Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

Pedagógus — .hivatásból Mokos Józsi bácsit nagyon régen Ismerem. Persze, a „na­gyon régen” csille számomra az — mert másfél évtized az éle­tem fele. Ugyanez az idő az ő életének mindössze egyötöde. „Csak” tizenöt esztendő — szánté semmit sem változott alatta. Most 78 éves. És nagyon fiatal. Festőművész — a*csaibai táj, utca szerelmese, kiállítások (kedvelt részvevője, Csokonai ut­ca című képét nemrég vette meg a Lenin Tsz számára a városi tanács — és pedagógus. Hivatásból az. — Ezerkilencszáztizenegyben kaptam meg a tanítói oklevelet — kezdi pedagógussá válása tör­ténetét Tizenkét helyre pályáz­tam — egyik sem sikerült. Át­meneti ideig hivatalnok lettem, aztán jött az első világháború. Utána újra dolgoztam s köziben elvégeztem a tanárképzőt. A sa­ját életemből tudom, milyen ne­héz a pályakezdés. Különösei^ egyedül, segítség nélkül. Talán éppen ez volt a legfőbb ok, ami­ért hivatásom lett a fiatalokkal való foglalkozás. Ha volna olyan nyilvántartás, amely az egy pedagógus keze alól művészeti főiskolára került fiatalok számát tartalmazná,, Mokos Józsi bácsi minden bi-: zonnyal országos csúcstartó lenne. Húsz esztendeje vezet Békéscsabán képzőművészeti szakkört, s ezalatt 21 tanítvá­nya került a pedagógiai főisko­lák rajz-szakára, ugyanennyi az iparművészeti és három a kép­zőművészeti főiskolára. S leg­alább harmincán olyan egye­temre, ahol hasznát vették az itt szerzett rajztudásnak. — Volt olyan tanítványom, aki orvoskaron felvételizett, s hogy sikerrel, jórészt annak kö szönhette, hogy nem' leírta, ha­nem lerajzolta az írásbeli anyagát. Volt olyan, aki deko­rációs-tanfolyamra készült s nem tanítványnak, hanem ta­nárnak „vették fel”. Sokan a főiskola elvégzése nélkül lettek grafikusok, dekoratőrök, textil­tervezők. — Kik voltak a legkedvesebb tanítványai? — Hosszú lenne felsorolni... És igazságtalan lennék azokkal, akiket nem említenék. De itt vannak a képeik... Nézem a szakköri helyiség falát, ahol a régi tanítványok annak idején készített munkái sorakoznak. Ismert neveket ol­vasok: Fajó János, Bohus Zol­tán, Gaburek Károly, Ezüst György, Romvári Etelka, Vág- >réti János, Petrovszki Pál.; ... Mokos József nyolc esz­tendővel ezelőtt tanítóképzői aranydiplomát kapott 1970 vé­gére várja tanári aranydiplo­máját. S ebben az évben tün­tették ki — pedagógiai és fes­tőművészi munkásságáért — a Munka Érdemrend bronz foko­Szeptember végéig lezárul a SZOT tüzelőahclója átmeneti gondok az ellátásban Elutazott Budapestről A. H. A tavalyi kedvezőtlen tapasz­talatokon okulva, a tüzelőkeres­kedelem gondosabban készült fel az idei ellátásra. A múlt évi. nél mintegy 80 000 vagonnal több, összesen 882 000 vagon tü­zelőt rendelt. A kedvezőbb kí­nálatot jelezte már tavasszal az áprilistól—júniusig tartó enged­ményes akció, amelynek során 25 400 vagon4szenet és brikettet adtak el, s Budapesten 4700 va­gon tűzifát díjmentesen szállítot­tak házhoz. Ezzel a lakosság megtakarított 12 millió forintot. Szeptember közepéig a tavalyi­nál 20 000 vagonnal több tüzelő fogyott, s a nagyobb forgalom „Röpülj pulyka..»99 (Elfogult gondolatok egy ORI-műsor kapcsán) egmozdult az egész falu. E felbolydulás oka pedig nem más, mint a „Röpülj puly­ka”, azaz az e címen meghirde­tett ORI-műsor volt, termószete- sen Hofi Géza mókamester fő­szereplésével. lázban égett a művelődési ház pénztárosa, azon törve a fejét, hogy hogyan elégítse ki a nagy­számú jegyigénylőt. Este 8-ra zsúfolásig megtelt a nagyterem, s mindenki szinte lélegzet visz- szafojtva várta, hogy a pesti mű­vészek „személyesen” is megje­lenjenek előttük, hiszen tv-ből, rádióból, hallomásból ismerik már a számaikat, de így „szem­től szembe” mégis csak más a személyes együttlét intimitását, varázsát nem pótolja semmi. Azt, hogy 8 óra helyett fél Sí­kor kezdődött az előadás, még csak el lehet viselni valahogy, hiszen sajnos hozzászoktattak bennünket a különböző értekez­leteken. De aztán végül is fel­gördült a függöny nagy nyikor­gások és porfelhő közepette, s „bedobta” magát jól ismert fej­tartással. széles gesztusokkal, ki­fejezve, hogy „öleli” az egész közönséget a konferanszié, szür­ke szmokingban — becsületére legyen mondva. így okoskodva magamban, egyszer csak hallom (már ekkor gyanút fogtam), hogy kiváló pa- ródistánk a táncdalfesztiválról oseveg a közönséggel. (Uram, jé... hányszor is hallom már ezt tőle!) De hát akkor mitől „Rö­pülj pulyka” ennék az egész műsornak a címe? — elmélked­tem. De hogy elfelejtsék ezen el­mélkedni, Hofi „hálából, mert maguk jól veszik a lapot, nem úgy, mint Pocsajon, ahol rögtön meg is kérdeztem, hogy hol van itt az istálló”, előadott egy isme­rős pol-beat paródiát A közön­ség tombolt, hogy Hofi úgy el­kényezteti. Van mire alapoznia: a közönség minden lapot kény­telen felvenni, ha még így „ki­osztják” akkor is. A szünet körülbelül 30 percig tartott, míg a másik „brigád” megérkezett a harmadik faluból, ahol már leszerepeltek. Tudtuk, hogy most már csak táncdal- énekeseket fogunk hallani, de a legnagyobb rémületünkre, ami­kor szétnyílt a függöny, egy egé­szen „fura” alak jelent meg a színpadon. Először azt hittük, az utcáról tévedt be, de aztán mik­rofonnal a kezében odaállt a színpad közepébe, úgy láttam, beszélt is valamit, hallani azon­ban nem hallottam tisztán (még az első sorban sem!) ellenére is sikerült a készleteket mintegy 50 százalékkal, 70 000 vagonra növelni. A SZOT-akció is megfelelő internben halad, szeptember 15- ig 582 millió forint értékű utal­ványt váltottak be, nem sokkal kevesebbet, mint amennyit kibo­csátottak. Felhívják a figyelmet azonban a határidőre, szeptem­ber 30-ra, amikoris — az árvíz sújtotta Szaboloe-Szatmár me­gye kivételével — országszerte lezárul a SZOT tüzelőakciója. Az árvíz sújtotta területeken az utalványokat még októberben is beváltják. A tüzelőellátás egyébként bár korántsem kifogástalan, lényege­sen jobb a tavalyinál. Minden TÜKER-, TÜZÉP-telepen kap­ható valamilyen szén, brikett. Gondot okoz viszont, hogy a legkeresettebb minőségi szenek — a borsodi, a tatai, helyenként a mecseki — csak korlátozott mennyiségben állnak rendelke­zésre. Nagyobb probléma, hogy a fa-készletek alacsonyak. Az er­dőgazdaságok ugyanis a keres­kedelem ez évi 86 000 vagonos megrendeléséből is kevesebbet, 80 000 vagonnyit, fogadtak el, s már eddig 7000—8000 vagon tű­zifa szállításával adósak. Az import szén és brikett késedel­mes érkezése is okozott idősza­kos zavart a szállításban. A tü­zelőkereskedelem hazai és kül­földi partnereitől ígéretet ka­pott a folyamatos szállításra, s amennyiben ez megvalósul, a belkereskedelmi szállítási válla­lat — akár vasárnapi műszakok­kal is — október 15-ig pótolja az elmaradást. Boerma A FAO VII. európai regionális konferenciájának budapesti ülés­szakán részt vevő A. H. Boerma, a szervezet vezérigazgatója csü­törtökön elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Dimény Imre mezőgazdasági ég élelme­zésügyi miniszter és Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes, a FAO magyar nemzeti bizottságá­nak elnöke. (MTI) Az Új telekrendeletekről A Hazafias Népfront és a Köz- alkalmazottak Szakszervezete a Tanácsok Könyvtára sorozat ke­retében megjelentette „Az új te. lékrendeletekrő!” című kiad­ványát. Ez a sokakat érintő és érdeklő témával foglalkozó könyvecske az új telekszabályok­ra vonatkozó rendelkezéseket népszerű és közérthető formában ismerteti. A hasznos tudnivaló­kat tartalmazó ismeretterjesztő füzet 5 forintos áron már kap­ható a könyvesboltokban. Üléseseit a Békés megyei Népművelési Tanács Igazuk lett a pesszimistáknak, az örökké hiteüenkedőknék, akik mindig azt hajtogatták: én nem engedem becsapni magam a pén­zemért, hogyisne, becsapni, át­vernek és még fizessék is érte! Igazuk lett. mert a megnyerő modorú, kedves műsorközlő, aki már az első percekben „be akar­ta lopni magát a közönség szívé­be”, kijelentette: „...sajnos, lesz egy-két változás a művészek személyét illetően”. T /tóirat: Volt nevetés, tréfa bőven, akadtak csúnya viccek is, s ehhez bizony sajna, nem mindenkinek volt elég erős gyomra! Hát még, aki az eszté­tikai igényét sem dobta a sut­ba, hanem magával vitte az elő­adásra! Az bizony megjárta sze­gény! Inkább maradt volna nyugton otthon a tv mellett! Daru Mária Szeptember 24-étn. tanácsko­zásra gyűlték össze a megye népművelési szakemberei. Meg­vitatták Békés megye III. ötéves népművelési tervének teljesíté­sét, a népművelési intézmények termelést segítő tevékenységét, a népművelési dolgozók élet- és munkakörülményeinek különbö­ző problémáit, javaslatot tettek az elkövetkező időszak munká­jának tartalmasabbá tételére, könnyítésére, végül meghallgat­ták az Országos Népművelési Konferenciáról szóló beszámo­lót. A tanácskozás részletes ismer­tetésére visszatérünk. (agttautcaaninBafleaiagaBSBBiiiinnHauni taaaKaszaasEsassBaBSBaaaaaaaaaBeaaaaaaaBaBaaasasasacassaaaaaeBsasaeBaaaaaaaaaaasBaaaaBi t Petrovácz István Szombatra péntek RegAny 5. Börcsökék ezért ferde szem­A furfangos, ravaszdi konfe- : ranszié nem árulta ám el, hogy : milyen személyi változással kell • számolnunk, csupán azt volt haj- 5 landó ismételgetni, hogy „bőm-; bapóüást” garantál, olyan ki- ■ váló művész fog megjelenni a • Jugoszláviában tartózkodó (!) ■ Fónay Márta helyett, amilyenre ; a közönség nem is számít! Hogy * a közben támadt hiányérzetün- ! két azonnal „betömje”, ő maga : kezdett egy („mindent bele” ma. : gánszámba. Volt ebben 50 év • előtti stílusban megírt „versike. ■ 4 béreiké”, egy-két oda se ne vic- • cecske, egy-két kedves „aktuá- 5 lis” kiszólás, k gitárkisérettel ■ még énekelt is nekünk. Erre 5 tényleg nem voltunk felkészül- ■ ve! Végre aztán szóhoz jutottak a j többi szereplők, sőt még Hofi ! Géza is megjelent a színpadon. ! A közönség alig bírt magával, i amikor meglátta kedvencét élő- ■ ben, csak úgy egyszerűen, intim ; közelségben, kockás útiruhában ; és sárga garbópulóverben. Mon- j dogatta is egyre, hogy melege van, s kezével állandóan a puló­ver nyakát huzigálta. És már fel is akartam szólni a színpadra, hogy hát akkor miért nem fehér ingbe öltözött, hisz a fehér nem melegít annyira, meg nem is ma. gas nyakú, de aztán lemondtam erről a tervemről. / 4 gfí® miiszi 1970. SZEPTEMBER 25. mel néztek rá. Hallottam, ami­kor Radnai azt mondta Illés­nek: Soltész szimulál. Máskor meg úgy emlegették: a fogyaté­kos. . Olyan rossz volt, mintha en­gem csúfol íjának. Vagy gyanú­sítanának. Én tudtam, hogy Dini péká nem csaló. Dini egyenes termé­szetű és barátságos. Egyik délután fürödni vol­tunk. A fürdés másnapomként kötelező. Nem kell messzire gyalogolnunk, a Fekete-Körös jó kilométerre van a Fehér-Körös se több kettőnél. A földek vé­gében, egészen közel hozzánk, kanális folydogál. Csak oda, a kanálisra men­tünk- le. Tomanadrágban. Széles elkezdett fröcskölni. Mi Boleznai val visszafröcsköl­tünk. Közben összecsaptuk Dini pékát. Azt hittük, megharagszik. Helyette ő is lefröcskölt ben­nünket. Akkor Börcsök rászólt, hogy ezt nem teheti. A parancsnok nem játszhat a beosztottjaival. Dini kinevette. Börcsök rajtunk állt boszút. A következő foglalkozáson va­lamit rosszul csináltunk, s bün­tetésből tízszer meg kellett ke­rülnünk a tanyát, békaügetés­ben. Börcsök sokfele foglalkozást, talált ki gyötrésünkre. Volt ala­ki, fegyver nélkül, de sokszor fapuskával. A fapuskát ő sze­rezte az apjától. Tar­tott testnevelési órát, he­tenként hárómszor. Bakancsban, felöltözve futattunk, kúsztunk, másztunk fára, kötélre, gyakor­ló kézigránátot dobtunk, tanul­tuk a szuronyrohamot. Próbál­gattuk a harci alakzatot, táma­dásban, védelemben, a csatár­láncot, a csatárvohalat. Menetel­tünk. Célra tartattunk. A helypéká még a honvédelmi ismereteket is bevezette. Ez volt az egyetlen foglalko­zás, amelyen ültünk. A tante­remben. A tanterem a szabad ég alatt volt, az öreg fűzfa mel­lett. Négyszer négy lépésnyi te­rület, ahonnan felszedtük a gyeptéglát, s körbe raktuk vele a mélyedés peremét. Erre a megemelt peremre ültünk. Börcsök kérdéseket tett fel és mi válaszoltunk. — Mi a legszentebb kötelessé^ günk? — A haza védelme! — Ki akarja elvenni a hazát? — Az ellenség. — Ki az ellenségünk? — Aki el akarja venni a ha­zát. — Ügy van. Az oroszok. Ok akarják elrabolni tolunk ezer­éves országunkat. — A németek már elfoglalták — szólt közbe kérdezetlenüi. Széles. — A németek segítenék meg­védeni az orbsz ellen. — Ha a németek nem volná­nak itt, mi sem harcolnánk az oroszok ellen. Nem lenne hábo­rú. — A németek fegyverbaráta­ink. Ezt te nem érted. Széles tényleg nem értette. — Radnai, magyarázd el ne­ki — intett a másodikosnak Börcsök. De Radnai megjátszotta a sü­ketet. Ha Lajos megmakacsolja magát, harapófogóval sem lehet szóra bírni. Hogy akkor konok- ságból hallgatott-e, vagy nem tudott mit válaszolni, titok ma­radt. A helypéká mindenesetre jól letolta. — Majd Illés harmadikos el­magyarázza. Illés éppen őrségben volt. — Varga elsős! — fordult hozzám a helypéká. Felugrot­tam. — Felváltja Illés harmadi­kost! Azóta, ha honvédelmi ismere­tek következtek, mentem őr­ségbe. A nappali őrséget szerettem. Az őr csak az őrsparancsnok­nak, a helyettes crsparancsnok- nak, az ügyeletesnek és a járőr- parancsnoknak van alárendel, ve. A szabályzat szerűit. Valója-

Next

/
Oldalképek
Tartalom