Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

A Szovjet Kultúra Napjai Fegyelmezetlenség és demokratizmus A szovjet kultúra fél évszázada Egy városi és egy járási párt­értekezletet hallgattam végig. Összesen kettőt a megyei tízből. Általános tanulságok levonásá­hoz ez természetesen nem ele­gendő, de a két értekezleten el­hangzott vagy negyven felszóla­lás, és ebből már több mindent lehet általánosítani. Mi’yenek voltak ezek a felszó­lalások? Nagyon sokat adtak az előterjesztett írásos anyaghoz és sokat társadalmunk eredményei­nek, gondjainak — mai állapo­tának — felméréséhez. A szó­lásra jelentkezők többsége fon­tos kérdésekről beszélt — és nagyon okosan beszélt. Konkrét dolgokról, konkrétan, s ha kel­lett, e konkrétumokról fontos általánosításokhoz jutott el. Bel­ső szükségből, közérdekűén szól­tak — gazdaságirányítók és be­osztottak, javakorabeliek és fia­talabbak, állami vezetők és pártfunkcionáriusok. Több száz küldött hallgatta őket feszült figyelemmel. A figyelem lanka­datlan volt akkor Is, ha valaki egy kis közösség munkáját a körülményekhez képest túl ap­rólékosan, inkább egy brigádér­tekezlethez vagy alapszervi tag­gyűléshez illőéit elemezte. És ugyanígy, ha a szónoklásban gyakorlatlanul, meg-megállva, a gondolatot többször újrakezdve mondott lényegeset, közérdekűt. Volt azonban néhány — sze­rencsére, nem sok és a négy esztendővel ezelőttinél talán ke­vesebb — másfajta hozzászólás. Amelyre kevesen figyeltek vagy éppen nem figyelt senki. Volt, aki általánosságban be­szélt. Jól-rosszul ismételte az írásos anyag — ott helyénvaló — tételeit. Olykor olyan szépen, hogy előszavául vállalhatta vol­na egy verseskötet. Kulturált mondatok, szóképek, hasonlatok görögtek mutatós sorban, de valójában nem mondott semmit. Pedig húsz-harminc percig vagy még tovább állt a mikrofon mö­gött. Ilyenkor a küldöttek is be­szélgetni kezdtek. Egymás kö­zött. De ők mondtak is valamit. Valóban fontos dolgokat. Gond­jaikat, terveiket. A köz érdeké­ben. S persze az éppen soron levő szónokot sem kímélték: aki tíz perc alatt nem tud okosat mondani, hiába beszél ötször annyi ideig is. Valaki Lenint idézte, aki egy magas szintű, életbevágó kérdéseket tárgyaló tanácskozás előtt javasolta, hogy a hozzászólások öt percnél ne legyenek hosszabbak. Ismé­telt hozzászólás esetén ne halad­ják túl a három percet, ügy­rendi kérdésekhez pedig egy perc legyen a hozzászólási idő... Igaz, más volt a kor. Sietni kel­lett. Napokon múlt a dolgozó osztályok sorsa. De hát most nem kell ugyanúgy sietni? Vár­hat az építés, a vetés, a gyár­ban a gépek, a társadalmi elő­rehaladás? Aki itt feleslegesen, sokat beszélt, lehetséges, hogy máskor sem tartja tiszteletben a közösség Idejét. A közösségét, mely Itt és most megint jól vizsgázott. „Fe­gyelmezetlen” volt, amikor a szónok ezt kiprovokálta. Beszél­getett, a köz igazi dolgával tö­rődött, amikor a pulpituson nem történt semmi. Furcsa módon, de kézzelfogható konkrétsággal valósult meg a mindennapi de­mokratizmus, Rendes, becsületes emberek e hosszúranyúlt beszédek elmon­dó! is, senki nem állítja az el­lenkezőjét, nem volna rá ok. De egyben hibát követtek eL Mert Igaz, hogy nálunk minden­ki szabadon kifejtheti a vélemé­nyét, de az is alaptétel, hogy senki nem veheti feleslegesen igénybe a közösség idejét. Ha mégis megpróbálja' — akár szándéka ellenére is —, nem fognak rá odafigyelni. A szovjet állam több mint fél évszázados fejlődésének egyik leglényegesebb vívmánya az egységes, soknemezetiségű szoci­alista kultúra megteremtése. Történelmileg rövid idő alatt teljesen felszámolta az írás tu. datlamságot, a kulturális egyen­lőtlenséget, magasra emelte a munkásosztály és a parasztság kulturális-technikai szintjét, soknemzetiségű értelmiséget ne­velt fel, és nagy szellemi, mű­vészi értékeket alkotott. Film- és színházművészet A Szovjetunió 15 szövetségi köztársaságában ma 39 filmstú­dió működik, amelyek 1968-ban 163 játék- és több mint ezer rövídfilmet készítettek. 1940-ben 28 ezer vetítőberen­dezés volt a Szovjetunióban, az idén pedig 157 ezer. A szovjet filmszínházakban évente közel ötmilliárd néző fordul meg. A Szovjetunió az egy lakosra jutó mozilátogatás tekintetében a világon az első helyet foglalja el, megelőzve az USA-t, Angliát, Franciaországot és az NSZK-t. A Szovjetunióban jelenleg öt­száznál több, hivatásos opera és balett, zenés és operett, prózai és ifjúsági színházi együttest tartanak számon. A színházi előadásokat évente több mint százmillió ember nézi meg. A hivatásosok mellett közel ezer amatőr, úgynevezett „népi szín­ház” is működik, amelyek a legjobb öntevékeny együttesek­ből alakultak. Az országban 46 nyelven tartanak színházi elő­adásokat. Zenei élet A Szovjetunióban 129 kon­certiroda szervezésében évente több mint 350 ezer hangversenyt tartanak. A koncertlátogatók száma évente meghaladja a 13 milliót. Kétszázkét hivatásos nagy zenei együttes tevékenyke­dik a köztársasági, a területi és a városi zenei rendezőszervek égisze alatt, köztük számos szimfonikus zenekar, énekkar, ének- és táncegyüttes. A klasszikus és mai zene népszerűsítésében csakúgy, minit a legkiválóbb előadóművészek megismertetésében, kitűnő iro­dalmi és színhám alkotások ter­jesztésében igen nagy szerepet vállalnak a hanglemezek. Az or­szágos „Melódia” hanglemez- gyár, például, évente közel két­százmillió hanglemezt készít; katalógusában több mint 20 ezer mikrobarázdás lemez címe sze­repel, s ez évente ezer új cím­mel bővül. Művészképzés A művészeti szövetségek mint­egy 125 ezer írót, képzőművészt, zeneszerzőt, filmest, építészt új­ságírót és hivatásos színházi szakembert fognak össze. 1968 végén a közművelődési és kulturális intézményekben 3 és fél millió főiskolát vagy szakközépiskolát végzett ember dolgozott. A Szovjetunió minden nagy és kis népe azzal büszkélkedhet hogy nemcsak mérnökei, orvo­sai, pedagógusai, agronómusaj vannak, hanem azzal is, hogy tudósok, írók, képzőművészek, zeneszerzők, színművészek ke­rültek ki soraikból. Üzbegisz­tánban például, ahol a fórra-. dalom előtt nem volt egyetlen színház, múzeum, könyvtár, mai 25 hivatásos színházi együttes, [ 23 múzeum, közel hatezer köz­könyvtár, és több mint három­ezer klub és művelődési ház van. A Szovjet írószövetség az or­szág 83 nemzetiségének, a Kép­zőművész Szövetség 68, a Zene­szerzők Szövetsége pedig 44 nemzetiség képviselőit tömöríti. Az írószövetség 6942 tagja közül 244? orosz, vagyis 35 százalék, miközben az ország lakosságá­nak több mint a fele orosz. A gyermekek hat-hétéves kor. tói a zened és a képzőművészeti iskolákban kapnak alapképzést. Jélénlég ötezer ilyen iskola mű­ködik, s tanulóik száma több mint 700 ezer. Különösen nép­szerűek a gyermek-zeneiskolák, amelyekkel nemcsak városok­ban, hanem a legtávolibb fal­vakban is találkozhatunk. Ezután következnek a konzer­vatóriumok és a képzőművé­szeti, főiskolák mellett működő művészeti középiskolák, ame­lyek felkészítik a főiskolákra a Hallgatom Tóth Sándort, a Gádorosi Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet elnökét. Ugyanis amit mond, arra min­denképpen oda kell figyelni. Az összefogásnak, a segítség- adásnak olyan nagyszerű pél­dáját hallom tőle, amilyenről feltétlenül írni kell. De nem vágok a dolgok elé. Ügy vélem, megér ez annyit, hogy az ele­jéről kezdjem. A gádorosi ÁFÉSZ az utóbbi hat évben egyenletes gazdasági fejlődésről ismert. Erről ta­núskodnak az elnök szobájá­nak falán sorakozó elismerő és dicsérő oklevelek. Azonban a forgalom után képződő és be­ruházásra felhasználható anyagi bázis évek óta kevésnek bizo­nyul ahhoz, hogy az egykori maszek-boltokat korszerűvé alakítsák ki, avagy helyettük — saját erőből — új kereske­delmi egységeket létesítenek. Igaz, hogy november 7-re a község központjában 700 000 fo­rint költséggel megnyitnak egy ABC-áruházat, az említett áru­ház azonban korántsem oldja meg Gádoros növekvő igényei­nek kielégítését. A község la­kossága többet vár, többet kí­ván. Többre azonban évekig nem futja. Pedig nagyon kel­lene egy új iparcikk, ruházati és vas-műszaki áruház. Ugyanis csak egy ilyen áruház felépü­lése után kerülhetne sor a már említett egykori maszek-boltok rendbe hozására. Saját erőből egy iparcikk-, ruházati és vas-műszaki áruház építésének megkezdéséhez csak 1980-ban tudna a gádorosi tehetséges gyermekeket. A bent­lakásos iskola-internátusokban most 15 ezer fiatal tanul. Eze­ken kívül 432 középfokú művé­szeti szakiskola működik, közü­lük 228 zenei, 52 képző- és ipar- művészeti, 124 kulturális és 19 balettiskola; az utóbbiakban mintegy ötezer leendő táncos tanul. A felső fokú művészképzés a konzervatóriumokban, képzőmű­vészeti és színházművészeti fői*, kólákon történik. Oroszország­ban a forradalom előtt mdndösz- sze 6 művészeti főiskola léte­zett, jelenleg 61 működik, ezen­kívül 16 könyvtáros és közmű­velődési szak van az egyeteme­ken, pedagógiai főiskolákon; a hallgatók száma 82 ezer. A ki­emelkedő tehetségű növendékeik továbbképzésére mesteriskolák működnek. A főiskolákról éven­te 11—13 ezer kiválóan képzett művész és művészeti dolgozó ke. rül ki. A legnagyobb hagyomá­nyokkal rendelkező moszkvai és leningrádi művészeti főiskolák nagy segítséget nyújtottak a a nemzetiségi művészképzés megteremtésében. (APN) ÁFÉSZ hozzáfogni. Meri tíz év múlva lenne együtt a 3 millió forint fejlesztési alapjuk. A körülmények azonban sür­getik a szövetkezetét. Tíz évig nem várhatnak. Ebből a meg­gondolásból következett egy nagyszerű elképzelés, amely se­gítségkéréssel indult és rövid néhány hónap után megvaló­sulásának a kezdetéhez érke­zett. Ez év februárjában községi pártbizottsági ülésen tette szó­vá Tóth Sándor, az ÁFÉSZ el­nöke a szövetkezet hálózatfej­lesztési problémáit. Gondjaikat elemezve a helyi szervek se­gítségét kérte. Bár évek óta jó a kapcsolat a községi tanács és a helyi termelőszövetkezet, va­lamint az ÁFÉSZ között, azon­ban — most utólag látva az eredményeket — ő maga sem bízott abban, hogy ennyire megértik hálózatfejlesztési gondjaikat. Nem sokkal a párt- bizottság ülését követően a községi tanács vb tagjai hatá­rozatot fogadtak el. „A községi tanács 900 ezer forinttal járul hozzá a szövetkezeti ámház épí­téséhez” — olvashatjuk a vb jegyzőkönyvéből. Ezt követően a gádorosi Petőfi Tsz tartott közgyűlést s a tagság egyhan­gúlag hozzájárult ahhoz, hogy 80 ezer forinttal segítse a ter­melőszövetkezet az ÁFÉSZ új áruházának megépítését, össze­fogásból, segítőkészségből ki­válóra vizsgáztak a gádorosi községi tanács, valamint a Pe­tőfi Tsz vezetői. Amint Tóth Sándor, az ÁFÉSZ elnöke elmondott^ az új iparcikk, ruházati és vas műszaki áruház felépítése — melynek emeletén a szövetke­zet irodái kapnak helyet — 3 millió forintba kerül. A közsé­gi tanács és a Petőfi Tsz veze­tőinek gyors elhatározásából és példás segítségnyújtásából 1 millió 700 ezer forint már együtt van. Most már csak az a kérdés, hogy mennyivel se­gíti e gádorosi nagy kereske­delmi egység létrehozását köl­csönös támogatási alapjából a megyei választmány. Balkus Imre D. Gy. •••«»«••»•■»■■■■■■■■■■■»■■•■■■•■■»■■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*aa* Fejedelmi vacsoránk volt. Csak az országúton tapasztalt mozgolódás nyugtalanított ben­nünket. Hetek óta viszonylagos csend honolt a határban, néha egy motoros járőr vagy katonai autó mutatkozott az országúton, a töltésen, nagy ritkán a tejes- kocsi. Két-háromnaponként a Fekete-Körösön túlról, a sza­natóriumból reggelente lovasko­csi indult a városba, s kora dél­után jött vissza. Olyankor na­pokig nem mozdult semmi. Az erdő mögül hajnaltájt puskaro­pogás hallatszott, de erre már fel sem figyeltünk. Tudtuk, a Fekete-Körös hídjánál strázsáló katonák vadászgaitnak az erdő­ben. Most ismét megélénkültek az utak. Nemcsak a kövön, tegnap délután Széles az erdei úton is vonuló szekereket látott. Ma megint. A pontyokat délben nagy boldogan tisztítottuk, örömünk korainak bizonyult. Dénes nem engedte meg, hogy begyújtsunk. A füsttel idecsalogatnánk a ka­tonákat. Ettük az esti maradékot, a halat besóztuk. Délután én mentem Szélessel járőrbe. Beleznai felkapaszko­dott a magasfigyelőbe, a többi­ek lefeküdtek. Magúkra húztak minden kacatot, pokrócot, kabá­tot. A kanális partján lopakod­tunk ki az országúihoz. Lassan, fedezéktől fedezékig. A sáros földön nem kúszhattunk, ezérl meggörnyedve futottunk vág' négykézláb másztunk. A kövesúton csend volt, de az árkon túlról, a Városerdő öreg fái alól gallyropogás, sustorgás, motorzúgás, emberi beszéd hal­latszott át S nem sokkal söté­tedés előtt füst és csiklandozó vacsoraszag csapta meg az or­runkat. Az út mellett az árokban ku­corogtunk, a kilométerkő mögül nyújtogattuk a nyakunkat. Kellemetlen érzés kerített a hatalmába. Alig másfél kilomé­terre a tanyánktól egyszerre ka'- tonák rendezkednek be. Tartós állásokban vagy átmeneti szál­lásra csak, nem tudtuk megálla­pítani, de jelenlétük minden­képpen megzavarta életünk rendjét. Különösen most, hogy pár napja elhatároztuk: néha átruccanunk az erdőbe, vadász- gatni, szedret, kökényt, fát szedni. Ha sokáig maradnák a kato­nák az erdőben, elfogy a fánk, mivel tüzelünk? A tanyák kör­nyékéről már minden eléget­hető szárat, tönköt, rozsét össze­szedtünk. Ha sokáig maradnak... Egyál­talán, meddig maradhatnak ? Mikor jönnek az oroszok? Jön- nek-e valójában? Lassan három hete, hogy Szélesék bent jártak a városban, s hozták a hírt: Az oroszok Világosinál vannak. Azóta igazán ideérhettek vol­na. Besötétedett, s mi visszabal­lagtunk a tanyába. Jóska, akár oda útban, most se szólt. Fáradtan. eltű"xlve vonszolódott előttem. Vajon mi­re gondolt? {Folytatjuk) Új szolgáltatás! Új szolgáltatás! Értesítjük Békés megye és Orosháza város lakos­ságát, hogy gázöngyűjtók töltését és javításét MEGKEZDTÜK. TÖLTÉS MEGVÁRHATÓ ÉS SZAGTALAN GÁZZAL TÖRTÉNIK. LAKATOS- ÉS GÉPJAVÍTÓ KSZ Orosháza, Táncsics M. u. 40. 108637 Az összefogás nagyszerű példája Tanácsi és tsz-segitséggel szövetkezeti áruház épül Gádoroson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom