Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Szovjet divat Krutyikova modellje a hagyo­mányos orosz népi motívu­mokkal hímzett, mcrluska szőrmével díszített irhabun­da. A sapka, orosz füleskucs­ma. Az ezüst haj és az időszerűség Korok és divatok Még napjainkban is, amikor aligha hökkent meg bárkit a bo­londos divatok sokasága, furcsa látványnak számítana a férfi, ki feje ékességét, haját fonattá rendezné, s úgy páváskodna vé­gig a főúton. A görög városok­ban — igaz az időszámításunk kezdete előtti századokban —* semmi furcsát nem találtak eb_ ben, sőt, ez volt a természetes. Ahogy a római birodalom pol­gára sem csupán divatot látott a tógák, különböző szegélyeiben, hanem jól tudta, hogy az arany szín győzelmeket, katonai hódí­tásokat örökít meg, a bíbor — s annak különböző szélessége — a tóga viselőjének hivatali rang­ját tudatja, s így tovább. S a ro­kokó idején mi sem volt termé­szetesebb, mint az, hogy a ké­nyes úri dámák a színielőadások, hangversenyek alkalmával két széket foglaltak el, no persze nem termetük, hanem ruházatuk terjedelmeseége miatt... Ahogy minden kor magába olvasztja, s átörökíti az előtte levő sok vo­nását, úgy teszi ezt a divat is. Az öltözködés kényszerét hó­borttá éppúgy változtatja, mint művészetté, s ahogy egyéb dol­goknak, úgy a divatnak is meg­vannak a maga szélsőségei. Jó és rossz értelemben egyaránt. Ágyékkötőtől a szabott zekéig A visélettorrténet, ahogy öltöz­ködésünk változásának, fejlődé­sének nyomankövető tudomá­nyát nevezik, nem csupán a ru­hákról, hanem az emberekről is sokat elmond. Arról, hogy mi­ként igyekeztek ruházatukkal és a viseletét kiegészítő holmijaikkal is választóvonalat húzni a gaz­dagok önmaguk és a köznép kö­zé. Arról, hogy a szépség iránti igényesség megteremtésének fontos forrása volt az öltözkö­dés is, s ezzel — bármily fur­csán hangzik is — kulturális küldetés teljesítője. Az egyipto­mi szegényeik ágyékkötőjétől a középkor udvaroncainak bugy- gyos ujjú, csipkegalléros szabott zekéjén át napjaink midi és mai ruháiig, elkápráztatóan bő­séges az a gardrób, melyet az emberiség öltözködés címén al­kotott, $ fölhalmozott. Ezt a történelmi gardróbot veszi szeroügyre okos mértéktar­tással Szilvitzky Margit, s adja közre tapasztalatait, megállapí­tásait három, gazdagon illuszt­rált könyvecskében, melyek a Corvina Kiadó gondozásában je­lentek meg, Öltözködés, divat, művészet címmel. Érdekes be­pillantás ez a régi, s közelebbi elődeink ruhásszekrényébe. Mi minden pompázik e világméretű ruhásszekrényben! Meghökken­tően csapongó az emberi fantá­zia. hogy új s újabb ékességeket találjon magának, s ugyanakkor leleplezzen önismétlő is, mert hiszen — a szerző kalauzolásá­val nyomon követhetjük — iga­zán újat, eredetit csak nagy rit­kán tud kitalálni, legtöbbször a régit, a jól ismertet variálja. Változik, ezért örök A divat változik, s éppen ez benne az örök. A nyughatatl&n- ság, a mindig másra törekvés, mint ami éppen van. Akad csa- cstság is e másban? Akad, nem kevés, ám a szerző bemutatja: a szélsőségek kérészéletűek, föl- villannak, s eltűnnek minden korban. A divat között támadt viharok — s erre napjainkban sem árt gondolni — legtöbbször elterjeszteni segítették azt, ami ellen hadakoztak, s hogy minden korban a divat új irányát ellen­kezés fogadta, mindaddig, míg a legmakacsabb ellenzők is be nem hódoltak neki... A fáraók ‘feleségének öltözte- tőjétől, Diorig és Chanelig, a durván szőtt vásznaktól az át­tetszőén vékony műanyagokig, a szándékolt szürkeségtől a színek tobzódásáig a divattörténet se­regnyi eseményét ismerhetjük meg, s követhetjük nyomon a szerző segítségével, aki monda­nivalóját maga készítette raj­zokkal tette szemléletesebbé. (M) Agatha Christi, a krimi regé­nyek koronázatlan angol király­nője 1970. agusztus 15-en lett 80 éves es ezen a napon jelent meg a könyvpiacon nyolcvanadik re- génye. Sokan az írónőt interjúvoló újságírók közül Agatha Cristí életkorából arra következtettek, hogy a 80. krimiregény témakö­re nem tart lépést az idővel. A tapogatód zó, látszólag ud­variasságból elhangzó kérdések., re azonban az idős írónő vála­sza boxnyelven szólva egyszerű­en kiütötte a kíváncsiskodó ri­portereket: — Legújabb regényein címe „A frankfurti utas” és a témája repülőgéprablás. Amikor felhívták a sok mun­kája miatt csak alkalmi újság­olvasó Agatha Christi figyelmét, hogy mostanában a lapok sza­lagcímeiből szinte alig hiányzik a repülógéprablás, a fehérhajú írónő megjegyezte: — Nem tudom, van-e ennyi­re izgalmas az én regényem, de mentségemre szolgáljon, hogy sok hónappal korábban írtam. Sir Max Mallowan viszont, Agatha Christi férje, aki az idő­szerűséggel éppen ellentétben álló témakörrel, archeológiával foglalkozik, közbeszólt — Christi ma jobban él a má­ban, mint korábbi regényedben. A nyolcvanadik életévét ün­neplő írónőről még megírták, hogy könyvei eddig 350 millió példányszámban láttak napvilá­got az elmúlt 50 évben. Ki festette? Ki irta? Tizenegy forduló — Els5 dif 803 forintos vásárlási utalvány a képcsarnokba A növények öntözése Egyenetlen a nyári csapadék­elosztás és úgyszólván az ország minden részében szükség van arra, hogy öntözéssel pótoljuk a növények fejlődéséhez szükséges nedvességet. Mikor és hogyan öntözzünk? Mennyi a konyhakerti növények, a gyümölcsfák és a szőlőlugasok vízszükséglete? — Miért kell a fiatal facsemetéket és szőlőtőké­ket gyakrabban öntözni? Az egy-két éves telepítésű gyümölcsfák és szőlők begyöke- resedését segíti, ha a tenyészidő alatt rendszeresen biztosítjuk az öntözővizet. A termő gyümölcsö­söket viszont a nyár derekán és a nyár második felében, a ter­més megóvása és tökéletes ki­fejlődése érdekében öntözzük. Rendkívül fontos a nagy termést hozó fák öntözése az érést előző három-négy héttel. Ilyenkor a lombozat sok nedvességet páro­logtat el és a gyümölcs fejlődése ugyancsak bőséges vízadagokat kíván. Helytelen a gyümölcsfák gya­kori locsolása kis mennyiségű A KÖHAL Olyan gyorsan es tökéletesen elrejtőzik a tenger szirtes mély­ségében. hogy a fényképésznek legfeljebb csak nagy ügyesség­gel, detéktívhez méltó találé­konysággal és nem kis bátorság­gal sikerül lencsvégre kapnia. Az ember tarka virágcsokor­nak nézné, pedig a kis hőhal fé­lelmetesebb. mint a polipok vagy a bálnák, veszedelmesebb, mint a világ óceánjainak bármely hal­fajtája. A kőhal a •rópusi vizek mélyén vagy a ke’—.-afrikai par­tok mentén — kedvelt búvóhe­lyein — igazi tömegveszedelem. nek tekinthető, mert dudoraiban -.-ewzedelmes fegyver rejlik: vil­lámgyorsan kilövellő méreg, akárcsak a kobránál. A kőhal a tenger mélyét kutató emberek halálos ellensége. (Fofd.: Peters Magda) öntözővízzel. A naponkénti ön­tözés összetörni a földet s a gyö­kérsejtek nem tudják felszívni a talajban levő táplálékot. A gyü­mölcsfákat termőkorban ne csak a törzs körül kialakított félmé­teres tányéron át öntözzük, ha­nem lehetőleg a korona teljes körzetében. A szőlő — különösen a lugas- szőlő — meghálálja az öntözést. Ennek legegyszerűbb módja, ha a lugastőke közelében kis ár­kokat készítünk és abba annyi vizet öntünk, hogy a talaj a sző. lő talpgyökeréig átnedvesedjen. A hideg kútvizet — nem sze­retik a növények, a zöldséges kert és a virágoskert növényei sem. Ezért a kertben, illetve a kút közelében készítsünk ce­mentgyűrűből víztárolót, és leg­alább 24 óráig a tárolóban álló vízből locsoljunk. A locsolás legjobb időszaka reggel napföl­kelts előtt és este napszálltakor. Ahol mód van rá, a fal3! ön­tözése helyett végezzünk esősze­rű permetező öntözést (kannával vagy szórófejes esőztető- beren­dezéssel), hogy a lombozat is át­nedvesedjék. Ne feledjük el, hogy az öntözés hatására a táp­anyagok gyorsabban oldódnak és bizonyos mértékig kdlúgozód- nak a talajból. Ahol tehát öntö­zünk, ott a tápanyag utánpótlá­sáról, a tenyészidő alatt is gon­doskodnunk kell. (Ez történhet vízben oldott műtrágyakeverék­kel, pl. Fonikával, de a levélze- tet óvjuk tőle, mert ártalmára van.) Ne várjuk meg, amíg a fákon a zöldség- és virágos növényein­ken a lankadás jele mutatkozik, mert ilyenkor nehéz a bajon se­gíteni. A víztároló-edényekbe a v^z poshadásának megakadályozásá­ra tegyünk kétszázliterenként 20—25 dekányi oltott meszet. Ahol vízvezetékből öntözhetünk, kíméljük a növényeket a vízsu­gár ütésétől és ha módunkban áll használjunk körforgó szóró­fejet, amelynek segítségével ká­rosodás nélkül öntözhetünk. D„ J. Az „Orosz fantázia” egyik mo­dellje. Mesebeli állatok A KEREK HÁTÚ BÁLNA Nem sok embernek, nem sok tengerésznek volt alkalma vala­ha is megtekinteni az óceán vizé­ből kiugró kerek hátú bálna ak­robata mutatványát, amint 30 tonna súlyáról megfeledkezve, a delfinek könnyed szökellését utánozza. A Bermudák vidékén a kerek hátú bálnák —- más bál­nái aj táktól eltérően, amelyek csendesen úszkálnak — egész ugrás-sorozatokat produkálnák. A kerek hátú bálna ugrásai már régóta foglalkoztatják a tudóso­kat. Nem tudják eldönteni, az ug­rás a kerek hátú ' bálnák sajá­tos nyelve vagy örömük kifeje­zése? Vagy talán játék? A tudó­soknak mindmáig nem sikerült megfejteniük ezt a rejtélyt, amely olyan régi. mint a kerek hátú bálnák fajtája: 200 000 éves. Tizenegy fordulós, új képrejt- vény-pályázatunkban öt író, és hat festőművész nevét kell pá­lyázóinknak megfejteniük. Az egyes fordulókhoz ezúttal is rejtvényszelvényt mellékelünk, ezeket összegyűjtve a helyes megfejtéseikkel együtt kell be­küldeni. Rejtvényszelvényék nélkül a pályázat érvénytelen. Most is érvényes viszont az a közkedvelt szabály, hogy aki több rejtvényszelvény-sorozatoit mellékel, helyes megfejtés ese­tén a neve a beküldött soroza­tok számának megfelelően ke­rül a szerencsekerékbe. A pályázat első díja; 800 fo­rintos vásárlási utalvány, a Képcsarnok Vállalat békéscsa­bai boltjába. Második dfj 1 db értékes reprodukció 150 forint értéltben, három darab harma­dik díj: 100—100 forintos könyv­vásárlási utalvány. A helyes megfejtők között még 20 db szépirodalmi könyvet is kisorso­lunk. A beküldési határidő 1970. november 30-a, hétfő. Cím: Bé­kés megyei Népújság Szerkesz­tősége Békéscsaba, Szabadság tér 17. A borítékra írjuk rá. „Ki festette? Ki írta?" A nyertesek névsorát 1970. december 3-i, csütörtöki számunkban közöl­jük. Sok szerencsét és kellemes szórakozást kívánunk minden kedves olvasónknak! 1. rejtvényünk A művész, akinek „A Szabadság a barikádokra vezeti a népet” című világhírű festményét látjuk, 1798-ban született és 1863- ban halt meg Párizsban. A romantikus mozgalom vezéralak­ja, a modern festészet egyik úttörő mestere. „Vihartól megva­dult ló” című képe a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható. Kérdés: kiről van szó? Rejtvény szelvény 1970. november 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom