Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

Tudomány — Technika Számítógépek Az elektronikus számítógépek az utóbbi évele ben lassan tért hódítanak a különféle közleke­dési ágakban. Ügy látszik, hogy a repülés és a vasút után, ez hamarosan a legkonzervatívabb közlekedési ág, a hajózás terüle­tén is bekövetkezik. Az 1964 vé­gén, vízrebocsátott „Roger Gas- quet” tankhajó navigációs és töltőberendezését a franciák már annyira automatizálták, hogy a 112 ezer tonnás szuper-tankhajó kiszolgálását mindössze 11 tiszt és 28 segéderő végzi. Egy akko­ra hajó, mint a „Roger Gasqueti? vezetése navigációs szempontból már olyan feladatot jelent, mely meghalad ja az emberi agy kapa­citását. A parancsnoki hídon tartózkodó ügyeletes tisztnek percről-percre 250—300 adatot kell fejben tartania és ezek egyik másodpercről a másikra változ_ nak. Szerencsére az elektronikus számítógépek, az elektronikus „agyak” ma már ezen a téren is segítségére sietnek az embernek. Jelenleg azt latolgatják a szakemberek, hogy az ezután építendő óriás tankhajókat mi­lyen elektronikus berendezések­kel szereljék fel, és milyen mér­tékben automatizálják a hajók navigálását. Elvileg kétféle el­képzelés jöhet számításba: a „data-logger” megoldás és a központi elektronikus agy által történő vezérlés. A „data-logger” rendszernél tuladonképpen elek_ Ironikus letapogató és adatgyűj­tő berendezések ellenőrzik a fedélzeti és gépházban elhelye­zett műszereket, általában 300 darabot. (Sebesség, fordulat­szám, hőmérséklet, olajviszko­zitás, légnedvesség, olajszennye­zettség, tengervíznyomás a hajó­testre, kazánok működése, stb.) Fényszórók a szemüvegen E praktikus nyugatnémet új­donság nem tartozik a „világ- megváltó” találmányok közé, mégis sok bosszúságtól kíméli meg az embert. Az erős szem­üvegkeret két sarokpontjára sze­relt apró fényszórók hajlékony vezetéken át kapják az áramot a zsebben elhelyezett kisméretű telepből. Az egyszerű „világító szemüveget” bárki maga is megcsinálhatja. Némi ügyeske­déssel elérhető, hogy a gomb­akkumulátor a fényszóróházban, vagy a szemüveg vastagabbra kialakított szárában kapjon he­lyet. Villanyszereléskor, rádió- és televíziójavításnál éppúgy jó hasznát lehet venni e szabad kézmozgást biztosító fényforrás­nak, mint például éjszakai gép­kocsi-szereléskor. és a hajózás Á „data-logger” rendszer tehát nem befolyásolja a különféle gépek működését, csupán egy központi elektronikus berende­zés számára méréseket és össze­hasonlításokat végez. Például ál­landóan méri a Diesel-motorok kipuffogó szelepeinek hőmérsék­letét és összehasonlítja azokat. Ez utóbbi művelet során figye­lembe veszi a letapogató rend­szer, hogy milyen a külső ten­gervíz hőmérséklete, illetőleg milyen erőkifejtést végeznek a motorok: A rendszer tehát mér, össze­hasonlít és gyanús esetben ri- adóztat, de nem befolyásolja a hajó hajtó- és navigációs rend­szerének mechanizmusát. A «szakkörök szerint ez a rend­szer gazdaságos is, mert kb. 2 évi üzemelés után teljes mérték­ben amortizálódik. Műszakilag általában kielégítőnek tartják, és biztonsági szempontból is megfelelő, a gyakorlatban ugyanis igen ritkán fordul elő a hajógépekben, vagy egyéb szer­kezeti elemekben olyan meghi­básodás. amelynek valamilyen előjelét ne észlelték volna. A másik megoldás, az elektro. nikus agyközpont alkalmazása azért tökéletesebb az előbbinél, mert a logikai áramkörrel és memóriakapacitással ellátott elektronikus rendszer már való­ban „gondolkodik” az ember he­lyett. A jelenlegi nagyteljesít­ményű elektronikus számítóköz­pontok megbízhatósági foka igen magas. Ezek a gépek „előre lát­ják” egy-egy manőver összes következményeit és mindig a legoptimálisabbat választják ki a hajóparancsnok, vagy az ügye­letes tiszt száméra. Előnyük még, hogy „gondolataikat” írás. ban is rögzítik, tehát egy eset­leges baleset után pontosan meg lehet állapítani, hogy a baleset létrejöttében külső okok játsziot- tak-e közre, vagy manőverhiba okozta. Az eseményeket mintegy vissza lehet pörgetni. Ezeket a regisztráló berendezéseket az elektronikus agyak mágneses memóriaegységével kötik, össze. Hazánkban évente mintegy 35 __40 ezer lakás épül magán­e rőből, főként földszintes csalá. diház formájában. A magánépít­kezések építőanyaigai között — annak ellenére, hogy előregyár­tott beton- és vasbeton szerke­zeti. elemeket egyre nagyobb mennyiségben használnak fel — leginkább még mindig égetett téglát alkalmaznak, főleg fala- zóanyagként. Az építőanyagok történetéről szóló írásokból megtudjuk, hogy az égetett téglának közel 10 ezer éves múltja van. Állítólag a 221 méter magas Bábel tornyát is égetett tégla felhasználásával készítették. Ha a régi görögök által először felhasznált téglát vesszük alapul, akkor életkorát 4 ezer évre becsülhetjük. Ha­zánkban is találtak 2 ezer éves római eredetű téglafalú épülete­ket, főleg a Dunántúlon és az óbudai Aquincumban. Hogyan készül az égetett tégla? A tégla alapanyaga agyag, amelyet különböző eljárásokkal megtisztítanak a szennyeződő ásványi anyagoktól. Ezután az agyagot sablonokban formázzák, majd szárítják. A szárítós tör­ténhet : szabad ég alatt, fedett te­tejű, de oldalfalak nélküli paj­tákban. az ún. Keller féle sza­badszárítókban és mesterséges úton. A szárításnál először az a vízmennyiség távozik el, amely az agyag szilárd részecskéd kö­A Hélium-gát áttörése Jacques Cousteau ismert ten­gerkutató jött rá, hogy az em­ber nehézkes búvárruha nélkül is tud a víz alatt tartózkodni, ha légzőkészülékéből a környe­ző víznyomással azonos nyomá­sú levegőt lélegezhet be. A le­vegő nyomása így egyensúlyoz­ni tudja a tüdejére nehezedő víznyomást. Ezzel a felismerés­sel nyüt meg az emberiség szá­mára a víz alatti világ, a „csend világa”. Hamarosan kiderült azonban, hogy bár az emberi szövetek a nyomásnövekedést kitűnően el­viselik, bizonyos mélységek elé­rése után mégis kábultság, majd eszméletvesztés következik be. Ezt a nitrogénmámomak neve­zett jelenséget a nagy nyomású levegőből a vérben feleslegben oldódott nitrogén okozza. Ebi­nek elhárítására, néhány tragi­kus baleset után, leVegő helyett hélium-oxigén-keveréket léle­geztettek be a búvárokkal. Ily- módon 1200 láb (kb. 400 m) mélységet sikerült elérni. Ott a búvárokon olyan tüneteket ész­leltek, amelyek arra utaltak, hogy ennél nagyobb mélységek­ben mór a hélium belélegeztetése sem veszélytelen. 1200 láb mély­ségnél volt az úgynevezett hé­liumgát. Az angol hajóhad fiziológiai laboratóriumában nemrégiben kísérletet végeztek: kísérleti kamrában 1500 láb (kb. 500 m) víz alatti mélységnek megfelelő nyomást (mintegy 45 atmoszfé­rát) állítottak elő. Két önkéntes 10 napot töltött a kísérleti kam­rában oxigén- és hélium-gázke- verékben, 45 atmoszféra nyomá­son, majd ezt követően 8 napon keresztül fokozatosan csökken­tették a nyomást, a légnyomás­nak megfelelő értékre. A kísér­let során bebizonyosodott, hogy legalábbis 500 méter mélység­nek megfelelő nyomósig a héli- um-oxigén-atmoszféra semmi­féle káros fiziológiás hatást nem okoz. zötti hézagokat kitölti, majd ké­sőbb a szemcséket félduzzasztó nedvesség is elpárolog. A szárí­tás után égetés következik. A nyersáruból a kémiailag kötött víz 450 C foknál kezd eltávozni és e folyamat 900—1000 C fok­nál fejeződik be. A legkorszerűbb téglaégetés az ún. alagútkemencében végezhe­tő. Eminek az eljárásnak az elő­nye többek között, hogy keve­sebb munkaerőt igényel. A ke­mence két, közvetlenül egymás mellé épített alagútszerű, jól szigetelt folyosóból áll, amelyék­be az. égetésre szánt nyersáru síneken haladó kocsikon jut be, és áthalad rajta. Útja közben kiég és készáruvá — égetett tég­lává — válik. Az égetett tégla sokféle vál­tozatban készül: kis- és nagy­méretű tömör, sokfajta üreges-, válaszfal- és födémtégla. Az egyes téglafajtákat adottságuk­nak megfelelő helyeken alkal­mazzák. A jó tégla bizonyos mértékiig hő- és hangszigetelő. Év végéig 2 milliárd tégla Hazánkban ebben az évben előreláthatólag 2 milliárd tégla készül a Tégla_ és Cserépipari Egyesülés keretében működő 180 gyárban. Az igények növekedé­sével számolva a negyedik öt­éves tervben kb. évi 2,4 milli­árd téglára lesz szüksége az építőiparnak — beleértve a ma­gánépítkezőket iß. Üj péksütemény született a moszkvai kísérleti sütőipari üzemben. Az új terméknek nemcsupán formája ,hanem íze is különbözik a szokásos orosz péksüteményektől. Rúdalakú, hossza 25, vastagsága 1 cm, sú­lya 10 dkg, kalóriatartalma vi­Százőtven éve, hogy orosz tengerészek felfedezték az An­tarktiszt. De hosszú idő múlt el, Jelenleg nagy problémát je­lent a téglagyártásiban, hogy a gyárak többsége korszerűtlen: a nyerstégla szárítása például 75 százalékban a szabad ég alatt történik, kitéve az időjárás vi­szontagságainak. Kormányzatunk — ismerve a tégla iránti igényeket — a har­madik ötéves terv során 2 mil­liárd forintot biztosított a tégla, gyárak fejlesztésére. Ebből az összegből 35 gyár rekonstrukció­ját végzik. A rekonstrukció so­rán 17 gyárban korszerű alagút- kemencéket létesítettek. E gyá­rak 1970 végéig közel 240 millió téglát fognak előállítani. A téglagyárakban a műszaki fejlesztésre igen nagy gondot fordítanák, ennek eredményei közé lehet sorolni, az ún. kerá­miabetétes falpanelek előállítá­sát is. Ez az égetett tégla felhasz­nálásával készülő építőelem na­gyobb falfelületek előállítását iß lehetővé teszi, ég jól lehet majd alkalmazni osaládiházak építésénél. A falpanelek első szériáját a Békés megyei Tégla­gyár állította elő. Az ebből ké­szült első házat Békéscsabán még ez évben átadják rendelte­tésének. Az építőipar — és ezen belül a családiház építők — ma még nélkülözhetetlen építőanyagá­nak, a tégla termelésének elő­mozdítására kormányzatunk ko­moly gondot fordít, amit a kü­lönböző gyárak korszerűsítésé­re, új gyárak létesítésére bizto­sított milliárdokkal is alátá­maszt. Br. Szarnék Tamás szont egy kiló kenyérével egyen, étkezéshez alkalmas ízzel egy- toztatható, s így teához, fő­étkezéshez alkalmas ízzel egy­aránt előállítható. A gyártás 76 méter hosszú automata-gépsoron történik; a gépsor óránkénti teljesítménye mintegy 200 kg. amíg a rideg kontinens kutatá­sára is sor került. A szovjet tudósok 1355-ben kezdték meg az Antarktisz terv­szerű vizsgálatát. Ekkor érke­zett az első szovjet expedíció a ' jeges kontinens partjaihoz. Je­lenleg már öt szovjet kutatóál­lomás működik az Antarktiszon: a „Mimij”, a „Vosztok”, a „Mo- logyozsnaja”, a „Novolazarevsz- kaja” és a „Wellinshausen”. Az utóbbi másfél évtizedben tizen­öt szovjet exptedíció járt az An­tarktiszon, több mint kétezer ember részvételével. Az általuk összegyűjtött rendkívül gazdag tudományos anyagot az ország 20 tudományos intézménye dol­gozza fel. Megjelent már a hét­kötetes „Antarktisz Atlasz” is. Ez a világon az első komplex földrajzi munka, amely sok­oldalú és részletes jellemzést ad a déli sarkvidék természeti vi­szonyairól és áttekinti a konti­nens kutatásának történelmét Nagy jelentőségűek a jeges kontinensen végzett geológiai vizsgálatok. Mint kiderült, az Antarktisz mélye hatalmas mennyiségű hasznos ásványt — köztük vasat — rejt. De találtak kőszenet, réz- és nikkel-nyomo­kat, ólomérc-mintákat, cinket ég molibdént is. Tanulmányozták az Antarktisz növény- és állat­világát. A szovjet tudósok anya­got gyűjtöttek a Déli-óceán domborzatáról, különösen a partvidéket illetően. Á tízezer éves tégla A halódik földrészen #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom