Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Bodó Béla: SvejKnél, Prágában iő ogy is ír}« Ha- sék: a barátié közben. élőszedte kosarából az ajándékokat. Egy tucat sült csirkét, rózsaszínű sclyem- pipírba csomagolva, fekete-sárga zsinórral átkötve, két üveg hadilikőrt, rákötözött címkével, amelyen ez a felírás állt: „Gott strafe England” (Isten verje Angliát) a címke másik oldalán Ferenc József és Vilmos császár volt látható, kézen fogva, mintha éppen azt a gyerekjátékot akarnák játszani, hogy: „Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva, Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.” Kísérőnk megállít a nagy fehér épület előtt. Kórház. Itt feküdt — mondja — a „szimulánsok” közt, Svejk, a derék katona. Itt kapta az ajándékokat... Mert Ja- roslav' Hasek hőse valóban élt, kutyapecérl és közöshadseregbeli mivoltában. Prága gát templomait nézegetjük éppen, a tűhegyes, bűbájos, karcsú tornyokat, a híres prágai zsidó temető szorosan egymásra hordott sírköveit, a gólemet készítő rabbi sírját, amikor hirtelen elöntött a svéjki hangulat. Szinte láttam, hogyan osztja szét a derék katona az agg osztrák bárónő sült csirkéit a szimulánsok közt, akiket beöntéssel, aszpirinnel s kinines vízzel kúrálnak a hadikórházban, hogy észre térjenek s kimenjenek az első világháború vágóhidjá- ra, meghalni a gyűlölt monarchiáért. Felnevettünk kísérőnkkel, emlékezve a derék katona mulattató, mégis mély értelmű kalandjaira — nekem külön jólesett, hogy a szépséges Prága látogatásakor megálltunk a látnivalónak éppen nem nevezetes kórház épülete előtt. Svejk miatt — olyan hangsúllyal, mintha más országban valaki azt mondaná: itt élt Bovaryné, vagy másutt: itt vívott halálos párbajt Anyegin. Vagyis egy remekmű, a rangos irodalom bevonult a városemlékek sorába, a kalauz kötelességének tartja, hogy a Loretta építészeti bájossága, a sokszáz éves harangjáték ékessége, a Hradzsin termel mellett egy semmitmondó kórházi épületet is mutasson — mert itt feküdt kérem Svejk, a „szimulánsok” közt,.. Átmegyünk a hatszázéves Kdroly-hídon, a szobrokkal megnehezült híd-csodán — itt is járt Svejk, fülig éró katonasapkában, álllg érő kimustrált mundérnadrágjában, két fegyör között — hiszen emlékeznek rá.., De most a hidat bámuljak, hat évszázadát, remekmívű bejáratát és túl sok tornyát, a sokhídű Moldvának azt az ékszerkarkötó- jét. A hidak általában ar- ravalók, hogy átmenjünk rajtuk a folyó egyik parí- jmreA a másikra. De mintha ez a régi kőhíd nem ts ezt a főcélt szolgálná: autópark a bejáratnál, külföldi rendszámtáblákkal, a hídon bábeli hangok — a híd élő múzeumi tárgy. A harminchat mást-mást kifejező szoborcsoport közt — az alkotások a híd két oldalán vonulnak fel — van egy, amelynek alapzatát rácsos ablakkal ellátott börtönnek képezték ki, á kőbörtönben szakállas rabok félmeztelenül, amint éppen bilincseiket törik szét. A bilincstörés kőből faragott ereje ragad meg — a maga módján Hasek is ezt tétette SvejkjéveI, a derék katonával. Ezt HuSz János is. akinek dogmát tagadó tanaiból végül is az csendül ki, hogy egyforma becsülés illeti meg a királyt, a papot és a népet; — mágly«halála nyilván ez utóbbi miatt történt. Hiszen még Marczali Henrik ódon, ókonzervatív Habs- burg-katolikus nagy képes világtörténete is erre Utal. S a teret, ahol az órás régi városháza áll, szinte betölti magasodó szobrá. Most az órát nézzük, magyarok, angolok, franciák, németek, svédek — az órát nem lehet Prágában kihagyni. A megszálló német fasiszták a sok elhurcolt mellé ezt az órát is le akarták szerelni — talán már nem volt rá idejük. Itt, most, a legendát hallgatjuk: az évet, hónapokat, napokat, perceket és másodperceket jelző időmutató s a hozzátartozó órajáték készítő mesteréről, akit a régi prágai városurak megvakítattak. nehogy másutt is felszereljen ilyen káprázatos szerkezetet. Ez a szerkezet minden teljes órában kinyitja a magasban ablakait s a két ablakban sorra megjelennek az apostolok, Színes alakjuk faragott pompájával. Közben az ablak alatt a csontváz hálál zsinórral rángatja a lélekharangot, csontkezével pedig kiveri a perceket — memento móri, gondolj a halálra, az időd lejár. Szép. Érdekes. Ismét Svéjkre kell gondolnom és „szimulánsaira”, akik közt például három súlyos tüdőbeteget addig kúráltak, a frontra küldésük érdekében, kininnel és beöntéssel, míg a temetőbe nem kerültek. /Bzlán az ódon szép —J-M- Prága Után megd nézzük az új városrészt, a magasodó Új lapötelepeket, a virágos ablakokat, a patkokat, a játszó gyermekekét. Emlékezz az élőkre! Svéjkre is, de az élőkre is kell emlékezni, áz élőkre gondolni, azokra is, akik ebben a szép városban laknak és mindenkire, mindenhol Két kultúra? Korszerű műveltség! AniiíH ű, gtu S jelent C. P. Snow világhírűvé vált tanulmánya a műveltség kettészakadásáról, különböző szintéken és nézőpontokból, egyetértőn vagy tagadón, világszerte sokan foglalkoznak a két kultúra létezésének a problémájával. Azzal tud. niillik, hogy az úgynevezett humán műveltség, elsősorban a művészetek körébe tartozó ismeretek jobban közkinccsé váltak, szélesebb rétegek képesek ezek megközelítésére és feldolgozására, mint a tudományos, elsősorban a természettudományt ismeretek birtoklására, s ennek következtében a művelt ember fogalmát a közvélemény szerint inkább fémjelzi a humán, mint a természettudományos tájékozottság. Aki a humán Ismeret- anyag iránt érdeklődik, az közvetlen kapcsolatba kerül a megalkotott produktummal. ÖlVas, színházba jár, filmet néz, zenét hallgat. Ha rendszeresen teszi, akkor a müvek keletkezésének folyamatáról is fogalmát alkothat magának. Élvezi a. kapott ismereteket, de nem tartja fontosnak, hogy mindenképpen a kulisszák mögé lásson. Sőt, olykor egyenesen zavarónak érzi, ha beavatják a mesterségbeli fogásokba. Máefolfíi viszont miin- lYluolCUl denki nap mini nap találkozik a civilizáció fejlődéséből adódó lehetőségekkel. Tudja, például, hogy a villannyal világíthat, gépeket üzemeltethet, s azt is tudja, hogy a technikát természettudományos törvényszerűségek határozzák meg. De míg a humán ismeretek esetében csak a produktumok közvetlen megismerése teheti értővé a produktum élvezőjét, a természettudomány eredményed azok értése nélkül is élvezhetők, a technikai vívmányok úgy is használhatók, ha működésük törvényszerűségeit a laikus nem ismeri. A közművelődés fontos kérdésé: az egyik terület képviselői milyen mértékben ismerik a másik területet, illetve; milyen mértékben vált a humán és a természettudományi műveltség a kultúra alkotó részévé. Minthogy Magyarországon, ha műveltségről volt szó, hosszú időn át csak a humán műveltséget értették (amely egyébként egy szűk réteg birtoka volt), ma is elsősorban ennek a terjesztésén munkálkodunk, ami helyes, már csak azért is, mert egyre szélesebb rétegek érdeklődnek iránta. De az már kevésbé örvendetes, hogy az általános műveltség megítélésekor a természettudományos tájékozottság még ma is másodrendűnek minősül. A sajtó, a könyvkiadás termékei, a rádió ée a tévé műsorai is ezt fejezik ki. S az aránytalanságot eáak növeli, hogy sokan a pusztán Szórakozásit, nem egyszer kétséges értékű szórakozást szolgáló produktumokat Is a humán műveltség részének tulajdonítják. A művészeti SfK kor válhatnak az általános, korszerű műveltség részévé, ha az egyén közvetlen kapcsolatba kerül a lényegükkel, tehát a „mondanivalójukkal”. Ez a kontaktus eredményezhet egyetértést vagy ellentmondást, a hangsúly a kontaktuson van. A természettudományos eredmények esetében más a helyzet. Gondoljunk például arra, hogy mindenki használ gyógyszereket, de milyen kevesen képesek akár körvonalazni azok hatásmechanizmusát, összetétel ét sitb. Természetesen nem arról van szó, hogy az általánosan művelt embernek az eredmények létrejöttében kell jártasnak lennie, amint erre a humán ismeretkörbe tartozó esetekben Sincs szükség. Viszoht elengedhetetlen, hogy a problémák között a laikus Is eligazodjék. S ez már a természettudományos szemlélet kérdése. A természettudományos műveltségen. elsősorban nem adatok és konkrét ismeretanyag felhalmozott tudását kell érteni, hanem azt, hogy meghatározott esetekben, meghatározott probléma kapcsán az egyén tudja: hová kell fordulnia, hol kell keresnie a kérdés helyes megoldását. Komplex természettudományos tudás ma, a fokozódó specializálódás korában már szakemberek számára sem érhető el. Eligazítást biztosító módszerre van szükség, amint az SZent-Györgyi Albert nemrég megjelent tanulmáHykötetében (Egy biológus gondolatai) kifejti a tanulás fő eszközéről, a könyvről: „Az ismereteinket tartalmazó könyvek természetéről széles körben elterjedt egy helytelen felfogás. Ügy Vélik, hogy ezeknek a könyveknek a tartalmát a fejünkbe kell préselni. Azt gondolom, ennek az ellenkezője közelebb áll az igazsághoz. A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt ml a fejünket valami jobbra használjuk.,, én nem be. CSülöm le a tudást... De csak azt tartottam meg, amire szükségem van a dolgok egyféle megértéséhez, intuitív megragadásához és ahhoz, högiy megtudjam melyik könyvben mit találok meg... nekünk nem tanulnunk, hanem átélnünk kell a dolgokat..." Ilyenformán tehát nem Is elsősorban a két kultúra problematikájáról kell beszélni, nem a két területet megkülönböztető tényezőket kell hangsúlyozni, hanem sajátosságaik tisztázása után szoros kölcsönhatásukat s lényegi egységüket kell tudatosítani a közvéle. ményben. Korunk irodalmának, művészeti ágainak alakítói jó ideje már bőségesen merítenek a természettudományok és a technika vívmányaiból, éppúgy, ahogy az Utóbbiak művelői is hasznot húznak a humán kultúra eredményeiből. Természetes tehát, hogy a köznevelés tömegeket érintő bö- nyult és szerteágazó munkájában is arra kell törekednünk, hogy a két terület megfelelő arányban szerepeljen. A modern tudomány és kultúra kérdései nem érthetők meg, ha két kultúra kategóriájában gondolkodunk. A természet törvényszerűségeit és az ember szellemi törekvéseit csak a valamennyi folyama., tot összefogó, korszerű műveltség hozhatja közös nevezőre! Korányi Tamás Emlék Pablo Picasso avignöni kiállításáról Pipázó férfi Székely Lajos Miért dalol a déli kék az égen, Miért ragyog az őszben régi nyál’. Ki szólt feléin a hóra váró réten, A sárgalombú sűrűben ki vár? Sugárkévé zuhant át a lombon Rőt avarra hintve bíborát, Még tavaszról ismert röpke szellő Simítja végig a hegy oldalát, Borzongva éledt pillanatra újra Szivárványszln harmatcsepp alatt Röpke-könnyű, vidám dalra gyújtva A régi emlék máris elszaladt,
