pedig a nehézségeket és azok leküzdését illeti: először is a mi, szocialista alapiokra helyezett mezőgazdaságunk életerős, nehézségeket is elviselni képes népgazdasági ágazattá változott. Már nem egy szárazságnál, árvíznél megállapítottuk, hogy ha

1970, NOVEMBER 29.

ba. A IX. kongresszuson nagy súllyal szerepelt az a feladat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fútőértékű, nagy költséggel kibányászható szenek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módon gondoskodtunk a bányában tovább nem foglalkoztatható bányász testvéreinkről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számukra, hogy elhelyezkedhessenek más munkaterületen. Mindennek viszont az lett a látszata, hogy a szénbányá szat általános leépítése van napirenden, Ez téves értelmezés. Belső, helyi változtatásokat a jövőben is kell eszközölni, hogy nagyobb mértékben és kevesebb költséggel a jó szenet termeljék ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható és alacsony fűtőértékűt. De, bár a

nem lenne a mezőgazdaságban

kollektív erő, és hozzáteszem, a munkásállam ereje, akkor mindezeknek szörnyű következményei lettek volna. Így pedig átvészeljük e közbejött nehézségeket.

öntudatában, magabiztosságá- 'ban a parasztság is más, minit volt akár tíz esztendővel ezelőtt. A kongresszus is hallotta, hogy az árvíz által legerősebben sújtott keleti megyékben, ahogy a víz lement, s az emberek valamelyest magukhoz tértek, az esedékes mezőgazdasági munkákat teljes mértékben, a terveknek megfelelően, sőt azokat -fúl- teljesítve elvégezték. Minden bajnak ez a legfőbb és a legjobb orvossága, minden ezzel kezdődik.

A parasztság öntudatában — merem mondani, hogy már kollektív és szocialista tudatában — is nagyot fejlődött Ezt bizonyítja például, hogy az árvíz sújtotta szövetkezeteknek mintegy kétezer termelőszövetkezet nyújtott közvetlen segítséget t®Ami pedig az idei év nehézségeit illeti: a munkásosztály sohasem hagyta még cserben a parasztságot Mellette áll most is állama, pártja, kormánya. Sokat bíráltuk az építőipart és azt hiszem, még sokáig fogjuk is bírálni. Mégis, ha az ember, akárcsak a Tv-híradóban megnézte az árvízsújtotta vidéket a víz levonulása után, és mo6t, az azóta felépült szép és korszerű, emberhez méltó házsorokat, bizonyítva látja, hogy amit a párt, a kormány, munkásosztályunk mondott és ígért a bajbajutottaknak, azt teljesítette — mégpedig igen rövid idő alatt. A Központi Bizottság, a kormány megtette a megfelelő intézkedő- i seket, a termelőszövetkezeti parasztságot pedig felhívta, hegy

A Központi Bizottságnak — mint ahogy a beszámolóban is említettük — van elvi döntése, a Minisztertanácsnak vannak átfogó határozatai mindezekben a kérdésekben. Teljes megvalósulásukhoz évekig kell. következetesen dolgoznunk, mert itt nem olyan dolgokról van szó,

szén részaránya az összes er.er- I giaforrásokon belül továbbra is csökkenni fog, a magyar szén- , bányászat, figyelembe véve a népgazdaság fokozódó energia- szükségletét, körülbelül ezen a szinten marad.

Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran egybekapcsolva a nők helyzetével és a kereseti vi- [ szonyokkal. Ami a textilipart illeti: aki ismeri az új, negyed k ötéves népgazdaság-fejlesztési I tervet, az tudja, hogy a magyar textiliparnak komoly jövője [ van. Nagyarányú rekonstrukciót j tervezünk, és az meg is fog va- j lósulni. E rekonstrukció nemcsak a termelőeszközök modernizálására terjed ki, hanem az ott dolgozók helyzetének javítá- ! sára is, A magyar textilipar nép- j gazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata ] lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is.

hetsége szerint, összesen 140 millió forint értékben. Azt hiszem, hogy aki ismeri — itt írók is vannak, akik azt mondják, hogy ismerik — az emberi, különösen a paraszti lelket, az kellően tudja értékelni, hogy ez mit jelent öntudat tekintetében. Mindez bizonyítja, hogy a munkásosztály helyesen dönt és határoz, amikor számít a p>araszti testvérosztályra, azzal szövetkezik és együtt halad a szocializmus építésének útján.

Vannak talán, akiknek kétségeik voltak, hogy helyes volt-e a IX. kongresszus állásfoglalása, amely szerint a parasztság jövedelmi viszonyait, a munkásosztály, a parasztság, népünk egyesült erejével országosan és átlagban a munkásosztály szintjére felemeltük. Ez — elvtársak — történelmi lépés volt. Ebből semmit se szabad sajnálnia egyetlen munkásembemek sem, ellenkezőleg, büszkének keli rá lenni. Ennek gyümölcseit a jövőben minden komoly feladatunk megoldásánál élvezni fogjuk.

mozgósítsa saját erejét, de ami a saját erejéből nem megy, ott érzi és érezni fogja a segítséget] Egyetlen egy termelőszövetkezetet sem engedünk tönkremenni, mert most nehézségeik vannak. (Nagy taps)

Nagyon sok felszólaló foglalkozott a nők társadalmi helyzetével. Valóban eleven, égető kérdéseket vetették fel, így például azt, hogy a nőknek még mindig nehéz vezető posztra jutniuk, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét még nem sikerült mindenütt érvényesíteni; hogy gondok vannak a bölcsődei, az óvodai helyekkel. Ez mind igaz, és jó, hogy itt a kongresszuson is szó- 1 ba került.

amelyeket egy hét alatt, egy határozattal meg lehet oldani. A társadalmi igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó, amelyet ezredévek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát, ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak már jelei is.

Hadd említsem például a nők1 helyét és szerepét a közéletben. A párthatározat óta nem telt el sok idő és nem volt olyan sok esemény, ahol az e tekintetben bekövetkezett változást le lehetett volna mérni. Egy esemény azonban biztosan volt, mégpedig a pártban — ez pedig általában példaként szokott szolgálni. A kongresszusi előkészületek során a Központi Bizottság határozatának politikai és morális ereje következtében] a pártvezetőségek újjáválasztá- j sakor az elvtársnők száma a ko-1 rabbihoz képest 33 százalékkal,] tehát egyharmaddal növekedett. A mintegy 140 ezer tisztségből 34 ezret — ez mintegy 27—28 százalék — most elvtársnő tölt be. Ha ezt a példát valóban követjük, s minden más területen és minden más vonatkozásban így j fogunk a nőkre vonatkozó központi bizottsági és kormányhatározatok végrehajtásához, akkor évről évre érezhetően jobban megoldódnak a nők társadalmi kérdései.

Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket még központi bizottsági vagy kormányhatározattal, sőt még kongresszusi határozattal sem lehet megoldani. Nem lehet például határozattal előírni azt, hogy az emberek kit és hogyan tiszteljenek. De amikor mindenütt, itt a kongresszusi vitában is, a felszólalók megállapítják, hogy | a termelésben részt vevő aktív munkaerő 41 százaléka nő —, s azonkívül minden ember tudja, hogy még ezenkívül mi vár j az aktív keresőknek erre a 41 százalékára a háztartásban, a nevelésben — akkor azt kell í mon danunk, hogy bár ha táró- ] zatot hozni nem tudunk, de aki kommunistának vagy egyáltalán felvilágosult embernek tartja7] magát, az tisztelje a dolgozó nőt! (Nagy taps)

Van ennek egy, talán nem is olyan fontosnak tűnő viselkedésbeli, mondhatnám illem- szabályszerű oldala. Hányszor látjuk, hogy elmaradott embe-1 rek — nem mondom, hogy férfiak, mert minek vegyünk magunkra külön vádakat — (derültség) — az egyenjogúsítást úgy értik, hogy elfelejtenek illő módon előre köszönni, holott már százéves illemkódexekben is elő van írva: ha a férfi nővel találkozik, ő köszönjön előre, vagy, ha villamoson nincs hely, adja át a helyét

Mindez csekélységnek tűnik, de rendkívül fontos: mi ne úgy értsük az egyenjogúságot, és főleg ne merüljön ki harcunk abban, hogy egyenjogúsítottuk a nőket, tehát ugyanúgy dolgoz- hatnak, mint a férfiak s ugyan- úgy nem köszönünk nekik sem, mint ahogy néha egymásnak sem köszönünk. (Ütemes, nagy taps) Mert a természet törvényein senki sem tud változtatni, és ha a szó fizikai értelmében terhet kell cipelni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki, és mindig tisztelni is kell, ha nagy terhet vesz magára.

Az ilyen alapállás segíteni fog abban, hogy a konkrét kérdésekben — az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósításában, csakúgy, mint másokban is, egy kicsit gyorsabban haladjunk előre.

Nagyon örülök, hogy itt, a kongresszuson, nagy ipari vállalatok felelős férfi vezetői is komolyan beszéltek erről a kérdésről, hiszen nemcsak a központi szervek kezében vannak eszközök és lehetőségek, de helyben is. És, ha nem egy 23 tagú kormány, vagy egy száztagú Központi Bizottság, hanem 10 és 100 ezer felelős vezető fog mindezzel komolyan foglalkozni, akkor helyben megtalálják a ki nem használt lehetőségeket, tartalékokat, eszközöket a helyzet javítására. Ez viszont elvtársak — már párthatározat, nem úgy, mint az illemkérdés, amit egyébként a magam részéről szintén javasolnék komo- ■ lyan venni. (Nagy taps)

E kérdésnél maradva, szeret- j

nék még néhány szót szólni a* anyák tiszteletéről. A IX. kongresszuson elvi döntés született a gyermekgondozási segély bevezetéséről. Ez meg is történt. Sok más is kell még, bölcsőde, óvoda és egyéb is, hogy valóra válhasson az a szándék, ami ezt a tényleg eredeti és úgy látszik sikerült elgondolást, a gyermek- gondozási segélyt megfelelőképpen kiegészíti.

Szeretném itt is hangsúlyozni mély meggyőződésemet, hogy a család gyarapodásához, a gyermekek neveléséhez anyagi eszközök kellenek. Mi materialisták, jól tudjuk, hogy csak sóhajból megélni, gyereket nevelni nagyon nehéz, De merem állítani elvtársak, változtatnunk kell egy jelenleg eléggé elterjedt — bár nem uralkodó — szemléletmódon is.

IS "ovo generálé lése mm csak számítást kérdés

Ha ki-ki saját léfkiismerete szériát latolgatja, hogy tv-t vesz inkább, vagy kocsit, mintsem, hogy gyerekük legyen, az ő dolga. Itt kötelező törvények nincsenek. De ha ez odáig fajul, hogy megszólják az állapotos anyát, mert nem saját jólétével törődik, akkor ezzel nekünk, j kommun istáknak szembe kell szállnunk. Aki a társadalom normális törvényei, az emberi természet nemes vonásai szerint él, azt nem lehet csúfolni, mi ezt nem tűrhetjük. (Nagy taps.) Van persze női hiúság is, van, aki arra gondol, ha szül, már nem lesz olyan karcsú. (Derültség.) Ez lehet, de szebb lesz emberi és általános értelemben. (Nagy taps.)

Aki szeret számolgatni, az számoljon, ha kell és ha ráér. De azért az, hogy gyermek legyen vagy sem, az nem leihet csak a számítgatás kérdése. Hogy mibe kerül á zokni, a gyerekkocsi, a pelenka, ezzel mindig számolni kell, de a jövő generáció léte nem lehet csak számítási kérdés. Tudjuk, milyen nehéz biztosítani két fiatalnak akár csak azt az egy szobát is, amivel elindíthatják önálló életüket. Aztán, ha megvan, elélde- gélnefk ők sokáig, mondván, ha lesz még egy szoba, majd lesz gyerek is. Pedig, aki a felszabadulás előtt született és most itt ül, azt hiszem, azok közül nagyon kevés lenne itt, hogyha akkor is így számolgattak volna, ilyenfajta igények jöttek volna számításba. (Élénk derültség, nagy taps.)

Sokféle igény vetődött fel a vitában — így a textilmunkások, a pedagógusok és mások fizetésének emelése és egyéb problémák. Az igényeket sokféleképpen lehet kezelni. Hadd említsem példaként a közellátást. Bizonyára emlékeznek az elvtársak, hogy olyan években, amikor égés* évben igencsak gyenge volt a közellátás, nevezetesebb alkalmakra — felszabadulási ünnep, pártkongresszus, karácsony — megjavították azt. (Derültség.)

Ahogy tapasztalhatják — letértünk erről az útról. Nem állítjuk, hogy egész évben príma az ellátás, de azt legalább már megoldottuk, hogy nemzeti ünnepen, kongresszuson sem jobb, mint máskor. (Élénk derültség, nagy taps.) Azt viszont merem állítani, hogy most az átlagszínvonal van olyan, mint régen a nagy ünnepeken volt. (Élénk derültség, nagy taps) Megjegyzem, ne felejtsük el, hogy az említett helytelen gyakorlat idején más fejlődési periódusban voltunk.

Hosszain sorolhatnám az igényeket. Azt, hogy ho] kellene még beruházás, fizetésemelés, méghozzá minél gyorsabban, (Folytatás a 3. oldalon)

Mezőgazdaságiink életerős, mert mellette áll

a munkásállam

Amit ígért a munkásosztály, azt teljesítette

flki felvilágosult embernek tartja magát, az tisztelje a nőt