Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-22 / 248. szám
Játékfilm négy iskoláról Ä pályaválasztási tanácsadás színivonalának javítására játékfilmet készítenek négy iskoláról. A szóban levő intézetekben mezőgazdasági szakmunkástanuló-képzést folytatnak, ahol Somlai József, a Magyar Televízió tudósítója a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkástanuló Iskola vezetőivel és fotószakkörének tagjaival 25 perces keskenyfilmet készít. Az iskola életét fehér-fekete filmen láthatják majd márciustól (kezdve azok az általános iskolások, akik pályaválasztás előtt állnak. A mezőgazdasági szakmunkástanuló-íiskolák életéről Békés megyében ez lesz az első játékfilm. Pataj Pál kiállítása a szerkesztőségben Három esztendeje annak, hogy a Békés megyei Népújság szerkesztősége első kamaratárlatát rendezte. Az idei ősz első kiállításán Pataj Pál festményeivel ismerkedhetnek meg a látogatók. A megnyitó időpontja: október 23-án délelőtt 11 óra. Megnyitó beszédet mond Püski Gábor. Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan idén is 2—3 hetenként követik majd egymást a különböző tárlatok. 1971 tavaszáig a hagyományos témájú kiállítások mellett sor kerül majd karikatúrák s különböző népművészeti tárgyak gyűjteményének bemutatására is. magyar gép A Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gépkonstruktőrei a világszínvonalon álló cukorrépa-be takarító gépek sorába szerkesztették meg a hatsoros cukorrépa-ki emelő és rendre- rakó, valamint a cukorrépa rendfelszedő és tisztító gépek Október 16-án csaknem 250 állami gazdasági szakember előtt munka köziben mutatták be Mezőhegyeseit Munkában a cukorrépa rendfelszedő és tisztító. A gép a cukorrépát a mellette haladó pótkocsira rakja. Mindkét gépből a szekszárdiak 50—60 gyártására vállalkoznak aránylag igen rövid idő alatt. (Fotó: Demény) Az érdeklődők gyűrűjében a cukorrépa-kiemelő és rendre- rakógép. Őszi ellenőrzés a töltéseken Ebben az esztendőben különösen nagy jelentőségű a folyók árvízvédelmi töltéseinek ellenőrzése. A nyári árhullám, az árvíz elleni védekezés alaposan próbára tette a védvonalakat. Több helyen megcsúszott a töltés s így erősítésére nagy erőket kellett mozgósítani. Az árvíz elvonulása után a Körösvidéki Vízügyi Igiazgatóság nyombán hozzálátott a helyreállítási munkákhoz. A különösen veszélyes töltésszakaszokat teljesen újjáépítették, vagy a korábbiakhoz képest többszörösen megerősítették. Így az árvízvédelmi művek _olyan állapotba kerültek, hogy ismét biztos védelmet adnak a folyómenti településeknek. Hogyan gazdálkodott a rendelkezésére bocsátott több millió forinttal a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság? Ezt állapítják meg az árvízvédelmi művek őszi ellenőrzésén, melyein a párt megyei bizottságának, a megyei tanács végrehajtó bizottságának és a területileg illetékes járási, városi párt- és tanácsi szervek képviselői vesznek részt vízügyi szakemberekkel együttesen. KenderM és Szíviipari Vállalat központi gyára (Szeged, Alsókikötő sor 6) azonnali belépéssel felvesz 16—40 éves női munkavállalókat cérnázó, szövő betanított munkásnak, gépírónőt, lakatosokat, faesztergályost, szíjvarrót, villanyszerelőket, szobafestőt, építőipari segédmunkásokat. Leányszállón a női dolgozók elhelyezését biztosítani tudjuk. Jelentkezés a gyáregység munkaerőgazdálkodási csoportjánál. 359 Október 20-án a szeghalmi szakaszmérnökséghez tartozó védvonalakat tekintették meg Tegnap a sarkadi szakaszmérnökség működési területét járták be, ma pedig a gyulai szakaszmérnökség árvízvédelmi műveit ellenőrzik. Holnap, pénteken közös megbeszélésen értékelik a tapasztalatokat, hogy a tél beálltáig a szükséges pótintézkedéseket megtehessék — tájékoztatta szerkesztőségünket Kádár Imre, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki titkára. Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika , Kinek, mennyit, miért? Ügy tűnik, a címben feltett i kérdésre — kinek, mennyit, s miért fizessen, s juttasson a társadalom — egyszerű a felelet. Ügy tűnik, de valójában a legbonyolultabb kérdések egyike ez. Nemcsak a gyakorlati életben, hanem az elmélet síkján is. Mert hisz’ már maga a „ki” nehéz dió. Technikus Kovács és technikus Szabó. Ám Kovács sok fantáziát, nagy szakmai tudást követelő tervezőmunkát végez a szerkesztési osztályon, Szabó pedig tizenöt ember munkáját irányítja az egyik műhelyrészben, szinte behunyt szemmel, azaz rutinból. Legyen egyforma a fizetésük, mert mindketten technikusok? Ha nem, melyilkőjük keressen többet? Tegyük fel, hogy Ko- I vács és azt is, hogy ezzel mindenki egyetért. Am megtörténhet,hogy a nagyobb kereset ellenére sem él jobban Szabónál, mert míg az állami lakásban, ő szövetkezetiben talált otthonra, fizetheti tehát a törlesztést... I jelszó fordítottja A nagyon leegyszerűsített példa — mert az életben ennél sokkalta bonyolultabb Kovács és Szabó viszonya — elegendő annak igazolására, hogy nincsenek sémák, s hogy a jelszónak a fordítottja is igaz. Azaz: egyenlő munkáért egyenlő bért, de különböző munkáért különböző bért! Elvben. Mert a gyakorlatban...? Nehéz ma még megértetni, hogy a különböző munkáért fizetett nagyjából egyenlő bér — igazságtalan! Ahogy azt is: az egyenlősdinek nem a jól, hanem a rosszul dolgozó a haszonélvezője. Igaz, beszélnek róla, de ennéd tovább alig jutottak. Ezért sem könnyű az életszínvonal társadalmi- gazdasági kategóriáját egyénekre, családokra alkalmazni. Ezért sem, sok másért sem. Egyenlősdi. Kezdjük nagyon az elején. 1938-ban az egyéni jövedelmek összességének 37 százalékát a népességnek mindössze 9 százaléka élvezte, míg a népesség 43 százalékát alkotó proletariátus a jövedelemnek csupán 24 százalékát mondhatta magáénak. A felszabadulás utáni mivellációs politika — tehát a jövedelmek közelítése — szükségszerű, helyes lépés volt. Csak egy kicsit túl jól sikerült... Ezért történhetett meg például, hogy büntetésnek számított művezetőnek lenni bizonyos időszakban, s előfordult, hogy a kutatómérnöknél többet keresett a gyári szálításban közreműködő rakodómunkás... Fogalmak, kategóriák Társadalmi érdek, hogy a nagyobb szakképzetséget igénylő, bonyolult munkát jobban megfizessék, mint a szakképzettség nélkül is elvégezhető, egyszerűbbet. Ahogy a reálbérek differenciáltsága is... Álljunk csak meg. Hiszen annyiféle fogalom néz farkasszemet velünk. Reálbér, reáljövedelem, pénzben: társadalmi juttatás... Mik ezek? A reálbér az adott bérösszegért — az ún. nominálbérért — vásárolható anyagi javak és szolgáltatások mennyisége. A reáljövedelem pedig a reálbér és — ha némi leegyszerűsítéssel is — a társadalmi juttatások összege. Korábbi példánknál maradva: Kovács és Szabó jövedelme három fő forrásból táplálkozik. A munkán alapuló jövedelemből, azaz a bérből és a bérjellegű kifizetésekből. (Prémium, jutalom, nyereségrészesedés stb.). A pénzbeni társadalmi juttatásokból — táppénz, családi pótlék, majd a nyugdíj stb. — s a meghatározott rendeltetésű társadalmi juttatásokból, mint amilyen az ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás, az üdülési szolgáltatások és még sok minden más. A három forrásból származó jövedelem összértékében közrejátszik Kovács és Szabó munkája, s az, hogy családjuk hány tagot számlál, mit fogyasztanak, milyen életkörülmények között élnek, azaz mit és miként vesz-' nek — vehetnek — igénybe a társadalmi juttatásokból. Ele- gendő-e tehát, ha a társadalom csupán azzal törődik: mennyi Kovács és mennyi Szabó bére? Vagy ha csak azzal, hogy többet kapjanak a növekvő társadalmi juttatásokból? Mi növekedjék Hazánkban hosszú éveken át alacsony árszint és bérszint mellett a társadalmi juttatások nagyon gyors mértékben emelkedtek, s az összfogyasztás növekedésének döntő részeseivé léptek elő. Rengeteg pozitívum van ebben, de a hátrányok sem elhanyagolhatók. Volt időszák — az ötvenes évek elején —, amikor a népgazdasági egyensúly zavarait a fogyasztás erőszakos visszaszorításával, tehát az életszínvonal rovására próbálták megoldani. Nem ment; Ám a fordítottja sem tartható fenn hosszú ideig. Az, hogy az életszínvonal társadalmi összességben — csak laza szálakkal kapcsolódjék a munka hatékonyságához. Az életszínvonal emelését tehát jobban össze kell kapcsolni a munka termelékenységének növekedésével. Elsősorban ennek kell növekednie, hogy jövedelmünk, fogyasztásunk, életszínvonalunk is emelkedhessek. A gazdaságpolitika — a párt gazdaságpolitikája — tehát nem lehet a jótékony cselekedetek halmaza. Lehetne jobban elosztani azt, ami a nemzeti jövedelemből fogyasztásra kerül? Igen. Ehhez az kell, hogy a reáljövedelemben nagyobb szerephez jussanak a munkához, a teljesítményekhez kapcsolódó bér és bérjellegű bevételek, s kisebb ütemben bővüljenek — de bővüljenek! — az egyéni teljesítményekkel csak áttételesen ösz- szefüggő ingyenes társadalmi juttatások és dotációk. A munka szerinti jövedelmek differenciáltsága nagy hatással van a munka produktivitására. Azaz: ha jól osztunk, jól ösztönzünk, tehát holnap meg holnapután még többet oszthatunk fel, mert az ösztönzés hatására még többet termeltünk. Egyszerű, nem? Leírva igen. Határidő: folyamatos A dinamikus bélpolitika megvalósítása, az állami intézkedések tökéletesítése, a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások arányainak egészségesebbé tétele nem megy egyik napról a másikra. A teendők határideje folyamatos. Mert nemcsak az anyagiak szabnak határt a haladás gyorsaságának, hanem a hagyományok, az előítéletek, a beidegződések is. Hiszen a harmadik ötéves terv esztendeiben évente átlagosan kétszázalékos bérnövekedést valósíthattak meg a munkahelyekén. Megvalósították. Differenciálás nélkül. Mindenki kapott egy picit. Ezért mindenki úgy érezte, hogy lényegében nem kapott semmit sem. A labdarúgásban azt mondják: szét kelj húzni a mezőnyt, csak úgy leihet gólt rúgni. Szét kell húzni a bérlistákon szereplő összegek mezőnyét is, hogy a gól — a produktívabb munka —megszülethessek. Ehhez nem elég szurkolni. „Focizni” is kell. Mégpedig jobban az eddigieknél. (Következik: A többért többet) M. O. BÉKÉS mSWJSS) 3 1970. OKTÓBER 22.
