Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
A Szovjetuniónak nincs támaszpontja Kubában A TASZSZ nyilatkozata A TASESZ-t Felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Szovjetunió nem épített óm nem épít saját kktonat támaszpontot Kubában és nem (esz semmi olyasmit, ami ellenkeznék a Szovjetunió és at Egyesült Államok kormányai között 1962-ben létrejött megállapodással. Minden olyan állítás, amely szerint a Szovjetunió „esetleg megszegi” az cmlitett megállapodást, puszta koholmány. A Szov jetunió mindig szigorúan betartotta ezt a megállapodást, 8 a jövőben ts betartja és abból Indul ki, hogy az amerikai fél szintén szigorúan teljesíti azt. (MTI) * A fentieket tartalmazó | TASZSZ-nyilatkozat, teljes szövege a következő: Az utóbbi időkben az Egyesült Államokban propaganda hadjárat folyik abban az irányban,, hogy állítólag „szovjet veszély”' fenyegeti a nyugati féltekét. Azj amerikai sajtó ennek során! olyan koholmányokat terjeszt,' amelynek értelmében a Szovjet- , unió Kubában megkezdte „állandó stratégiai haditengerészeti támaszpont építését atomtenger- 1 alattjárói számára”. Az amerikai kongresszusban szintén elhangzanak ilyen kijelentések, Ez a kampány a Pentagon és a Fehér Ház hivatalos képviselőinek nyilatkozataival kezdődött. E. nyilatkozatok kételyeket juttat- j tak kifejezésre arra vonatkozólag, hogy a Szovjetunió betartja-e a Szovjetunió és az Egye- j sült Államok kormánya között 1962-ben létrejött ismert meg- i állapod ást. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Szovjetunió mindig szigorúan betartotta az 1962-ben létrejött megállapodást, a jövőben is betartja és abból indul ki, hogy az amerikai fél szintén szigorúan teljesíti ezt a megállapodást. Minden olyan állítás, amely szerint a Szovjetunió „esetleg megsérti” az emlitett megállapodást oly módon, hogy Kubában haditengerészeti támaszpontot épít, koholmány, mert a Szovjetunió nem épített és nem épít saját katonai támaszpontot Kubában és nem tesz semmi olyasmit, ami ellenkeznék a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya között 1962-ben létrejött megállapodással. senek más államok területén. Sőt, a szovjet kormány többször j konkrét javaslatokat terjesztett az ENSZ megfelelő szervei es a j leszerelési bizottság elé az ide- j gén területeken levő külföldi! katonai támaszpontok felszántó- | lásáról. Ami az óceánok felhasználását illeti, a Szovjetunió szigorúan tartja magát az idevágó nemzetközi jogelvekhez és jogszabályokhoz. Amikor szovjet 'hadihajók és más hajók hivatalos látogatásra vagy üzleti célokból felkeresik külföldi államok kikötőit, köztük a Kubai Köztársaság kikötőit is, ezt az illető államok kormányainak engedélyével teszik. Kézenfekvő, hogy az ilyen kikötői látogatás a szuverén államok elidegeníthetetlen, mindenki áltál elismert és az évszázados nemzetközi gyakorlat által megengedett joga. Felmerül a kérdés, kinek van szüksége és miért, erre az egész koholmányon alapuló zene- bonára. amely szerint valamiféle szovjet haditengerészeti támaszpontot építenek Kubában ? Mindenki előtt világos, hogy az ilyen koholmányok csak azoknak kedveznek, akiknek érdeke háborús pszichózis felszítása és bonyodalmak keltése a világ e térségében. Azok, akik akarva, vagy akaratlanul felkapják és terjesztik az ilyen koholmányokat, a béke ellenségeinek malmára hajtják a vizet. A békeszerető külpolitikája alapján a Szovjetunió ezután is következetesen folytatja azt az irányvonalat, amelynek célja a fesüitség enyhítése a világ minden övezetében a nemzetközi. helyzet javítása, az egyetemes' béke megszilárdítása. (MTI) | A „Fegyverbarátság” hadgyakorlat Befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások Cottbus Vágó Tibor, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A Német Demokratikus Köztársaság területén folyó „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlat során kedden megkezdték tevékenységüket az egyes haderőnemek és fegyvernemek. ,Ezen a napon a „hadszíntér” keleti térségében kemény találkozóharcot vívtak egymással a szembenálló felek. A szárazföldi csapatok egységei és magasabb egységei mindenekelőtt a kezdeményezés magukhoz ragadásáért, a további sikerek feltételeinek megteremtéséért, harcoltak a találkozó-ütközetekben. Ebben a hadműveletben a törzsek, valamint a Szovjet Hadsereg, a Lengyel Néphadsereg és a Német Nemzeti Néphadsereg csapatai vettek részt. A gyakorlatnak e mozzanatában különösen fontos szerepet játszott a törzsek tisztjeinek operatív harcászati felkészültsége, és a csapatok harckészültségének magas foka. Az „ütközet” során a legkorszerűbb harci eszközöket vetettél« be, amelyek között igen nagy számban voltak harckocsik. gyorsan mozgó páncélozott szállító harcjárművek. Hidvető és aknataposó harckocsik is közreműködték. A gyakorlat keddi napján, lehet mondani „slágerként” rendkívül korszerű harci eszközöket mutattak be a Lengyel Néphad- i sereg katonái a különböző átkelőhelyeken, útcsomópontoknál létesített műszaki zárak leküzdésében. Ugyancsak szerepeltek a keddi mozzanatokban 'az NDK területvédelmi erői — a munkásőrség és a népi rendőrség osztagai — amelyek feladatukat, egy „ellenséges” légideszant fel- | számolását a nemzeti néphad-' sereg és a többi testvéri hadsereg csapataival szorosan együttműködve hajtották végre. Néphadseregünk alakulatai felkészültek a részükre kijelölt feladatok teljesítésére. (MTI) Ülést az SZVSZ Kedden Moszkvában megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának 20. ülésszaka. A megnyitó beszédet Enrique Pas- torino, az SZVSE elnöke mondotta. Az ülésszak munkájában 46 ország szakszervezeti központjainak vezetői vesznek részt. Megvitatják a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom akcióegyA Kremlben kedden aláírták | a szovjet—francia tárgyalások | okmányait. A Kreml Katalin-termébcn I tartott aláírásnál jelen volt Ceonyid Brezsnyev, Alekszej Ko- j szlgin és több más szovjet veze- 1 tő. Francia részről megjelentek Pompidou elnök kíséretének tagjai. Az ünnepélyes aláírást közvetítette a moszkvai televízió és az intervizió. Szovjet—francia Jegyzőkönyv A Szovjet Szocialista Köztár- j saságok Szövetsége Legfelső i Tanácsa Elnökségének elnöke j és a Francia Köztársaság el- j nölte, megerősítve az 1966. június 30-án kelt nyilatkozat té- j teleit és szellemét, amelyet De Gaulle tábornok moszkvai látó- gatása idején írt alá a Szovjet- ’ unió Legfelső Tanácsa El-; nökségénak elnöke azzal a j közös akarattal, hogy a' világ valamennyi részében j előmozdítsa a béke fenntartását és tudatában annak a felelősségnek, amely ezzel kapcsolatban hárul a Szovjetunióra és Franciaországra mint az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának állandó tagjaira, attól a felelősségtől vezéreltetve, amelyet mindkét állam a második világháború i eredményeként visel Európában arra törekedve, hogy a két ország és a két nép- között fennálló hagyományos barátságnak megfelelően gyarapítsa azokat a különleges kapcsolatokat, amelyek 1966 óta jöttek létre közöttük gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális területen, attól az elhatározástól indíttatva, hogy újabb lendületet adjon a politikai együttműködésnek, megállapodott az J alábbiakban: Először: Olyan helyzetek kialakulásaj esetén, amelyek mindkét fél vé- j leménye szerint fenyegetnék a békét, megsértenék a békét .... rí ii t art főtanácsa ségének fejlesztésével összefüggő kérdéseket, valamint az egyes szakszervezetek közötti kapcsolatok erősítését a dolgozók követeléseinek megvalósításáért vívott harcban. Az első beszámolót a keddi ülésen Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára mondotta. Az ülésszak négy napig tart. (MTI) vagy nemzetközi feszültséget idéznének elő, a Szovjetunióéi: Franciaország kormánya haladéktalanul érintkezésbe lép egymással, hogy az ilyen helyzetek minden szempontjával kapcsolatban és az ilyen helyzetek leküzdését lehetővé tevő Intézkedésekkel összefüggésben egyeztessék álláspontjaikat. Másodszor: A Szovjetunió és Franciaország a kölcsönös érdeklődésre számot tartó fontos nemzetközi problémákban kiszélesíti és elmélyíti a politikai konzultációkat. Az ilyen konzultációk felölelik: — az európai helyzet alakulását, az enyhülés előmozdítá| sát, az együttműködést és a kontinens biztonságának megszilárdítását; — a világ bármely olyan térségének helyzetét, ahol veszélybe kerül a nemzetközi biztonság ; A közös érdeklődésre számot tartó problémákat, amelyeket többoldalú nemzetközi tárgyalásokon egyebek között az Egyesült Nemzetek Szervezetében vitatnak meg; — minden más olyan kérdést, amellyel kapcsolatban a felek hasznosnak tarthatják a véleménycserét. Harmadszor: A fentebb kifejtett elvek semmiképpen sem érintik azokat a korábbi kötelezettsegeket, amelyeket az aláíró' felek vállaltak harmadik államokkal szemben, és nem ' irányulnak egyetlen harmadik állam ellen sem. Negyedszer: A politikai konzultációkat rendszeresen megtartják. A külügyminiszterek, vagy pedig a külön erre a célra kijelölt képviselők minden esetben összeülnek, amikor ez szükségesnek bizonyul, de elvileg évente kétszer. Moszkva, 1970. október 13. NVIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke GEORGES POMPIDOU, a Francia Köztársaság elnöke A vörös Mekong: II. ré*s Barlanglakok Mint ismeretes, a Szovjetunió egyáltalán elítéli, hogy államok ; katemai támaszpontokat létesít- : Kína—Kanada A Kínai Népköztársaság és Kanadai elhatározták, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesítenek. Az erről szóló kínai—kanadai közös kormányközleményt kedden az Üj- Kína hírügynökség ismertette. Eszerint a Kínai Népköztársaság és Kanada kormánya úgy döntöttek, hogy kölcsönösen elismerik egymást és 1970. október 13-i hatállyal diplomáciai kapcsolatot létesítenek. A kínai kormány megerősíti, hogy Tajvan a Kínai Népköz- társaság területének elidegeníthetetlen része. A kanadai kormány a kínai kormánynak ezt az álláspontját figyelembe veszi. A kanadai kormány a Kjnai Népköztársaság kormányát Kína egyetlen törvényes kormányaként ismeri el. (MTI) 0 emumig 1970. OKTÓBER 1 A menekült asszonyok hdhe- | tetlen soványsága Ravensbrück S foglyait juttatta eszembe. El* mondták, hogy lágerbe érkezé• sük után a legszebbeket közülük a tiszteknek vetették oda, a többieket pedig a közkatonáknak. Sok fogoly pusztult el a járványok és a rosszul tápláltság következtében. A felnőtteknél is nagyobb számban halnak meg a gyermekek. A Long Sheng támaszpont közelében 4500 fogoly közül egy hónap leforgása alatt 164 gyermek halt meg. A halál oka: himlő. Még csak orvosi ellátást sem kaptak. 1969 márciusától júniusig ebben a táborban körülbelül ezer ember halt meg, közülük 400 a kolerajárványtól. Tham Pohal Luangban egy hónap alatt százhúsz gyermek pusztult el... A Mekong Indokína népének vérétőp vöröslik... Ezen a tavaszon Laoszra, Kambodzsára és Dél-Vietnamra huszonnégy óra alatt tízezer tonna bombát dobtak le az amerikaiak, ami robban óerejét tekintve ugyanannyi, mint a Hirosimát- elpusztító atombomba. E három országban minden gyermek „Nixonnak” hívja a bombát. De a felégetett mezők harcosokat szülnek. Harcosokat, akik adig fognak küzdeni, amíg az utolsó amerikai katona is elhagyja földünket. Nincs más út előttük. „Népünk iránti hatalmas szeretettel s az ellenség iránti égő gyűlölettel mindent le lehet győzni” — mondták barátnőim a nőszövetségben. A nedves barlangban beszélgettünk, ahol a szervezet központja volt Gyakran jut eszembe ez a mondat, amikor a barlangokban felszerelt rendelőket látom, a front nyomdáját, ahol olyan emberek szedik kézzel a Laoszi Hazafias Front és Hadsereg újságjait, és a tankönyveket, akik két vagy három évvel ezelőtt tanultak meg írni, vagy amikor a hegyeik mélyén elrejtett rádióállomáson vagyok... Az értelmiség, a parasztok, a katonák, az orvosok mindent maguk csináltak, kezdve a sziklaröbbantástól egészen az ácsmunkáig, harcolva a nedvesség és a sötétség ellen. A front harcosai, a közkatonák és a tisztek eltartják magukat; rizst és gyümölcsöt termesztenek. A manióka stratégiai növény Laoszban, akárcsak Dél-Vietnamban. Hagymái ehetők maradnak a vegyszeres támadás és a napalm-támadás után is. A „barlanglakók” tréfásan „manióka-elvtársnak” nevezik. Amikor Vietnamból Laoszba utaztam, Hanoi-i barátaim azt mondták: „Mi, vietnamiak, 31 millióan vagyunk ahhoz, hogy legyőzzük az amerikaiakat. Laoszi testvéreink mindössze há- rommillióan. Ezért felszabadító harcuk nehezebb, mint a miénk. Meg kell ismerkednünk a laoszi forradalmárok életével, ez jő iskola lesz számunkra.” Már a helyszínen, véletlen találkozásaim során naponta egyre jobabn megértettem ezeknek a szavaknak az értelmét. Láttam, mennyi súlyos áldozatba, önmegtartóztatásba, türelembe és forradalmi lelkesedésbe kerül a laoszi nép minden egyes győzelme. Az amerikai agresszió eszkalációja idején Vietnamban láttam a falusi lakosokat, ezeket az „állományon kívüli tüzéreket”, akik bármely pillanatban készen állnak, hogy segítsenek a légvédelem katonáinak. Részt vettek a föld alatti erődítményrendszer kiépítésében, a létesítmények álcázásában. Laoszban kis különálló egységekkel találkoztunk a magas tengerparti csúcsokon, a dzsungelekben, a hegyekben egyaránt. A fiatal katonák nem az iskolában, hanem a tűzvonalban tanultak meg a fegyverekkel bánni. Nagyon gyorsan elsajátították a technikát, nagy volt bennük a győzni akarás. A légitámadások közötti időkben tisztjeikből tanítók lettek. Együtt termesztették a maniókát, együtt tenyésztették a csirkéket, együtt keresték a vizet, amely a bambusztörzsekben gyűlt össze vagy távolabbi forrásokban található. (Folytatjuk)
