Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
Döntött a Legfelsőbb Bíróság Az utóbbi időben több fontos törvényességi határozat hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. Egy tisztviselő pestkörnyéki családi házának építésével kőműves-kisiparost bízott meg. Egy nap vasbeton áthidalót kellett a helyére emelni. A munkát a kisiparos irányította. Beemelés közben a bakon rosszul elhelyezett palló megbillent, az állványról több munkás leesett, s közülük az egyik súlyosan megsérült Az illető, mind a kőművesmester, mind az építtető ellen kártérítési pert indított A budapesti II—XII. kerületi bíróság a kisiparost elmarasztalta, míg a tisztviselővel szemben a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a kőműves- mester a balesetvédelmi óvórendszabályok elmulasztása miatt felelős, míg a tisztviselő nem. Ugyanis közte és a sérült között jogviszony nem keletkezett, mert az illető az iparos alkalmazottja volt. Fellebbezésre a fővárosi bíróság a kisiparos és a tisztviselő egyetemleges kártérítési kötelezettséget állapította meg. Döntését azzal indokolta, hogy az építkezésnél generál-kivitelező nem volt. Ezt a feladatot lényegében a tisztviselő maga látta el, holott az építkezési szakmában járatlan volt, tehát felelős kivitelezőről kellett volna gondoskodnia. Mint megbízó, a bekövetkezett kárért a kőművesmesterrel együtt felelős. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a fővárosi bíróság ítéletét megváltoztatva, a tisztviselőt a kártérítési kötelezettség alól mentesítette. A határozat indokolása szerint az építtető a munkálatok elvégzésével iparengedéllyel rendelkező, szakképzett kőművest bízott meg, tehát a megbízott megválasztásában mulasztás nem terheli. A balesetet okozó bakállvány szakszerű megépítésére a kisiparos képesítésénél fogva jogosult volt, ha tehát a munkát rosszul irányította, az ebből eredő balesetért ő felelős. Egy vidéki gimnázium tanára felkereste lakásán az igazgatót, hogy osztályfőnöki beosztásával és tanulószobavezetői munkájával kapcsolatos félévi zárójelentését átadja. Amikor távozott, kerékpárját az utcán tolva, lakása felé indult, de a síkos járdán elesett, és karját törte. Több mint egy hónapig keresőképtelen volt. Felépülése után keresete és a táppénze közötti különbözet megtérítéséért a gimnáziumot fenntartó tanács művelődési osztálya ellen pert indított. A A GYOMAI ÁFÉSZ férfi és női telszoiyáiókat keres felvételre melegkonyhás egységekbe. Jelentkezés a kereskedelmi osztályon. x b(kés mws^i 1910. OK1ÖBLK 87. járásbíróság megállapította: a tanárt munkaköri kötelessége teljesítése közben érte a baleset, tehát az üzemi jellegűnek nyilvánul, és ebből eredő kárát a tanács megtéríteni tartozik. A legfőbb -ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a tanár keresetét elutasította. A határozat indokolása rámutat arra, hogy a tanár munkaviszonya keretében járt el, amikor a baleset érte, de közúton, illetve gyalogjárdán esett el. Márpedig a biztonságos közlekedés megszervezése és az ezzel kapcsolatos balesetelhárítási feladatok megoldása a tanács művelődési osztálya feladatkörébe nem tartozik. Ezért az osztály mentesül kártérítési kötelezettsége alól, mert a tanár balesetét olyan ok idézte elő, ami a tanács működési körén kívül esik, és így a balesetet nem háríthatta eL A gyári munkást üzemi baleset érte Több mint két évig táppénzes állományban volt, majd rokkanttá nyilvánították. A vállalat a'baleset után két évvel felszólította: kárigényét jelentse be. A munkás ennek eleget is tett, de a gyár nem volt hajlandó annyit fizetni, amennyit a rokkant igényelt, ezért per keletkezett közöttük. Az alsófokú bíróságok azzal az indokolással, hogy elkésve indította a pert, csak hat hónapra visszamenően állapították meg kárigényét A legfelsőbb ügyész törvényességi óvására az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely törvényességi határozatában a következőket mondta ki: — Baleseti járadékot hat hónapnál régebbi időre visszamenően csak akkor lehet érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés? érvényesítésében mulasztás nem terheli. Ezt a jogi rendelkezést az indokolja, hogy a járadék — így a táppénz és a korábbi átlagkereset közti különbözet iránti követelés is — a létfenntartást szolgálja, és tőkegyűjtésre nem használható fel. Ebben az esetben azonban a munkást igénye érvényes! té- , seben mulasztás nem terheli, mert kártérítési követelését a vállalattal szemben még táppénzes állománya alatt előterjesztette. — Ha a vállalat a balesetért felelős, a dolgozó bejelentése alapján köteles a kárt megtéríteni — hangzik tovább a határozat. — Ezen kívül a baleset bekövetkezését, illetve a sérült munkaképtelenné válása esetén legkésőbb a felgyógyulást követő 30 napon belül köteles a dolgozó figyelmét a bejelentés megtételére felhívni. Minthogy ezúttal a gyár a baleset bekövetkezése után csaknem két évvel később tett eleget felszólítási kötelezettségének és ekkor a sérült nyomban érvényesitette kártérítési igényét, az időmúlás nem róható a dolgozó terhére. Ugyanis amíg a vállalat a sérültet nem hívta fel kárigénye bejelentésére, addig nem lehet szó az illetőt terhelő mulasztásról, a járadékkövetelés késedelmed érvényesítéséről. Tehát tévedett a járásbíróság, amikor a hat hónapnál régebbi járadékigényt elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a vállalatot a baleset időpontjától számított kárigény megfizetésére kötelezte. Hajdú Endre Fehér por — édes kocka A Szolnoki Cukorgyárban megkezdett korszerűsítés során már özembe helyezték, azokat az NDK-ban gyártott, automatikus vezérlésű centrifugákat, amelyekkel termelékenyebben, jobb minőségű cukrot előállítva dolgozhatnak. A napi sajtó tarka’képéből kimaradt egy színfolt. A Magyar Cukoripar ezidén nem tartott sajtófogadást. Pedig létezik még ez az országos nagyvállalat. Igaz, nem sokáig, mert január 1-vel trösztté alakul át. A selypi és hatvani gyár egyesül, Szolnokon, Kaposvárott, Mezőhegyesen, Sarkadon, Sárvárott, Ácson, Ercsiben, Szerencsen és Petőhá- zán pedig önálló cukorgyártó vállalat működik majd. A cukoripar tehát marad, sőt, a szervezeti tökéletesítés eredményeként remélhetőleg közelebb is kerül mind a termelőhöz, mind a fogyasztóhoz. Élttől függetlenül azonban ebben a pillanatban már mind a tizenegy gyárunk dolgozik. Tízezer ember munkájával naponta 2600—2800 vagon répából vonják ki az értékes tartalmat. A gépek öntik a fehér port, amelyet édes kockává alakítanak később és leginkább így juttatják el az üzletekbe, a vevőhöz. A sajtótájékoztató elmaradásának oka, hogy a helyzet nem túl rózsás, pillanatnyi és távlati gondok foglalják le a cukoripar vezetőit. Gond van magiával a mennyiséggel is. Hazánkban a közelmúltban 230 ezer holdon díszlett a cukorrépa. Miután sikerült megbízhatóan elérnünk a holdanként! 200 mázsa körüli hozamokat, úgy találtuk, hogy a biztonságos hazai ellátáshoz, esetleg némi export mellett, elegendő lesz a 160 ezer holdas termőterület Ezt a tervet azonban sikerült alaposan „túlteljesíteni”. A termelési kedv csökkenése és a közismert időjárási gondok miatt az idén mindösz- sze 130 ezer kataszteri hold termésére számíthatnak a gyárak. Ez is később jutott feldolgozható állapotba, ezért a legelső gyár — a szolnoki — is csak szeptember 11-én indult, a tizenegyedik — az ácsi — pedig október 8-án. Ez közel két hét késést jelent a szokásoshoz képest és a kampány alighanem újévre be is fejeződik. Máskor át szokott nyúlni a következő esztendőbe is. A tervezett hozam most is megtermett, de a minőség nem valami ragyogó. Sok a víz a répákban, emiatt a cukortartalom kevesebb. Az üzletekbe küldött kockák minőségét ez természetesen nem befolyásolja, csupán a gyárak önköltségét érinti hátrányosan. A másik gond: a répák rostosabb szerkezete, valamint a több gaz azonban maradandóbb hatású. | A gyári aprítógépek gyakran eltömődnek és nem éri el a szokásosat a mezőgazdaságnak visszaadott, takarmányozási célt szolgáló nedves répaszelet minősége sem. A gondokat tovább súlyosbítja a cukoriparnak az a természete, hogy év közben kevesebb, kampányban több munkaerőre van szükség. Egyre kevesebb olyan emberünk akad azonban, aki éppen őszre akarna alkalmi munkát vállalni. A mezőgazdaságban is ősszel van a csúcs, és ezért az idénymunkások szerződtetése egyre nehezebb. A cukorfogyasztóknak, a vásárlóknak, akik már hozzászoktak a bőségesebb cukorfogyasztáshoz, mindezek miatt nem kell aggódniuk. A fehér port, vagy édes kockát az esztendő bármelyik szakában, a kívánt mennyiségben ezután is megtalálhatják az üzletek polcain. Ezt nem a Magyar Cukoripar, hanem a magyar állam garantálja. De nem tétlen a távlati teendőket illetően maga a cukoripar sem. Gyáraink enyhén szólva öregecskék. Az ácsi jövőre lesz százéves, de a legfiatalabb is, a sarkadi üzem, az első világháború előtt épült. A cél az, hogy sorozatos rekonstrukciókkal megfiatalítsuk a cukoripart, olyan helvzetet teremtsünk, hogy ez a tevékenység mentes tegyen a nehéz fizikai munkától, és az automaták munkájának eredményeként idénymunkásokra gyakorlatilag ne legyen szükség. Az első igazi rekonstrukciót a szolnoki gyárban hajtják végre. A két-három esztendőre tervezett, kilencszázmillió forintos beruházás már elkezdődött. Csökkent a fizikai munka aránya Szolnokon és már eddig másfélszeresére emelkedett a napi feldolgozó kapacitás. Ennek befejezése után döntik majd el, hogy melyik legyen a következő gyár, amelyet teljesen felújítanak. Az iparág vezetői az ütemet fokozni szeretnék, hogy gyorsabban juthassanak a tervezett program végére. Kisebb-nagyobb beruházásokra szinte minden gyárban sor kerül Selypen, Mezőhegyesenj és Szolnokon például már az idén 400 férőhelyes korszerű öltözők épültek. A széntüzelésről fokozatosan átallnak olaj- és földgáztüzelésre. Ez is első sorban az anyagmozgatás, a nehéz fizikai munka szempontjából jelentős. A cukoripar már most 65 százalékban fűtőolajat használ. Mezőhegyesen és Szerencsen már jövőre megépül a szelet- szárító, de a negyedik ötéves terv végére azt szeretnék, ha minden szeletet szárítva adhatnának vissza a mezőgazdaságnak. így könnyebb szállítani, felhasználni, tehát szívesebben fogadják a termelők. Kísérletek folynak már arra is, hogy nyers szeletet melasszal és különböző adalékanyagokkal keverve szárítsák és így teljes értékű takarmányt adjanak a mezőgazdasági üzemeknek; Eldöntött kérdés, hogy továbbra is hazai termelésből akarjuk kielégíteni cukorszükségletünket. Ezért a cukoripar» saját erejéből is kezdeményezheti a cukorrópatermesztés korszerűsítését, gépesítését és ke- mizálását, hogy erősödjön a termelési kedv a termesztő üzemek és cukorgyárak hagyományos együttműködése. Földeáki Béla Megállás nélkül szállítják a cukorrépát A cukorrépa betakarításra igen kedvező időjárást minden termelőszövetkezetben jól kihasználják. Már nem sok a szedetlen répa. A szállítás is szakadatlan. A Mezőhegy esi Cukorgyár át- vevőtelepéro szinte megállás nélkül érkeznek a répával megrakott jármüvek. Az országban csak itt működtetnek pólkoesiürító gépet, amelyet prizmázóval is kiegészítettek, (Fotó: Demény)
