Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

TARäA H4S4B0K Révész Tibor: Válogatott vidámságok ZJ CJ A fénykép Móra Ferenc megpróbálko­zott a színpaddal is. Makón mu­tatták be Csőszfagadás című színpadi tréfáját. Juhász Gyu­la és Réti Ödön, továbbá Jó­zsef Attila is szerepeltek még ezen a nevezetes estén, és elő­adás előtt levetették magukat négy másik művészemberrel és Móra Ferenccel együtt. Mikor az emlékezetes fény­kép megjelent egy makói kira­katban, a tanyasi népek meg­állották előtte és találgatták, kiket ábrázolhat? — Ezek bizonyosan az aradi tizenhárom lösznek — véleke­dett valaki, mire a szomszédja, egy hatalmas bájuszú öreg ma­gyar óvatosan megjegyezte: — De hiszen sógor, itt heten vannak! — A többieket alkalmasint mán kivégezték — hagyta hely­ben az előtte szóló... Nem harap a hal — Még tíz percet várok, és felbontom a szardíniásdobozt! A kritika G. B Shaw ifjú éveiben egy ' londoni újság zenekritikusa volt. Bírálata egy orvoskórus hangversenyéről mindössze a következő kel mondatból állt: „Tegnap a londoni orvosok énekeltek. Emlékeztetni akarom őket arra, hogy amikor meg­kapták diplomájukat, mit fo­gadtak az orvosi hallgatásról!” A szakértő Rátonyi Róbert vidéken ven­dégszerepeit, egyik termelőszö­vetkezetünkben. A délutáni elő- adás után a tsz vezetősége ’ t meghívta a művészeket, hogy ! nézzenek körül a gazdaságban. ] — Legalább meglátják, ho­£ gyan dolgozunk, hogyan élünk, ■ aztán, ha valami észrevételük • lenne, csak mondják meg bát­• ran, jólesne, ha hozzászólnának ! a dolgokhoz. 5 Hát ami a körülnézést illeti, ; arra Rátonyi szívesörömest vál­• lalkozott, de a hozzászólással, S érezte, valami baj lesz. Városi ; ember, nem nagyon ért az • ilyesmihez, nem szakértő. De ■ nem akarta, hogy megsértőd- S jenek, éppen ezért, miközben j kinn sétáltak a gazdaságban, í egy helyen megállt, és szakértő ; arcot vágva, csöndesen meg- ! szólalt: 5 — Ahogy ezt én elnézem, eb­• bői nem lesz szép búza! • A tsz-elnök helyeslőén bólin- ! tott: S — Nem ám...! Mert hogy ez : — rozs! dára kell gondolni: Egy jó ké­pet megfesteni — művészet; de eladni; Kunst! A fogadás Mathieu Duvai francia ana­tómus tréfás kedélyű ember volt. Egy napon így szólt egyik barátjához: — Rendkívüli emlékező te­hetségem van. Fogadok veled, hogy a párizsi telefonkönyv tjz oldalán levő neveket, úgy, aho­gyan egymás után következnek, hiba nélkül elsorolom neked. Természetesen a lakcímeket és telefonszámokat nem, csakis a vezetékneveket! — Tartom a fogadást tíz üveg pezsgővel! Kezdd el! — A nyolcvanadik oldalon kezdem: Duval... Duval-- Du­val... Duval ., és így tovább a kilencvenedik oldal utolsóelőtti soráig... A pisztoly j* s Érdekességek j BÉRELHETŐ TEHENEK ■ ■ Azoknak az „amatőr” gazdák- ■ nak a számára, akiknek farm- ■ juk van ugyan, de nincs elegen- J dő pénzük tehenek beszerzésére, : az új-zélandi Auckland környé- ■ kén két gazda tehén-kölcsönzőt j létesített. Itt mérsékelt térítés ellenében meghatározott időre állatokat lehet bérelni. Eddig hét vevő jelentkezett a „szolgál­tatás” igénybevételére. MEGTALÁLTAK AZ ÖS-BOLHÁT Egy őskori prémes állat meg- j kövült maradványaiban véli fel- : fedezni az ős-bolha ugyancsak £ megkövült körvonalait Edgar ’ Riek ausztrál .kutató. A Nem­zetközösségi Kutató Szervezet (CSIRO) által közzétett adatok szerint a Coonwarrában, Mel­bourne-tői keletre talált fosszi- Jía, mintegy 120 ” millió éves. Atomkorszaki fajta-társaival összehasonlítva az ős-bolha iga­zán hatalmas méretű volt: test- hossza elérte a 8 mm-t. HARMONIKA-MONSTRUM A világ legnagyobb harmoni­kája a Markneukirehen-i múze­um gyűjteményében található. Két méter magas, 123 diszkant- billentyüje, 360 basszus-billen­tyűje van és 1938-ban egy Door- lay-i hangszerkészítő kollektíva állította össze. A harmonikán hat táncgörl játszott egyszerre. 1940-ben, amikor Amerika felé utazván a harmonika gazdáinak nyoma veszett, a hangszer ép­pen Klingentalban volt javítás­ban, és onnan került el a mú­zeumba. Művészét A híres művészasztalnál ar­ról folyt n vita, hogy a „mű­vészet” szó miért nem fedi tel­jesen a német „Kunst” kife­jezést. Néhányan úgy vélték, hogy a „Kunst” szó valójában több értelmű, legalábbis árnya- latilag. Ezt mások kétségbe­vonták. Fényes Adolf bácsi tékjnté- lyóre volt szükség most már a vita eldöntéséhez. — No. ez aztán roppant egy­szerű dolog — mondta a pik- tura bölcse —, csak egy pél­Krűdy Gyula nyár végefelé a budakeszi omnibuszon döcögött kifelé a nyaralókkal. A közbiz­tonságról folyt a beszélgetés és mindenki elmondta, milyen óv­intézkedéseket tett. Egy férfiú elővett egy hatalmas pisztolyt. — Ezt — mutatta az omnibus? utasainak — mindig magamnál hordom, ha így omnibuszon me­gyek ki. Erdőn ót vezet az út, nem lehessen tudni... Megtámad­hatják az omnibuszt... Ameri­kában sokkal különb dolgok is történnek. Krúdy Gyula elkérte a mor- dályt. Megnézte, majd így szólt: — Ezzel akar az úr védekez­ni? A férfiú bólintott: — Ezzel, uram. Az író elmosolyodott: — De hiszen ez játékpisztoly! Ez lépésre se visz. A pisztolytulajdonos nem hagyta magát: — Pardon, uram. Van nekem otthon egy gyönyörű, hatlövetű Browning-pisztolyom is! Krúdy csodálkozsa határta­lan volt: — Hm. Otthon, uram? Hót mi az ördögnek tartja otthon? A férfiú a világ legtermé- j szetesebb hangján válaszolta: j — Na hallja, esetleges tá- j madás esetén csak nem vetetem j el magamtól azt. a drága pisz- ! tolyt...! : I Mar ti* perce egy siót sem szóltál. Nincs valami bajod?----------------------T---------------------------------------­Apró vidámságok — Ah! Ügy? És miképpen? — kérdezi a fiatal barát. A nagypapa így szól az uno­kához: — Szaladj át a trafikba gyermekem, és vegyél nekem dohányt! — De nagypapa, nekem ta­nulnom kell... — Akkor is megteheted, leg­feljebb öt perccel később lesz belőled mérnök... ♦ — ön Müller rendező úr? Ta­nulónk édesapja? — Nem, csak az asszisztense vagyok neki! * — Pontosan olyan testmére­teid vannak — mondja a férj —, mint Brigitte Bardot-nak. Csak nem egészen ugyanazokon a helyeken. * Egy turista Olaszországban egy reneszánsz-korabeli képet vásárolt magának. Hogy a ha­táron ne legyen kellemetlensé­ge a vámosokkal, valami zava­ros,modern mázolmányt festetett a képre. Otthon azután megbí­zott egy restaurátort, hogy sza­badítsa meg a festményt a mél­tatlan bevonattól. Néhány nap múlva felhívta őt a restaurá­tor; — A fedőréteg eltűnt, de a kép is. Egy Madonna volt alat­ta, de most már csak Mussolini [ látható. Mondjam tovább? * £ A tífusz — magyarázza a ta- ■ nitó a gyermekeknek — rendki- j vül veszedelmes betegség. Aki • egyszer megkapja, menthetetle- • nül elpusztul. Ezt tapasztalatból £ mondom fiaim! * i Egy idősebb ember közli ba- » rátjával: — Én nem iszom, nem do- « hányzom, nem futok a nők után í — különben holnap ünneplem nyolcvanadik születésnapomat. • A haragos apa kihajol az ab­lakon és rászól leánya ott tén­fergő udvarlójára: — ön Itt akar maradni egész éjszaka ? — Szívesen, de engedje meg, hogy telefonáljak szüleimnek. * Egy orvos előszobájában a pá­ciens olvassa a hirdetést „Első vizit 200 frank, a következő 100 frank.” Amikor sorra kerül, be­rohan és megszorítja az orvos kezét. — íme, doktor úr, megint ta­lálkozunk. Az orvos csodálkozva néz rá és csak ennyit mond: — Rendben, akkor folytassa a kúrát, amit ajánlottam. MIT TANULTUNK az Állatoktól? A hernyóktól — tankokat csi­nálni. * A százlábúaktól — rossz ci­pőt vásárolni. * A denevérektől éjszaka »Kava­rogni, * Az elefántoktól — mindenbe beledugni az orrunkat'. • Az oroszlánoktól — ül ölteni (a gyengébbekre). * A kaméleonoktól — színünket változtatni. A gólyáktól unt! be bit szed­ni. * A majmoktól — utánozni. * A szamaraktól — a többit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom