Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

TISZÁN INNEN DUNÁN TÍIL

Nagyon készül az elleniéi

A Komárom megyében megjelenő Dolgozók lapja vasárnapi számában jelentek meg az alábbi sőrék:

„...a. vetélkedő a játékosság a sportszer ás eg, az udvariasság jegyében zajlik. Tehát egyik csapatot ae a mindenképpen győzni akarás, vérre menő viadal sarkallja. S ez a legszebb vonása ennék az országos megmozdulásnak... Tudjuk, partnereink is készülnek, nagyonis készülnek a vetélkedőre. Ezt tesz- azük mi is. Bízunk abban, hogy ez a vetélkedő is játékos, szórakoztató lesz a hallgatók számára és egyben a két megye jobb megismerését szolgálja”.

Egyetértünk pénteki ellenfelünkkel. S ha ők azt írják, hogy mi készülünk, igazuk van. De tudjuk azt is — megyénk ottjárt küldöttségének tapasztalataiból é*s egyebek mellett a Dolgozók

lapja több cikkéből —, hogy ők sem tétlenkednek. Nagy verseny, re van tehát kilátás.

A különböző csoportok sok órát. energiát fordítanak az előkészületekre. A könyvtárak dolgozóinak vagy a zenészeknek a lelkesedése, ügybuagalma szinte bámulatos. De ugyanezt lehetne ímj a levéltáriakról, statisztikusokról, s a többiekre!, akikről most még nem tudunk, de a ver. senyén bizonyítani fognak. S akik akkor is nyertesek lesznek, ha pénteken este megyénknek nem sikerülne továbbjutni a következő fordulóba. Hiszen tudásban, tapasztalatban — s a szűkebb haza iránti sze- retetben — gazdagodva folytathatják majd mindennapi munkájukat.

...Nagy szervezetteég, komoly technikai feltételek szükségesek a sikeres szerepléshez. Ezekről a kérdésekről holnapi számunkban olvasóinkat tájékoztatni fogjuk.

Ánzix Zrenjcminból

Ml újság a bánáti testvérvárosban?

Megyei siker egy országos pályázaton

Az Országos Felszabadulási Pályázat tavaszi sikereihez hasonlóan, a Hazafias Népfront Országos Titkársága és a Népművelési Intézet által a honismereti mozgalom 10. évforduló, ja alkalmából hirdetett pályázaton is szép eredményt értek el a Békés megyei résztvevők. Dr.

Janesó Miklós és Kovács András legsikeresebb filmjeit tekintették meg az elmúlt két esztendőben a Mai magyar filmek klubjának tagjai. Az 1970—71- es évadban Kosa Ferenc és Gél István alkotásait tűzték műsorra a klub gazdái, a TIT békéscsabai szervezete és a Szabadság filmszínház. Október 12-én a Tízezer nappal kezdődik az idei

akikor nyugodtam meg. amikor kint arcomba csapott a józanító friss keleti szél.

Jóska a náderesz alól leszedte a botókat, s elindultunk.

A kövesút felöl egyenletes mély morajlás hallatszott. A zajra megálltam.

— A németek vonulnak — tuszkolt maga előtt Széles. — Már vagy fél órája.

— A kövesúton? Merre?

— Váradnak.

— Mi hova megyünk?

A Fekete-Körös hídjához. Tudod, ott a bokrok tövében kiváló horgászhelyek vannak.

— A hídon át vonulnak a németék?

— Na és? Csak nem gyulladtál be? Majd elbújunk a bokrok alatt. Igyekezzünk, mindjárt virrad. Szeptemberben korán megindulnak a halak. Megy a márna, még ponty is van, és ha fognánk kis keszeget, megpróbálkozhatnánk a csukával! Csak siessünk!

A kövesúttal párhuzamos első dűlőn közelítettünk a töltéshez. Átkúsztunk a gáton s bevettük magunkat az árterületen burjánzó fűzfarengetegbe.

A morajlást néha dobhártyát sértő csörömpölés, dübörgés váltotta fel. A híd előtti kanyarban az összetorlódott páncélosok fölött színes benzinfelhőt lebegtetett a szél.

Száz méterre lehettünk a hídtól. Itt egy vízreboruló hatalmas fűzfabokoi védelmében végre lepakolt Széles.

Három horgászbotot vittünk magunkkal, s amennyi zsánóBereczki Imre nyugdíjas déva- ványai tanár és Takács László, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola igazgató-helyettese egyaránt harmadik díjat nyertek, melyet október 13-án, az Orczágos Honismereti Konferencia befejező napján nyújtanak át nekik.

program, ezt követi az ítélet, a Sodrásban, a Zöldár, a Keresz- -telő és a Magasiskola bemutatása. Az este 7 órakor kezdődő vetítenek előtt Máté Lajos, a Jókai Színház rendezője tart bevezetőt Valamelyik filmjének bemutatója előtt pedig Gaál Istvánnal találkozhatnak majd a filmművészet barátai.

runk, horgunk, úszónk volt, azt j mind. Jóska a legvékonyabb j bot végére kétméternyi cérnát : kötött, rá keszegező horgot s ■ gyufaszálnyi úszót. Felmászott ! a fűzfa víz fölé hajló ágára s ! kenyérből borsószemnyi gala- * csínt gyúrt s bedobott.

A part alatt állt. a víz.

— Te szerelj fenékre — szólt j rám.

■

Sokáig piszmogtam az első • bottal. Előbb fölöttébb nagy du- I gót választottam a kukorica- : szemnyi ólomhoz, azután meg •

túl könnyűt. Végű] is lerágtam ■ az ólomból két sörétnyit. Jó > nagy horgokat kerestem, ha ko- i molyabb példány kapna rájuk, ■ elbírják.

— Nem hoztunk kukacot ■— • akadtam meg a szereléssel.

Széles nem hallotta, mit • mondok. A fűz lombján át aj hidat nézte, a hídon átdübörgő j páncélosokat, kétéltüket.

— Nem hoztunk kukacot! — ! kiáltottam. Jóska összerezzent. :

— Ne bomolj! — utasított : rendre. — Szedj magadnak ku- * kacot. Vigyázz, meg ne lássa- : nak, ne mászkálj g| messzire. : Én majd ügyelek.

A kukactól undorodtam, de ! most a gilisztaszedést is ki- • tüntetésnek éreztem. Nagy do- j lógnál? tűnt, hogy Széles en- j gém választott horgásztársá- • nak.

Szeretek pecázni. Vagy in- ! kább szeretnék. Mindig irigy- : kedve lestem otthon a fiúkat, • akik a városi Körös-hídról víz- • be lógathatták madzagjaikat. [ Engem anya eltiltott a víztől. : (Folytatjuk) :

Egy év telt el azóta, hogy Zrenjaninból kelteztem tudósításomat. Nem nagy idő, a testvérváros mégis sokat változott azóta.

A centrumban, a toronyháztól száz méterre hatalmas acéltorony felkiáltójele fut az égre. A rádiótelefon tornya. Csúcsán parabola-tükrök. Hatvan beszélgetést bonyolít le egyszerre. A zrenjanini újságíró kollégák nem lelkesednek érte. „Elrontotta a városképet”, mondják;

A technika betörése megállíthatatlan. Csak itt a példa, hogy nem mindig esztétikus. '

A Hotel Vojvodina mellett még monarchia-korabeli épületet bontanak. Épül az új hotel. Le egészen a Bega -partig. A város csodája lesz. Remélik. De az is csoda már, ha végre bővül a szállodák szobaszáma. Van úgy, hogy negyven kilométerre kapnak szállást a vendégek.

Október 1. A tízezres sport- csarnok játékterén hosszú, T- alakú, virágokkal szegélyezett emelvény. Divat és ritmus címmel Miss Suomi, Miss Francia- ország, Miss Hollandia és Mister Jugoszlávia Európa legfrissebb ruhakreációit mutatja be. Pompás zenekar, kiváló konferanszié, maxi után újra maxi, míg végre a holland lány a legminibb miniben jön be, és az est egyetlen, fergeteges tapsviharát aratja. Mosolyogva gyűjti össze a tapsokat, járása a leg- ritmikusabb ritmus, és fél perc múlva a legmaxibb maxiban jön, alig ismerni rá.

Odakinn zuhog. A város centruma két kilométer. Meg is látszik. Pedig sok az autó, itt mégis kevesen vannak.

Aztán még egy siker. A di- vatrevű sztárja, Miss Suomi merész maxiban jön. A zöld ruha finoman simul és elől semmi. Vagyis éppencsakhogy. De még annyi sem.

Ez már a finálé. Ezer ember tapsol. A lelátók kilenctizedé üres. Pedig a revű jó. Színvonalas és jól komponált, ötletes. És nemcsak a ruhák a fontosak...

Hegyi József, a noviszádi rádió zrenjanini tudósítója meséli útközben, hogy néhány nappal azelőtt rendezték meg Zrenja- ninban a vajdasági szépségversenyt»'

„Nagy csata volt. Noviszád, Pan csóva, Zrenjanin, Debelyacsa, Szabadka és más vajdasági helységek legszebb lányai vetélkedtek ugyanitt, a sport- csarnokban. Gyelmis Teréz, 19 éves szabadkai diáklány lett az első, udvarhölgyei pedig a zrenjanini Zorica Kovacsevics és a noviszádi Ljiljana Popov 20 éves tisztviselőnő.”

A legújabb hír: a vajdasági Miss lett egész Jugoszlávia Szépe.

Zrenjanin ezekben a napokban különben is az események városa. A Mala Galerijában megnyitották Dragosláv Sztoja- novics festőművész kiállítását. Húsz-huszonöt kép. Színes házikók egymás mellett és egymás felett. Házikók: pirosak, kékek, sárgák. Házikók: sárgák, kékek, pirosak. Kisebb házikók és nagyobb házikók. Nekem egy kék ház különösen tetszett. Ne kérdezzék miért. Csak. Vagy talán azért, mert a kék színt szeretem. Kéfe ég, kék tó, tiszta tó... Igen! A János vitéz most a zrenjanini magyar nyelvű „Madách” színház sikerdarabja. Gratulálunk.

Nekünk is gratuláltak a zrenjaniniak. A békéscsabai Sygma-zenekar csütörtöktől hétfőig a város vendége. Péntek esti koncertjük a Dom Omiadi- ne-ben tudásuk színvonalát bizonyítja. Másnap Muzslyán tapsol a fiatalság.

*

Csillárok, ünnepélyesség. Október 2-a, Zrenjanin felszabadulásának napja. A szkuptsina tanácstermében egyetlen óriási perzsaszőnyeg. A televízió reflektoraiból éles fény világítja be a patinás falakat és az arcokat, körben. Ljubomir Paics mérnök, a községi szkuptsina elnöke átadja az Októberi-díjat kilenc zrenjanini polgárnak és egy munkaszervezetnek. Elismerő oklevelet kapnak négyen és nyolc munkaszervezet. Az oklevelesek között a muzslyai magyar fúvószenekar.

A televízió riportere a kitün- tetteket filmezi. Este már látjuk a híradóban.

Már október elseje is az ünnep napja Zrenjaninban. A dohánygyár, a „Duvanska Indust- rija” ünnepli százéves fennállását. A díszülésen Tomislav Tadics igazgató beszél a gyár múltjáról, eredményedről. 1870- ben építették fel az első felvásárló állomást a városban, 1930- ban pedig megkezdték a kézi feldolgozást. Most mintegy 2200 termelő szerződött a gyárral és

szállít be évi 1400 tonna dohányt. Kétmillió dínáros beruházással európai színvonalra emelték a gyár termékeit. Szivart, füstszűrös szivarkát és pipadohányt készítenék 18 féle választékban.

Az új üzemrészt most avatják. Utána fogadás. A jugoszláv konyak mellé mindenki kap egy doboz szivart. A televízió innen is tudósít. Este már ezt is hozza a híradó.

Délután a nemzetközi orvos- kongresszus előadására nézünk be. Ott van a békéscsabai delegáció is, dr. Pirityi Károly vezetésével. Mondja, hogy másnap Noviszádon folytatódik a program, aztán Belgrádba is ellátogatnak.

*

A város üzletsorait járva az ember azt hiszi, minden harmadik ember békéscsabai, ösz- szefuitunk a MÁV kézilabdás lányaival és fiaival (szép mécseseket vívtak pénteken este a sportcsarnokban!) a megyei művelődési ház vezetőivel, a sportszövetség képviselőivel, mezőgazdasági szakemberekkel. Persze, nemcsak az üzletsoron találkozunk, de itt van idő némi csevegésre, és egymás útbaigazítására. Aztán egy feketére a Vojvodina kávéházban.

Az esti korzó Zrenjaninban külön élmény. Hét órakor kezdődik. Vagy kétezer fiatal 150 méteres útszakaszon, mint a heringek. A fiúk sorfala között a lányok sétálnak, ha tudnak. Hangzavar, kiabálás, zsebrádiók bömbölése. Kilenckor mintegy varázsütésre, percek alatt felbomlik a „rend”, kiürül a korzó. Másnap este a túloldalon kezdődik a séta. Hogy ki irányítja? Ki szervezi? Senki sem tudja. Jön, magától.

Tízkor’a 68 ezer lakosú Bega- parti város aludni tér. Természetesen nem mindenki. A Vojvodina éttermében éjfélig játszik a zenekar és énekel a dizőz szláv románcokat.

„Zsiveli” mondjuk poharainkat emelve, és ezt az „éljent" mindenki komolyan veszi. A baráti kozás meleg szava ez, a határon átlépve is erre gondol az ember.

Sass Ervin

mimmm 5

1970. OKTÓBER 7.

Mai magyar filmek klubja