Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-08 / 210. szám

fl NH 2251—849-es akta Lassan egy esztendje, hogy a Találmányi Hivatal iktató- könyvében jegyezték Nagy Vil­mosnak, a kondorosi Lenin Tsz főagronómusának levelét, mely­ben találmányi oltalmat kért a mezőgazdasági hulladék­anyagokból összeállított takar­mánykeverékre. Az aktában szereplő adatok felkeltették dr. Gergely Istvánnak, a mezőgaz­dasági és élelmezési miniszter helyettesének érdeklődését is, ugyannyirai, hogy kérte az Országos Takanmányminósítő és Ellenőrző ' Felügyelőséget a beadványban írtak pontos el­lenőrzésére. A minősítő fel­ügyelőség eleget tett Nagy fő­agronómus és dr. Gergely mi­niszterhelyettes kérésének, s így ma már elmondhatjuk, hogy az egy évvel ezelőtt pos­tára adött kérelem találmányi védettséget kapott. A főagro- nömussal mindezt augusztus­ban közölték. Azóta a nyilvá­nosság egyre többet hall Nagy Vilmos találmányszámba menő újításáról. Hároméves kísérletezesre épül a hulladék-takarmányok feldol­gozása a kondorosi Lenin Tsz- ben. Amikor a főagronómus az 1967. évi aratás során meglát­ta, hogy a pelyva, a maglucer- naszalma és pelyva, továbbá a borsószalma veszendőbe megy, azon gondolkodott, mi­ként lehetne ezekből jó minő­ségű takarmányt előállítani. Az egyéni gazdálkodás korában a pelyva, a lucernaszalma és borsószalma, meg a kukorica­szár nagy értéket jelentett. A nagyüzemben viszont felhasz­nálása háttérbe szorult. Nagy Vilmos tulajdonképpeni érdeme az, hogy kimutatta, milyen hal­latlan nagy értékek mennék veszendőbe, melyekből húst és tejet lehetne előállítani! Megfigyeléseit úgy gyűj­tötte, hogy előszedte a házi kávéőrlőt és azon darálta por­rá a pelyvát, a bicskával centi- méteres darabokra vágott mag- lucerna-szalmát és kukorica- szárat. Esténként ezzel „szóra­kozott”. Amikor az őrlemény­ből összeállított egy vegyelem- zésre elegendő adagot, elküld­te Budapestre. Kérte, mutas­sák ki, mennyi benne a fehérje és a keményítő. S jött a vá­lasz. Ezekből megkomponálta az összekeverés variációit; szám szerint tizenhetet. Ami­kor a számításokkal elkészült • ott járt az óbudai téglagyár­ból Finkler János mérnök, a tsz téglaégető-üzeméneík építé­se ügyében, akitől azt kérte, hogy szerkesszen egy olyan da­rálót, mint amilyen a kávéőr­lő, majd elmondta neki az öt­letet. &: a mérnök a következőt válaszolta: — Vilikém, az a baj, hogy kétszáz kilométerre lakunk egy­mástól és nem tudunk ebben a témában naponta találkozni. Ennek ellenére ne add fel a re­ményt! Meg kell csinálnod! Ez egy olyan téma, hogy nem szabad abbahagyni! Finkler, a téglagyári mérnök már akkor megsejtette, hogy Nagy Vilmos újításával milyen nagy energiák állíthatók az em­ber szolgálatába. Amikor a téglagyár elkészült, sajnos megszakadt Nagy Vilmos és Finkler János kapcsolata. Az újítás ékkor azonban már kez­dett kerékvágásba zökkenni. Bánki Béla, a Békés ■ megyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat igaz­gatója különengedélyt adott Nagy Vilmosnak, hogy a kon­doros! takarmánykeverőben sza­bad szombaton és a hétvégi munkaszüneti napon ügyköd­het. Ügy is volt. Az egyik szombat reggel 48 mázsa hulla­dékanyaggal megrakott vonta­tók álltak be, a feldolgozás azonban csak a délutáni órák­ban kezdődhetett. Közben Czva- linga Pál, az üzem vezetője találkozott Nagy Vilmossal és ezt mondta: — Gyere, csinálj valamit az­zal a sok szeméttel, mert én kidobálom! És, akkor délután megtörtént a nagy csoda. Porrá őrölték a pelyvát, a maglucema-szalmát és még több féle hulladékot, majd hozzákevertek egy kevés abrakot és melaszos vizet. Az­után a masszát a granuláló- gépre bízták. Nyolc-tíz szövet­kezeti gazda — a főagronómus e témában megszállott barátai — állták körbe a granulálót. Maguk sem akarták elhinni, hogy a hulladék, arnit őröltek, összekevertek, a granuláló­gép segítségévéi végül is nudli­vá összeáll. És összeállt! A gond ezután az volt, hogy ki etesse meg ezt a „sze­metet”. Az emberek nagy­része hallani sem akart arról, hogy a jószágnak adják. Nem eszi az azt meg — mondták sokan — a főagronómus csak hülyéskedik! Azután Cs. Szabó Imre üzemegységvezető kezébe vette a vedret, megtöltötte a hulladéktakarmányból préselt nudlival és elindult a szarvas­marha-istálló. irányába. Nyomá­ba szegődték legalább tizen­öten, mert kíváncsiak voltak, hogy a marha megeszi-e, vagy pedig nem. Megette! Méghogy megette, kinyalta, a vályút. Amikor eljött az újabb etetés ideje, ismét néhány vederrel az állatok elé öntöttek. Azok út­ra kinyalták a vályút. A termelőszövetkezet vezető­sége az elmúlt években húsz alkalommal vizsgálta meg Nagy Vilmos főagronómus újításának lényegét. Hozzájárult, ' hogy négy hízómarhán kipróbálja. Ezekkel az állatokkal csak ezt etették, s amikor a 6 mázsás súlyt elérték, a húsipariaktól húsminősítést kértek. Dékány Ferenc termelési főosztályveze- „ tő a kísérleti vágásról a követ- • kezüket írta: „A hús a szab- ■ ványban előírt követelmények- ■ nek megfelelő. A levágott álla- S tok húsa faggyúval márványo- : san átszőtt. A hús színe (csőn- ■ tozáskor) halvány vöröses szí- 5 nű. Szaga: inkább a borjúhúsra ; jellemző.” Dr. Babinszky Mi- ; ■ hály, az orosházi mezőgazda- • sági technikum igazgatója a ta- ! karmányról adott szakvélemé- S nyében azt írta, hogy az eljá- : rás propagálását, terjesztését, jj támogatását. - nagyon javasol- | l|||l __ j a, mert megalapozza a nagy- : ^ SaTvatoeTió erecskéje ii7.prm tATcflrmanvn7as Tí-or-c-z^r-n ■ ,, it-v-oxtcjv választja el a másik farkassze­met néző palotát: ez az utolsó dogé, Manin otthona volt! (Most Nemzeti Bank). 1848-ban Vilmos állításait, amelyet az NA 2251—849 számú találmá­nyi hivatali aktába bejegyzett. Hol is fart ma a hui­ladéktakarmány feldolgozása Kondoroson? Tavaly augusztus óta 60 vagon hulladék takar­mányt dolgoztak fel a gabona­felvásárló és feldolgozó válla­lat kondorosi takarmánykeve­rőjében. Óránként 20—25 má­zsa teljesítményt érték el. A 60 vagon takarmányból nagyrészt csak a háztáji gazdaságok vá­sároltak. 1970. első negyedévé­ben 130 szövetkezeti gazda etet­te szarvasmarhával, sertéssel és baromfival, most, augusztus­ban pedig már 400-nál is töb­ben jelentették be vásárlási igényüket Többen azt mond­ták, hogy a termelőszövetkezet állatállományának ne adják oda ezt a takarmányt, mert annak jó minőségű abrak jut! Kapja meg mind a háztáji gazdaság! S a háztáji gazdák vállalják, hogy szombatonként és vasár­naponként közreműködnek a gyártásban. Miért ragaszkodnak , a tsz- gazdák ehhez a takarmányhoz? Elsősorban azért, mert olcsó. Egy mázsa előállítási költsége 55—62 forint, a takarmány­költség pedig 98—105 forint, így egy kiló súlygyarapodás ta­karmányköltsége 7,5—8,5 forint. Tehát olcsó, s így jelentős jö­vedelmet biztosít a Nagy Vil- mos-féle takarmánynudli ete­tése. Éppen ezért ki kellene terjeszteni mind nagyobb mér­tékben a Lenin Tsz-en túl, megyénk közös gazdaságaiban és az állami gazdaságokban is! Ha a termelőszövet­kezetek és állami gazdasá­gok alkalmaznák Nagy Vilmos módszerét, akkor igen szerény számítás szerint Békés megyé­ben a sertés- és a szarvas­marha-állományt — az 1970. évi létszámot alapulvéve — 50—60 százalékka] lehetne to­vább növelni. A hústermelés­ben tehát igen jelentősek tar­talékaink: Nagy Vilmos főag­ronómus találmánya, újítása csak Békés megyében több száz millió forint rejtett tartalékra vet fényt. Ezért a gazdaság­vezetők figyelmébe ajánljuk. Dupsi Károly Újra bizalmat kaptak a jól dolgozó vezetőségi tagok Vezetőségválasztő taggyűlés a MÁV aft. alapszervezetében A MÁV békéscsabai Pálya- fenntartási Főnökség párt- alapszervezete szeptember 4- én tartotta meg taggyűlését. A tagság teljes létszámmal je­len volt. Igen harcos taggyű­lés választotta meg az üj ve­zetőséget. Jelen volt a Vasutas Csomópont részéről Almási Ferenc elvtárs. Az elnöki meg­nyitó után Bökő Lajos titkár elvtárs beszámolójában foglal­kozott a IX. kongresszus óta eltelt idő eredményeivel, a dolgozó nők és a fiatal szak­munkások helyzetével, a X. kongresszus irányelveivel. A titkári beszámoló után több hozzászóló bírálta a ve­zetőség munkáját, de egyben ígéretet tettek arra, hogy a jövőben jobban segítik a párt- szervezetet, mint eddig. A hozzászólók a szocialista bri­gádok helyzetéről, a lakásépí­tésről, a szervezeti szabályok módosításáról mondtak véle­ményt. Mielőtt a választásra került volna a sor, Bökő Lajos tit­kár válaszolt & felszólalásokra. Ezután az elnöklő Kádár Pál kérte a jelenlevőket, hogy egyperces felállással adózza­nak Szák Mihály elvtársnak, aki a pártnak hűséges tagja volt, szorgalmas dolgozó, cso­portvezető, többszöri kitünte­tése, fiatalokkal való foglalko­zása példamutatást jelent. A jelölőbizottság elnöke el­mondta, hogy egy hónap óta — egyenként elbeszélgetve a dolgozókkal — mérlegelték a régi vezetőség munkáját, jót és rosszat egyaránt. Minden tagnak az volt a kívánsága, hogy maradjanak a régi ve­zetőségi tagok, mert jó mun­kát végeztek, a felsőbb párt- szerek dicséretét is kiérde­melték. A MÁV szolgálati ágai között legjobban a pit- alap­szervezete működött. A jelölőbizottság elnöke egyenként olvasta fel a jelöl­teket. Végül Bökő Lajos tit­kár, Mogyorósi István, Ancsin Pál, Vetési István, Bökő Ká­roly vezetőségi tagok a jelen­levők teljes szavazatát kapták. Az új vezetőségtől fokozot­tabb helytállást kértek a je­lenlevők, s nagyobb segítséget .ígértek munkájukhoz. Boldizsár Gyula Tolltisztító üzem a Mezőkovácsházi ÁFÉSZ-nél Négy hónappal ezelőtt kezdte meg működését a Mezőkovács­házi ÁFÉSZ-nél egy sokat ígérő, új ipari tevékenység: a szövet­kezet tolltisztító üzeme. Barna Sándor, a szövetkezet igazgató­ságának elnöke miközben be­mutatta az új üzemet, elmon­dotta, hogy ilyen ipari tevékeny­ség az országban is ritkaság- számba megy. A toll mosása, gőzölése és szárítása ugyanis nemcsak különleges szakmai is­meretet, de speciális gépkomp­lexumot is igényel. Irányi Dezső: Bolyongások vén Itáliában Útimozaikok, életképek Velence A Bembó-palotától, itt szem­4. A nevéről elnevezett tér és szobra is itt van. a szemközti paloták sorfala mögött; itt a a Szaknál tanai — Munkál kap GÉPI VARRÓNŐKET, SZABÁSZ ATI TERÍTÖNÖKET, FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT felvesz a Férfífehérneműgyár Békéscsabai Gyára Szakmunkásvizsga után magasabb kereset. RÖVIDÍTETT MUNKAHÉT. Kedvezmények kollektiv szerződésben biztosítva üzemi takarmányozás korszerű- . ségét ,a munka termelékeny- : ségét. Szerinte minden 10 ezer ■ — 12 ezer katasztrális holdra jó ; volna egy Nagy Vilmos által tér- ■ vezett feldolgozó üzemet létre- ; ® vezetésevei kel fel a nép hozni, ahol a melléktermékek ! kiáltja ki a köztársaságot... hasznosításával foglalkoznának, j Az eljárás nagy támogatást ér- i demel írta dr. Babinszky Mi- ■ _______ h ály, az MSZMP Békés megyei j Goldoni színház teteje és bizottságának mezőgazdasági ; Salvatore templom tornyk is Gazdaság vezelte^sz^v^- j amely *lat‘ * «prusi királynő menye is kellően igazolja Nagy ! A Sal^ator® épitese­* i ben Velence minden híres épí- 5 tésze remekelt. Lábánál a Ri­■ altótól a Szent Márk térig ve- ; zet az út, amely innen a Mer- i ceriákon át (itteni „Váci utca”) i csak csekély ugrásnyira van... : Szemünket, a Bembó-palotát, a • Salvatore tornyát majd nyíl- ; egyenese Összekötő vonalba esik • hátul a „Campanile”..; ■ | Szótárral kezemben szólok, ! magyarázgatok s hű hallgatóm I a fő dolgokat, neveket, esemé- : nyék dátumait megérti... S — Igen — mondom —, ez az ; oldal, ahol „mi” lakunk, végig a leghíresebb patríciusoké le­hetett, ez a ház is... és tudom: ez a pont, a Rialtó (azaz: Rívó Altó) szigete, Velence ős-mag­jának közepe. Mesélek, ahogy tudok, s — tekintélyt szerzek „gazdám” előtt... — ön Magyarországról jön... először jár itt... honnan ismer A Mezőkovácsházi ÁFÉSZ tolltisztltó üzeme ebben az év­ben vállalati és egyéb, megren­delés alapján 6 vagon tollat tisztít meg, frissít fel. Barna Sándor elnöktől azt is megtud­tuk, hogy a szövetkezet saját tollfelvásárlást is végez, melyet tisztítás után értékesítenek. Sokat vár ettől az új ipari üzemtől a mezőkovácsházi fo­gyasztási és értékesítő szövetke­zet. B. I. így mindent? — faggat szóval, szemével; — Velence múltja — felelem — a mienk is, nem épp ke­véssé. Ezer éven át fontos utak vittek innen, rajtunk keresztül északra és keletre; kapunk volt a meleg tengerek felé; roko­nunk is — hol jó, hol épp hűt­len... Történelmünk párhuzamo­san futott, s ha nem is volt ez a szomszédság mindig zavarta­lan, ezer szál köt össze. Fi­gyeltük mindig életét s irigyel­tük gazdagságát. A mi népünk élete akkor tört meg éppen, mikor e város legszebben Vi­rágzott­Oldalt lépett s adott át egy Az ünnepi Velence.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom