Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

I

Bábszínház Békéscsabán

Vasárnap délelőtt Békéscsabán, az Ifjúsági és Üttörőház- ban vendégszerepeit a KPVDSZ | Napsugár bábegyüttese. Az j együttes két érdekes bábjátékot í mutatott be, a vidám nézősereg I

nagy tapsa és derültsége közepette. Nagyon tetszett Lenkefi Konrád „Nem volt és nem is lesz” című bábjátéka, de Kemény Henrik „Elátkozott malom” című műve is megérdemelt sikert aratott.

Jelenet a „Nem volt és nem is lesz” című bábjátékból.

Kacagás a nézőtéren. (Fotó: Veress—Martincsek)

Az idei export és a jövő évi szerződések a Herbáriánál

Az idén is teljesíti felvásár-1 lásd és exporttervét a Herbária békéscsabai telepe. A IV. negyedév egyébként az exportszállítások időszaka. A legtöbb gyógynövényt nyugat-európai országokba, az NSZK-ba, Olaszországba, Svájcba, Ausztriába, Hollandiába és Franciaországba viszik. Kamillavirág, fűszermagvak, csipkebogyó, csalánlevél, nadragulyalevél és még kb. 20 féle gyógynövényfajta vár | vagonszámra elszállításra. Je-1

lentős devizáról van szó, hiszen egy vagon 7—800 ezer dollárt jelent, az idei export pedig ösz- szesen 6—6,5 millió dollár értékű.

Az export értékesítésével párhuzamosan folynak a jövő évi szerződéskötések is. A békéscsabai Herbária-körzethez tartozó közös gazdaságok jövőre előreláthatólag 7500 katasztrális holdon fognak gyógynövényt termelni; ez 500 holddal több az idei területnél.

Európa biztonságáért

Kovács István könyve az Országos Béketanács kiadásában

A közelmúltban jelent meg az Országos Béketanács kiadásában Kovács István könyve, Európa biztonságáért címmel. A könyvben a szerző felteszi a kérdést: álmodozás, utópia, vagy megvalósítható céü az európai biztonság megteremtése?

Válaszában sokoldalúan elemzi a kérdést, és megállapítja, hogy napjaink leggyakrabban tárgyalt problémaköréről van szó, majd aláhúzza, hogy a szocialista országok bu- ! dapesti felhívása nyomán hazánk i fontos szerepet játszik az utóbbi ! időben kontinensünk békéjéért és biztonságáért folyó nemes tevékenységben, így többszörös okunk van rá, hogy vizsgálatnak vessük alá az egész Európa és az egyes európai polgár jövője szempontjából egyaránt fontos kérdést: megvalósítha- tő-o Európa biztonsága?

Kovács István ügyes szerkesztési elvet alkalmazott könyvének meg4 BúiSMCm^

rm ....................mm iiiiiirr -----1

970. NOVEMBER 17.

írásakor. Első fejezetében, „Az álmodozástól a diplomáciai tervekig” címmel történelmi visszapillantást nyújt Európa múltjából, a 17. század „örök béke” tervéről, majd az Októberi Forradalom béketervét ismerteti, végül pedig sok más, egyéb tervet, különböző politikusok elgondolásait, kudarcait. A könyv második fejezetében „Az európai gazdasági helyzet a háború romjain” címmel az európai gazdasági helyzet alakulását összegezi, napjainkig. A további fejezetekben az európai demokratikus mozgalmak fellendülésével ismerteti meg az olvasót, majd a militarizálás elleni tömeg- mozgalom harcaiba nyújt bepillantást. A kötet zárófej ezetében részletesen taglalja a szocialista országoknak a kollektív európai biztonság rendszerének megteremtéséért kezdett és folytatott tevékenységét, a budapesti felhívás lényegét és az európai tartós béke feltételeit;

Kovács István könyve elsősorban a politika iránt érdeklődőknek izgalmas olvasmány, de — korunk kérdéseit taglalva — mindenki számára hasznos, és a megfelelő tájékozottsághoz szinte nélkülözhetetlen.

Ezerháromszáz óra társadalmi munkával segítettek az óvónöképzösök

Rekord

cukorrépatermés

Rekord cukorrépa-áflagter- mést takarított be a Mezőhe- gyesi Állami Gazdaság. Hatszáz hold átlagában 280 mázsa répa termett. Rendkívül kedvező, hogy szomszédságban működik a Mezőhegyesi Cukorgyár, így a szállítási költség minimális. A jó eredményeik láttán a Mezőhegyes Állami Gazdaság úgy határozott: 1971-ben 1700 holdon termel e jól jövedelmező ipari növényből. A távlati terveik szerint — a gépesítéssel párhuzamosan — még tovább fokozzák a répatermő területet.

Klubest

Gyulán

Gyulán, a Harisnyagyár Jókai Művelődési Otthonának ifjúsági klubja ma este 7 órakor Csoór István írót látja vendégül. A találkozón az író most megjelent regényéről, a Hegy és göröngy-ről beszélgetnek a klub tagjai.

Osoór István a helyszínen dedikálja könyveit.

(Tudósítónktól)

A békésszentandrási Zalka Máté Tsz vezetőségének kérésére egész napos társadalmi munkával segített az őszi beta- j karításban a szarvasi óvónő- j képző intézet KISZ-szervezete. A kétszáz fiatal lelkes igyekezetének köszönhető, hogy a tsz- nék már nincs töretlen kukoA Békéscsaba és Vidéke Textil- feldolgozó Szövetkezet vezetőségének javaslatára a közgyűlés elfogadta a HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalattal tervezett társasági szerződést. Ennek alapján a vállalat saját alapjából több mint ötmillió forinttal hozzájárul a szövetkezet új békéscsabai üzemháza import I gépi berendezéseinek megvásár-l

ricatáblája. A Zalka Máté tagjai és vezetősége elégedettek voltak a vidáman és jól dolgozó lányokkal, akik ezzel bebizonyították, hogy nemcsak a tanulásban, hanem a fizikai munkában is megállják a helyűket.

Puczkó Éva

KISZ-titkár

lásához. A támogatás ellenében az új üzemben évente 80—100 ezer gyermekruhát készítenek majd exportra a külkereskedelmi vállalat megrendelése szerint.

A gépek várhatóan, a jövő év első és második negyedévében érkeznék meg, e az új üzemben 20 millió forint lesz az éves termelési érték.

Előnyös szerződéskötés

szövetkezet és külkereskedelmi vállalat között

MaA nem ismeretlen

sírja

alig

kitört

Minden gyarországra utazó turista megnézi Budapesten a Duna fölött magasodó Gellért-hegyet. Gyönyörű a kilátás innen a városra. A hegytetőt a Citadella ősi épülete koszorúzza. A második világháború idején az utolsó percig elkeseredetten verekedtek itt a bekerített német fasiszták. Most az erőd előtt a fel- szabadulás impozáns emlékműve áll. A felszabadító szovjet harcosok tiszteletére emelték 1947-ben. A talapzat gránitfalán azoknak a szovjet katonáknak, tiszteknek nevét olvashatjuk, akik a fasizmussal vívott harcban életüket adták a magyar nép szabadságáért. Itt temették el őket a Gallért-he- gyan...

Jelizaveta Petrovna Tumolsz- kája régóta tervezte, ellátogat Magyarországra — de sehogyan sem sikerült: család, munka. A gyerekek, akik közben felnőtték, gyakran mondogatták: — Mama, mi előbb elmegyünk, ha nem iparkodsz. Befizetünk egy turistaútra és utalunk is.

De végül mégis másképpé« lett. Jelizaveta Petrovna meghallotta ,hogy Pénzéből „barát- ságvonat” indtü Magyarországra és kérte, ő is jöhessen. Természetesen beleegyeztek. Hiszen Jelizaveta Petrovna több mint harminc éve dolgozik az erdőgazdaságban. De a legfőbb ok — ott, a Magyarországért folyó harcokban esett el férje és valahol Budapesten vagy környékén van eltemetve. A helységnek a nevét, ahol halálosan megsebesült a férje, a legidősebb fiú, Viktor őrizte meg. Viktor Narvában él. Mikor megtudta anyja utazását, rögtön táviratozott: „Apa Pest- eszk terzsebet nevű helyen sebesült meg.” (A helységről Magyarországon derült ki, hogy igazi neve Pestszenterzsébet.)

Eljött október 5-e. Az autóbusz lassan emélkedik a kanyargó úton az emlékmű felé, Jelizaveta Petrovna szíve egyre gyorsabban ver. Titkos előérzet nyugtalanítja. Megérkeznek, kiszáll az autóbuszból, körül se néz, megy az emlékmű gánit- talapzatához. Mintha mindig tudta volna, hogy ezen az oldalon vannak az elesettek nevei kivésve... Egyenesen odamegy, olvassa az első oszlopsort, meg se állapodik a szeme, tovább olvassa a második, harmadik, végül az ötödik oszlopot. — Itt lesz, biztosan ebben lesz — gondolja és valami összeszorítja a torkát, a vér a fejébe fut. Igen, itt van ő. Az ötödik oszlop, hatodik neve a férjéé.

Vannak pillanatok, melyekbe

E. P. Tumolszkaja Békéscsabán

az egész élet belefér. Ez volt-e az a pillanat? Azt hiszem, ez: az élete egy pillanat alatt végigvillant agyán.

...Együtt tanultak a brjansz- ki erdészeti főiskolán. Ott ismerkedtek meg. Mindketten rajongtak az erdőért, a tágas orosz vidékért. Itt lett Alek- szandr szerelmes belé. Liza is megszerette a széles vállú, kedves fiút Második évfolyamra jártak még, mikor Alekszandr megkérte a kezét: — Házasodjunk össze Liza, tudom, hogy háború lesz a németekkel s lesz-e időnk a boldogságra

— Nem, kedvesem — felelte Liza. Hogy’ gondolod? Előbb fejezzük be a főiskolát.

...Alekszandrt már végzés előtt kihelyezték a kulundini sztyeppére. Liza az anyósával néhány hónap múlva követte. Még meg se született első gyermekük, férjét behívták katonának. Hogy szerette volna látni a fiát! Viktor már másfél éves volt, mikor leszerelt az apja.

A család Kujbisev megyébe költözött át, a férj főerdész, a feleség technikai vezető lett. Végre megérkezett a rég várt boldogság, a megpróbált, igazi szerelem ideje. De rövid időre. Harcok Halbin-Golnál, majd Finnországban. A férj újra az első sorban. Megszülettek az ikreik, Dimitrij és Alekszandr — ő nem volt otthon. Majd röviddel leszerelése után hivatásos tiszt lett, az egyik katonaiskolán adott elő geodéziát. Otthon

volt. Mikor a háború N émetországgal, ott utazott keresztül a városon, de hazamenni nem tudott. A vonatból dobott ki egy levelet: „Utazom a frontra, ölellek, csókollak. Aztán Kérésből jött levél: „Kedves Liza, súlyos harcok voltak* feni sem tudtam. Alig maradtunk, engem a golyók elkerültek. A sors megőrzött a gyerekeknek, hisz oly keveset láttam őket Fél kell nevelnünk fiainkat. Én hiszem, hogy leszünk mi még együtt.”

Aztán újra a várakozás rettenetes hónapjai, kérvények a hadügyi népbiztosságra. Mi minden történt a tábori postával a háborúban, hányszor nem jutott el a levél a címzetthez. De végül is választ kapott: „Férje él és egészséges.”

Csak sebesülése és a kórházi ápolás után tért haza Alekszandr. És csak egy hónapra. Milyen rövid volt ez a hónap a családnak, édesanyának, feleségnek, a felcseperedő fiúknak. 1943-ban volt utoljára otthon Alekszandr egy rövid szabadságon. Valószínű, ez a találkozás maradt meg az ötéves Viktor emlékezetében.

— Erősnek, jónak, kedvesnek maradt meg nekem — mondja Viktor. — Álmomban gyakran megjelenik. Olyannak látom, mint az utolsó fényképen* egyenruhában van.

A fiatalok, az ikrek nem emlékeznék apjukra.

Ismét a nehéz front, rettenetes csaták. Ismét a várakozás kínzó napjai, hónapjai. Levél csak nem jött. 1945. március 31-én aztán jön levél, a csapattest bélyegzőjével. „Férje hősi halált halt.”

Később a frontbeli bajtársak- tol egy kis ládát kapott, benne Alekszandr látcsöve és órája.

Február 10-én halt meg, nem érte meg a győzelem napját.

—A penzai delegáció másnap megkoszorúzta az emlékművet. Napsütéses s derűs idő volt. A fekete kendős, fekete ruhás asz. szony alakja messziről feltűnt annak, aki erre járt. A penzai- ak tömör soroltban vonultak az emlékműhöz, félkörbe? álltak. Alekszandr földijei koszorút helyeztek el, rajta vörös szalag, a szabadságért kiöntött vér szimbóluma. Aztán a tömegből bizonytalan léptékkel kivált a fekete ruhás asszony, kezében csokor, egy fiatal lány odavezette a gránitfalhoz. Jelizaveta Petrovna térdre ereszkedett* megcsókolta a szalagot, mélyen lehajtotta a fejét.

A csend perced.

Senkit sem feledünk, semmit sem feledhetünk.

Konsztantyin Legosin a Szovjet Újságíró Szövetség tagja