Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

MA; Tudósítások a pártértekezletekről (3. oldal) MO Pillanatképek a csabai piacról (4. oldal) Fékezzen egy percre <7. oldal) A MEGY El PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1970. OKTÓBER 31., SZERDA Ara 80 fillér XXV. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM Biztosították az építőanyagot az ár- és belvizes lakások helyreállításához—Napi 400 ezer tégla — Társadalmi munkát kérnek Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A megyei tanács végrehajtó bizottsága október 20-án tar­totta ülését Békéscsabán Klaukó Mátyás elnökletével. Elsőként az ifjúság helyzeté­Népszava-ankét Békéscsa bán ~A Népszava szerkesztősége, Lapkiadó Vállalata és a Szak- szervezetek Békés megyei ta­nácsa tegnap, kedden Népsza- va-ankétot rendezett Békéscsa- ] bán, az SZMT-saékházban. A tanácskozást, amelyen részt vett Enyedi G. Sándor, a párt megyei bizottságának titkára, Siklós János, a Népsza­va főszerkesztője és Gábor Márton, a Népszava Lap­kiadó Vállalat igazgatója, Nagy István, az SZMT vezető titkára nyitotta meg- Bevezetőjében el­mondotta, hogy a Népszava, á magyar szakszervezetek központi lapja igen sokat fejlődött az utóbbi időben. Ezzel azonban nem tartott lépést az olvasott­ság megyénkben, mi vél a lap előfizetőinek száma még az öt­ezret sem éri el. Siklós' János, a Népszava főszerkesztője vi­taindítójában ismertette a szerkesztőségnék azokat az erő­feszítéseit, amelyeket a lap szer­kesztésében és hasábjain tesz­nek a szervezett dolgozók ér­dekvédelméért, az üzemi de­mokrácia érvényesüléséért, va­lamint a munkásosztály új ge­országos Az Orvosegészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete csütörtökön rendezi székhazában az egész­ségügy területén dolgozó fiata­lok országos fórumát. A tanács­kozáson fiatal orvosok, gyógy­szerészek, ápolónők, az egész­ségügyben tevékenykedő műsza­ki és gazdasági szakemberek vi­tatják meg a pályakezdés ta­pasztalatait, eddigi munkáik eredményeit és gondjait. Az egyes szakágak képviselői külön szekcióban tanácskoznak. (MTI) iterációjának neveléséért. He­lyeselte azt a törekvést, mi­szerint megyénkben is követés­re talált az „Egy bizalmi cso­port — egy előfizető”-mozga­lom. A vitaindítóhoz tizenketten szólta^ hozzá. Farkas János, az SZMT szervezési és káder­munkabizottságának vezetője, Vizsnyiczai János, az SZMT vezető propagandistája, György János, az SZMT munkatársa, Vlcskó Károlyné, a Békéscsa­bai Kötöttárugyár nőfelelőse, Molnár József, a kötöttárugyár szb-titkárhelyettese, Gábor Mártoii, á Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója, Lovas Já­nos, a Felsőnyomásd Állami Gazdaság szb-titkára, Bánfi Jó­zsef, a Békés megyei Tanács Építőipari Vállalata szakszer­vezeti bizottságának tagja, Há­ló Ferenc, a békéscsabai 611-es szakmunkásképző-intézet taná­ra, Székely János, a Pamuttex- tilművék Mezőberényi Gyárá­nak propagandistája, Lipcsei Imre, az SZMT közgadaságd és Hajdú Antal, az SZMT kultu­rális, agitációs, propaganda és sport munkabizottságának veze­tője mondott véleményt a Nép­szaváról és terjesztéséről. Min­denekelőtt azt kérték, hogy a lap tartalmában legyen még szakszervezetibb, szenteljen na­gyobb terjedelmet a mozgalom politikai, érdekvédelmi és gaz­dasági kérdéseire, szintúgy, mint a szakszervezeti aktívák ábrázolásának, valamint a nők és az ifjúság sajátos gondjai­nak. Elhangzott olyan javaslat is, mely szerint jó lenne, ha a Népszava hasábjain állandó fó­rumot kapnának a szakmunkás- tanulók, s végül az is, hogy gyakrabban szeretnének Békés megyéről szóló írásokat olvas-! ni az újságban. A vitában elhangzott észre- j vételekre és javaslatokra Sik­lós János főszerkesztő vála­szolt, majd az ankét Nagy Ist­vánnak, az SZMT vezető. tit­kárának zárszavával ért véget. Többlet-teljesítmény a kongresszusi versenyben A párt X. kongresszusának tiszteletére igen jelentős munka- venseny-vállalást tett a MLÄV mezőhegyasi fűtőháza. Célul tűz­ték a termelési terv túlteljesíté­sét az Élüzem cím eléréséért. Bán Károly, a fűtőház vezetője elmondotta, hogy a kongresszusi munkaversenyben háromnegyed év alatt másfél hónapos munká­nak megfelelő többlet-teljesít­ményt értek el. A mozdonyok kihasználását eddig 131 száza­lékra növelték, ugyanakkor az önköltséget 7—8 százalékkal csökkentették. vei összefüggő feladatok meg­oldásáról szóló jelentést, a vb-tagok által tett javasla­tokkal kiegészítve elfogadta. Ezt követően dr. Takács János osztályvezető írásos jelentés­ben tájékoztatta a testületi ülést az ár- és belvízkárokkal összefüggő lakáshelyreállítási munkákról. Az előterjesztést Klaukó Mátyás, a vb-elnöke a különböző minisztériumok­kal és országos főhatóságok­kal történt legutóbbi megbe­szélés alapján kiegészítette. Mint arról már hírt adtunk, a nagy mennyiségű csapadék­tól megyénkben nagyon sok település került bel- és árvíz­pusztítás alá. A helyreállítási munkálatokra az intézkedé­sek időben történtek ugyan, azonban hosszú ideig — épí­tési anyaghiány miatt — las­san haladtak a munkálatok. Parlamenti interpelláció és más országos szintű megbeszé­lések folytak, aminek eredmé­nyeként a szükséges tégla­mennyiséget — mintegy napi 370 ezret — a tervteijesítés- ből — a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat bizto­sítja. Remény van arra, hogy az ottani dolgozók a kongresz- szusi vállalási tervük túltelje­sítése eredményeként körül­belül napi 400 ezer téglát jut­tatnak az építők rendelkezésé­re. Egyben határozott intézke­dések születtek a szükséges vasúti kocsik biztosítására a központi szállítási tanács, il­letve a MÁV Szegedi Igazga­tósága részéről, hogy a ka­vicsbányákból a kavicsot fo­lyamatosan és nagyobb ütem­ben szállítsák. Az anyagellátás adott, a tél közeleg, így minden építési kapacitásra szükség van. Szá­mítás szerint a munkaerő és gépi felszereltség folyamatos foglalkoztatottságának bizto­sítása mellett, 700—750 lakást tehetnek ez évben beköltöz- hetővé. A tett határozott intézkedé­sek nyomán október közepé­től biztosított, ismét folyama­tosabb ás nagyobb mennyisé­gű az építési anyag- Sajnos azonban, hogy a helyreállítás Békés megyében nem vált olyan társadalmi üggyé, mint az ár- és belvíz elleni védeke­zés. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága szükségét látja a társadalmi munka jobb meg­szervezésének. Ismeretes, hogy az építőipar segédmunkás-hi­ánnyal küzd. Ezért ionos, hogy a károsult családok rokonai és a munkahelyek kollektívái se­gítsenek. Olyan erőket kell mozgósítani — állapította meg a végrehajtó bizottság —me­lyek naponta rendszeresen dolgoznak, mert az idő sür­get. A helyreállítással kapcsolat­ban megelégedéssel nyugtázta a végrehajtó bizottság, hogy a károsultak részére gyűjtött fo­rintokból 24 milliót a megye rendelkezésére bocsátottak a károk helyreállításának meg­gyorsítására. Ülését bejelentésekkel zár­ta és meghatározta a legköze­lebbi tanácsülés idejét. A me­gyei ünnepi tanácsülés novem­ber 4-én lesz Békéscsabán. Törik a háztáji kukoricát Mezőgyánban, Mándi Imre és családtagjai. (Fotó: Márton László) Nemzeti kincsünk Két éve porosodnak a magyar konstrukciójú hatsoros ciikorré- pia-kiemelő és cukorrépa-rend­felszedő gép tervdokumentációi Szekozárdon. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat tervező-mér­nökei két évvel ezelőtt „álmod­ták” meg a cukorrépa-betakarító gépsor két darabját. A prototí­pust csakhamar tíz—tíz gép kö­vette. A konstrukcióval mégis csak ez év október 16-án Mező­hegyesen léptek először a nagy nyilvánosság elé. A magyar gyártmányú cukorrépa-betakarí- tó gépek osztatlan sikert arattak. Szakemberek vizsgálták kriti­kus szemmel. Összehasonlították az NDK, a cseh és a francia cu­korrépa-betakarító gépekkel. Tanulmányozták a betakarítási munka minőségét és végül meg­kérdezték: miért nem árusítja ezeket a gépeket az AGROKER? A mezőgazdasági gépkereske­delem irányítói bizonyára kellő válasszal szolgálnak majd erre a kérdésre. Mindenesetre ma­gyarázatot lehet találni arra, hogy a tervdokumentációk mi­ért porosodnak s á cukorrépa- betakarítóihoz szükséges gépe­ket ugyanakkor miért a nyugat- európai országokból vásároljuk meg a magyar mezőgazdaságnak. Ezeket a gépeket dollárért kap­juk. Hej, de gazdag ez a mi országunk! Valuta-tartalékaink vajon ojyan bőségesek, hogy egyesek nemzeti kincsünkre, a hazai műszaki értelmiség törek­vésére fittyet hányhatnak? Ezek­nek az embereknek nem kell a kiváló teljesítményű és minő­ségű munkát adó magyar gép. De kell a dolláron vásárolt! S aki szót emel a szekszárdiak gápkonstrukciója mellett, csak rövid ideig tartó maradást re­mélhet azok közt, akik ellenzik azt. Valóságos közelharcot foly­tatnak azért, hogy nyugati gép kerüljön a magyar mezőgazda­ságba, ne pedig hazai gyártmá­nyú. Az egyik állami gazdaság igazgatója így fogalmazott „Ha ön ténylegesen szolgálni akarja a magyar mezőgazdaságot, ak­kor az újságban a francia gépet dicsérje meg!” Hat ennyire el­mentek! Szó, arra szó, a francia gyárt­mányú cukorrépa-betakarító gépsor mellett szerzett kiváló bi­zonyítványt, nagy elismerést a szekszárdi gép! Ha a magyar gyártmány jól állta a versenyt, akkor miért dicsérjük a fran­ciát? Talán azért, hogy az or­szág szűkös valuta-tartalékából ilyet hozzanak be? Ugyanakkor derüljenek rajtunk nyugaton, mert tudják, hogy a szekszárdi gép jó s mi mégis szórjuk az aranyat A szekszárdiak cukorrépa-be­takarító gépsorára, amely ma már két gépből áll — kiemelő és rendfelszedő — legyünk büsz­kék. Mégiscsak a miénk! Ma­gyarok tervezték, hazánk fiai csinálták olyan időben, amikor a kormány takarékosságra szó­lított. Büszkék lehetünk arra, hogy a mezőgazdasági gépkonst­rukciós versenyben a fejlett iparral rendelkező államok szín­vonalán gondolkoznak és alkot­nak géptervezőink. A gazdasági versenyben elért helyünk ezért figyelemre méltó, csak éppen az a probléma, hogy 1970-ben még mindig akadnak olyan gazda­sági vezetők, akik nem látják a fától az erdőt! D. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom