Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

A szervezet kapufa: A TOROK Egyszer az egyik bete­gem azzal köszöntött be a ren­delőmbe, hogy baj van, mert nem nyűik, nem záródik ren­desen a kapu. Rábámultam. Vajon mi baja lehet? Aztán rá­jöttem: a torka fáj. A hasonlat valóban találó. A torok a test kapuja. Itt halad át a levegő, az étel, az ital, itt jön ki a hang és — sajnos —< itt surrannak be leggyakrabban a kórokozó élőlények is. ősszel — amikor hűvösebbre fordul az idő — észrevehetően megszaporodnak a torokpana­szok, bizonyítva, hogy a hűvös* nedves idő kedvez a torokfájás­nak. Pontosabban a torokbeteg­ségek kórokozóinak. Hogyan? Hát a torokfájásnak is mikro­organizmusok az okozód, s nem a megfázás? Nem bizony! A meghűlés, a megfázás csak elő­segíti a betegség kialakulását, mert a felső légutak nyálkahár­tyáját károsítva alkalmassá te­szi a talajt a kórokozók meg­telepedésére, elszaporodására. Az igazi ok tehát az élő kórokozó, ami cseppfertőzéssel terjed. jÉs a meghűlés, a meg­fázás, a nagyon hideg folyadék, a hirtelen nyelt fagylalt, a ned­ves, hűvös reggeli levegő, vagy a test egyes részeinek lehűlése: mindez csak nyálkahártya-káro- sító előzmény. Megviselik a nyárkahártyát a csípős, fűsze­res ételek is, az igen erős szesz, a sűrű por, a füst, a gáz, az erős igénybevétel, egyszóval minden, ami tartós kellemetlen­séget, elhúzódó izgalmat okoz. A torokgyulladás a szervezet, kapujának heveny betegsége, több fertőző betegség fájdalmas kezdete. Lehet, hogy csak egy­szerű hurutos folyamaté, de az is lehet, hogy gennyes, tüszős mandulagyulladás, garatgyulla- dás, gége-, légcső- és hörgő-hu­rut bevezetője. Az egész folya­matot heveny felső légúti hu­rutnak nevezhetjük, főleg ak­kor, ha a betegség náthával — az orr-nyálkahártyának hurut­jával — kezdődik. A heveny kórforma el­ső jelei: enyhe borzongás, ala­csony láz, orrváladék, felületes köhögés. A beteg nehezen, fáj­dalmasan nyel. Hogy is mond­ta a betegem? „Nem nyílik, nem záródik rendesen a kapu.” A torok kiszárad. Kellemetlen, kaparó érzés kínozza. Csiklan­dozza valami, és a beteg hang­ja fátyolossá válik, néha telje­sen el is vész. Még az a szeren­cse, hogy pámapos kímélő élet­mód, megfelelő gyógyszer, eset­leg ágynyugalom rövidesen Tojásos LENGYEL TOJÄS Hat tojást keményre főzünk, amikor kihűlt, villával összetör, jük és egy kisebb apróra metélt vöröshagymát, egy csapott kanál libazsírt keverünk bele, majd törött borssal, petrezselyemzöld- jévél, sóval ízesítjük. A tetejét meghintjük pirospaprikával. Le­hetőleg még melegen tálaljuk. TOJÄS VIRSI-IVEL A meghámozott virsliket hosz. szában felvágjuk, rózsa formá­ban felvagdossuk és mindkét ol­dalukat megpirítjuk. Majd a fél viasliket tűzálló tálra rakjuk, talpraállítják a beteget. Mégis könnyűnek látszó torokfájással is orvoshoz kell fordulni, hogy ha súlyosabb baj bevezetője időben elkezdődjék a kezelés, ha pedig csak könnyű hurutról van szó, minél hamarabb meg­gyógyuljon, ne váljék idültté, krónikussá. Az idült felső légúti gyulla­dás, az ismétlődő torokfájás és az elhúzódó garathurut nem ve­szedelmes, de kellemetlen be­tegségek. Sokszor hónapokig kí­nozzák az embert. Érdemes megelőzni azokat. Mi hát a tennivaló? Ne higgyünk az őszi napnak! A reggelek már hűvösek. Az esték is azok. Okosan öltözzünk, hogy a déli órákban könnyíthessünk viseletűnkön, de este és reggel meg ne fázzunk. A déli meleg­ben is óvjuk a torkot. Fagylal­tot, hideg itaxt csak kortyon­ként, csak kanalanként! A port, füstöt, csípős ételt, erős italt kerüljük, és ha átnedvesed­tünk, megáztunk, vagy megiz­zadtunk, öltsünk száraz ruhát. A kamillateás, szódabikarbónás toroköblögetés, a nyálkahártyát nyugtatja, ellenállóképességét erősíti. Őssxel szeszélyesebb az idő, rövidebbek a napok. Ko­rábban zárják a házak kapuját. Zárjuk be testünket is, ne vár­juk meg, amíg a betegség belo­pakodik rajta. Törődjünk a to­rok ,a felső légutak épségével, egészségével. Dr. Buga László Horgolt Mintája igen könnyű és mutatós. Jó szabásminta alapján vastagabb szálú fonalból, 3 és feles tűvel hor­goljuk. A minta 3-al osztható + 2 láncszem. 1. sor: a megfelelő hosszúságú láncszemsort behorgoljuk rövid­pálcával. 2. sor: 1 láncszemmel fordulunk, 2 láncszem, 1 rövidpálca a 3. rö­vidpálcára, ismétléssel, 3 láncszem­mel fordulunk. 3. sor: 1 rövidpálca a 2 láncsze­mes ívbe, 2 láncszem, 1 bogyós pálca a következő ívbe (ráhajtunk a tűre, beleöltünk a következő ív­be, hurkot húzunk, ezt kétszer is­mételjük, ismét ráhajtunk a tűre és a 7 hurkot egyszerre lehorgol­juk, 1 láncszemmel zárunk), 2 lánc­szem, ismétlés, végül 1 rövidpálca a következő ívbe, 1 láncszem, 1 rö­vidpálca a szélső pálcára, 1 lánc­szemmel fordulunk. ételek személyenként két tojást ütünk rá, kissé megsózzuk és mintegy öt percen keresztül a sütőben kissé lágyra sütjük. SAVANYÜTOJÁS Forró zsírban vagy olajban 15 szem kockacukrot pirítunk, majd három evőkanál liszttel folyto­nos keverés mellett elég sötét rántást készítünk belőle. Amikor a rántáo már barna, középnagy­ságú, finomra metélt hagymát keverünk hozzá és kevés vízzel, fél ded ecettel engedjük fel. Utána sóval, törött borssal íze­sítjük. Pajkos Pista Rossz kis legény Pajkos Pista» Van is arról hosszú lista, Amit ő már elkövetett; Kislányokkal verekedett, Ablakot tört, ha labdázott, Fészket rabolt, fára mászott. Nemrég is egy nyári est® Kiszökött a kicsi kertbe. Ágak között sok cseresznye Addig-addig ingerelte Felmászott az Öreg fára, Ám letörött a fa ága. Lepotyogott Pajkos Pista, Fa alatt a vizes dézsa, A víz csobbant, nagyot loccsant, Mikor Pista belepottyant, S vizes dézsa közepébe, Majd elsüllyedt szégyenébe Agyba vitte gondos anyja, Védte, óvta, takargatta. Agyban pedig Pajkos Pista Jő anyjának megfogadta Inkább pajtásokkal játszik, S fára többé sosem mászik. (Pfeifer Vera) ŐSZI SZÉL Verdesi az ajtót, Egyre verdesi, Mert, hogy bent meleg van, Nem tetszik neki. Rúgdalja a kéményt, Rúgja konokon. Míg aztán arcába Zúdul a korom. (Darázs Endre) pulóver 4. sor: 2 láncszem, 1 rövidpálca a következő ívbe, ismétlés, 3 lánc­szemmel fordulunk. 5. sor: bogyós pálca a következő ívbe, a láncszem, 1 rövidpálca a kö­vetkező ívbe, 2 láncszem, ismét­lés, végül 1 bogyós pálca a követ­kező ívbe, 1 láncszem, 1 rövidpál­ca, 1 láncszemmel fordulunk. A szabásminta alapján a 2—5 so­rok ismétlésével dolgozunk, össze­állítás után a pulóver alját és az ujjakat körülhorgoljuk egyráhajtá- sos pálca és 1 láncszem váltakozá­sával. A nyakkivágást szoros- szemmel (itt igazíthatjuk a kivá­gást) és egy soron egyráhajtásos pálca és 1 láncszemmel horgoljuk be. Szegedy Béláné „Elvette a rádiómat" (Márton László felvétele) Élt egyszer réges- régen egy olyan fös­vény asszony, aki semmit sem adott soha senkinek. Egyszer, amint a veteményesben szed­te a hagymát, arra jött egy nagyon sze­gény asszony. — Adj már egy hagymácskát nekem is — szólt át a kerí­tésen a szegény. S akkor, hogyan és hogy nem, megfogott egy hagymát a fös­vény és átdobta a ke­rítésen az asszony­nak. Azután utána soha többet nem adott senkinek semmit. Az idő pedig telt-múlt és a fösvény asszony egy napon meghalt. Halála után látha­tatlan kezek megra­gadták és beledobták egy feneketlen, feke­te tóba. Látta ezt a meg­bocsátás tündére és azt gondta: „Milyen jót cselekedett ez az asszony az életében, hogy most annak a fejében ki tudnám szabadítani ebből a feneketlen, fekete tó­ból?” Végül is addig-ad­dig törte a fejét, amíg eszébe jutott, hogy egyetlen egy­szer a veteményes­ben kihúzott egy hagymácskát, és azt odaadta egy szegény asszonynak. Megfogta hát a hagymácskát és leen­gedte a feneketlen, fekete tóba, és így szólt: — Kapaszkodj be­le ebbe a hagymá­ba, te asszony! Ez volt életed egyetlen jócselekedete, most kihúzlak vele. De figyelmeztetlek: jól vigyázz, mert, ha el­szakad a hagymács­ka szára, akkor örök­re ott kell maradnod. A tündér ekkor, nagyon vigyázva, na­gyon óvatosan húzni kezdte felfelé. Mikor a többi bűnös meg­látta, hogy az asz- szonyt húzzák kifelé, valahány csak volt, mind beleka­paszkodott, hogy az asszonnyal együtt őket is húzzák ki a feneketlen, fekete tó­ból. Hanem az asszony nemcsak fösvény volt, még ráadásul gonosz is. Mind le- rúgdosta magáról & kapaszkodókat, köz­ben ezt kiabálta: — A hagymácska az enyém, nektek semmi közötök sincs hozzá. Ezzel csakis engem húz ki a meg­bocsátás tündére, nem pedig titeket. Alig mondta ki ezeket, abban a pil­lanatban elszakadt a hagyma szára, az asszony pedig visz- szaesett a tóba. Azóta is ott ma­radtak egytől egyig, csak amikor nagy vihar tombol és há- borog, sustorog a víz, hullámok nyargalnak föl-le, abba próbál­nak kapaszkodni vinnyogva, sipítozva, de csak forgatja, ta- szigálja, lökdösi őket a hullám, aztán visz- szamerülnek újra a mélybe. ' A megbocsátás tündére soká ott állt, még a parton és ad­dig-addig nézegette a szakadt hagymát, amíg két könnycsepp gördült le az arcán. Azóta, ha valaki a hagymácskát letépi a száráról, elaprózza, összevágja, könnyes lesz a szeme, mint a tündérnek egyszer régen a mesében. Láng Etcdka

Next

/
Oldalképek
Tartalom