Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
HIHI A Nincsen kaktusz tövis nélkül S A2IM Pallas Egyszer már bemutattuk őket a Mini Magazin '■& hasábjain, de ak* ” kor a nevük Univerzál volt. Azóta nevet, szóló- gitárost és stílust cserélt ez a csabai beat-zenekar. Az együttes összetétele: Szalai István zenekarvezető, orgonista és énekes, Szalai Mária (orgona, fuvola, ének), Göttler Vilmos (basszusgitár, ének), Pál Zoltán (szólögitár), Szamosi Viktor (dob). Eddigi legnagyobb sikerüket a Mezökovácsházán rendezett első megyei beat-fesztivá- lon érték el, ahol az első helyen végeztek. Bátran vállalkoznak zeneileg komoly problémát jelentő számok előadására is. Műsorukban megtalálhatóak a Led Zeppelin, Canned Heat és a Then is after együttes szerzeményei is. Műsorukban egyre több saját szerzeményű számot játszanak és egyre inkább helyet szorítanak egy, a beat-zenekarokban általában ritkán használt hangszernek: a fuvolának. Nem riadnak'visz- sza a komoly zenének a beatben való felhasználásától sem. Ezt bizonyítja Dvorzsák: Üj világ szimfóniájának jól sikerült feldolgozása is.' A Pallas jelenleg az Építők Munkácsy Mihály Kultúrotthonában — közhasználatú néven a Melósban — játszik. A nagyszámú és zenéhez értő fiatal szerint: nem is rosszul. ‘HOBBY — Ez klassz. — Jelenti ki beszélgetésünk kezdetéin, és dobol„ ni kezd ujjaival valamiféle ritmust. Csendes, szerény külsejű fiú Navota Tibi, most koptaja az orosházi Kulich Gyula iokola nyolcadik osztályának egyik padját. Legfeltűnőbb nagy barna szeme, melyekben hol virgonc- ság, lelkesedés, hol kisdiáké*» megszeppenés tükröződik. — Szereted a beat-et? — kérdem, mert látom a tánczenei koktél leköti a figyelmét, hiába is kérdezném most, rögtön arról. amiért tulajdonképpen felkerestem. — Persze, hogy szeretem, csak az a baj, hogy be kell érni a rádióval. Olyan ritkán jön ide valamelyik menő társulat, meg, ha jönnek is, nem mindig enged el anyu. Azt mondja, frászt lehet kapni attól az éktelen zenebonától. — Ügy hallom, van még egy hobbyd, a kaktuszgyűjtés... — Ja. az más. Az komoly dolog Az állománnyal még nem nagyon dicsekedhetek, hol az egyik pusztul ka, höl a másik, aztán kezdhetem elölről a beszerzést. Az benne az izgalmas, hogy elültetem, aztán szép lassan kezd nőni, fejlődni, virágot hozni. Hogy honnan van rá pénzem? A névnapomra, szülinapra, karácsonyra ajándék helyett én pénzt szoktam kapni, ezeket meg a húsvéti locsolópénzt is ilyesmire költőm. Az idén például húsvét után vettem egy virágállványt meg egy szakállas kaktuszt. Szóval mindig van pár fo_ rintom. A jövő héten korán reggel kimegyek a piacra, van ott egy gyulai néni, rengetegféle kaktuszt árul. — A kultúrháziban nemrég alakult a kaktuszgyújtők klubja. Te' nem jelentkeztél? — Dehogynem. Csak az a baj, hogy ott már mindenki nagymenő, szóval rengetegféle virágja van, és persze szakszerűen tudja gondozni. Én meg vettem egy könyvet, abból nézem, mit kell csinálni velük. Az első foglalkozás után gondoltam is, minek megyek én oda, a komoly gyűjtők közé. — Aztán mégis maradtál... — Igen. apu ugyanis erőskö- dött, hogy ott csak tanulhatok, mások sem kezdték annyival meg minden. Igaza is van. Egyébként nem rossz az a szakkör, szoktak tapasztalatcserére is járni. A múltkor, még a nyáron Gyulára menték, akkor én sajna nem értem rá. De később anyuékkal elmentünk. Az a néni, akinek rengeteg kaktusza van és árulja az orosházi piacon is, ő már régen hivott, hogy megmutatja otthon a gyűjteményét, — Csodaszép az a gyűjtemény — veszi át a szót az édesanya. — Mi is megnéztük. Az üvegházban számtalan fajta pompázik. Az értéke sem csekély. Különben eléggé költséges hobby ez, de megegyeztünk a fiammal: a névnapi, ünnepi ajándékok helyett mindig pénzt leap, s abból, no meg a zsebpénzéből vásárolhat. A nyáron dolgozott is a «' kertészetben, persze a keresetből E jól bevásárolt a gyulai látoga- ■ táskor. Végül is örülök neki, { hogy valami hasznos dolog ilyen i tartósan leköti az érdeklődését. 5 Azt hiszem, a pályaválasztás ; sem okoz így fejtörést. — És van kert. ahová kiül- S teted a virágaid? — fordulok a E sráchoz. — Nem nagy, de van. Meg- E mutatom. — A szép családi ház i udvarán két kis „parcella”, ben. ■ ne minden talpalatnyi hely ki_ S használva. A rózsatövek, kaktu- i szók között egy négyzetméternyi • területen üvegházra emlékeztető ! építmény, kicsinyben. E ■ — Ezt most csináltam. Neme- ; lyik fajta csak így, üveg alatt fej. ■ lődik rendesen. Ezt — mutat 5 egy öklömnyi zöld gombolyagra E — a héten cseréltem, a mellette ■ levőt a piacon vettem egy hú- 3 szasért, j — Hányféle van eddig? — Nékem? Nem valami sok, 5 az igazi gyűjtők kinevetnének ! vele. De van egy-kettő, ami rit- : kaság. Ezért — mutat egy szép, érdekes virágra,— négy másfélét ígért egy bácsi, de nem cseréltem. Majd, ha lesz fia, inkább azt ■— Ezek után nem kétséges, hogy biológiából ötösöd van. — Persze. És hála ezeknek a zöldségeknek — válaszol tréfásan Tibi helyett az édesanyja—, nyaranta épségben maradnak az ablakaink, tiszta marad a fal. Miért a fiam, a bátyjával együtt — aki tiszteletben tartja öccse hobbyját — még a széltől is óvja a kertet. Szóval focizni az iskola udvarára vagy a másik utcába járnak. Távozóban még megcsodálom azt az értékes kaktuszt, amelyikért négy másmilyet ígértek, és tisztes távolba tartom megámtól az ajándékba kapott, sűndisznó. ra emlékeztető virágot. Közben arra gondolok, hogy talán ennek a gyerek-fiatalembernek jelent igazi élményt, örömet — ás játékot is a hobbyja. Nem tartja számon az értéküket, nem „üzletel” velük, csupán lelkesen gondozza, gyönyörködik bennük. És ha olykor -olykor valamelyik kipusztul, titokban talán meg is siratja. Tóth Ibolya Petőfi, eszperantóul A nyáron a Corvina Kiadó két eszperantó könyvet jelentetett meg. Az egyik: Balázs Béla A hét királyfi című ■meséskönyve, a másik: irodalmunk kiemelkedő alakjának, Petőfinek válogatott verseit tartalmazó kötete. A fordító: Kalocsay Kálmán professzor — aki több mint fél évszázada foglalkozik Petőfi műveinek fordításával — a legjobb darabokat gyűjtötte össze ebben a kiadásban. Érdemes megemlíteni, hogy a kötetben helyet kapott a János vitéz is, amelyet korábban Sun Jón kínai műfordító eszperantóból fordított kínaira. Ezért a munkájáért a kínai irodalmár a magyar kormánytól kitüntetést kapott. Kalocsay professzor a Petöfi- fordításokon kívül egy Heine válogatott verseket tartalmazó kötetet is elkészített, amely ebben az évben jelenik majd meg. Gy. Zs. Egy klub története Az egész dolog akkor kezdődött, amikoris a KISZ-titkár visszajött Szegedről. Gondolt egyet, és fölhívta a vendéglátó vállalat vezetőit nem tudnák-e alkalmanként kölcsön adni a „Hajót”, hiszen ő látott Szegeden egy olyan ifjúsági klubot, amely eredetileg mulató, de hetenként egyszer fiatalok ütnek benne tanyát. Ily módon tehát, különösebb csinnadratta nélkül hétfőn délután 5-től este 10-ig a kötöttárugyár ifjúsága népesítette be, az egyébként jó hírűnek különösebben nem mondható éjszakai mulatóhelyet. A legenyhébb büntetés: 6 év és 1 nap I 1970. augusztus 1-én 560 amerikai fiatal töltötte börtönbüntetését külföldi országokban — a vád minden esetben kábítószer-csempészés. „Könnyű pénzszerzés a vakációra.,..” ez a jelszó, az elképzelés, amely végül is a Közel- és Közép-Kelet vagy Európa börtöneibe juttatta az Óceánon túlról jött fiatalokat. Nézzünk néhányat a lebukottak közül. A spanyolországi Cadiz börtönében 21 éves fiú és lány, házasok, egy Midwestem-i kollégium tanulói. Nászútjukat töltik a szigorú falak, között. Tangerben vettek három fontnyi hasist — Oz utcán, ahol kizárólag a vámhatóságok besúgói ajánl- gatnak kábítószert. Algetira kikötőjében már tárt karokkal várták őket, s néhány napon belül a bíró ítéletet is hirdetett. Saját bevallása szerint szimpatikusnak találta a „megtévedt fiatalokat”, a legenyhébb büntetést szabta rájuk. Hat évet és egy napot. Egy kanadai diák, Max Belsen elájult a vádlottak padján, amikor megtudta, hogy a londoni bíróság tíz évre ítélte kábítószer illegális birtoklásáért. A Scotland Yard jelenlevő tisztviselője így kommentálta az ítéletet: ,,Igyekszünk olyan forróvá tenni az idei nyarat a csempészeknek, amilyent még soha nem éltek át...” Egy „nehéz-fiú”, W. S. Kuniczak négy és fél évét tölti a görögországi Korfu sziget börtönében. A fiatal amerikai megdöbbentő optimizmussal 93 kiló hasist próbált átcsempészni az Evros-hidiiál levő vámállomáson. „Elkaptak bennünket” — nyilatkozta egy amerikai újságírónak —, „hiszen Kandahar, ahol a hasist vettük, már dugig volt amatőr-csempész amerikaiakkal. Az embert itt kétszer adják el: egyszer, mikor a hasist rasózzák, másodszor, mikor elkapjak. A kettő között az én esetemben tíz perc volt a különbség...” Még egy adalék a Kuniczák-dossziéböl: Korfu foglya azonos az „Ezerórás nap” című könyv milliomos szerzőjével ... Me ha mar a hírességeknél tartunk, Ronald Emmons, a nagypénzű kosárlabda-sztár öt évet 5 kapott Törökországban, két kiló hasisért, amit l Afganisztánból próbált átcsempészni. Vagy ott s van W. B. Leithead, egy nemzetközi hírű kana- ; dai építész fia. A Szovjetunión keresztül próbált » kábítószert csempészni. Ő úszta meg a legolcsób- ■ ban. Három és fél kiló hasisért — Afganisztán- | ban 900, az USA-piacon 7 ezer dollár — három ; évet kapott, de amnesztiával már két év után ; visszajutott Vancouverbe. A variációk szinte végtelenek. Van, aki kosár- S labdába dugja, van, aki autója kipufogójába j gyömöszöli, van, aki duplafalú bőröiidben vagy ■ ruhájába rejtve próbálja az értékes port a hatá- S ron átmenteni. Az amatőrök esélyei minimáli- ! sak. A nyugateurópai sajtó és az amerikai lapok ; mindenesetről hírt adnak, kolumnás cikkekben, 5 be egy-egy letartóz- S Történt mindez az év első felében, s bét hónapig nem is volt semmi baj. (A történeti hűség kedvéért eláruljuk, hogy ezen írás alapjául szolgáló beszélgetés tízegynéhány nappal . ezelőtt, a békéscsabai kötöttárugyár KISZ. szobájában zajlott le a KISZ- titkár, a brigádvezetők és brigádtagok, illetve a krónikás között. Ebben az időben az egész ügy, hogy úgy mondjuk, ad acta volt. De csak a Hajó-féle klub, és nem a gyár fiataljainak ügye.) Bátortalan kísérletnek tűnne a bizonyítványmagyarázathoz olyan közismert tényeket előrángatni, hogy a gyárban 800 fiatal dolgozik én a jobb sorsra érdemes kultúrtermet „leválasztották” az ipari tanulóknak, hogy brigádgyűlést általában az öltözőben vagy az ebédlőben tartják, hogy a vidékről bejárók a munkakezdés előtti és utáni időt a parkban, állomáson, presszóban töltik... E tények ismerték, s a helyiséggondokon bizonyára enyhít majd az üzembővítée után nagyon remélt klub, vagy új kultúrterem átadása. De addig is... Nos, addig sem akartak tétlenkedni a kötöttárugyári lányok. Beköltöztek a Hajóba. A KISZ 1000 forintért játékokat vett, amit hétfőn délutánonként ruháskosárban fuvaroztak a képriportokban számolnak tatásról. Az amerikai fiatalok — legalábbis a kábítószer-csempészek — mégis optimisták: bíz- , ä nah az amerikai útlevélben, otthoni összekötte- j helyszínre, volt, aki magnót kötéseikbe, szüleik pénzében. Tévednek. Washing- • ,0h „vj, nl,,D olvasnivalót A ion - csendben elmegy a történtek mellett. s a j kötöttóregyári S l a ven- helyi nagykövetségek sem túlzottan lelkesednek : déglátó kapcsolatának jóvoltából hétfőn mindig telt ház volt, s igazán nem ezen múlott, hogy néhány „illetéktelen” is belopakodott a helyiségbe, jó szokás szerint bekapni egy-egy féldecit. A klub — ha egyáltalán szabad annak nevezni — tagjainak egyébként cwák hűsítő italt és sört szolgáltak ki. a közbenjárásért. George Wells, a madridi nagy- < követség attaséja: „Ezek az emberek nem ártat- ' lan fiatalok. Belefáradtunk már a vérző szívek . ápolgatásába — viseljék tettük után ők a felelős- ; séget. Megérdemlik, amit kapnák...” A szülők ■ közül sokan egyszerűen elfeledkeznek börtönbe ! jutott csemetéjükről — nem írnak, nem külde- 5 nek pénzt nejeik, azt terjesztik, hogy hosszabb ■ külföldi utazásra küldték őket. A jóléti társadalom gyermekei közül sokan ad- ; ták fejüket ilyen akciókra, s közülük egyre töb- • ben kerülnek börtönbe, A büntetés kemény — • az ázsiai, a közel- és közép-keleti, az észak-af- i rikai vagy a spanyol és görög börtönök nem ; komfortjukról híresek. A rács mögött ülők azon- ; ban a viszonylag még szerencsések közé tartóz- • nak. lránban lefejezéssel büntetik a kábítószer- ? csempészeket... 3 Aztán, jó két hónap múlva, amikor híre terjedt, hogy a „kö- töttesek” a KISZ égisze alatt | rendszeresen látogatják a Hajót, j megindult az ellen»' kció. Olyan i emberek, akikről csak a jó szándékot illik feltételezni, kerék perec kijelentették, hogy ez így nem mehet tovább, és véget kell vetni a „hajőkázásnak”. A legkülönbözőbb fórumokon foglal koztak az üggyel s végül a nyár elején — ahogy egy jó klubhoz illik —, bezárta kapuit a feketebárány klub. De véglegesen. Most az ősz és a hagyományos klubszezon beköszöntésével olyan új helyet keresnek maguknak a gyár fiataljai, ahol legalább egy héten egyszer összejöhetnek, beszélgethetnek, táncol hatnak, taggyűlést tarthatnak. Nem csinálnak belőle titkot, hogy az építők Munkácsy Mihály Kultúrotthona felé orientálódnak. E pontnál látszatra be is lehetne fejezni a történetet azzal áz Óhajjal, hogy remélhetőleg minden a legnagyobb rendben lesz. Igen ám, ceak, hogy az ember a homlokára csap és Kiteszi a kérdést: Miért nem mennék ezek a szegény gyerekek a szép, új Ifjúsági és Üttörőházba? Erre a kérdésre nem tudunk kimerítő választ adni. Az a, csaknem tucatnyi fiatal (többen ugyanis nem fértünk el a kis KlSZ-teremben) a meglevő tapasztalatok birtokában nem lelkesedett az ötletért, hogy a kötöttárugyáriak a Körös-parti ifjúsági palotában üssenek tábort. Amikor — még a Hajó foglaló előtt — próbálták, akkor (a KISZ-titkár szerint) helyszűke és egy sajnálatos félreértés miatt nem sikerült Nekik különben is egy közeli, 100—200 embert befogadó helyiségre lenne szükségük. Most úgy tűnik, hogy a „Melósban” megoldódnak gondjaik. Végezetül a tévedéseket elkerülendő, két dolgot szögezünk le. 1. Az Ifjúsági Ház vezetői ar ról tájékoztattak bennünket, hogy sem korábban, sem most nem zárkóztak el a helyiséggondokkal küzdő K1SZ-.szerv özetek kérésétől. 2. A KISZ békéscsabai Városi Bizottsága munkatár. sainak az a véleménye, hogy jelen esetbená bármennyire is dicséretes az önálló kezdeményezés, nem szentesíthető a KISZ nevével egy meglehetősen laza programú és főként a Hajóban működő klub. Brackó István
