Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-28 / 279. szám

A forradalmár Jugoszlávia ünnepére 150 éve, 1820. november 28-án született Engels Frigyes. A ha­ladó világ tisztelettel adózik Engelsnek, aki Marx-szal együtt megteremtette azt a tanítást, j amely eszmeileg felfegyverzi a dolgozókat, meghatározza a jobb jövőért vívott harc útjait, cél­jait és eszközeit. Marx és Engels együtt bábás­kodott az első proletár szerve­zetek létrejötténél, kidolgozta a munkásosztály stratégiáját és taktikáját. „Marx halála után Engels egyedül töltötte be az európai szocialisták tanácsadó­jának és vezetőjének szerepét. Egyaránt fordultak hozzá ta­nácsért és útmutatásért mind a német szocialisták .. mind az elmaradott országok képviselői, például a spanyolok, a romá­nok és oroszok, akiknek első lépéseiket kellett fontolóra ven­niük és mérlegelniük. Mtnd- I annyian merítettek az öreg En- ( gels tudásának és tapasztala­tainak gazdag kincsecsházából”. (Lenin válogatott műved, Ma­gyar Helikon, 1967. 50. old.). Engels egész életét a munkás- osztálynak, a munkásosztály szo­ciális felszabadításáért vívott harcának szentelte. Engels Németország gazdasá­gilag legfejlettebb részén, a po­rosz királyság Rajnai tartomá­nyában, Barmenban született, s ifjú korától szenvedélyes tilta­kozást váltott ki benne a német proletárok szörnyű kizsákmá­nyolása és nyomora, a város gimnáziumában és a szülői ház­ban tapasztalt politikai elnyo­más, vallási vakbuzgóság és kép­mutatás. A világot és környezetét kri­tikusan szemlélő Engels Berlin­ben töltött katonai szolgálata idején, 1841—42-ben megismer­kedett Hegel és Feuerbach filo­zófiai műveivel, tanulmányozta az utópista szocialisták írásait, bejárt egyetemi előadásokra, igyekezett közelebbről megis­merni korának filozófiai és po­litikai problémáit. Engels világnézetének alaku­lásában nagy szerepet játszott angliai, manchesteri tartózkodá­sa (1842—44), ahova apja kíván­ságára utazott kereskedelmi gyakorlatra. Engels visszaemlé­kezéseiben megírja: amikor 1844 őszén Párizsban felkereste Mar­xot, kiderült, hogy minden el­méleti kérdésben egyetértenek. Így kezdődött közös munkássá­guk. A következő évben Engels el­ső nagy művében „A munkás- osztály helyzete Angliában” cí­mű könyvében részletesen ele­mezte a kapitalista gazdaság több törvényszerűségét es jelen­ségét.” Engels előtt is igen so­kan leíiták a proletáriátus szen­vedéseit és rámutattak arra, hogy a proletariátuson segíteni kell. Engels volt az első, aki megmondta, hogy a proletariá­tus nemcsak szenvedő osztály, hogy a proletariátust éppen gya- Xázatos gazdasági helyzete fel- j tartóztathatatlanul előre taszít­ja és rákényszeríti arra, hogy harcoljon végleges felszabadu­lásáért ... A munkásosztály po­litikai mozgalma elkerülhetet­lenül eljuttatja a munkásokat ahhoz a felismeréshez, hogy a szocializmuson kívül nincs szá­mukra kivezető út. Másfelől- a szocializmus csak akkor lesz majd erővé, ha a munkásosztály politikai harcának 'céljává vá­lik” — írta Lenin (lásd ugyan­ott, 48 oldal). 1845—46-ban jelent meg Marx és Engels nagy műve, >rA német ideológia”, amelyben kifejtették világnézetük alapjait. Az elméleti kérdések kidolgo­zásával egyidőben Engels — Marx-szal együtt — gyakorlati propagandamunkát végzett és szervezte a proletáriátus erőit Ennek eredményeként 1847-ben létrejött a Kommunisták Szövet­sége, a proletariátus jövendő pártjának prototípusa A Kommunisták Szövetségé­nek 1847 végén Londonban tar­tott I. kongresszusa megbízta Marxot és Engelst, hogy dolgoz­zák ki az új szervezet program­ját. 1848 februárjában megje­lent a „Kommunista Párt kiált­ványa”. amely tömören és pon­tosan összefoglalta a proletáriá­tus forradalmi elméletét. A Kommunista kiáltvány megjelenésével egyidőben meg­kezdődtek az 1848—49-es euró­pai forradalmak, amelyek tör­ténelmileg 'igazolták a marxiz­must. Engels aktívan részt vett a németországi forradalomban és rendkívül sokrétű tevékeny­séget folytatott Marx-szal együtt megszervezte a Neue Rheinische Zeitung kiadását, a lap szerkesztője és egyik szer­zője volt. Emellett részt vett a kölni demokratikus és munkás­szervezetek munkájában, 1849 tavaszán és nyarán fegyverrel harcolt a forradalomért az el- berfeldi felkelésben és Délnyu- gat-Németországban. Miután a forradalmat lever­ték, Engels Angliába emigrált. A forradalmi harcok tapaszta­latait 1849—52 között több mű­vében foglalta össze („Német kampány a birodalmi alkotmá­nyért”, „Németországi paraszt- háborúk”, „Forradalom és ellen- forradalom Németországban”). Ezekben az írásokban kidolgoz­ta a marxizmus alaptételeit a nemzetiségi kérdésről, a mun­kásosztály és a parasztság szö­vetségéről stb. Az emigrációban Marx és En­gels sokszor küzdött anyagi gondokkal; különösen nehéz volt a nagycsaládos Marx hely- j zete. Engels, az önfeláldozó ba­rát rengeteget tett azért, hogy legalább részben megszabadít­sa Marxot a napi gondoktól, hogy nyugodtabban dolgozhas­son. Ezért azt is vállalta, hogy csaknem 20 évre részlegesen le­mond az önálló tudományos munkáról, s bár gyűlölte e te- , vékenységet — a kereskedelem- ' Engels ben dolgozott. Lenin megírta, hogy Engels állandó anyagi se­gítsége nélkül Marx nemcsak fő művét, „A tőkét” nem tudta volna befejezni, de feltétlenül belepusztult volna a nyomorba. Marx és Engels tudományos, szervező és propaganda tevé­kenységének eredményeként 1864-ben megalakult a forradal­mi proletáriátus első internacio, nalista tömegszervezete, a Nem­zetközi Munkásszövetség. Az I. Intemacionáléban Engels nagy segítséget nyújtott Marxnak, hogy megteremtsék a munkás- osztály egységes taktikáját a munkásmozgalomban jelentke­ző különböző irányzatok és is­kolák elleni harcban. Engelsnek nagy szerepe volt abban, hogy leszerelték az angol trade-unio- nizmus reformista vezetőinek és a Bakunyin vezette baloldali anarchistáknak a nézeteit, ame­lyek az Intemacionálé proletár szárnya ellen irányultak. A párizsi Kommün bukása és az I. Intemacionálé felbomlása után Engels nagy figyelmet szentelt a marxista elmélet fej­lesztésének. 1873—83 között megírta „A természet dialekti­kája” című híres könyvét, amelyben a történelmi materia­lizmus alapján összegezte a ter­mészettudományok legújabb eredményeit, bebizonyította a materialista dialektika általános érvényét. A tudományos világ­nézet valódi enciklopédiáját ad­ja Engels másik nagy műve, az „Anti-Dühring”, amelyben a fi­lozófia, a természettudomány és a társadalomtudomány legfőbb kérdéseit elemezte. 1883. március 14-én meghalt Kari Marx. Engels ingadozás nélkül vállalta Marx műveinek befejezését: kiadásra készítette elő „A tőke” jegyzetékben ma­radt II. és III. kötetét, amelyet Lenin joggal nevezett Marx és Engels közös művének. Ennek a két kötetnek a feldolgozásával és kiadásával Engels zseniális barátjának nagyszabású emlék­művet állított, amelyre akarat­lanul is kitörölhetetlen betűkkel rávéste saját nevét. Engels a Marx halálát követő 12 év alatt számtalan cikket és két könyvet írt, amelyek elmé­leti szempontból igen jelentősek. „A család, a magántulajdon és az állam eredete” című En- gels-művet (1884) Lenin a mo­dem szocializmus egyik alapve­tő munkájának tartotta, amely magában foglalja a történelmi materializmus sok fontos téte­lét. A „Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége” (1886) című másik könyvben Engels elsősorban a történelem materialista értelmezésével fog­lalkozik. Engels ebben az időben az el­méleti kutatások mellett széles szervező munkát is végzett a nemzetközi proletár-mozgalom irányítójaként. Különösen nagy figyelmet szentelt a szocializ­mus nemzetközi akcióegységé­nek szervezésére. Gyakorlatilag az ő irányításával alakult meg 1889-ben a II. Intemacionálé, a szocialista pártok nemzetközi szervezete, készítették elő az el­ső kongresszusokat, ünnepelték május 1-t, a nemzetközi prole­tár-szolidaritás ünnepét. Engels egész életét az egysze­rűség jellemezete. Marx leánya, Eleonóra így írt róla: Engels a világ legpontosabb embere volt, aki kötelességteljesítésben, a pártfegyelem betartásában min. denki előtt járt. Megbocsátha- tatlannak tartotta, ha valaki becsapta önmagát, hűtlenné vált a párthoz. A forradalmár, dialektikus gondolkodó Engels rendkívüli képességeit az elméleti és a gya­korlati tevékenység szolgálatá­ba állította. Minél inkább távo­lodik a történelemben a kor, amelyben Engels élt és alkotott, annál világosabban kirajzolódik előttünk, milyen jelentősen gaz­dagította Engels a munkásosz­tály forradalmi elméletét és gyakorlatát. F. R, Jugoszláviában ma ünnepük a Köztársaság napját. Kettős évforduló ez. 1945. november 29-én kiáltották ki az alkotmá- nyozó nemzetgyűlés képviselői a köztársaságot — ennek ma van huszonöt éve. Két évvel ko­rábban, ugvancsak november 29-én egy másik fontos tanács­kozás kezdődött: Jajce boszniai kisvárosban összeült a Jugo­szláv Népfelszabadítő Antifa­siszta Tanács (AVNOJ), hogy koordinálja az antifasiszta har­cot és lerakja a jövő jugoszláv államiság alapjait. Amit a jajcei konferencia el­határozott, azt az alkotmányo- zó nemzetgyűlés szentesítette. Az AVNOJ tanácskozása ki­mondta az ideiglenes kormány hatáskörét gyakorló nemzeti bi­zottság megalakulását, jogfosz- tottá nyilvánította az Angliába emigrált királyt és kormányát, továbbá határozatba hozta, hogy a háború utáni Jugoszlávia szö­vetségi rendszerű, demokratikus állam lesz. Abban az időben a hitleristák még megszállva tar­tották az ország jelentős részét. A partizánharcok fokozódása, a jugoszláv népek hősiessége és a szovjet hadsereg gyors előretö­rése azonban hamarosan meg­Huszonhat éve, 1944. novem­ber 29-én fejeződött be az a harc, amelyet a felgyeverzett albán nép hat éven át rendkí­vül nehéz körülmények között hősiesen vívott az olasz, illetve a hitlerista német megszállók ellen. Ez a nap azóta Albánia nemzeti ünnepe. Az albán nép annak követ­keztében aratott győzelmet a fasiszta megszállók felett, hogy a szovjet hadsereg súlyos csa­pásokat mért a hitlerista had­erőkre, s amikor a front a Bal­kán-félszigetre ért, szovjet ka­Vasámap hajnalban a gui- neai főváros Conakry ellen el­követett zsoldostámadással Por­tugália az utóbbi ll hónap fo­lyamán harmadszor követett el agressziót a Portugál Guineával szomszédos független afrikai or­szágok ellen. A meghiúsított in­vázió a portugál gyarmatosítók újabb kísérletét jelenti az aktív antikolonialista politikát folyta­tó, az afrikai felszabadító moz­galmakat támogató guineai kor­mány megdöntésére. Az 1958 óta független, volt francia gyarmat az elmúlt 12 év folyamán Fekete-Afrika egyik legszilárdabb gazdaságát építette ki, bizonyítva, vala­mennyi fejlődő ország előtt a nem kapitalista utas fejlődés hatásosságát. A 245 857 négyzet- kilométer területű, 3 890 000 la­kosú nyugat-afrikai ország a bauxit, timföld termelésével tett szert világgazdasági jelen­tőségére. A Föld ismert bauxit- készletének közel egyharmadá- val rendelkező ország, az 1968- ban 2,1 millió tonnás bauxit- termelésével — a világtermelés 3,5—4 százaléka —, a hatodik törte a hódítók erejét, majd el­következett a nép győzelmének napja. A jugoszláv népfeiszabadítő harc forradalmi mozgalom volt, amely a hitleristák kiűzésén túl megnyitotta az utat az ország társadalmi átalakulása felé. A kommunisták vezette nép a szo­cialista építés útjára lépett és ez a fejlődés soha nem látott távlatait nyitotta meg. Az elmaradott mezőgazdasági országból gyor­san fejlődő ipari ország lett, amelyben a felszabadulás óta világviszonylatban Is figyelem­re méltó, évi tízszázalékos ipari termelési fejlődést értek el, a nemzeti jövedelem pedig több mint 3,5-szeresére növekedett. A köztársaság kikiáltásának negyedszázados évfordulóján a magyar nép szívből jövő jókí­vánságait küldi déli szomszéd­jának. Biztosíthatjuk a jugo­szláv népeket, hogy velük együtt örülünk a szocialista építésben elért sikereiknek, s velük együtt bízunk abban, hogy a jö­vő még szebb, még boldogabb életet hoz számukra. Kívánjuk, hogy barátságunk és együttmű­ködésünk a jövőben még kiter­jedtebb, még gyümölcsözőbb le­gyen. tonák közvetlen segítséget is nyújtottak a harcoló albán népi­nek. A Szovjetuniótól kapott se­gítség a felszabadulás után is bőségesen áradt Albániába. En­nek volt köszönhető, hogy a ha­talomra jutott nép felszámolhat­ta a háborús károkat, fordulatot hajtott végre a régi feudális társadalmi viszonyokkal szem­ben. megkezdte népgazdasága építését, országa iparosítását. Felszabadulása évfordulóján szívből kívánjuk az albán nép­nek, hogy a jövőben sikeresen munkálkodjék hazája szocialis­ta felemelésén. helyen áll. A kitermelést rész­ben állami vállalatok, részben nemzetközi konzorciumok vég­zik. A kivitelből 60 százalékkal részesedő timfölddé feldolgozott bauxit legnagyobb felvásárlói pedig az Egyesült Államok, Franciaország és NSZK. Az or­szágban jelentős vas- és gyé­mánt-tartalékok is találhatók. A kormányzat célkitűzései között szerepel az iparosítás és a mezőgazdasági termelés nö­velése. Ez utóbbi fejlesztését szolgálja a szövetkezeti mozga­lom támogatása, különösen az exportcikkeket — banánt, ana­nászt, kókuszt termelő vidéke­ken. A gazdaságfejlesztési tervek megvalósítását a szocialista or­szágok hitelnyújtással és szak­emberek kiképzésével segítik elő. BítíS fflCTB zir- C 1970. NOVEMBER 28. Albánia nemzeti ünnepe Portugál agresszió Guinea ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom