Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) front programjának gyakorlati megvalósításán fáradoznak. Nálunk egy partrendszer van. Az MSZMP társadalmunk ki­próbált politikai vezetője. Poli­tikája kifejezi és képviseli va­lamennyi dolgozó osztály és ré­teg érdekeit. Az új társadalom építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem minden becsületes magyar hazafié. Az MSZMP po­litikáját a széles dolgozó töme­gek összefogásával, aktív közre­működésével valósítja meg. Ezért munden becsületes ma­gyar állampolgárt mozgósít, harcba hív a szocialista célok megvalósításáért. A Hazafias Népfront az a szé­leskörű politikai tömegmozga­lom, amelyben szerencsésen ta­lálkozik és ötvöződik össze a párttagok és pártonkívüliefc kö­zös kölcsönös érdeke, gyümöl­csöző kapcsolata és összefogása. Határozottan és még következe­tesebben folytatjuk eddigi be­vált politikánkat a jövőben le­Azt akarjuk, hogy még Sike­resebben építsük az. új társadal­mi rendet a magunk és a követ­kező nemzedék számára. Ezt szolgálja választási rendszerünk is, ^melynek keretében népünk legjobbjait küldi az országgyű­lésbe, a tanácsokba, olyan meg­bízatással, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a szocia­lizmus telje« felépítéséért. Ebben az értelemben szeret­ném hangsúlyozni választási rendszerünk népfront jellegének azt a változatlan alapelvét, hogy úgy az országgyűlési képviselők, mint a tanácstagok továbbra is a Hazafias Népfront programját, poltikáját képviselik, és ezért jelölésük politikai előfeltételé­nek kell tekinteni a népfront programjának elfogadását. Ab­ból a célból, hogy ez a fontos alapelv a törvényjavaslat indo­kolásában is markánsabban jus­son kifejezésre, azt a következő mondattal egészítem Id: „Az or. szággyűlési képviselők és ta­nácstagok továbbra is a Haza­fias Népfront politikáját képvi­selik, ezért jelölésük politikai előfeltétele a Hazafias Népfront programjának elfogadása.” A választások népfront-jelle­gével öfozefüggésben a minisz­ter utalt arra, hogy a törvény olyan rendelkezéseket is tártál, máz a népfront jogairól, ame­lyek nem módosulnak. Tisztelt Országgyűlés! Választási rendszerünkben a két vagy több jelölt Indulásának eddig is megvolt a lehetősége 1967-ben, erre sok példa volt, különösen a helyi tanácstagi vá­lasztások során. A két vagy több jelölt állítá­sával Korom Mihály a követ­kezőket mondotta: A két vagy több jelölt indu­lása esetén als egyenlő esélyek jogi garanciának megteremtése nem jelenti azt, hogy minden választókerületben két vagy több jelöltet kell indítani. Feltehető azonban, hogy ezzel a lehetőség­gel több helyen élnek majd, és a következő általános választáso­kon tovább növekszik a kettős, vagy többes jelölések száma anélkül, hogy art bárhol is eről­tetnék. Ahol ugyanis egységes megnyilatkozásijai jelölnek, for­mális lenne a több jelölt szar-, galmazása. A jelöléseknél nyilvánvalóan fontos körülményként veszik majd figyelembe a jelölt életút, ját, politikai, emberi tulajdon­ságait, hűségét a szocializmus ügyéhez; közéleti aktivitását, szaktudását. Bár a jelöltek mindannyian a szocializmus építésének programjával lépnek 2 bík(s m SJAiOJbüll 4 fel, mégis felismerhetők közöt­tük bizonyos különbségek. Egy politikát ugyanis lehet jól és lehet jobban képviselni. A jelölőgyűléseken és a szavazás­nál is nyilván azok felé fordul a bizalom, akiknek személye a legnagyobb garanciát nyújtja politikánk legjobb képviseleté­re. A szavazás jelenleg rendszere a két vagy több jelölt esetén objektíve előnyt, kivételezett helyzetet ad az első helyen sze­replőknek , mivel a törvény sze­rint az érintetlenül hagyott sza. vazólap a sorrendben első he­lyen álló jelöltre adott szavazat­nak számít A törvényjavaslat ezen változhatni kíván. Ezt úgy oldja meg. hogy több jelölt ese. tén megszünteti ezt a kivétele­zést, és a választónak a szavazó­lapon meg kell jelölnie, hogy a jelöltek közül kire szavaz. A ja­vaslat szerint érvénytelen lesz az a szavazat, amelyen több jelölt esetén nem jelöli meg a válasz­tópolgár, hogy kire adja voksát. Politikai felvilágosító munkát kell végezni az eddigi bizonyoa értelmű sablonosság, esetlege* közömbösség, a mechanikus meg- szokotteág leküzdéséért és pon­tosan meg kell magyarázni a szavazás módját. Több jelölt indulása esetén lé. nyeges annak hangsúlyozása is, ho®r közülük az lesz a megvá­lasztott képviselő vagy tanács­tag, aki a leadott érvényes sza­vazatoknak több mint a felét megkapta. Tehát nem a szava­zatok relatív arány* a döntő. Ha pedig egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok több mint 50 százalékát, akkor pótválasztást kell tartani, amelynek során új jelölt vagy jelöltek is állítha­tók. Tisztelt Elvtánsak! , A törvényjavaslat tartalmazza a képviseleti rendszerünk egy­szerűsítésére és korszerűsítésé­re vonatkozó elgondolósoikat is. A hangsúlyt én most a korszerűsítés re helyezem. A* eddi© tapszta- latok alapján tettük meg ja­vaslatunkat, amelynek elfoga­dása esetén a Járásokban és a megyei jogú városok kerületei­ben az 1971-ben esedékes álta­lános választásokon már nem választunk tanácsot és végre­hajtó bizottságot, azaz területi képviseleti szerveket A járási tanácsok és végrehajtó bizott­ságaik az elmúlt két évtized során sok g nagy feladatot ol­dottak meg, de ma már — fő­leg a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően — be­töltötték történelmi küldetésü­ket. Az új helyzetben egyre nehezebben találják helyüket a megyék és a községek között Felmerül a kérdés: vannak-e a járási tanácsok által képvisel­hető olyan érdekek, amelyek kizárólag járási szinten jelent­keznek; vannak-e a tanácsi szervezetben olyan feladatok, amelyeket kizárólagosan a já­rási tanácsok vagy azok Végre­hajtó bizottságai oldhatnak meg, és lehet-e a járásoknak önkormányzati funkciójuk. Mindhárom kérdésre határozot­tan tagadó a válasz. Tevékeny­ségükben ma már sok a formá­lis vonás, ez pedig soha, sehol nincs hasznára az államszerve­zetnek, de az állampolgároknak sem. A járások mint közigazgatási egységek, természetesen a jö­vőben is megmaradnak. Köz- igazgatási apparátusra, a bíró­ságra, ügyészségre, rendőrkapi­tányságra, népi ellenőrzési szer­vekre, bankszervekre stb. to­vábbra i» szükség lesz a járá­sokban. A közigazgatás tehát nem távolodik el a helyi Lakos­ságtól. Ellenkezőleg: arra törek­szünk, hogy tovább növeljük — a feltételek biztosításával pár­huzamosan — a helyi, tehát a városi és községi tanácsok ha­táskörét, hogy ott intézzék az ügyekért, ahol azok felmerül­nek, ahol azokat a legjobbak ismerik. Nem kétséges, hogy ez hasznos lesz az állampolgárok száméra. A miniszter szólt a jelenlegi járási és megyei jogú városi kerületi tanácstagokról, akik' közül sokan az államhatalom helyi szerveinek megalakulása óta vesznek részt a tanácsok munkájában. Mint mondta, a törvényjavaslat mellett szóló indokok egyáltalán nem e ta­nácstagok személyes munkáját minősítik. Bizonyos, hogy * jól dolgozókra az illetékesek ez­után is számítanak majd, és az egyes kollektívák, a társadalmi szervek és a népfront szervei lehetőséget adnak számukra, hogy újból jelöltként indulhas­sanak a különböző szintű kép­viseleti szervek választása al­kalmával. Áttérve a közvetett választá­sok részleges bevezetésére vo­natkozó javaslatra, Kórom Mi­hály hangsúlyozta: — A szocialista államépítés­ben és a képviseleti rendszer létrehozásában nem ismeretlen a közvetett választás. Ennek az elvnek alkalmazását nem álta­lában, hanem csak a fővárosi és megyei tanácsok megválasztásá­nál javasoljuk. A tanácsok vá­lasztásának és működésének 20 esztendős tapasztalatai arról ta­núskodnak, hogy a választópol­gárok főleg két fórum, az or­szággyűlés, valamint a helyi ta­nácsok — illetve az e testüle­tekbe választott képviselők es tanácstagok — tevékenységét kísérik figyelemmel. A válasz­tók velük tartanak rendszere­sebb kapcsolatot, őket ismerik leginkább. A fővárosi, illetve megyei tanácsok tagjaival a választóknak általában nem alakult ki szorosabb kapcsola­tuk. E tanácstagok közvetlen megválasztásában sok volt a formalizmus. Nem véletlen, hogy 1967-ben a képviselő, il­letőleg a helyi tanácstag-jelö­léseknél volt a legnagyobb ak­tivitás, itt volt a legtöbb ket­tős vagy többes jelölés. Ez is mutatja,' hogy a választópolgá­rok legfőképpen a képviselők­től és a helyi tanácstagoktól várják munkahelyük, lakóterü­letük, vagy egyéni problémáik megoldásában a segítséget. — Változtam kívánunk a kö­zeljövőben a fővárosi és a me­gyed tanácsok jellegén és fel­adatkörén is önállóságuk — a demokratikus centralizmus el­veinek hangsúlyozott fenntartá­sával — minden vonatkozásban növekedni fog. Tevékenységük­ben jobban előtérbe kerül majd a főváros, illetve a megyék tár­sadalmi, gazdasá©, kulturális életének vezetése, fejlesztése — a helyi, a megyei és az országos érdekek egyeztetése útján. — A tanácstörvény módosítá­sára készülő törvényjavaslat tartalmazza majd a működési és hatásköri változtatásokat. A mostani törvényjavaslat csak art írja elő, hogy a fővárosi és a megyei tanácsok tagjait a he­lyi, tehát a fővárosi-területi, a városi és községi tanácsok vá­lasszák meg. A helyi tanácsok önállóságá­nak, felelősségének növekedése, önkormányzati jellegük erősíté­se is indokolja, hogy a fővárosi és megyei .arácsokba a tanács­tagokat a választópolgárok ne közvetlenül, tehát választókerü­letenként, hanem maguk a helyi képviseleti testületek válasszák titkos szavazással. Ez a változ­tatás a helyi tanácsok képvise­letét erősíti, mivel a fővárosi és a megyei tanácstag a jövőben egy-egy választókerület helyett az őt megválasztó tanácsot, ille­tőleg magát a várost, községet, fővárosi kerületet is képviseli. De nem kétséges, hogy fokozódik a helyi tanácsok felelőssége is, hiszen ők maguk hozzák . létre saját felettes képviseleti szervü­ket. , A közvetett választással a he­lyi tanácsoknak módjukban lesz olyan személyeket választani a fővárosi, illetve megyei taná­csokba, akik várhatóan a leg­jobban képviselik majd a város, a község, a kerület érdekeit, hangsúlyozom: az össztársadal­mi és a helyi érdekek legjobb összehangolásával, a tanács megfelelő megbízatásokat ifi adhat majd az általa megvá­lasztott tanácstagoknak. Módja lesz arra is, hogy — akár a ta­nácsülés. plénumán — beszámol­tassa küldötteit, tehát reálisabb lesz a fővárosi és megyei ta­nácstagok felelőssége az őket megválasztó tanácsok — rajtuk keresztül pedig a terület lakos­sága — előtt. A lakóterület! elv fontossága Jut kifejezésre abban a javasolt rendelkezésben is, hogy e taná­csok tagjait túlnyomórészt a he­lyi tanácsok tagjai közül kell jelölni, illetve megválasztani, A törvényben százalékos arányt ter­mészetesen nem lehet meghatá­rozni — ez túlzott merevséghez vezetne —, de arra gondolunk, hogy a helyes arány körülbelül 75—80 százalék a helyi tanác»- tagok javára. A javasolt változtatáfioktól azt. várjuk, hogy a fővárosi, Illetve megyei tanácstagok én a helyi tanácsok között a jelenleginél sokkal ‘szorosabb és eredménye­sebb kapcsolat alakul ki. Mind­ez tovább érőéi ti állami életünk demokratizmusát is. Tisztelt Országgyűlési A törvényjavaslat nem kíván változtatni azon a bevált elven, hogy az általános választásokra a jövőben is négyéves időközök­ben kerüljön sor. Az eddi© ta­pasztalatok azonban arra figyel­meztetnék, hogy az országgyűlési képviselők és a tanácstagok vá­lasztását időben célszerű egy­mástól elkülöníteni. (A közvetett választással létrehozandó fővá­rosi és megyei tanácsoknál ez egyébként is törvényszerű. Mivel azokat a helyi tanácsválasztáso­kat követő egy hónapon belül kell megtartani.) Az országgyű­lési és helyi tanácsi választások időpontjának elválasztása azzal az előnnyel jár, hogy vitatha­tatlanul növeli a helyi választá­sok jelentőségét, ugyanakkor tartalmilag világosabb arculatot kap mind az országgyűlési, mind a helyi tanácsi választás. Az országgyűlési képviselő, választások során az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapnak az országos kérdések, a helyi ta­nácsválasztásoknál pedig Job­ban lehet majd koncentrálni a valóban községi, városi problé­mákra, a most már nagyobb ha­táskörrel és lehetőségekkel ren­delkező helyi tanácsok eredmé­nyeire és további feladataira is támaszkodva. Ezért tartalmazza a törvény- javaslat átmeneti rendelkezése­ként, hogy az 1971-ben esedé­kes országgyűlési képviselőt és helyi tanácstagi választásokat még egyszerre tartsuk meg s a helyi tanácsok megbízatása két évre szóljon. így megvaló­sítható a választások időbeli el­különítése. Az igazságügyminiszter ez­után aláhúzta; — Választási rendszerünk ja­vasolt módosítása az Alkot­mányban rögzített legfontosabb alapelveket változatlanul hagy­ja. A járási tanácsoknak mint képviseleti szerveknek meg­szüntetése, valamint a közve­tett választások részleges beve­zetése azonban érinti az Al­kotmány egyes rendelkezéseit. Ismeretes a tisztelt országgyű­lés előtt, hogy napirenden van az 1949-ben elfogadott alaptör­vényünk módosítása. Az alkot­mánymódosítás közeli időpont­jára való tekintettel a kormány art javasolja, hogy a választó- jogi törvény módosítása kap­csán most külön alkotmánymó- dosító törvényjavaslat előter­jesztésétől az országgyűlés te­kintsen el. A jelen törvényjavaslatban foglalt megoldási mód, amelyet a 21. paragrafus (2) bekezdése tartalmaz, államjogilag teljesen kielégítő, törvényes és alk ot­mányos.. A most beterjesztett törvényjavaslat jellege és az al­kotmánnyal összefüggő ' rendel­kezései azonban megkívánják, hogy az orsággyűlés, kétharma­dos többséggel fogadja el. Meg vagyok győződve arról, hogy az országgyűlés a kormány előter­jesztését elfogadja. Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési képviselők es a tanácstagok választásáról szóló 1968. évi III. törvény mó­dosításáról benyújtott törvény- javaslathoz és annak írásbeli indokolásához az elmondottakat kívántam hozzáfűzni. A törvényjavaslat összhang­ban van nagy társadalmi célja­inkkal- Nem kétséges, hogy a javaslat, s elfogadása után a törvény rendelkezései szerint megválasztott képviseleti szer­vek, az azokban dolgozó ország- gyűlési képviselők és tanácsta­gok nagy mértékben hozzájárul­nak majd e célok sikeres meg­valósításához. A törvényjavas­lat, illetve törvény jó eszköze lesz a közügyekben való részvé­tel fokozásának, tovább erősíti hazánkban a szocialista demok­ráciát, amely egyik fontos fel­tétele a szocializmus teljes fel- épíésének. , E meggyőződéstől vezettetve terjesztem a jelen törvényjavas, latot az országgyűlés elé. A kor­mány nevében kérem megvita­tását, és az országgyűlési jogi, igazgatási és igazságügyi állan­dó bizottsága által tett módosító . javaslatokkal való elfogadását — fejezte be expozéját dr. Ko­rom Mihály. • Az igazságügyminíszter szavai után dr. Varga Péter, a í jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság nevében szólt hozzá a javaslathoz. Ismertetett néhány; a bizottság által elfogadott mó­dosítást, a hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén még tovább fogja erősí­teni a választások népfront-jel­legét. A hozzászóló Sarlós Ist­ván fővárosi tanácselnök és Csapó Ernő budapesti képvise­lők ugyancsak a javaslat de- mokratikus^ vonásait hangsú­lyozták. Az igazságügyminisz­ter válasza után az országgyű­lés a választójogi törvény mó­dosításáról szóló törvényjavas­latot egyhangúlag elfogadta. Befejezésül Geiszbühl Mihály Interpellált az építésügyi mi­niszterhez, a nagypaneles épü­letek konyháinak energiaellátá­si problémáiról. A képviselő előadta, hogy bizonyos fajta házgyári lakásokban levő, úgy­nevezett belső-konyhába, a műszaki előírások szerint, nem lehet gáztűzhelyet állítani, csak villanytűzhelyet, ami a lakók­nak is, a népgazdaságnak is anya© szempontból előnytelen. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vála­szában elismerte, hogy a ház­gyári technoló©ák bevezetése­kor még nem számolhattak tel­jes mértékben a gáz ilyen nagy­mértékű hazai elterjedésével. Jelenleg azonban már előkészü­letben van a megfelelő égés­biztosító berendezéssel ellátott gáztűzhelyek gyártása, egy­szersmind intézkedés történt a házgyári tervek átdolgozására, minek folytán 1972 után mar nem épülnek belsőkonyhás ház­gyári lakások. Az interpelláló képviseld és az országgyűlés a választ tudomásul vette. Az or­szággyűlés ülésszaka ezzel véget ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom