Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
T A R it A HASÁBOK NUMUUH|aai||M|lllaiailll|.||||||aaa||aa||aaaaaaaaa ■■■■■■■■■alBllaaaasaaaaS I Ilyen ez a krónika... TV-LELEPLEZÉS A BBC-televízió a minap éppen lóversenyt közvetített, s felvillantott néhány közelképet is a Perzsa Háború nevű győztes paripáról. Ekkor sok millió néző felszisszent. A premier- planban ugyanis tökéletesen kivehető volt, amint egy zsebtolvaj kiemeli egy mit sem sejtő férfi tárcáját. Perceken belül egymás után szólaltak meg a telefonok a Scotland Yardnál. A rendőrség azonnal értesítette a lóversenytéri ügyeletes detektívjét, de addigra a zsebtolvaj már elvegyült a tömegben. A Scotland Yard mégis reméli, hogy rövidesen megtalálják a tettest. A közvetítést ugyanis képmagnóra vették, így a kérdéses jelenet bármikor újra lejátszható. A nézők máris sokat segítettek. Egyikük személyleírást is adott róla. melyet így fejezett be: „A zsebtolvaj nagyon jól öl. tözött úriember volt.. VÉGRENDELET Még az Egyesült Államokban is nagy feltűnést keltett az a különös végrendelet, amelyet George Mitchell Stülwater-i (Oklahoma) lakos hagyott hátra. A rövid és tömör végrendelet szó szerint így hangzik: „Mint egyetlen értékemet, a születésnapomat hagyományozom a feleségemre, akit egész életén át megkárosított az a körülmény, hogy az ő születésnapja karácsonyra esik.” SZORGALOM Családi okokból háromnapi szabadságot kapott a salzburgi börtönből a 24 esztendős Walter Eppenschwendner, aki többFélreéríés ne essék AZ EGYENJOGÜSAGÉRT „ ... a múltban már eleget voltunk alul, ideje ,hogy felülkerüljünk ...” Politikailag igaza volt a kartársnőnek. ÖNKRITIKA NÉLKÜL „ ... engedjék meg, hogy megtartsam értékes beszámolómat ...” Megengedték. ajAnlas „ __X. Y. nődolgozónkai nyug odtan merem ajánlani, jól ismerem, sok éjszakát töltöttünk együtt-----” I A z ajánló férfi volt. Az üzem három műszakos munkarenddel dolgozott. BÍZTATÁS „... húzzátok szét a pályát. , Hm, kissé nehéz lenne, különösen a magyar futball jelenlegi kondícionális színvonalán. ELTULAJDONÍTÁS „... amikor a férj hazaérkezett és feleségét rajtakapta egy férfival .dühében kést ragadott és beledöfte; a csábítónak még volt annyi ereje, hogy kirohant az utcára és a hátába vágott kést is magával vitte...” Semmi baj sem lesz... Az „eltulajdonított” kés miatt nem indítanak büntetőeljárást. — S. Gy. — 12 maß 1910. OKTÓBER 25. renbeli betöréses lopásért ka- pott~*gyéves büntetését töltötte. A három nap alatt barátaival tizenkét betörést követett el, és 60 ezer schillinget zsákmányolt. Mindez akkor derült ki, amikor — néhány hét elteltével — bűntársait elfogták. Kihallgatására azonban nem kerülhetett sor, mivel a bűntársak letartóztatásakor éppen ismét szabadságon volt, ezúttal a börtönbeli jó magaviseletéért. Eppenschwendnernek azóta nyoma veszett... MEGTÉVESZTÉS Honoluluban, Hawaii-szigetén a huszonkét éves Francis Nang- ruder két nappal az esküvője után benyújtotta a válókeresetet. A bíró előtt a következőket mondta: — Bíró úr! A férjem becsapott. Elhitette velem. hogy a közelségem annyira felizgatja, hogy dadogni kezd. Most pedig megtudtam, hogy gyermekkora óta dadog.... TÜRELMETLEN BETEG Alessandro Ferrari római férfi megsérült a munkahelyén és a közeli kórházba ment sebeit • bekötöztetni. Mivel azonban : nem volt türeűme az ügyeletes : orvosra várni, revolvert fogott 2 két ápolóra, s így kényszerűét- : te őket, hogy soron kívül kötöz- j zék be. : í ■ Az ápolók engedelmeskedtek ; ugyan, de mindjárt értesítették • az esetről a rendőrséget is. A • türelmetlen beteget már rendőr- : autó várta a kórház kapujában. : HÄZASSÄGI PROBLÉMA ■ ■ Felségül mehet-e az anyós a : vejéhez? — ez a különös Kér- : dés foglalkoztatja most az olasz : közvéleményt. Denza Ghisotti : milánói lakos ugyanis a minap • engedélyt kért az egyháztól, ■ hogy nőül vehesse anyósát. Az engedélyt nem kapták : meg, s ezért a szerelmes Denza j Ghisotti és az anyós-feleségje- • lölt: Bianca Siliprandi az olasz • alkotmányvédő bírósághoz for- ■ dúltak segítségért. A tüzesvérű fiatalember és a j ma is szép Bianca közöt 25 év a ■ korkülönbség... : Révész Tibor ■ Vidám történetek A férj váratlanul hazaérkezik a vidéki kiszállásról. A felesége meghallja lépteit és kétségbeesetten fordul barátjához: — Űristen Hazajött ez a pletykafészek! Holnap az egész város tudni fogja! — Olyan feleséget válassz, akinek ugyanolyan az érdeklődési köre, mint a tiéd. — Sokat érek vele, ha olyan nőt veszek feleségül, aki állandóan lányok után akar járkálni! Mr. Scroomagge a kétségbeesés szélén állt: imádott felesége otthagyta. Egymás után írta neki a kpnyörgő leveleket: „Mollie, gyere haza, mert elpusztulok!” „Nem! Sohasem megyek visz- sza hozzád!” — volt a válasz. „Az Istenre kérlek ... paradicsomi életed lesz mellettem!” „Nem, hallani sem akarok : többé rólad!” De Mr. Scroomagge csak nem ■ hagyta abba: : „Mollie, gyere haza, veszek | neked egy új kalapot,” „Nem megyek. Ne is kísérts f többé...” ; És ekkor Mr. Scroomagge rá- : szánta magát az utolsó merész ■ húzásra: ■ M „Mollie, gyere haza, tudok : valami érdekeset mondani Mrs. • Fergusonról...” A válasz táviratilag érkezett: ; „Az esti gyorssal jövök.”. A mama a lányának: — A te korodban kislányom, naplót írtam. — Micsoda régimódi ötlet mama! ,És kartotékrendszerrel dolgozom. •aaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaeaaaaBaaaaaaBaaaaaa Könyvbo’tban — Minek akarod megvenni ezt a könyve* hiszen otthon már vap egy köuy »ülik. Tanárbuktatás Tf a nem jösz el, felkeresünk és agyonverünk.” A levelet Zoli írja, egykori osztálytársam, a többi nevében Is, akikkel annak idején együtt koptattam az egyik fővárosi középiskola padjait. Az imposztor hang Zolira vall, osztályunk mindenlében-kanál Zolijára, akinek diákos közvetlenségét, úgy látszik az sem sarabolta meg, hogy az egyik országos intézményünk igazgatóhelyettese. Elmegyek, persze, hogy ott leszek, s nem az „agyonverés- töl" való félelmemben, hanem, mert... Kibuggyan szememből a könny: istenkém, a harmincéves érettségi találkozónkra invitál! Ilyen kevés három évtized? Mintha csak tegnap lett volna, amikor a ,,Ballag már a vén diák”-ot énekeltük méltóságteljes léptekkel haladva az öreg épület folyósóin, a kisebbek áhítatot sugárzó sorfala között, —, s amikor feszélyezettségemben úgy összesztearínoztam új ruhámat a kezemben tartott gyertyával, hogy a legközelebbi szabó az érettségi bankettra összeguberált pénzemnek a feléért volt csak hajlandó itatóspapír és vasaló segítségével szalon-, azaz bankettképessé tenni. * fi rdekes, most, hogy a levél hatására mocorogni kezdenek emlékeim, nem a három évtized alatt lerakódottak, szenvedve, vagy örvendve átéltek elevenednek föl bennem, hanem a korábbiak, azok, amelyeket az iskolai évek szültek. Mintha diák volnék most is. Egy — talán durvának is mondható — csínyünk különös elevenséggel játszódik le emlékezésem mozivásznán. Egy történet, amelynek mi, utolsó éves „keristák” voltunk a mozgatói, rossz — vagy jó? — értelemben vett hősei, s egy tanárjelöltnő a szenvedő alanya. „Ott lesz Ö is a jubileumi találkozón — írja Zoli. — Kiváló pedagógus a fővárosban; még mindig nagyon csinos és már nem haragszik ránk. Először néhány éve beszélgettem Vele hajdani esetünkről, s azt mondta: akkor mindannyiunkat a pokolra kívánt, de később sokat gondolkodott magatartásunkon. S lassan- lassan, évek múltán megengesztelődött irántunk. Még imponált is Neki összefogásunk. Rájött, hogy mások rovására felfelé törni, másokon hatalmaskodni sohasem séabad, mert annak előbb- utóbb bukás a vége. Mint Vele is történt. Sokat hasznait Neki a megleckéztetésünk.” Igen: ezt a tanárnőt mi, a diákok, annak idején, pontosan 1939 tavaszán, csúfosan megbuktattuk. Ehhez azonban tudni kell, hogy a mi iskolánk a tanárjelöltek képzését is szolgálta. Az egyetemet végzett húszegynéhány- éi>es hölgyek, fiatalemberek bizonyos ideig bejárták tanáraink előadásaira, majd — az utóbbiak felügyelete mellett — néhány héten át ők tanítottak bennünket. Végül, az egész tanári kar jelenlétében új téma előadásával, mintatanítást produkáltak, s ha ez sikerült, megkapták a tanári diplomát. Ha azonban balul végződött a próbálkozásuk, legalább fél évig még jelöltek maradtak. Többségük barátságos volt hozzánk; a férfiak néhányunk- kal, az idősebbekkel, tegeződtek is, ami a körültekintve nem volt különös dolog, hiszen hatan-heten már húsz életévet tudtunk magunk mögött, s az ő átlaguk sem haladta meg a huszonhárom esztendőt. szóban forgó tanárjelöltnő azonban rendkívül fennhéjá- zóan bánt velünk. Ngyon szép, arisztokratikus jelenség volt, ami kevésbé izgatott bennünket. Az viszont már birizgálni kezdte önérzetünket, hogy úgy nézett rajtunk keresztül, akár a levegőn. Ha köszöntünk neki az utcán vagy a folyosón, alig viszonozta. De ez is hagyján. Amikor azonban az ö tanítására került sor (számtan-szakos volt), ez idő alatt a dolgozatainkat is ő javította és minden igyekezete arra hárult, hogy lerontsa a kínnal- keservvel megszolgált érdemjegyeinket. Még olyan jelentéktelen hibákat is megpirosozott a füzetünkben, amelyek fölött a rendkívül pedáns öreg professzorunk is szemet szokott hunyni, ha a végeredmény egyébként, rendben volt. Némelyikünk dolgozata úgy festett, akár a pipacsos mező —, s az egész osztály átlag- eredménye rövid idő alatt egy-másfél jeggyel romlott. Az ilyesmi pedig veszélyes dolog — két-három hónappal az érettségi előtt. E1 elismertük: a tanárjelöltnő úgy akar kiváló diplomát sze■* rezni ,hogy huszonkét fős kollektívánkat, átvitt értelemben a „sárba tapossa”. — Megbuktatjuk a minta tanításán! — hangzott el vezérkarunk parancsa. Alaposan meghánytuk-vetettük a taktikát. Mindenki tudta, hogy — nem fog tudni semmit sem. A tanárjelölt magyarázni kezdte az új témát: a íöbV ismeretlent tartalmazó feladvány „ponté dei asinV'-nek (szamarak hídjának) becézett megoldási módjáról tartott előadást, összenéztünk: értjük a témát. Még a leggyengébb számtanista is bólintott: ő is érti. A visszakérdezésre került sor. S felhívott a jelöltnő öt-hat gyenge és közepes tanulót, ám mindegyikük azt mondta: nem értette meg a magyarázatot. Erre zavarba jött a tanárjelöltnő. S elkövette azt a hibát, hogy a legjobb matematikust — a jelenleg atombiolónus —. Ottót szólította fel. ami a tanári kar előtt azért számított rossz pontnak, mert nyilvánvaló, hogy a legiobb tanulók könnyebben megértik az előadást, mint a gyengébbek. Ám, a gyorsbeszédű Ottó is azt hadarta, hogy ö sem lett okosabb attól amiről csaknem félórán át beszélt a jelöltnő. Már a sírással küszködött —, amikor megszólalt az óra végét jelző csengő. tanári kar fagyos ábrázattal hagyta el a termet, s nem volt kétséges: a jelöltnő legalább fél évig nem lesz tanár. — Mit csináltak velem, fiúk? — kérdezte halkan, szederjes szájjal. — Csak azt. ami* On velünk. Aztán nem láttuk többé. S most ott lösz a találkozón. Kétségtelenül nagy, bűnbánó szeretettel vesszük körül. íj1 gyébként hiszem: abban, hogy most már kiváló pedagógus nekünk is van némi szerepünk. Mert nemcsak a tanár neveli a diákat— hanem a diák is a tanárt. És e■, a fölé- és alárendeltségi viszony más vonatkozásában is érvényes. Tarján István A A