Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

Miért gyorsult fel a pártmunka? Kongresszusra készülve: Erősödő egység A vezetőségválasztó taggyűlés tapasztalatai az Endrődi Cipész Ktsz-ben I két műszakban termelő! Endrődi Cipó3z Ktsz párttagjai úgy határoztak, hogy vasárnap tartják meg vezetőségválasztó taggyűlésüket. Ez az állásfogla­lás valamelyest tükrözi azt az; áldozatkészséget is, melyet a j szövetkezet kommunistái vállal- j tak, amikor tagjai lettek a mun- j káiosztály élcsapatának. A va­sárnapi összejövetellel ugyanis elkerülték, hogy a 960 dolgozót foglalkoztató szövetkezet 147 párttagja hétköznap hiányozzék a termelésből. Ez — tekintve, hogy a termelői létszám csaknem 15 százalékáról van szó, — egy­magában is jelentős. Ha azon­ban hozzávesszük, hogy a 960 dolgozó 45 százaléka Gyoméról, Dévaványáról, Körösladányból és Mezőberényből jár Endrédre — köztük természetesen a párt­tagok is —, akkor méginkább kalapot kell emelni a fenti dön. tés előtt. A taggyűlés nemcsak az ün­neplő ruhák s a dekoráció révén külsőségeiben volt ünnepélyes, hanem elsősorban a tartalma miatt. Az utolsó választás óta nagy változások mentek végbe a szövetkezetben. A párttagok ar. > ról adták egymásnak számot, hogy miként segítették elő eze­ket a változásokat, mit csináltak jól és mit kell még jobban ten­ni a jövőben a megválasztandó vezetőség irányításával. A párt- szervezet tevékenysége világo­sabbá válik, na először a bekö­vetkezett változásokat szemlél­tetjük. Hz elmúlt négy év alatt négyszeresére nőtt a szövetke­zet vagyona. Üj impozáns üzem­részt építettek fel szociális lé­tesítményekkel együtt, s a régi létszám háromszorosára növeke­dett. Az úi műszaki felszerelt­séghez kellett bővíteni a terme­lői létszámot, áttérni kó-fm "sza­kos termelésre s a korábbi Rí>n— R50 páros nani termelést duplá­jára emelni. Méghozzá olyan kö­rülmények között, hogy a gaz­dasági mechanizmus reformja révén megszűnt az árdotáció, a helyiipart árkiegészítés és ha a szövetkezet versenyképes akart Dini péká nehezen ocsúdott. Széles annál gyorsabban. Ro­hant át a szomszédba. Tekintete ijedt volt, arca viaszsárga. Megértette, hogy azok, odaát veszélyben vannak. De hogy ennyire a lelkére ve­gye a sorsukat! Vagy... Furcsa sejtés moccant meg bennem. Lehet, hogy a szom­szédban rejtőző egyik idegen Széles apja? Bakos bácsi Szélest kereste, mindjárt ideérkezése első nap­ján. Tudta a nevét. Amikor a németek errefelé hajkurászták a partizánokat. Széles az Isko­lából meg akart szökni, hírt hozni a tanyára. Azóta is, ha csak teheti, a szomszédék táján ténfereg. Széles apjához hívták az or­vost? Ez nem valószínű, hiszen Dini péká akkor azt mondta Soltész doktor úrnak: azt sem tudod, kit mentettél meg. Ha nem Jóska apját, valaki más idegent. De attól még ő is a tanyában tartózkodhat! Így már érthető minden. Dini péká viselkedése is. A társa ap­jáért az ember bármilyen ve­szélyt vállal. Vajon, ha én megtudnám, hogy apa élete veszélyben fo­rog? Mennék-e, rohannék-e, kockáztatnék-e én is? Biztosan! De apának jó helye van, Apa kórházi beszerző. Valahol Várad közelében egy katonai kórház­ban. A pontos címét nem tud­juk, mert nem írhatja meg. A levelet Váradra címezzük, s alája írjuk a postafiókszámot. maradni, ezt az árak tartása mellett csak a választékbővítés­sel, a minőség javításával érhet­te el. Mindez próbára tette a gazdasági vezetők felkészültégét és nagy feladat elé állította a párttagokat. Több száz új dolgozó — több-! ségukben nők, akik előtte csu-j pán a háztartásban dogoztak —, életébeit először találkozott az üzemi renddel, fegyelemmel, az ipari munkásság szervezettségé­vel. Sok türelemre, segítőkész­ségre volt szükség, hogy megér­tessék velük: az üzemben hat órakor van hat óra, és nem tart­hat három perccel tovább az uzsonnaidő. Ezen túl a szak­mára is meg kellett ókét taní­tani. A szövetkezet nagyarányú fejlődése az utánpótlásról való gondoskodást előtérbe állította. Háromszáz (!) ipari tanulót vet­tek fel, s a hagyományos kép­zésen kívül szakközépiskolájuk van, melyből ebben az oktatási évben először kapnak majd érettségizett szakmunkásokat. Csak a legjelentősebb ada. | tokát ismertettük, de úgy véljük, ez is elegendő ahhoz, hogy érzékeltesse, mi mindenben kellett besegíteni a párttagok­nak a káderpolitika jó alkalma­zásától a mupjcapadoik melletti agitációig. Hu képet adott arról a vezetőségválasztó taggyűlés., hogy a pártszervezet miért tud­ta megoldani a sűrűsödő tenni­valókat. Először azért, mert a gazdaságvezetéssel szorosan együttműködött, anélkül, hogy vele összefonódott volna. Másod­szor azért, mert a pátszervezet — és vezetősége is! — nem va­lamiféle elefántcsont-toronyba bezárkózva tevékenykedett, ha­nem ott, ahol az élet zajlik, a munkapadok mellett, állandóan a dolgozók között. Harmadszor pedig azért, mert a munkapa­doknál elhangzó szavak — bírá­latok, javaslatok, észrevételek — minden esetben gondosan jegyzetfüzetbe kerültek és újra elhangzottak a feljegyzők szájé­ból a gazdasági vezetők előtt. S hogy a jó javaslatok meg is va­lósultak, arra biztosíték Polányi Imre műszaki vezető, akj egy­A kórházat nem bombázzák a j repülők... s Mire mindezt végiggondoltam, ; Széles elfoglalta helyét a Lánya- • udvaron a kút betongyűrűje : mögött. Dénes épp akkor ért ; hátul a magtárhoz. Ml az út ; másik oldalán a lucskos lucer- j nán, harmatos kukoricán át ! csörtettünk előre. Elértük a tarlót. A szélében megálltunk. Az erdő felől könnyű szól fújt, s a tarlóról fellibbentette a foszladozó ködtakarót. Nem láttunk senkit. Tehát ha valaki vagy valakik tényleg átfutottak az úton, csak a kukoricásban bújhatnak. S a kukoricást gyerekjáték át­fésülni. Négy öl széles csupán. Ritka, csenevész. Végük van. Vagy sikerült visszajutniuk a tanyába? Meghallották a ko- lompszót, s elrejtőztek? Váratlanul, a tanya felől vi­dám rigófütty kélt szárnyra az ijedt csendben. Rágó, itt? Csak Széles fütyülhet. Ö tud- \ ja ilyen megszólalásig hűen utá- | nozni az állatok hangját. Nincs hát semmi baj, köny- [ nyebbültem 'még. S a rigó, ott a tanyaudvaron j csak fújta, fújta a maga öröm- j teli reggeli énekét. ben a pártvezetőségen belül a termelésfelelős tisztjét tölti be. Ennek a munkastílusnak a tengelyében az a 21 nagy un ak­tív pártcsoport áll, melynek tag­jai gyűjtik és továbbítják a szö­vetkezet minden részéből ka­pott jelzéseket ás viszik az inst­rukciókat, a megoldási módszere, két a munkapadokhoz a felülről kapott tájékoztatás alapján. A pártcsoport tagjai azok — derült ki a taggyűlésen, — akik mint valami elektromos hálózat tart­ják a kapcsolatot a dolgozók és vezetők között, akiknek révén megoldódnak a szövetkezet kis én nagy gondjai, akiknek tevé­kenységétől gyorsult fel a párt­munka. fl taggyűlés sok-sok mon­danivalójából, úgy véljük, az volt a lényeg, amelynek kapcsán a beszámoló tájékoztatást tudott adni a pártmunka hatékonysá­gáról. Arról, hogy miért sikerült előrehozni az üzemi nagy beru­házást, amire, megértve a közös érdekeket, költőnként 1972-ig, múlt évi nyereségüket hagyták bent a dolgozók (a párttitkár és felesége 10 ezer, az elnök és fe­lesége 18 ezer, s mindenki együttvéve, egymillió forintot). A pártmunka hatékonysága volt egyik okozója, annak, hogy a szövetkezet megduplázódott ter­meléséből (mely 1969-ben 354 százalékkal nőtt s amelyen be­lül 80,3 százalék az export) származó részesedés, ma már kétezer forint fölé emelte az át­lagbért, s a Minisztertanács ezt a jó munkát a Vörös Vándor­zászló nekik ítélésével ismerte el. A pártmunka vonzó ereje az alapja annak is, hogy míg három évvel ezelőtt 69 párttag volt a ktsz-ben, ma 147 van. (Ide kí­vánkozik: a IX. kongresszus óta Endrőd községben 109 párttagot vettek fel, ebből 65 (!) a ktsz- ben kérte a felvételét. Mindent egybevetve: a köve­telmények teljesítésének lázában gyorsult fel a pártmunka az Endrődi Cipész Szövetkezetben, ahol a kommunisták megtalálják azokat a csomópontokat, melyek a termelésben feszültséget, aka­dályokat okoznak és türelemmel, tehetséggel fel is oldják ezeket a feszültségeket. Talán az is hoz­zájárul ehhez, hogy mint a tag­gyűlésen elhangzott: a pártszer­vezet tagjainak 67 százaléka 30 éven aluli, a KISZ létszáma kát év alatt 118-ról 285-re emelke­dett s a duzzadó energiák jól hasznosulnak a párt- és KISZ- megbízatások végrehajtásában. Nyílt, őszinte légkör jel-, lemezte a taggyűlés hozzászólá­sait is, melyek jelezték, hogy az elismerésre méltó eredmények ellenére is van még tennivaló a pártmunkában. A nők részvétele a vezetésben — a pártvezetőség, ben tó — a szövetkezetben be­töltött szerepükhöz képest, aránytalanul kevés. A káderpoli­tikának ezen változtatni kell. Szóvá tették továbbá: az idősebb párttagokról sem szabad megfe­ledkezni. Az olyanokról, akik a munkában rokkantak meg, de akik még vállalnának társadal­mi munkát, ha foglalkoznának velük. Sok szó hangzott el a tag- díjfizetés reálisabb megállapí­tására ii3. A szövetkezet kommunistái a vita után egyhangúan fogadták el a pártvezetőség beszámolóját, foglaltak állást a X. kongresz- szus irányelvei, s a Szervezeti Szabályzat módosítása mellett a megbízták újonnan választott vezetőségüket, hogy hasonló, de ha lehet, még jobb eredménnyel, mint korábban irányítsa a jövő­ben is a pártmunkát. V. D. — Csatárláncba fejlődni' — í. adta ki Bölcsök a parancsot. I Radnai behúzódott melléje, Be- [ leznai a balszórnyon maradt, én j átkúsztam a jobbszörnyra, — Előre! Bírt! mm. WPUJSACm 5 (Folytatjuk), 1970. OKTÓBER 11. A X. pártikongresszus irány­elvei hiteles világképet tárnak a nyilvánosság elé. Ab­ból indulnak ki, hogy éles harc folyik a haladás és a reakció, a szocializmus ás az imperializ­mus erői között. „Ez a küzde­lem — olvashatjuk a dokumen­tumban — az egész világon, a társadalom életének valameny- nyi fő területen — a gazdaság­ban, a politikában, az ideológiai és a kulturális életben, — egya­ránt folyik". E harc állásának megítélésé­hez a szembenálló felek helyze. tének, erejének, tevékenységé­nek áttekintése szükséges. Az irányelvek megállapítják, hogy a barikádnak la szocializmus és a béke felé aiő oldalán a fő erő a szocialista világrendszer, amelynek tagjai — a Szovjet­unió, á szocialista országok ^ — szakaáatlanul növelilr gazdasági, társadalmi, politikai és katonai erejüket. Legfontosabb szövetsé­gesük a nemzetközi munkásosz­tály, amely „mind kiterjedtebb és céltudatosabb harcot folytat a monopóliumokkal szemben”. A barikád ezen oldalának szerves része a nemzeti felszabadító mozgalom, amely a gyarmatosí­tás minden formájának felszá­molásáért lép fel. S kik állnak a másik oldalon? Az irányelvek kifejezésével él­ve: „a világimperializmus és fő ereje, az amerikai imperializ­mus”, amely „fegyverrel, gaz­dasági és politikai nyomással igyekezik fenntartani reakciós rendszerét ég befolyási övezeteit, s meggátolni a haladást”. A két erő összehasonlításakor az irányelvek nem hallgatják el, hogy az imperializmus el­érhet átmeneti sikereket. A kér­dés azonban az: vajon meg tud­ja-e oldani a kapitalista rend­szer kibékíthetetlen ellentmon­dásait, ki tud-e jutni a politikai válságból? Erre a válasz egyér­telmű, — nem. Ha tehát a forra­dalmi érők. egyes osztagaik ne­hézségei ellenére is, egyre na­gyobb erővel és szélesebb fron­ton támadnak, az imperializmus pedig sorozatos — helyenként és átmenetileg hatásos — ellentá­madási kísérleteivel sem tudja megváltoztatni az erőviszonyo­kat, akkor a végső következte­tés csakis az lehet, amelyet a Központi Bizottság így fogalma­zott: „A világ fejlődésének fő irányát... mindinkább a szocia­lizmus, a haladás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg”. Ez a logikája annak a gondo­latmenetnek, amely elvezetett a bevezetőben említett teljesen hi­teles világképhez. A kongresszusi * irányelvek minden állítása mögött ott van a tények fedezete. M ilyen tények bizonyítják pl. a nemzetközi antiimperia- lista összefogóé erősödését? Kiindulva abból, hogy ennek az öszefogásnak a magva a kom­munista és munkáspártok tömö­rülése, elsősorban a mozgalom­ban kell körülnéznünk. S akkor kiderül, hogy a testvérpártok ta­valy júniusi nemzetközi tanács­kozása óta a kommunisták világ­szerte nagyobb akcióegységben lépnek fel a közös ellenséggel szemben, nrrnt korábban. A szo­cialista országok pártjai egyebek között az európai biztonságért vívott harcban egyeztették néze­teiket és akcióikat, s ennek eredményeként az európai biz­tonsági konferencia előkészítése jelentősen előrehaladt. Több fej­lett tőkés országban működő párt az indokínai amerikai ag­resszió elleni tennivalókat be­szélte meg a Párizs környéki Ivryben, s elhatározásukat szá­mos nagyszabású tömegmegmoz­dulás követte. Afrikai és la­tin-amerikai fiártok szintén lé­péseket tettek harcuk jobb ko­ordinálására. Ez egyrészt az egy, ségtörekvések erősödését mutat­ja, másrészt azt, hogy a nemzet­közi kommunista mozgalom — éppen az egység megerősítésével — az imperializmus elleni közös harcra összpontosíthatja figyel­mét. A szocialista világrendszer is összehangoltabban cselek­szik a nemzetközi küzdőtéren, mint néhány évvel ezelőtt. A Varsói Szerződés tagállamai rend­szeresen egyeztetik politikáju­kat, s ez tette lehetővé az ún. bu­dapesti felhívás, majd memoran­dum kiadását, vagyis az európai biztonságért vívott harcban a kezdeményezés megőrzését, ősz- szehangolt erőfeszítések vezettek végső soron a szovjet—nyugat­német szerződéshez is. Ha a szó. cialista országok nem azonos el­vek alapján politizáltak volna az NSZK-val, vagyis megenged­ték volna, hogy Bonn az ismert „szalámi-taktikával” elválassza egymástól a szocialista szövet­ségeseket, nem jött volna létre ilyen egyezség, amelynek legfőbb haszonélvezői a békére vágyó emberek. A kapitalizmus fellegvárai­ban, a fejlett tőkés országokban is több jel mutatja az összefo­gás erősödését. Az Egyesült Ál­lamokban tavaly mintegy 5600 sztrájk zajlott le, közöttük a leg­fontosabb a General Electric 150 000 munkásának munkabe­szüntetése, amely 150 gyárra ter­jedt ki. A különböző szövetsé­gekhez tartóira szakszervezetek akcióegységének köszönhető, hogy az akció a sztrájkolok győ­zelmével végződött. Á monopol- ellenes összefogást célozta a Szakszervezeti Akciószövetsóg megalakulása is. De hozhatnánk olasz példákat is: a dolgozók egy­ségének hatalmas ereje nyilvá­nult meg a monopóliumok bér­politikája elleni sikeres harc­ban. Az Indokínai és a közel-ke­leti agresszióval szemben kiszé­lesedett a haladó erők közös har­ca. A kambodzsai Intervenció például világszerte minden ed­diginél nagyobb tiltakozást vál­tott ki. S bár napjainkban sú­lyos bonyodalmak osztják meg az antümperialista erőket a Kö­zel-Keleten, az agresszorok nem képesek győzedelmeskedni a szabadságukért és jogaikért küz­dő arab népeken, amelyek — s itt van ismét az összefogás je­lentőssége — a haladó erők nemzetközi támogatását élvezik. Az erőfeszítések egyesítésének hasznos fóruma a béke-világ- mozgalom. Mind több csooorto. sülén, szervezet kíván csatlákozi ni ahhoz a mozgalomhoz, amely­ben a legkülönbözőbb társadal­mi helyzetű, pártállású, nemze­tiségű embereket egyesít a béke akarata, s ezen az alapon mil­liók és milliók cselekednek, s mozgósítanak újabb milliókat. 0 három nagy antümoei’ia- lista erő, a szocialinta vi­lágrendszer. a nemzetközi mun­kásosztály és a nemzeti felsza­badító harc , — valamint a vilá­got átfogó békemozgalom —, ha nem is mindenütt zavartalan és ellentmondások nélküli — ösz- szefoeéoának erősödése meggyő­zővé teszi a kongresszusi tézisek megállapítását: „..szélesedett az antümperialista harc bázisa és résztvevőinek köre. Fokozódott az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus elszige­telődése”. Pálos Tamás Szombaton és vasárnap sem szünetelt a közúti szállítás Szombaton és vasárnap a Vo­lán 8. számú Vállalat gépjármű, vei a megyében mintegy 10 ezer tonna árut, főként cukorrépát és építési anyagot fuvaroztak. Ez a mennyiség csaknem háromszo­rosa az eddiginek. A vállalat a következő szombaton és vasár­nap is biztosít gépjárművet a fuvaroztatóknak, ha az igényü­ket előre bejelentik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom