Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-16 / 243. szám

APRÓ ESETEK APRÓ BOSSZÚSÁGOK Tv-panasz Sok bosszúságot okoz, ha el­romlik egy család tv-készüléke. Utánajárásba, pénzbe kerül, és bár a műsort néha erősen bírál, juk, azért mégis hiányzik ez a hasznos „technikai családtag”. Előfordul azonban olyan eset is, amikor jó a készülék, s még­sem lehet „fogni” az adást. Ki­csit furcsán hangzik ez, de tanúk rá a békéscsabai Tolnai utcai 4- es épület lakói. A 42 lakájba egy hónapja költöztek be, de a három lépcsőház három központi antennája egy hónapig rossz volt. - Hiába keresték fel az ér­dekeltek a különféle szerveket, a helyzet változatlan maradt a legutóbbi napokig A békéscsa­bai GELKÁ-tól azt a választ kapták: nem ők az illetékesek, hanem a kiskunfélegyháziak... Az iskolában szerettem a föld­rajz órát. Ügy gondolom, nem té­vedek, ha azt állítom, hogy a Tolnai utcához közelebb van a békéscsabai, mint a kinkunfel- egyházi GELKA... Express-kérdés Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda egyik prospektusát olvasva, örömmel állapítottam meg: kedvesen, szép íogalmazás. Fogadóóra a megyei tanácsnál A soron következő fogadóórá­kat Csepregj Pál, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese tartja október 11-én, szombaton délelőtt 9—12 óráig a hivatali helyiségében, Békéscsabán (Felsőkörös sor, Irodaház), sál invitálnak egyhetes buda­pesti üdülésre. Csábító progra­mot. szórakozási lehetőségeket sorakoztatnak fel, de... De hadd kössek bele egyetlen mondatba, amely így szól: „Házastársaknak külön szoba biztosítására ígére­tet nem teszünk”. Az Express tehát becsületes, nem kelt illú­ziókat a házastársakban. Én viszont nem vagyok há­zas, csak menyasszonyom van. Kedves Express ! Jegyeseknek megígéri? Busz - menetrend Kioäit még szokatlan az októ­ber 5-tól érvényben levő békés­csabai autóbusz-menetrend. Fej­lődött a város, fejlődött a köz­lekedés, az eddigi kilenc helyett már 14 vonalon utazhatunk. Ti- zénnégy? Dehogy! Bár van I4-es busz, a 12-es és a 13-as rejté­lyes módon hiányzik... No, mindegy. Rövid idő alatt bizonyára megszokjuk az új me­netrendet. amelyről — köszön­jük — díjtalan tájékoztatót ad­tak ki. Az „új” szó azonban nem fedi teljesen a valóságot, mert valamiben régi maradt a menet, rend. Mégpedig abban, hogy szerkesztői nemigen gondoltak a középiskolásokra, akik a köz- gazdasági technikumból vagy a Rózsa Ferenc Gimnáziumból ki­jőve, a Kulich-lakótelepre igye­keznének. Gyalogolni jó — írta Móricz Zsigmond, de a diákok ez eset­ben nem fogadják el állítását, ebédre éhesen, hat fárasztó is­kolai óra után. Kérik tehát az AKÖV-öt: iktasson be például a 8-as járat indulási időpontjai közé egy olyat is, ami nekik megfelel. Telefon-ügy Elnézést, hogy .jszakkifejezé- seket” használok: Az egyik reggel sürgős és fon­tos ügyben „beszélni akartam Kopnak a hegyek Nem 02 „Ismerd meg ha­zánkat” szervezett mozgalom keretében indultam Békéscsa­báról Észak-Magyarországra. Ezért úgy hiszem, jóval többet láttam a tájakból, községekből, varosokból, mintha a mozgalom gyors járatú autóbuszán szá­guldottam volna Eger felé. „Sok a földünk, sok a föl­dünk” — ismételgettem gondo­latban Békés és Szolnok me­gyén keresztüldöcögve, sokszor meg-megáUva és a ki ttidja hányadszori átszállásra várva. Parlag itt, parlag ott, parlag mindenfelé. Olyan parlagok, amelyekben nád és sás kezdi felverni a fejét... Csak az idei esős esztendő szülte volna ezt a sok terméketlen földet? Alig­ha. Árkolassal, csatornázással több ezer holdat lehetne hasz­nosítani ezekből a földekből, ha mással nem, vörösherével, rizs- zsel, vagy akár nyárfatelepítés­sel. A Heves megyei dombok kö­zé érve megfeledkeztem a kö- zépkorabeli mocsarakra, lápok­ra emlékeztető alföldi tájakról. Azt kezdtem figyelni, hogy mennyire kopnak a dombok, a hegyek. Jórészüket a természet gyalulja, az eső mossa, hordja lefele lassan, de biztosan a föl­det a dombokról, hegyekről a völgyekbe. Másrészüket az em­ber koptatja robbanóanyagok és gépek segítségével: homokot, követ, meszet hordanak róluk és belőlük. Többnyire kőbányákat láttam úticélomig. Parádfürdőig. S a kőbányák — micsoda gondolat- csapongás — szükebb hazámat, Békés megyét juttatták eszem­be. Pontosabban a sok keskeny, gidres-gödrös, alig járható út­jait. Vajon mikor kerül innen és a többi hegyekből annyi kő Békésbe, hogy a növekvő gép­kocsiforgalomnak megfelelő szélességű és jó sima utak ke­rülhessenek? A következő napokban, a kü­lönböző kúrák közepette kisza­ladt emlékezetemből a nád és sás felverte sok parlag, az út­építés alapanyagát rejtő hegyek. Ám csakhamar összeismerked­tem egy ugyancsak „generálja­vításra” érkezett, velem egy­idős férfival. A hegyek közül jött éppen, különböző cserjék, fák, növények magvait cipelte. Lerítt róla a háztáji kertész. Arról csak röviden szólt, hogy az ö sík vidékükön nagyobb becse van a díszcserjének, fe­nyőfának, mint a gyümölcsnek, zöldségnek, mert az előbbiekből kevés található. — Felénk is — tettem hozzá. — Itt valósággal pocsékolják Budapesttel” tehát „meghívtam’ a 001-en „keresztül” a kívánt fő­városi számot. Vártam, topog­tam. Üzenetem is fontos volt. nekem is mennem kellett volna. „Megsürgettem a hívást”, s a vá lasz: tessék türelemmel lenni, amint rá kerül a sor „behoz­zuk”. Igaz, hogy nem türelemmel, de vártam. Hadd hozzák! Telték az órák. Elhangzott a déli harang- szó. Nem hozták! A pesti beszél­getés már nem volt aktuális. Lemondtam a hivást. Nem a legudvariasabban. Nem is bosz- szúsan. Mérgesen! Must elnézést kérek a postától, hiszen jogtala nul voltam mérges, ök „behoz­ták” volna bár lehet, hogy csak este. De „behozták” volna, nem úgy, mint egy másik alkalom­mal, amikor teljesen elfeledkez­tek hívásomról... „Járóka"- megjegyzés Tévedés ne essék, nem a gye­rekeknek való járókáról akarok beszélni, hanem — a felnőtteké­ről. Ugyanis jobb kifejezés hí­ján így neveztem el a békéscsa­bai Szabadság téren az úttest közepén deszkákból és drótháló­ból összeállított „tákolmányt”. Egyik oldalán építkezés, a má­sik oldalon, robogó járművek, középen a gyalogosok. Hát ez bizony nem túlságo­san biztonságos, sem a járóke­lők, sem a járművezetők szá­mára. Az illetékesekkel foga­dást mernék kötni; lesz itt még baleset, különösen ha beáll i rossz idő, csúszós lesz a leszű­kített úttest és a „járóka”. Ar­ról nem is beszélve, hogy a gya­logosokat mennyire lefröcskölik majd a járművek, amelyek szinte közvetlen mellettük ha­ladnak el. Persze, mindezeket csak ak­kor garantálom, ha így marad minden. Mert lehet még intéz­kedni: például a Szabadság tér másik oldalára terelni a forgal­mat, megszüntetve az egyirányú közlekedést. Amíg nem késő! Vitaszek Zoltán Mesemondók versenye A békéscsabai általános isko-1 Iák legjobb harmadikosx mese-, mondói mérték össze erejüket október 14-én az Ifjúsági és Üt- I törőházban. Három nevelőből és három őrsvezetőből álló zsűri és igen szép számú szurkolóse­reg előtt mesélték ügyesen, kedvesen történeteiket a kilenc­évesek. Igaz. néha előfordult egy-egy nyelvbotlás, a gyako­ribb azonban a közönség hangos tetszésnyilvánítása volt. És nem ok nélkül. Hanó Gabriella a 10. számú általános iskolából, Ju­hász Marianna a 2-esből, Hőgye Gabriella az 1-esből különösen szépen szerepeltek. Övék lett a három első díj a Mici-mackó, Kiss Dénes Kányadombi indi- ánok-ja és Fekete István va­dásztörténetei. A Gabriellák kö­zül egyik az Olvasókönyv me­séjével, másik a nagymamájá­tól hallott történettel szerepelt, mig Marianna egy diafilmről megismert őserdei esetet idézett fel a gyerekeknek. A győztesek — s mellettük valamennyi résztvevő — fogadkoztak, hogy elindulnak a következő mese­mondó-versenyen is. A szurko­lósereg mostani lelkesedését látva — újra sikert fog­nak aratni. Filmklubok elmélete — filmklubok a gyakorlatban Az igazi fesztiválváros rang­jára emelkedett Pécs zászló­díszbe öltözve várta magyar és külföldi vendégeit, akik az el­múlt év kiemelkedő magyar filmjeire, valamint az új hazai és külföldi alkotásokra, voltak kiváncsiak. A szemle harmadik napján rendezték meg a filmklub-veze­tők országos tanácskozását, me­lyet Papp Sándor, a Filmtudo­mányi Intézet igazgatója nyitott meg. Bevezető előadásában a mozgalom előtt álló íő tartalmi feladatokat ismertette és a kö­zeljövőben megoldásra váró problémaként vetette fel a film­klub-szövetség megalakulását. A jelenlevők örömmel vették tudomásul, hogy a klubok fő feladatát a jövőben a film for­manyelvének és a kortársművé- sízet legjobb alkotásainak meg­ismertetése jelenti, természete­sen a klasszikus művek folyto­nos műsoron tartása mellett. Ezért a filmvásárlásban és forgalmazásban érdekelt szervek külön szereznek be kiemelkedő külföldi műveket a mozgalom: számára, s a szovjet klubok mintájára premier előtti bemu­tatókat Is tartanak. A mozga­lom fejlődésének fontos mér­földköve az a bejelentés, hogy a következő időszakban a mű­ködés alapfeltétele nem lehet egyedül a gazdaságosság. A központi anyagi források bekap­csolása a jövőben lehetővé te­szi a kisebb létszámú, valóban klubszerű csoportok működését is. A filmkluboknak Békésben komoly hagyományai vannak. Éveken át a TIT rendezte a kü­lönböző előadássorozatokat, két­éves kihagyás után pedig most a Békés megyei Moziüzemi Vál­lalat tekinti saját ügyének a nézők esztétikai nevelését. Ezért hét moziban sorozatot indíta­nak, melyhez a megyénkben két éve megindult nyári film­oktatói és klubvezetői tanfolya­mokon felkészített előadók biz­tosítanak megfelelő vezető gár­dát Október 17-én délután három­negyed 3 órakor a Szabadság Filmszínházban kezdődik a bé­késcsabai előadássorozat. Eb­ben az esztendőben hat kiemel­kedő filmalkotást láthatnak a klub tagjai, melyekben ismert művészek, Raf Valloné, Dirk Bogarde, Femandel, Francoise Arnoul és Luis de Firnes játsz- szák a főbb szerepeket. A megyeszékhelyen kívül a későbbiekben hasonló klubok alakulnak Gyulán, Orosházán, Békésen, Mezöberényben, Újkí­gyóson és Vésztőn. P. I «■■siisiBSsaaaaaaa*» laaeaaaaaaaaaaaaaaMaaaaaaai Petrovácz István Szombatra péntek Regény 23. Vacsora közben megköszön- töttük Radnait Máanap, húszon, negyedikén volt a névnapja. Dini péká az ünnepre hivatkoz­va, megpróbálta összebékíteni Börcsököt Szélessel, nem sok sikerrel. A két fiú kezet fogott ugyan, de nem szóltak egymás­hoz, A következő nap reggelén Dini péká szabadságot engedé­lyezett Radnainak. Később ész­revettük, hogy Börcsök is pakol. Nem szólt senkinek, hogy el­megy, de tőle ezt már megszok­tuk. Máskor se szólt... Ami ezután következett, min­den benne van a naplóban. Rád. nai még aznap visszajött, Bőr- csők azóta sem. Beszélt-e az apjának a történ- a földet! — háborgott minden 5 tekről vagy nem. csak ő mond­átmenet nélkül. — Nem értem, : miért állnak kopár-csupaszon a i domb- és hegyoldalak. Ha rám | lenne bízva, kiparcelláznám s S kezdetben sok követ, aztán sok i gyümölcsöt, díszcserjét termel- : nenek az ilyesmit kedvtelésből j csináló emberek. r~ Mifelénk is akadnak ilyen • földek — sóhajtottam és elme­séltem, mit láttam ideutaztam- ban. K. I. hatná meg. De őt már aligha tudjuk megkérdezni. Legalábbis addig, amíg vége nem lesz a háborúnak. Ezzel a történettel tartoztam még. így telies a három hónap, amit itt töltöttünk a tanyán. A szomszéd tanva titkát a mai napig sem sikerült teljesen meg­fejtenem. Hogy Bakos bácsin ki. vül mások is laktak a tanyában, azt biztosan tudom. Széles apja? Menekültek? Vagy nem io min­dig ugyanazok? Széles újabban egyedül megy át De csak pár percig tartózko­dik ott. S leginkább az udvaron beszélget Bake« bácsival. Ha az apja ott volna, tovább maradna. Ezért úgy gondolom, már nincs ott. De azon az éjszakán biztosan járt a szomszéd tanyában. S er­ről Jóska is tudhatott. Majd minden kiderül. Ha megérjük. 9. Szeptember húszadika, szer­da. Annyi egyhangú és unalmas nap után az éjszaka és ma csu­pa izgalmas dolog történt. A legegyszerűbb, ha szépen sorba veszem őket. Kezdődött tegnap este... Vacso­ra közben hárman, Beleznai, Radnai és én fellázadtunk. A koszt miatt. Széles kukoricaká­sát főzött, s hagymás-paprikás mártást kotyvalt hozzá. Nem ez a legrosszabb étel, meg lehet en­ni egyszer egy héten, de mi va­sárnap óta mást se kantunk. Nem nyúltunk hozzá. Széles a gyomrunkat emlegette, Radnai visszafeleselt, hogy inkább ve­lünk törődne, s ne a szomszédba mászkál ion mindig. Ha pedig nincs mit főzzön, engedjen ben­nünket szerezni. Igazán átme­hetnénk az erdőbe, van ott gom­ba, szeder, fácán, nyúl, talán őz is. ' (aaaaaaBBBaeaBaaaaaaaaaBaBiBaaaBBBaaaaaaaaaaa» Szeles megint nagyfiűokodott, kioktatta Radnait, Maradjunk a fenekünkön, s együk a kását, örüljünk, hogy ilyen dolgunk van. Erre Beleznai azt találta mondaná, hogy Jóska gyáva, félti azt a tyúkpíszkos életét. Ezért mi nem maradunk tovább a tanyában, hanem hazame­gyünk. Beleznai nem gondolta komo­lyan, amit mond. Széles viszont készpénznek vette. — Menjetek! — kiabálta. — De azonnal! Tűn­jetek a szemem elöl! Végre Dini megelégelte a cí- vódást, összoszidott bennünket, amiért ilyen éretlenek vagyunk, s leintette Szélest is, hogy ne kiabáljon. Hanem a kását csak nem ettük meg. Beleznai kiállt a tornácra őr­ködni, én a konyhában marad­tam, a padkára kuporodtam. Tíz órakor őrségbe következtem, azért az egy óráért nem érdemes lepihenni. A többiek lefeküdtek. Én is elszundítottam a pad­kán. A konyhában, mióta Székesek hoztak a váróiból kék pamrt az elsötítéshez, a sarokba állítva, letakarva, éjszaka állandóan ég a lámpa. Gondoltam, ha másért nem, a fénvre mind<»nkér«r>en felébredek félórán belül. Nem tudok világosságban aludni. Másra, furcsa neszre riadtam. A ház előtt valaki vagy vala­mi vinnyogott. Panaszosan fáj­dalmasan. Tétovázás nélkül fél- Ufnv-Ham. megraeadfam a nadka mellé állított szegesbotot, kivág­tam az ajtót s az udvaron te­remtem. Előttem, a nyitott komdiaaá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom