Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

A külkereskedelem jövő évi terveiből Kongresszusra készülve II legnagyobb osztály 3 Az üzemi demokrácia: igény és valóság „A munkások Jogos igénye, hogy a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gazdasági vezetők adjanak részükre rendszeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket az érdekeiket szolgáló döntések kialakításába.” (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) Á magyar külkereskedelem a jövő évben — az idei 36-tal szemben — hivatalosan 43 kül­földi kiállításon, nemzetközi vásáron vesz részt. A program már elkészült a HUNGEXPO- nál, sőt több kiállítás szervezé­sét is megkezdték. A magyar vállalatok jelen lesznek a tavaszi és az őszi lip­csei vásáron, a poznani, a zág­rábi; a plovdivi, a brnod nem­zetközi vásáron, valamint a mű­szaki vásáron és a pozsonyi vegyipari kiállításon. Moszkvá­ban az „INTORGMASH 71” el­nevezésű kiállításon is részt vesznek a magyar kiállítók. A magyar áruk megtalálhatók majd Nyugat-Európa hagyomá­nyos vásárain is. Frankfurt, nak, a Mercur Személygépkocsi Értékesítő Vállalatnak a tevé­kenységét vizsgálta szerdai ülé­sén a XXI. kerületi párt-végre­hajtó bizottság. Megállapították, hogy a két­ségtelen előrehaladás ellenére, a legutóbbi években a személy­gépkocsi-ellátásban változatla­nul zavarok tapasztalhatók. A növekvő igényeket nem tudják kielégíteni, jóllehet az utóbbi két-három évben a vállalat mintegy 90 ezer gépkocsit adott él. Az áruforgalom fejlődését jól szemlélteti, hogy 1968-ban 20 640 gépkocsi talált gazdára, ebben az évben várhatóan kö­rülbelül 43 700-at értékesítenek. A vállalat tehát 2—3 év alatt több mint kétszeresére növelte az értékesítést. A negyedik öt­éves terv időszakában a gépko- csieUátás valamelyest javul majd, azonban számolni kell az­zal, hogy néhány típusban még 1975-ben sem tudják majd az igényeket — sem mennyiségben, sem választékban — kielégíteni. rializmus veszélyezteti a világ­békét, addig a szocialista orszá­gok megőrzik és szüntelenül erősítik védelmi szervezetüket. Ez tehát a Varsói Szerződés országainak „Európa-koncep- ciója”. A kontinens kérdéseinek elsődlegessége persze nem je­lent közömbösséget az Európán kívüli problémák iránt. Annál inkább sem, mert Európában sem élhetnek a népek nyugod­tan, ha bárhol a világon dörög­nek a fegyverek és tobzódik a reakció. A szerződés aláírói már több alkalommal kifejezték tel­jes szolidaritásukat az imperia­lista agresszió ellen harcoló in­dokínai és a közel-keleti népek­kel, s biztos támaszt nyújtanak a haladásért, a függetlenségért, a békéért küzdő minden erőnek harcoljon bármely részén is a világnak!, E következetes béke poli­tika mögött az eszmei, politikai és gazdasági bázison kívül a Varsói Szerződést aláíró orszá­gok egyesített fegyveres ereje áll. Ez védelmi erő, amely a szocialista országok államhatá­rainak, szuverénitásának, békés vívmányainak őrzésére hivatott. Létrehozásának indoka és célki­tűzésének megválasztása bizo­nyítja a legjobban a szövetség védelmi jellegét. De emellett szól az is, hogy a Varsói Szer­ződéshez — a nyugati katonai tömböktől eltérően — csatlakoz, hat bármely állama amely — mint a szerződésben olvashatjuk — „hajlandó a békeszerető or­szágok erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága érdekében tá­mogatni.” Lyon, Milano, Brüsszel, Hanno­ver, Friedrichshafen és Göte­borg látják vendégül a magyar kiállítókat. Magyar hetet tarta­nak majd Dortmundban és Sorrentóban, s terveznek ilyen eseménysorozatot Finnországban is. Az afrikai kontinens nagy ki­állításának egész sorára külde­nek magyar anyagot: így példá­ul az accrai, a kairói, a kinsha- sai és a tuniszi vásárokra. A magyar vállalatok másod­szor vesznek részt a bagdadi és a limai vásárokon. Az 1971. évi külföldi kiállítási programot ezenkívül a Buenos Aires-i ke­reskedelmi napok, a lchartoumi és a marokkói önálló kiállítások egészítik ki. Az utóbbi egy-két évben egyéb­ként erőteljesen növekedett a használt személygépkocsik for­galma is. 1968-ban nem egészen kétezret adtak el, ebben az év­ben több mint ötezer használt személygépkocsit értékesítenek. Tájékozódott a párt-végrehaj­tó bizottság a Mercur Vállalat fejlesztési lehetőségeiről is. A negyedik ötéves terv program­jában szerepel egyebek között a csepeli üzem rekonstrukciója, s ennek során a kapacitást évi 35 —40 ezer gépkocsi forgalmazá­sára méretezik. Debrecenben és Győrben — 1973. végéig — egy- egy új személygépkocsi-telepet hoznak létre. Tervezik továbbá öt autószalon felépítését: Buda­pesten, a Martinelli téren már megkezdődött az alapozás, Győ. rött, Miskolcon, Debrecenben és Zalaegerszegen pedig hamaro­san hozzálátnak az építkezés­hez. Ezenkívül a használt sze­mélygépkocsi-forgalom lebonyo­lítására a vidéken több telephe­lyet, illetve kirendeltséget léte­sítenek. (MTI) tonapolitikai elvekre, a kikép­zés és a fegyverzet egységesité- sere, a hadseregek összehangolt tevékenységére és a katonák őszinte és szoros fegyverbarátsá­gára épül. Az Egyesített Fegy­veres Erőkben olyan óriási tu­dományos technikai és hadveze­tési potenciál testesül meg, amely semmiben sem marad el az imperializmus hadigépezeté­től. S hogy ez így legyen a jö­vőben is, a szocialista országok katonai együttműködése szünte­lenül fejlődik (korszerűbbek a hadseregirányítási formák és eszközök, összehangoltabb a technikai haladás stb.)', rendsze­res hadgyakorlatokon sajátítják el és ellenőrzik a nemzeti had­seregek együttműködését. Erre jó példa az NDK-ban lezajlott „Fegyverbaratság” fedőnevű hadgyakorlat. II mi hazánk védelmé­nek is döntő tényezője a Var sói Szerződés alapján létrejött szövetségi rendszer. A közös politikai front és egyesített ka­tonai erő szorosan hozzátarto­zik szocialista építőmunkánk külső feltételeihez. Magyaror­szágon is csak akkor láthatjuk biztosítottnak a békét, ha Eu­rópában sikerül megteremteni a kollektív biztonságot, ezt cé­lozza a Varsói Szerződés orszá­gainak politikája. E politika támogatása tehát internacionalis­ta, de elsődleges nemzeti érdek is. Ezért válhatott nemzetközi tevékenységünk alapelvévé. P. T. Általában a demokratizmus, s azon belül az üzemi demokrácia megítélésében csak a sokféle vé­lemény mérlegelése után alkot­hatunk reális képet. Gyakran hallani egymásnak ellentmondó nézeteket, tapasztalni szélsősé­geket, mert hiszen az üzemi de­mokráciára, egy-egy termelői közösség légkörére nincs olyas­fajta mérce, mint a termelési eredmények mérésére. Ezért olykor megtörténik, hogy egy- egy gyáron belül, ahány ember, annyiféle vélemény él a kérdés­ről s vannak, akik jónak, mások meg rossznak tartják a helyze­tet. Egy valamit azonban már elöljáróban leszögezhetünk: az üzemi demokrácia csupán for­mális létezésig jutott el ott, ahol ugyan a munkások elmondhat­ják észrevételeiket, bírálatukat, javaslataikat, de azok nyomán nem történik semmi. Rendszeres tájékoztatást Az üzemi demokrácia érvé­nyesítése nem könnyű dolog — ezt előre kell bocsátanunk. Többféle ok miatt nem. A mun­kások egy része ma még közöm­bös a saját dolgain túlterjedő kérdések iránt, a tudásbeli szintje, ismeretanyaga sem éri el mindig azt a fokot, hogy ér- deroeleges résztvevője lehetne a gyárat érintő kérdések megvi­tatásának. Ugyanakkor a terme­lés bonyolultabbá válása, a technikai fejlődés, a piaci hely­zet mérlegelése, magasfokú tá­jékozottságot, nagy szakmai ala­posságot követel, s éppen ezért maguk a vezetők is egyre in­kább kénytelenek fölhasználni a számítógépeket, a modem irá­nyítástechnika más berendezé­seit, s a műszakai, közgazdász apparátus egészét egy-egy lé­nyeges döntés meghozatalához. Jogos lenne tehát az a véleke­dés, amely szerint a tudomá­nyos-technikai forradalom kö­vetkeztében, a termelőeszközök és a termelőerők egyre bonyo­lultabb kapcsolata miatt, foko­zatosan veszít jelentőségéből a munkások beleszólása a gyár, a vállalat dolgaiba? A vélekedés, bár első hallás­ra igaznak tűnhet, valójában hamis, mert összekeveri az irá­nyítás eszközeit az irányítás módszereivel. A korszerű vezetésnek való­ban fel kell használnia a mo­dem irányítástechnika minden lehetséges eszközét. Ez azonban nem zárja ki a széleskörű tájé­kozódás, a sokféle vélemény meghallgatásának és mérlegelé­sének szükségességét, a dolgozók vállalat‘céljaival való azonosu­lásának fontosságát. Ahhoz azonban, hogy a munkások va­lóban érdemi véleményt mond­hassanak, és sajátjuknak tekint­sék a vállalat céljait, nélkülöz­hetetlen rendszeres tájékoztatá­suk. Informálni kell őket a gyá­rat, a vállalatot érintő legfonto­sabb kérdésekről — a legfonto­sabb kérdésekről és nem az ap­rólékos részletekről! —, a ter­melékenység alakulásáról, a ter­melési költségekről, a jövedel­mezőségről, a nyereségrészesedés elosztásáról, a termékek értéke­síthetőségéről és így tovább. Napjainkban az üzemi demok­rácia érvényesülésének egyik akadálya éppen az, hogy a mun­kások ilyesfajta informálását elhanyagolják. A termelési érte­kezleteken és más megbeszélése­ken a számadatok özöne zúdul a hallgatóságra anélkül, hogy az előadók megmutatnák a szám­adatok közötti összefügéseket, a folyamatokat, amelyek egybe­fogják az egyéni és közös erőfe­szítéseket. Nem túlzott kívánság, hanem a gyakorlat tükröződése a mun­kásoknak az az igénye, hogy ha részletesen tájékozódhatnak a világ és az ország dolgairól, ak­kor legalább részletességgel is­merhessék munkahelyük prob­lémáit, eredményeit és felada­tait. Biztató, hogy jónéhány ter­melői közösségben már elértek eddig a fokig. A szocialista munka vállalata címet elnyert termelőegységekben, az élüzem cím birtokába jutott üzemré­szekben ma már természetes mércéje az elbírálásnak, hogy mennyiben vált, kovácsolódott közösséggé az ott dolgozó embe­rek csoportja, s hogy milyen fo­kon ismerik közvetlen és közve­tett feladataikat. Hozzájárulnak a dolgozók tájékoztatásához az üzemek újságjai is, valamint a társadalmi szervezetek rendez­vényei, nem elhamarkodott te­hát az az állítás, hogy az üzemi demokrácia erősítésének keretei már ma is jóval többre nyújta­nak lehetőséget, mint ami a gyárak, vállalatok többségében megvalósul. Egészséges kölcsön hatás Az üzemi demokrácia fejlesz­tése kapcsán hiba lenne egy na­gyon fontos és napjainkban nö­vekvő szerephez jutó tényezőre nem felfigyelni. E tényező: a technika fejlődése és a munká­sok felkészültsége egészséges kölcsönhatásban áll egymással. A technikai színvonal növeke­dése, amely mind igényesebb feladatok elé állítja a munká­sokat, szükségszerűen növeli képzettségüket, hozzáértésüket, bővíti látókörüket, azaz a tuda­tosság magasabb fokát teremti meg. Már napjainkban sem csak elvétve találni olyan termelő egységeket, ahol a legmoder­nebb technikával magasan kép­zett munkások serege dolgozik, elég itt a híradás- és vákuum- technikai iparra, a műszeripar­ra, a vegyiparra utalni. Az ilyen helyeken már ma adottak a sze­mélyi, képzettségbeli feltételek ahhoz, hogy kibővítsék azon kérdések körét, amelyekben tág teret kei] nyitni a munkások véleménynyilvánításának. Erre természetesen nem lehet általá­nos érvényű receptet megfogal­mazni, hiszen más a helyzet egy olyan vállalatnál, amely csupán csak néhány terméket állít elő, s más egy olyannál, ahol ter­mékek sokasága készül. Ugyan­csak más a feladat ott, ahol ki­zárólag belföldi felhasználásra, s mások, ahol bel- és külföldre egyaránt termelnek. Éppen ezért csak az adott helyen dönthetik el az érintett társadalmi szerve­zetek, hogy milyen irányban és milyen mértékben bővüljenek az üzemi demokrácia keretei, de egy valamiből nem lehet elen­gedni: abból, hogy bővüljenek! A munkásosztály sokféle do­logban és sokszor adta tanújelét érettségének, ítélőképességének, mérlegelni tudásának. A mun­kások közül vezetők tíz- és száz­ezrei emelkedtek ki (napjaink­ban például a szellemi foglalko­zásúak mintegy kétharmada fi­zikai munkás volt maga vagy fizikai munkás gyermekeként szerzett közép- és felsőfokú vég­zettséget). A munkások nem egyszer jelentős áldozatvállalá­sok árán adtak döntő segítséget nagy horderejű társadalmi kér­dések megoldásához, így például a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséhez, s talán nem is szükséges a példák sorolása. Ép­pen a gazdag és nemes hagyo­mányok teszik megalapozottá a munkásoknak azon igényét, hogy napjainkban is odafigyel­jenek minden helyen a szavuk­ra, véleményükre, állásfoglalá­sukra. Túlzásoktól mentesen A föntebb leírtakkal szemben felhozható az az érv, hogy ta­gadhatatlanul akadnák munká­sok, akik elvetik a sulykot, irre­ális dolgokat kémek, hozzá nem értésről tanúskodó javaslatokat tesznek, sőt olykor a demagógia is fölbukkan. Helyes és szüksé­ges, ha a túlzások, az irreális kívánságok, a demagógia megfe­lelő és határozott választ kap, ám nem túlzás e túlzásokra hi­vatkozva a munkások kollektí­vájának véleményét lebecsülni? Túlzás, sőt mi több: hiba! Egy- egy munkás véleményét valóban nem lehet mindig azonosítani a munkások közösségének vélemé. nyóvel. Ahol húsz, ötven vagy száz ember lát azonosan vala­mit, ahol húsz, ötven, száz em­ber mond ki lényegében egyező véleményt, ott már aligha sántít az igazság, ott már a szavakat mérlegelni kell. Rendszeresen tájékoztatni, s ugyanakkor meghallgatni a munkásokat, gondoskodni javas­lataik és bírálataik hasznosítá­sáról, nem könnyű feladat, de nem is valamiféle kegy, hanem a szocialista társadalom minden tisztségviselője számára elsőran­gú kötelesség! S e kötelességük­re elsősorban a pártszervezetek, a kommunisták példamutatása figyelmeztetheti őket, az a pél­damutatás, amelyet a kongresz- szusi irányelvek így fogalmaz­nak meg: a pártszervezeteknek „fontos feladatuk a gazdaságpo­litikai célok megismertetése a párttagsággal, a dolgozókkal; véleményük tanulmányozása, javaslataik összegezése, eljutta­tása a gazdasági vezetőkhöz”. Segédmunkásokat és portásokat felveszünk 44 órás munkahét. AUTÓSZERVIZ. Békéscsaba, Szarvasi út. 166318 Brnjumss 3 1970. NOVEMBER 19. 0 Békéscsabai Építő- és Épületkarbantartó KTSZ azonnali belépéssel felvesz 2 fő könnyűgépkezelőt 44 órás munkahéttel, jó kereseti lehetőség mellett. Jelentkezés: Békéscsaba, Kétegyházi út. Személyzeti előadó. 166339 Kilencvenezer gépkocsi Mérlegen a Mercur munkája Csepel egyik nagyválLalatá­iniiuiuniiiHiuiiiiiiiiiiiininiuiiiiiiiiiiiHiiHHiiiiimiiHiiiiiiiuini A katonai koalíció közös ka-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom