Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

Kongresszusra készülve: V szövetség Olyan társadalomban élünk, ahol az államhatalom ás a nép célja lényegileg azonos: a szo­cializmus teljes felépítése. A társadalmi és állami berendez­kedés politikai alapja is azonos: a munkás—paraszt szövetség. Társadalmunk egységének erő­södése szilárdítja a hatalom ere. jét, államhatalmunk pedig arra törekszik, hogy erőit a társadal­mi célok minél következetesebb megvalósítására fordítsa. Szocialista fejlődésünk minden eddigi tapasztalata azt tanúsít­ja, hogy a haladás annál gyor­sabb és biztonságosabb, minél szilárdabb az államhatalom és a társadalom egysége, minél szo­rosabb a munkásosztály és a társadalom egysége, minél szo­rosabb a munkásosztály és a pa. racztság szövetsége. Gondok és feszültségek akkor keletkeznek, ha ez az egység, ha ez a szövet­ség megbomlik, gyengül Ám az egység nem olyan, hogy ha egy­szer létrehoztuk, attól kezdve örökkévaló. A társadalom életé­ben— akárcsak egy-egy család ban — állandóan keletkeznek el. lentmondások, feszültségek. A politika helyességét éppen azon lehet lemérni, hogy a keletkező konfliktusokat idejében felisme­ri-e, s kópes-e a megoldásukra? A párt és a kormány munkáspdlitikát, osztálypolitikát folytat Osztálypolitikát, amely­től elválaszthatatlan a szövetségi politika. Ez az cxsztálypolitika tükröződött a IX. kongresszus határozataiban, ennek szelleme hatja át a X. kongresszus irány­elveit is. Igaz, az elmúlt esz­tendőkben több olyan intézke­dést hajtottak végre, amelyek könnyítették a parasztság hely­zetét: egyes mezőgazdasági ter­mékek termelői árának emelése, a tsz-tagok nyugdíj- és szociális ellátásának, a termelőszövetke­zetek . hiteleinek, adósságainak rendezése tartozik ide, hogy csak néhány tényre utaljunk. Ezek az intézkedések azonban nem az érdekellentéteket növel­ték, ellenkezőleg: régen megle­vő ellentmondások megoldását, enyhítését szolgálták a szocializ­mus építése érdekében, tehát a! munkásosztály, az egész nép ér-| dekében. j A régi felvásárlási árak többségét még akkor alakították kí — s általában a valóságos ér. téknél lényegesen alacsonyabban —, amikor az volt a cél, hogy egyrészt megakadályozzák az egyéni parasztságok kapitalista irányba történő fejlődését, más­részt, hogy a mezőgazdaságból teremtsenek forrásokat a szocia­lista állam hatalmas beruházá­saihoz. egyebek között épp a szó. cialista iporosításhoz. Mezőgaz­daságunk azóta — épp a mun­kásosztály támogatásával, osz- tályhárca eredményeként — a szocialista útra tért, szocialista nagyüzemekbe szerveződött. Te­hát nem visszafogni, hanem elő­segíteni kell ezeknek a nagyüze­meknek a fejlődését. A nagyüze­mi termelés kialakításához a mezőgazdaságban is jelentős összegek szükségesek, a régi ár­rendszer keretei között viszont a termelőszövetkezetek jelentős része az önmagát fenntartó egy­szerű újratermelésre is alig volt képes, nemhogy a fejlődést biz­tosító bővített újratermelésre. Történelmi tény, hogy a mun­kásosztály mindig áldozatkészen segítette a parasztságot. Győze­lemre vitte huszonöt éve a föld­reformot, s a földreform meg­védésében is ő vállalta a döntő szerepet. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése érdekében nemcsak; agitáltak a munkások, hanem megteremtették annak ipari feltételeit is. Ugyanakkor látni kell azt is. hogy a mező- gazdaság sem „eltartott szekto­ra” a népgazdaságnak, hanem jelentős a szerepe a népgazda­ság eszközeinek felhalmozásá­ban. A külgazdaságban is fon­tos helyet foglal el. Exportunk tekintélyes hányada, a tőkés or­szágokba irányuló kivitel csak­nem fele a mezőgazdaságból származik, s tegyük hozzá: ál­talában gazdaságos devizafor­rásnak bizonyul. S ha munkása­ink megelégedéssel olvasták az irányelvekben, hogy „a ipari ter­melés öt év alatt 34 százalékkal emelkedett”, parasztságunknak sem kell szégyenkeznie, hisz’ a „mezőgazdasági termelés — csökkenő létszám mellett — 16— 17 százalékkal emelkedett, gyor­sabban, mint az előző években”. A magyar parasztság a mun­kásosztály segítségével, de nem érdekei ellenére lépett a szocia­lista mezőgazadság útjára. Ellen­kezőleg: éppen az alapvető ér­dekazonosság, osztály- és egyéni céljainak helyes felismerése se­gítette a döntő lépés megtételé­ben, s az elmúlt évtizedben min­dennapi élete során győződött meg a munkáscnztnly politikai céljainak helyességéről. munkások, akik egy-egy intézkedésben „pa­raszt-politikát” látnák s nem is­merik fel alapvető osztályérde­keiket. Lehetnek olyan parasz­tok. akik aggodalmaskodnak a jövőt illetően. Mégsem ez a jel­lemző a munkásosztály vezette nagy szövetségre. Növekszik a felismerés: nem egymás jöve­delmi helyzetét, életszínvonalát kell elsősorban féltékenyen fi­gyelni, hanem tenni mindannyi­unknak a maga dolgát. Van be­lőle elég, ez is a kiolvasható a kongresszust irányelvekből. Ten­ni a magunk dolgát, mert ettől erősödik szövetségünk is, mun­kásoké és parasztoké. S e szö­vetség erősödésének fóruma lesz á párt X. kongreoszusa is. A pár­té, amely „a munkásosztály pártja, annak szocialista céljait valósítja meg s ezzel az egész társadalom érdekeit szolgálja”. Juhász Róbert — A kertszomszédunk volt Mielőtt kiköltözött Gedó úr má­sik tanyájára Onnan jött most át —• Es írást hozott Gedótól? — Neon kérdeztem. —- Majd én a körmére nézek! — ugrott fel Börcsök. — Még- hogy tanyás. Bárki mondhatja, hogy tanyás. Varga elsős! —• ke­resett meg. — Reggel, ha megy etetni, szóljon! Reggel nemcsak Börcsök kí­sért, hanem Dini péká is. Az idegen épp az udvart seperte. — Dénes fiatal úr! — tette le a seprőt, amikor meglátott ben­nünket. Elébünk jött s kezet nyújtott Dininek. — Hogy van az édesanyja. — Köszönöm — mondta Dini péká. Az arcát lestem. Ám Dé­nes arcvonásai nem árulták el sem örömöt, sem meglepetést. — Maguk vannák itt? — foly­tatta Bakos. — Az édesapjától hallottam, hogy egy egész őrsöt bíztak magára. Ha valamiben segíthetek... Börcsökre ügyet sem vetett, mintha ott se volna, szóra se méltatta. A nagyház ajtaján érintetle­nül lógott a lakat, a pinceajtón szintén, akárcsak az ablakokon a keresztléc. Bakos a tornác vé­gében a kamrában rendezkedett be. — Ismered? — szegezte Dini pékának a kérdést Börcsök, alig­hogy elváltunk Bakostól. — Anyám vele hordatta a te­jet. Amikor még az Újvároson laktunk. — És miért nincs a fronton? Ahogy elnézem, ott volna a he­lye. — Tüdőbeteg — halkította le a hangját Soltés7 Dini apámtól tudom. — Azért nem ártana ... jelen­teni. Mégiscsak idegen. A mi körze tünk ben. — Minek? — vágott sajnálko­zó képet Dini péká. — Van elég baja. S csak magunkra haragí­tanánk. Ebédkor, ahogy a moslékot gyűjtöttem össze, Börcsök ki­verte a kezemből a lábast. — Elég a lógásból! — sziszeg­te a fogai közt. — Többé nincs dolgod a malacokkal. Gondos­kodjon róluk a tanyás. — A malacok az enyéim! — szálltam szembe az őrsparancs- nok-helyettessel. — Es nekem Soltész őrsparancsnok úr meg­engedte ... — Visszavonom az engedélyt! — Azt csak Soltés7 őrspa­rancsnok úr vonhatná vissza.' — nyelveltem. Hamar megbántam. Minek haragítsam magamra Börcsököt? Eddig semmi bajom nem volt vele. — Engedje meg, őrsparancs­nok-helyettes úr — mentem utána —, hogy megkérjem a ta­nyást ... 1 — Egy tanyást? Megkérni? — képedt el Börcsök. — Megtil­tom! Mégis átszöktem este. De ad­digra az idegen már megetette a malacokat. — Ne legyen velük gondod, fiam — tette a vállalmra a ke­zét Bakos az ól kerítésénél. — Én majd ellátom őket. Persze, tóvá obra is a tied marad mind a kettő. — Ha a bácsi volna olyan szí­ves ... (Folytatjuk) őtven méter futás gázálarcban — Kötélmászás — Múló rosszullét Sikerült ostrom az első helyért A Békés-' csabai Kon­zervgyár TMK műhe- ■lyében dol­gozik Ko­vács Sándor mérlegjaví- j tó szakmun­kás. A m a­gas, jó vá­gású fiatal­ember az üzemi Ifjú j|| Gárda sza-j ” kaszpa- rancsnok helyettese, ezenkívül tagja az Ifjú Gárda megyei j díszszakaszának is. Mostani be­szélgetésünknek az adta az okot, hogy Kovács Sándor két, csapattársával együtt az Ifjúi Gárda részére rendezett orszá- j gos összetett honvédelmi verse­nyen első helyet szerzett. — Egy év óta vagyok tagja az üzemi Ifjú Gárda szakasz­nak — meséli az fljdonsült or­szágos bajnok. — Nagyon örü­lök a mostani sikernek, ame­lyet Balogh Bélával és Borza Jancsival közösen értünk el. Köszönettel tartozunk a vállalat vezetőinek és munkatársainknak is, akik segítettek a felkészü­lésben, szurkoltak értünk. — Hogyan élnek, dolgoznak a konzervgyári ifjú gárdisták? — Az ifjú gárdista a KISZ­Kombájnok a rizsföldeken Kétezer holddal növelik a vetést — Hántoló gépsort vásárolnak, hogy maguk dolgozhassák fel terményeiket t — Az A napokban azzal a céllal ke- I restük fel Nagy Józsefet, a Szaivasi Állami Gazdaság igaz- j gatóját, hogy tájékoztatást kér- , jünk megyénk legnagyobb rizs- | termelő gazdaságának várható terméseredményeiről. Az igazgató elmondta, hogy az idén mintegy háromezer ka­tasztralis holdon termesztenek rizst, s ebből csaknem ezer hol­don vetőmagot állítanak elő. Je­lenleg főként a Kákái 203-as és a Kákái 162-es fajtát termesztik, kisebb területen azonban vetet­tek Dubovszkij 129-es és Szarva­si korai fajtákat is. Megtudtuk, hogy a termés- eredmények igen biztatónak ígérkeznek. A kedvezőtlen idő­járás ellenére 16 mázsás gazda­sági átlagot remélnek. A korai Autósok! Legolcsóbban csak szövetkezetünknél szerezhetnek be akkumulá­tort A kedvezményes árainkat csak a lakosság részére al­kalmazzuk. Gyulai Vasipari Szövetkeze! Gyula. Blanár L. u. 3 sz Telefon: 248 x fajták aratása, betakarítása már megkezdődött. A betakarítást nagyrészt gépekkel oldják meg, s jelenleg 13 rizskombájn arát a gazdaság tábláin. Ezekből öt jugoszláv Kondor, nyolc pedig régi típusú. A közeljövőben várnáik két új jugoszláv Zmáj, valamint öt szovjet kombájnt, nagyüzemi kipróbálásra. Gondot okoz azonban az erősen meg­dőlt, mintegy 4—5 száz hold termésének betakarítása. Ezért úgy határoztak, hogy kétszázan kézzel aratják le e terűiéről a rizst. A gazdaságból az első szállít­mányt már eljuttatták a Déva- ványai Rizshántolóba. A jövő terveiről és elképzelé­seiről is beszélgettünk Nagy Józseffel, a gazdaság igazgató­jával. Erről a következőket mon­dotta: — A negyedik ötéves tervidő­szakban nagyarányú rizster­mesztési programot kívánunk megvalósítani. 1971-re már négy­ezer katasztralis holdra növeljük a rizstermő telepeket az álta­lunk kidolgozott új építési tech­nológia alkalmazásával. 1972- ben öt—ötezer 200 katasztralis holdra emeljük ezt a területet. Azt is újságolta, hogy foglal­koznak termelvényeik feldolgo­zásának gondolatával. Ezért 1971-ben vásárolnak egy órán­ként négy tonna teljesítményű NDK gyártmányú hántológép­sort. így saját maguk dolgozzák fel majd termelvényeiket a ve­tőmagtisztítás mellett. Végül azt is megtudtuk, hogy a Kákái faj­ták mellett már jelentkezik né­hány, ígéretes új fajta. Dr. Laj­tos János nemesítő azonban ezeket csak a Fajta Minősítő Tanács elismerése után hozza nyilvánosságra. Hegedűs József mezőgazdasági mérnök munkán túl vállalja a feladato­kat. A fiatalok önként lépnek sorainkba, de ha valaki a Sza­kasz tagja lesz, arra vonatkozik a fokozottabb fegyelem. Ilyen­kor ősszel, a kiképzési év elején közösen beszéljük meg, együtt alakítjuk a munkatervünket. Ennek alapján végezzük majd a különböző alaki és lőgyakorla- tokat, szervezzük ideológiai to­vábbképzésünket, előadókat hí­vunk. A szakasz tagjainak többsége lány. Velük közösen vállalunk védnökséget különböző ifjúsági rendezvények felett, együtt me­gyünk felvonulásokra, koszo­rúzásokhoz. Nagyon jó a kapcso. latunk az MHSZ aktíváival. Gyakorlatainkhoz tőlük kapunk fgyvereket és vezetőit. A leg­utóbbi országos bajnokságot is az MHSZ-szel közösen szervez­ték. — Hallhatnánk egy kicsit töb­bet erről a versenyről? — A bajnokságot Nyíregyhá­zán rendezték. Az Ifjú Gárda részére első alkalommal tartot­tak ilyen országos seregszemlét, ezért gondolom, ellenfeleink is hozzánk hasonló lámpalázzal in­dultak. A versenyt megelőző . napon érkeztünk Szabolcs fővá­rosába. Részt vettünk a megnyi­tó ünnepségen és a sorsoláson. Közben izgultunk, vajon kik lesznek a legveszélyesebb ellen­felek. Egyszerre öt csapatot in­dítottak. Mi igyekeztünk mi­előbb túljutni az első akadályo­kon. A vízszintesen kifeszített kötélen való mászás és a sebe­sültszállítás után a lövészet kö­vetkezett. Ezután ablakba kel­lett gránátot dobni, majd 50 mé­tert futottunk gázálarcban. Amikor levettük a maszkot, ijedten vettük észre, hogy jó 800 méterrel lemaradtunk a többi csapatoktól. Rákapcsol­tunk, mert nem akartunk se­reghajtóként beérkezni. Sajnos, futás közben Balogh Béla rósz- szül lett, ezért Borza Jancsival majdnem soron kívül gyakorol­hattuk a sebesültszállítást is. Szerencsére nem sokáig, hiszen a következő gránátdobásig már Béla is rendbejött. Amikor túl­jutottunk a végső kúszófolyó­sán, még mindig 200 méterre előttünk futottak ellenfeleink. Később tudtuk meg, hogy azok a fiúk, az öt perccel korábban induló csoport utolsó tagjai vol­tak... Az ünnepélyes eredmény- hirdetéskor szinte el sem mer­tük hinni, hogy mi lettünk az országos bajnokok. Nagyon jól esett, hogy itthon az üzemben és a városban is nagyon sokan gratuláltak a sikerhez. Lehet, hogy ilyenkor fogad- kozni illene, hogy ezután még jobban dolgozunk majd. Azt hi­szem ez felesleges, hiszen az el­ért eredmény önmagában is to­vábbi helytállásra kötelez. Andódy Tibor ANTIKVÁR KÖNYVFELVÁSÁRLÁSI NAPOKAT TARTUNK szeptember 29—30-án az orosházi könyvesboltban. Vásárolunk régi és új ki­adású tudományos, szép- irodalmi és ifjúsági köny­veket. Csak két napig! Készpénzzel fizetünk! 4747 HÉu/mszsi 5 1970. SZEPTEMBER 39.

Next

/
Oldalképek
Tartalom