Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kultúra és az életszínvonal t öbb község már nem is futja az erőfe- befogadásra is nehezebb. Ez életét, egy-egy szítésből. ök maguk leg- a kultúra — ha nem is min- városka utcáját alábbis ezt mondják: nem den formában — eljut az kitartóan, évek futja. A népnek nincs igé- ország legtöbb lakosához, a óta figyelem. nye arraj hogy művelődjön, kis hegyi, határszéli falvak- Bontják az öreg h0gy kulturáltabb legyen — ba is, a villannyal ellátott házakat, építik ju^^ják a kívülállók. Jó tanyákra is. Közvetítik a berendezik, ftt-oÍntóTau" néhányan be is ismerik: kultúrházak, a rádió, a tető is kerül az udvarba vagy »Minek törjelr‘ mag31" a levízió> a sajtótermékek, két motorkerékpár a két művelődésre, mi hasznom Az emberek színházba, mo- gyereknek. Ha kérdem, belőle?” Sokan pedig azzal ziba járnak, képző- és iparbüszkén sorolják az anyagi hárítják el a „zaklatást”: művészeti kiállítást látogat- javakat: vettek szobabútort, „Majd, ha mindenünk meg- nak, ismeretterjesztő élőié vét, fridzsidert, könyvso- lesz, ráérünk művelődni”, adást hallgatnak, könyvet, rozatot,. valami patentzáras „Mi már öregek vagyunk újságot olvasnak. Vagy micsodát, modem fest- arra, hogy ilyesmivel törőd- mindezt láthatják, nézhetik, ményt, olajkályhát és így jünk, majd a gyerekeink. a passzív nézelődés azon- tovább. A fölsorolás több- Nekik már nem kell olyan ban nem ösztönzi az egyént nyíre értékrend és váloga- keményen harcolni egy fa- a kultúra mélyebb átélésé- tás nélkül hangzik el, hl- lat kenyérért, mint a mi re> befogadására. Abban, szén „mindent a két ke- időnkben”. hogy valaki televíziót néz, zünkkel kerestünk, minden- Sajnos, azok közül is so- újságot, könyvet olvas, re egyformán büszkék va- kan, akik már mindent színházba jár, abban a mü- gyunk”, megszereztek, nem érzik velődésnek még csak a leS erre, valóban, mind- szükségét annak, hogy mű- hetősége rejlik. A valódi annyian büszkék lehetünk, velődjenek. Sőt, sokunk ta- kulturáltsághoz kell, hogy A családok gazdasági emel- pasztalata szerint az élet- ki-ki válassza ki az egyéni- kedésének lehetősége meg- színvonal és a kulturális ségének megfelelőt, s hogy nőtt a hatvanas években színvonal között mélyül a rendszerezze, selejtezze az firlun és városon, s ezzel a szakadék. információ-tömeget, lehetőséggel — becsületes A módem tudomány és Országos gond, hogy erre munka árán — sokan él- művészet alakulása és gaz- a válogatásra a tömegeknek. Az igaz, keményen dagodása nyomán a kultúra nek nincs igénye. Vagy aki- meg kell dolgozniuk érte. fogalma és befogadási kő- nek van (akár megfogal- Annyira keményen, hogy a rülményei alapvetően meg- mazva, akár ösztönösen) az gyarapodás, a javak szerző- változtak. Ezzel együtt igé- nem találja, vagy csak na- se minden erejüket és fi- nyesebb, alvontabb is lett, gyón nehezen találja meg gyelmüket leköti, masra és egyben — mi tagadás — a válogatás útját-módját, a magasabb, a kultúrához vezető utat. Ebben kellene segíteni a tömegeket a hivatásos népművelőknek, és mindenkinek, akinek bármi köze van a közművelődéshez. Az igény fölkeltését már az iskolában el kellene kezdeni. A gyermeket esz- mélésétől, az első osztálytól gondolkodásra, az összefüggések kutatására nevelni, mégpedig rejtett, vagyis nem direkt, fölszólító módszerekkel. Az általános iskolai pedagógusok amúgyis túlterheltek, s ilyesmire nincs idejük. Pedig az igényes nevelés az oktatást is megkönnyítené, a tanulók könnyebben, logikusabban fognák föl az ismeretanyagot és már gyerekkorban megtanulnának válogatni. És a mai felnőttek? A válogatás igénye — rejtve — sok emberben megvan, csak a hozzávezető utat kellene egyengetnünk. A klubok, kultúrházak, a televízió vegye jobban észre, hogy a tömeg nem alaktalan massza, hogy műveltségi színvonalát tekintve rétegekből áll. Ezekhez a rétegekhez kellene idomítani a rendezvényeket, műsorokat, a szakköröket, művészeti csoportokat, a TIT- előadásokat. Egy-egy előadás, például, csak tizenöt emberhez szóljon, de ezt a tizenötöt valóban érdekelje, és elégítse is ki maradéktalanul. Az előadás, a műsor, a szakköri foglalkozás magas színvonalú legyen, de csak annyira, hogy ne riassza el az érdeklődőket. Ezt elérni — országosan — nem könnyű feladat. A jó szándékon túl pszichológiai érzék, sok tapasztalat és tudás kell hozzá. És természetesen, a népművelők munkájának az eddiginél nagyobb megbecsülése. Siklós László Molnár Antal Egyedül A tűzzel is... Filadelfi Mihály Talán mégis beszélnünk kellene ha görcsbe rándul is olykor a szív vagy villám feszül céljaink között hogy nyeldeklőnkön akad a szép világ gyémántmosók gőrnyedten konokul meddig szitáljuk a meddő homokot talán fel kéne sikoltani vagy értelmesen beszélnünk kellene a kövekkel Is ránk ne omoljanak a vizekkel is el ne borítsanak és a tűzzel is beszélnünk kellene 1979 Magyar siker Romániában Békés megye képzőművészeinek aradi tárlata nál”, „Anni”, „Gyermek arc- dekes színeit, foszforeszká- él” és „Kisfiú” című fest- lónak tűnő hatásait, me- mónyei. lyek egy sajátos művészHasonló sikert arattak a egyéniséget mutatnak be. Maros-parti városban Ru- Hasonló elismeréssel ír Ru- zicsíkay György „Place de zicskay György alkotásai- la Concorde”, „Champs, ról, leszögezve, hogy azok Élysées”, „Futóbajnok”, és igazi ékességei a kiállítás- kedves egészségére” című nak, dicséri Gaburek Kát\ közelmúltban, a Békés megyei képzőművészek — akárcsak egykor illusztris elődjük Munkácsy Mihály — ellátogattak Aradra, ahol tárlatukat magyar részről Csende Béla, román részről pedig Sever Frentiu, a Képzőművész Egyesület Arad megyei fiókjának elnöke nyitotta meg. A magyar táj szépségének olyan nagyszerű, tehetséges szószólói voltak az aradi tárlaton, mint Mokos József „A csabai Csokonai utca”, „Köröspart”. „A csabai gát” és „Tokaji táj”; Alexin Andor „Orosházi részlet”, „Orosházi udvar”, „Iparosház” és „Orosházi utcarészlet”; Lipták Pál „Tájkép igavonó állatokkal”, „A régi lanya”, és „őszi tájkép”; Ezüst György „Csabai utca” és Miklós István „Csabai táj” című művek alkotói. A portrék közül szintén nagy tetszésnek örvendtek Koszta Rozália „M. L. Arc- ké(pe”, „Gyermek az asztalpasztellképei, valamint Mladomyiczki Béla bronzérmei. A bukaresti, aradi magyar és román sajtó — az „Előre”, „Vörös Lobogó”, „Flacara ro6ie” — egyaránt az aradi „Vörös Lobogó” két cikkben hangsúlyozza a kiállító képzőművészek kifejezési módjának érettségét, nagyszerű színhatásait, művészi eszközökkel való elgondolkodtatási készségét, megállapítva, hogy a tárlat minden darabja Békés megye pezsgő képző- rr űvészeti életéről tanúskodik. A „Vörös Lobogó” külön kiemeli Koszta Rozália érett színérzékét, érroly kompozicionális készségét, valamint Ezüst György és Mokos József művészi élményt jelentő festményeit. A tárlat vendégkönyve, magyar és román nyelven, látogatók hasonló elragadtatását tükrözi: „Büszkeséggel néztem végig „faitomyos hazám” művészeinek szép munkáit, akik közül Ruzicskay György és felesége személyes jóbarátaim. Még soksok sikert kíván egy mező- berényben született aradi író felesége, Károly Sándor. né”. „Békés megye képzőművészeinek kiállítását a valóságérzék jellemzi, tárgykörének ihletője a környező táj. Népi motívumaik említésre méltóak. Arcképeik rendkívül kifejezőek, meggyőzőek. Mint Békés megye fia, nosztalgiával jártam be — a kiállított tájképek révén — gyermekkorom ismerős zugait, Gheorghe Undra, tanító”. A színes, sokoldalú tárlat betekintést enged egy magyarországi kisváros élénk képzőművészeti életébe. Köszönet érte! Minden egyes művész megüti az európai szintet, de különösen Mokos szól szívhez szólóan. Üdvös nemzetközi kezdeményezéséért köszönet a rendezőségnek”. „Az egész kiállítás nagyon tetszett, megkapott a színek szépsége, a képek kifejező ereje. Különösen tetszettek Ruzicskay György párizsi illusztrációi, valamint Mokos József, Miklós István és Ezüst György képei, továbbá Mladonyiczky Béla emlékérmei. A kiállítás élmény volt...” „Elismerés és csodálat... Kívánom, hogy a jövőben minél gyakrabban látogassanak meg bennünket” Olyan bejegyzések ezek, melyekhez szüksegtelen bármilyen kommentárt fűzni, — legfőbb csak annyit, hogy a kiállítás időtartamát, közkívánatra, meg kellett hosszabbítani. Dunajecz László őszinte elragadtatással ír az aradi tárlatról. Ilyképpen, Szerelmünk rádköszön Horváth József már összebújnak a házak és szőlőt szaggat a szél rothad a burka a nyárnak s megfeszül lassan a fény egynyaras örömmel arcán borzolódik az őszibarack, és őszi kacagást tűznek szemünkbe a napsugarak rövidülnek a séták rongyolódik a látóhatár szerelmünk rádköszön béke és tovább él az őszben a nyár Dal Zsaddnyl Lajos Madár vitte csőrébe vette üveghegy alatt elrejtette vitéz kereste nem találta kilenc almafa sír utána
