Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-03 / 206. szám
Száguldó kerékpárosok 0 is beugrott... D. <4. gyulavári olvasónk kissé megkésve jutott hozzá a Népújság április 1-i számához. A gyulai levéltárban olvasgatva ötlött szemébe az a képes (jobban mondva képtelen) információ, amelyet, amint azt ™r annak idején megírtuk, tréfának szántunk. Ügy látszik, D. A. nem j tartozik a rendszeres újságolvasók közé és a tréfalkodás sem erős oldala, mert komolyan vette komolytalan felhívásunkat. Ugyanis bejelentette igényét — a beugrató hír szerint — a „közelmúltban átadott 52 békéscsabai toronyház” egyik lakására. Levelében befejezésül annak a reményének ad kifejezést, hogy reméli, nem késett el a jelentkezéssel. Kedves D. A! Az az igazság, hogy Békéscsabán jelenleg mindössze egy torony ház van. Ráadásul a szerkesztőségnek nincs beleszólási joga a lakasel- osztásba. Kivéve persze április elsején, de akkor is csak olyan házak esetében, amelyek még meg sem épültek ... Sok olvasónk nevében fordul hozzánk Hajdú János Békéscsabáról. Igaz, kérése csupán a Lázár utcára vonatkozik, azonban mi hozzátesszük, mert sajnos, nemcsak itt, hanem Békéscsaba jó néhány utcájában tapasztalhat. a járókelő hasonló jelenségeket. Olvasónk arról fr, hogy igen sok a Lázár utcában a járdán kerékpáron száguldó fiatalember s veszélyezteti elsősorban a gyermekeket, de a felnőtteket is. Nos, hogy megkezdődött a tanév, még több gyermek jár ebben az utcában, éppen ezért felhívja figyelmünket az ilyen szabályta. lankodókra és kéri, javasoljuk az illetékeseknek, többször ellenőrizzék a közlekedést, ha kell büntetéssel bírják jobb belátásra ezeket az embereket Kérésével teljes mértékben egyetértünk, s szeretnénk, ha nemcsak a Lázár utcában, hanem máshol is az illetékes szervek részéről most fokozottabb lenne az ellenőrzés, A bírságolás bizonyára használni fog. Dísztávirat, késéssel Petrekanich Katalin békéscsabai olvasónk augusztus 22- én dísztáviratot adott fel barátnője eljegyzésére. A felvételnél megkérdezte, odaér-e még aznap a távirata Az igenlő válasz után megnyugodva távozott. Másnap viszont szomorúan szerzett tudomást arról, hogy a táv. iratot csak vasárnap délelőtt kézbesítették. Kellemetlen volt ez számára, hiszen a barátnő nem tudhatta, ki volt a hibás. Sajnos olvasónk nem írta meg, 'hogy hova küldte a táviratot, igy nem tudjuk megállapítani, a békéscsabai postán történt-e mulasztás vagy a kézbesítőhelyen. Mindenesetre rnd is egyetértünk megjegyzésével: jó lenne, ha a posta nagyobb figyelemmel kezelné a táviratok továbbítását. Se hideg. Lapunk július 28-i számában a NEB-vizsgálat alapján részletes cikket közöltünk a postai szolgáltatásokról, a szarvasi posta helyzetéről. Írásunkra dr. Hódi István, a Szegedi Posta- igazgatóság igazgatóhelyettese válaszolt. se meleg nos, a kézbesítési sajátosságokat is figyelembe véve, a kézbesítők munkabére alacsony. A KNEB a postai dolgozók helyzetét jelenleg országos szinten vizsgálja. Ajjaj, elmegy a vonat Szerkesszen velünk MAV-me- netrendet! Ez is lehetett volna a címe annak a levélnek, amely Mezőhegyes és környéke több lakójának panaszát adja tud- tur^kra. A fürdöző és más utasok panaszáról, bosszúságáról van szó, szókéról, akik Mezőhegyesről Gyulára utazva Békéscsabán elszalasztják a csatlakozást. Hogy miért? Levélíróinkat idézzük: „A MÁV a mező. perccel hamarabb indítja. Nem lehetne a 11 perces várakozást megrövidíteni és a korábbi indítást megszüntetni? Ügy gondoljuk, javaslatunk a dolgozók érdekeit is szolgálná, s a fürdó- zöknek sem kellene a reggeli vagy hajnalinak i6 nevezhető munkásvonattal utazniuk.” Eddig a level, amivel egyetértünk, s bízunk benne: a MÁV elfogadja a mezőhegyesnek jahegyes! vonatunkat Kétegyhá- zán 11 percig várakoztatja, a gyulait pedig Békéscsabáról 4 vasi a tát, amennyiben arra lehetőség nyílik. Várjuk tehát a MÁV válaszát. Illetékes kerestetik „Békéscsabán sokak által gyakran felkeresett létesítmény a strand” — kezdi levelét a megyeszékhelyen lakó B. M-né. A továbbiakban pedig azt kérdezi, hogy kinek lenne kötelessége a strandlelátó utcai fala előtt söp- rögetni, mert megtalálható Itt a nyári idény vagy még hosszabb időszak minden szemete, hulladéka. B. M-né egy másik kérdést is felvet: a városban sok helyen a lakóházak előtti járda mellett, illetve az árokban nagyra nő a gaz, s ennek eltávolítása vajon kinek lenne a feladata? Mert mindez csúfítja, rontja az utcák képét. íme tehát két hasonló téma és két hasonló kérdés, amelyek lényege: illetékes kerestetik. Megvizsgálva a cdk.kün'kber megírtákat, megállapította: „A szarvasi postahivatal felvételi épületszámya nincs életveszélyessé nyilvánítva, mivel a statikai vélemény alapján az épületszárny nem életveszélyes, fel. újításának semmi akadálya nincs. A szakvélemény alapján a felújítási munkálatokhoz a kiviteli tervet, valamint a költség- vetést az UNATERV-nél megrendeltem. A tervek elkészítését nevezett szerv 1970. november hó 30-ra vállalta”. A továbbiakban leírja, hogy a munkák elvégzésére — bár számos vállalatot és más szervet felkeresett — nem talált kivitelezőt. Űj posta létesítésére megfelelő rendelet van érvényben, amely úgy határozza meg. hogy mezőgazdasági jellegű városban 18—20 ezer főnyi lakosságra kell egy, valamennyi szolgálatot nyújtó postahivatalt létrehozni. A postai dolgozók bérezésének szabályozása országos szintű. A Szegedi Postaigazgatóság vállalati gazdálkodást folytat, s ennek keretében évente 2 százaié, kos bérfejlesztés áll rendelkezésre. Ebből a fejlesztési alapból, j valamint a Posta vezérigazgatóság ; által a többletnyereségből rendelkezésre bocsátott összegből , az elmúlt két évben a kültérii- | let! kézbesítők átlagosan havi 119, a belterületiek pedig I16f forint béremelésben részesültek. Ez az összeg lényegesen nagyobb a 2 százalékos.fejlesztésnél. Saj- I Serkentő ■ kezdeményezés ■ Kiadós beszámolóban értékelte az 2 elmúlt tanévet júniusi testületi ülé- ■ sén a bucsai általános iskola igaz* ■ gatósága. Téma, vitára érdemes gon- 2 dolat akadt bőven, hiszen egy tanév ; hosszú idő', s több mint félezer gyér- í mek nevelése nem kis gond. Éppen m- ezért érthető volt, hogy az év mun- l káját értékelő beszámoló után akadt ; is hozzászólás szép számmal, mely • annak rendje és módja szerint be- ! került az ülésről készült jegyző- [ könyvbe, melynek egy példánya a • szeghalmi járási művelődésügyi ősz- 2 tályra is eljutott. Közben eltelt a nyári szünidő, s ■ a hosszú szabadság után az iskola • nevelőtestülete alakuló értekezletre 2 ült össze, hogy az új tanévvel kap- • csolatos teendőket megbeszélje. Is- S mét elhangzott az igazgatói beszá- 2 móló, mielőtt azonban a hozzászólá- 2 sokra került volna sor, az7 Igazgató- ■ ság ismertette a járási művelődés- 5 ügyi osztály válaszát azokra a kér- 5 désekre, melyek a tanévzáró éifte- 2 kezleten elhangzottak. A válaszok 2 névre szólóak voltak és részletesek, ■ s azzal a nemtitkolt szándékkal szü- ■ lettek, hogy tükrözzék az elhangzott 5 vélemények figyelembevételét. Ez a kezdeményezés serkentőleg • hatott a jelenlevő pedagógusokra, l mert a válaszokból érezhették, hogy 2 mindennapi munkájukban nincse- " nek egyedül, s véleményük, javas- 2 latuk nem pusztába kiáltott szó. 2 Szilard Adam, Bucsa j Irányi Dezső: Bolyongások von Itáliában UtimozaikoW, életképek 1. Üt és Nagyérdemű közönség! Utazunk (Tudniillik, én megyek, Önök — ha így tetszik — legyenek nyomomban.) Irány: Itália, elhatározásom: bejárni, látni lehetőleg mindent, amit ál. tálában — mindenki megnéz. De felkutatni, megragadni, felmérni valamivel többet is! Tájakat, sarkokat, részleteket, amelyeket elhanyagolnak divatos utazók. Belátni a színfalak mögötti világba is..." Valami újat is min. dig, megismerni egy „egész'’ Itáliát... Merész szándék? Túl sok? Lehet... Tudom! Hiszen: ma mindenki utazik! Lát, hall, tanul, tapasztal. S Itáliában?... Ahova évezredek története vonzotta mindig az embert? Ahova századok óta sorra zarándokoltak az emberiség nagyjai? S ahoi ma évente több milliónyi idegen — művész, tudós különféle turista — megfordul?... Ugyan mit nem írtak még meg Itáliá- ról? Lehet-e olyasmire csak gondolni is, hogy bármi meglepőt, új tájelemet, élményt találhat még a földjére lépő? Én is, én is... Mint annyian: egy élet álmát keresve lépem át határat — későn, íélszázaúticél dós vágyaim után, mely idő alatt mintegy negyedszázezer tanítványomnak, s minden korú, rendű, igényű hallgatómnak be. széliem már róla... s bár úgy éreztem, szinte összes jellegzetes városát, azok utcáit, még köveit is talán, külön-külön ismerem; a tájak zugait ~ szépségeikkel, színeikkel, hangulataikkal, csodáikkal, klasszikus értékeikkel gazdasági realitásaikkal... — a Valóságban — nem láttam sohasem! El kellett indulnom! Adósságot törlesztenem! S azzal a szán. dékkal teszem minden lépésem hogy szemtől-szemben megcsodálok minden „elismerten nagyot”... ám ugyanakkor keresni fogom, ami mellett elmennek az emberek. Keresem főleg a „kis ember” világát, életét, hogy közel jussak hozzá, problémáihoz... Geográfus-szem? Történész? Turista? Szociológus? Riporter? Irodalom- vagy művészetbarát? Ez is, az iß kissé együttesen... Nem, csodákat nem várok utamtól. De mégis: minden napomtól, tájdarabtól, saroktól — valamit... Sikerül-e? A végén kiderül majd. Meglátom magam... Döntse el az olvasó is! Szükséges még bejelentenem: én nem vagyok „kufferos" utas! Ezt a vén bőröndöt csak azért, cipelem, hogy — letegyem... Hol itt, hol ott. Pályaudvaron, szállodában, kies zughelyeken. Amit viszek olykor, ..zt — vinnem kell! Nem sorolom mi minden van benne, bár biztos érdekes?! Hát... ebben a „spájzom”. Meg minden, amire gondolnak. Legkülönfélébb személyi és tanulmányi célokat szolgáló felozere- lés, segédletek. Pár deka súlyú főzőeszköz, félszáz térkép, vázlatok, előzetes feljegyzések szótárak. Mini-patika és mini-tu. domány, etcetera... No... templomban nem illik, ugye: ingben, fél-„glóriában”?... s Itáliában sok a templom... hát ezért viszek. ballasztként: egy — nadrágot is! A podgyász („cucc”) zöme ennivaló meg könyv Magamhoz mindig azt veszem he'ő- le, ami adott alkalommal nélkülözhetetlen és zsebbe is fér. A „mozgás technikájáról” már írtam tanulmányokat: ez sem célom itt. Nem is filozófálok. jelen helyzetemben, eszmeileg helyes-e? Most, számomra: cél szentesíti az eszközt. Azaz■ úticélom azoknak az áldozatoknak az eszközét, amivel elérhetem. Tehát értsd: enni fölöslegesen nem akarok, aludni sem... látni csak és tapasztalatokat gyűjteni... Szálloda, étkezde kirakat... igen, igen, igen érdekel mindez is. Mert ez i s élet. És érdekel — az élét! A legjobb iskola... De én nem ezekért megyek, mint Nyárspolgár Uramék... Júliusvég. Pontosan: 28. Hajnalnál. Csaba állomása, A szó-
