Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

Nagy érdeklődés a Bolgár Kultúra Hete eseményei iránt Sok látogatója van a Bolgár! Kultúra Hete különböző rendez- j vényeinek. Az előadásoknak, ürmein műsoroknak, tárlatok-! nak... mindenütt érdeklődés, el­ismerés, taps fogadja a testvéri nép kultúrájának követeit, a bolgár művészet sokfele produk­tumát. ink a termelőszövetkezet veze­tőivel, dolgozóival találkoztak. Szombaton a Bolgár Kulturális Központ igazgatója ad fogadást a Hét megyei szervezőinek tisz­teletére, vasárnap pedig a do­bozi Dózsa filmszínház előadása — a Cár és a tábornok című Igen népszerűek azok a vá­sárlással egybekötött kiállítá­sok, amelyek a megye négy vá­rosának ajándékboltjaiban foly­nak. Egy békéscsabai bizonyí­ték: elfogytak a bemutatott szőnyeglek, szőttesek, s a bőr­áruk egy részéből is hiány mu­tatkozik. Ez a tény a kiállítás elismerését jelenti. S az aján­dékboltokat dicséri, hogy a már elfogyott termékeket megrende­lés esetén 10 nap alatt beszerzi az érdeklődők számára. A pénteki nap legfőbb esemé-' nye egyébként a mezőgyáni Ma­gyar—Bolgár Barátság Tsz-hez fűződött, ahol bolgár vendége­bolgár filmet vetítik — zárj a a Bolgár Kultúra Hetének prog­ramját. Helyreigazítás A különböző sajtóorgánumok í nem túlságosan szeretik, ha valaki vagy valami korábbi állí- | tásaik helyreigazítására kény- i szeriti őket Néha előfordul azonban, hogy örülni lehet egy- j egy korábbi tény módosulása- nak. Ilyen kellemes helyzetbej került a Népújság szerkesztősé­ge. Korábban közöltük, hogy a Megyei Művelődési Központ bu­Bartók hazatalált II uszonöt évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án, a New York-i West Side Hospitalban halt meg Bartók Béla. Még nem töltötte be hatvanötödik életévét Néhány héttel előbb vezércikk jelent meg a buda­pesti Színház című lapban: „Bartók jöjjön haza!” Senki sem sejtette itthon, milyen vál­ságos volt már az állapota. „Pedig én is szeretnék haza­menni, végleg” — írta július 1- én Zádor Jenőnek Hollywoodba. Nagyon vártuk haza. Bizért volt nagy a megdöbbenés, ami­kor halálhírét kaptuk. Talán ebből a megdöbbenésből ered, hogy halálának évfordulóit job­ban számon tartottuk máig, mint a születésnapját. 1955 szep­temberében, a tizedik évfordu­lón még szorongva emlékez­tünk: vajon eleget tettünk-e, hogy művészetéi: birtokunkba vegyük? Mert a fasizmussal, sovinizmussal, korlátoltsággal szembeni magatartásának, szi­gorú erkölcsi tisztaságának em­legetése, emberi alakjának le­gendás fénybe állítása közben sokáig hiányoztak művei a ma­gyar hangversenyéletből. Üjabb évtizeddel később azonban már büszkén említette minden ün­nepi szónoklat és írás: Bartók ha za talált A z igazság az, hogy mi ta- láltunk rá. A koncertdobogón egy ideig ritka vendég volt. De énekel­ték a kórusok: munkások, pa­rasztok, énekkarai meg — a gyerekék. Akik közben felnőttek. 1945 decemberében az Operaház bemutatta A csodálatos* manda- rin-t, teljes színpadi trilógiája azóta van nálunk műsoron. De csak nemrég vonzza úgy az em­bereket, hogy minden előadásán telve a nézőtér. Szerény szavú orvosprofesszor mondta a Kék­szakállú utáni egyik szünetben: — Régebben csak Székely Mi­hály hangjáért ültem be ehhez a darabhoz, most türelmetlenül kívánom hallani a fényt árasztó C-dúrt az ötödik ajtó feltárulá- sakor: a műtétek után, a sok kínlódással való küszködés után megtisztítja érzékeimet, felfris­síti idegsejtjeimet, a magam szűk világát egész világminden­séggé tágítja, A z értetlenség megszünésé- hez semmi egyéb nem kellett, csak hallatni, megszólal­tatni, egyre többet játszani a Lmsmss ISU«. SZEPTEMBER 36< műveit. Az idősebb generációból talán még akadnak, akik ismé­telgetik, hogy érthetetlen. De ! kérdezzünk rájuk: — A Diver­timento? — Ja, az más, azt én is élvezem. A csodálatos man­darin? — Na, persze, az izgal­mas, érdekes. A Concerto? — Hát, az nem olyan borzasztóan „modem”. A vonósnégyesek? — Az már nem nekem való... Ha tovább kérdezünk, kiderül, hogy akinek nem való, az vagy nem hallgatta még nyugodtan végig egyik Bartók Kvartettet sem, vagy olyan emberről van szó, aki egyáltalán nem hallgat so­ha kamarazenét. Aki hallgatja, érti is eiőbb-utóbb. Aki érti, élvezi és szereti. Mióta gyakran szerepel, azóta csak szaporod­nak az élvezői. 1YT álunk, a hazájában, több ■ tényező könnyíti meg a ! Bartók-művek jobb megértését: i a népdal elemei, zenei jelrend- : szere már az iskolából, rádió- : zásból ismert; a népzenére ala- ; pozott magyar kompozíciók : alaphangja, legjellemzőbb közös ■ vonásai szintén, Természetes, ; hogy ebben a környezetben : más a megszólaló bartóki hang : akusztikája, rezonanciája, mint: bárhol másutt a földön. Ez pe- : dig nemcsak a megértését köny- : nyiti meg, hanem a megszólal- S tatását is. A felcsendülő muzsi- ■ ka az előadók és a hallgatók ■ kontaktusában válik művészi j élménnyé. A jó élménykapcso- • latból nemcsak a hallgatók pro- 5 fitálnak, hanem a muzsikusok ! is. Ezért nem jelentéktelen az a j semmiféle kottával sem ábrá- ! zolható különbség, mely a ma- í gyár muzsikusok Bartók-tolmá- jj csolását megkülönbözteti a többi 5 művészétől. A világon sok jó ; Bartók-interpretáfor akad ma * már. De mikor magyar zenekar : szerepel valahol idegenben, min_ 5 dig nyújt valamit a hallgatói-: nak, amit előbb nem ismertek,! nem fedeztek fél a különben is- ; merős művekben. Az ősforrás, a ; szülőföld együttzengését. Alig ; akad méltatás, amely szóvá ne ; tenné egy-egy Ferencsik, Tátrai,» Fischer Annie koncert után í Bartók-tolmácsolásuk hitelessé- : gét, a komponistával közös s anyanyelv felismerését. £ lí artók zenéje ma már köz- • kincs nálunk is. Szerző- J menyeit ezrek hallgatják, tanul- jj ják, éneklik és muzsikálják. Az: idegenben elhunyt nagy mester,; huszonöt évvel a halála után; hazatalált. Végleg. fodor Lajos ; Bartók Béla halálának és a jövő esztendő márciusában ünnepel­jük születésének 90. évforduló­ját. E két dátum között — s részben már a szeptember 26-át megelőző napokban is — a Bar­tókra való emlékezet; a legfőbb program a zenei élet különböző fórumain. így van ez a békéscsabai 2. számú általános, iskolában is, ahol szerdán délután az ének­kar mintegy 70 úttörőegyenru­hás tagja gyűlt össze, hogy föl­idézze a gyerekeket annyira sze­— ifimnél lét-tanfolyamára fél százan je­lentkeztek... a hivatalos beirat­kozási időszakban. Az első órák után — az érdeklődés fokozódá­sa miatt — néhány tucattal na­gyobb számat írhattunk le.. örömmel. A legutóbbi adat pe­dig: 103 növendék. Szívesen kö­zöljük. S helyt adunk az eset­leges újabb gyarapodásról be­számoló hírnek. Más tanfolya­mok vonatkozásában is... Ami a 103 tanítványt illeti: hat csoportban igyekeznek elsa­játítani a táncművészet alapve­tő és haladó elemeit Vannak most tanülni kezdő egészen fia­talok és vannak olyanok, akik már 10 esztendeje táncolnak. A maguk szintjén mindannyian, a tanfolyam 15. jubileumára ter­vezett januári bemutatóra ké­szülnek. ez a címe annak — a városi ta_ t nács művelődésügyi osztálya és a TIT helyi szervezete által rendezett — előadásnak, ame­lyet szeptember 28-án fél hat-' kor, a szarvasi 2. számú álta- j János iskola dísztermében tarti Lang Gusztáv, a zeneiskola igaz­gatója. A zeneszerző halálának rető, számukra oly sok müvet alkotó korszakot nyitó zeneszer­ző emlékét. Először Illyés Gyula csodála­tos Bartók-versét hallgatták meg hanglemezről a fiatalok, majd egy levélrészletre került sor, melyben Bartók kifejti, hogy zenéjének egyik legfonto­sabb eszméje a népek testvéri­ségének elősegítése. Ezután nyolcadikosok számoltak be tár­saiknak arról, amit Bartókról tudnak. Életéről, népdalgyűjtő útjairól, műveiről, ezek közül is elsősorban a kórusokról. Közben énekeltek, leginkább Bartók Bé­kés megyei gyűjtéséből: a Jaj, de szépen esik az esőt, a Kime­gyek a doberdói harctérre című új stílusú népdalt és a talán leg­ismertebbet, az Elindultam szép hazámból-t. Szépen, tisztán — és ami legalább ilyen fontos: örömmel — énekeltek a gyere­kek, hogy aztán a valamilyen hangszeren tanulóknak adják át a teret. Mekis Éva és Ferdi- nándy Csaba zongoráztak, Ben- eédi Adrienn és Vozár Márta hegedűitek — őket a7 iskola volt növendéke, a már középis­kolás Zahorán Marta kísérte. A gyerekek már hazamentek, amikor Sárhelyi Jenóné énék- szakfelügyelőtől, a kórus vezető­jétől egymondatos összefoglalót kértünk a Bartók-emlékév isko­lai megnyitójáról: — Gondolatébresztésnek szán­tuk a mai délutánt, egy folya­mat megindításának, melynek célja Bartók Béla életének, mű­vészetének minél jobb megis­mertetése, s ezen keresztül az igazán értékes zene megkedvel- tetése. 25. évfordulóján lezajló ünnepi megemlékezést irodalmi és ze­nei szemelvények egészítik ki. Békéscsaba és Gyula után. Szarvas már a harmadik helység megyénkben, ahol a TIT Bar- tók-emlékestet rendez. Jó volna, ha a sorozat ezzel nem szakad­na meg._ Tegnap este vendég voltam második elemista lányom biro­dalmában. A gondosan bekötött könyvek és füzetek, az órarend és a tornazsák mellett találtam egy házilag készített .,Tisztasági táblát”. A táblán gyönyörű be­tűkkel sorakozik egymás után családunk névsora: édesanya, édesapa, öcsi, Olgi. Mindenki­nek sok szép piros pontja van, egyedül az öcsi rpblikájában éktelenkedik egy fekete bunkó is. — Ki itt a tisztasági ft'elős? — kérdem. — En — feleli a kislányom. — Akkor mondd meg. hogyan lehet az, hogy édesapának is vannak piros pontjai, %>edig en­gem sose ellenőriztél. — Ö, te biztosan tiszta vagy, meg aztán olyan keveset voltál itthon, beírtuk távollétedben. — Ilyet nem játszunk! Ha e- lenörzés van, tessék megnézni mindenkit. Nincs protekció! Nos, mit szoktál ellenőrizni? — A körmöket — feleli a lá­nyom hivatalos hangon. — Tessék, rendben van? — Rendben. — Mi következik? T A nyakad. Az is tiszta volt, a fülek is. Ezután a vasalt zsebkendő el­lenőrzése következett, és én itt lebuktam. Mert nekem nem volt olyanom. Megpróbáltam véde­kezni: — Nem is vagyok náthás, nem kell zsebkendő — mondtam. — És ha tüsszenteni kell? — A náthás emberek szoktak tüsszögni, én nem vagyok az. Látszott, hogy nem győztem meg családunk tisztasági felelő­sét. Viszont ő sem akart ujjat húzni a kedves szülővel, ezért beírt a rovatomba egy piros pontot. De jóval kisebbet, mint a többieknek... (Andódy) Bartók Béla az iskofáisan Szeptember 26-án lesz 25 éve Az ember és társadalom Bartók zenéjében — Petrovácz István Szombatra péntek Regény egyszer Nagyváradot bomfoáz­6. Börcsök minden ismeretlen­ben partizánt, vagy kémet gya­nított. Foglalkozásokon többször is gyakoroltuk, hogyan kell par­tizánt fogni. Beleznai volt a ki­jelölt partizán, a kukoricásban bújt él, s nekünk meg kellett találnunk. Beleznai első alka­lommal nagyon mafla partizán­nak bizonyult. Tíz perc alatt rá­akadtunk. Amikor körülvettük, megpróbált menekülni, de Illés elgáncsolta, hátára térdelt, ke­zét kicsavarta, száját zsebken­dővel tömte be. Akkor ért oda Török, aki még bele is rúgott. De senki nem szidta meg, mert Börcsök azt tanította, a parti­zánokkal és a kémekkel kegyet­lenül kell bánni. Legközelebb Beleznai úgy el­tűnt, hogy hiába kerestük. Ta­karodó után került csak elő. A csavargásért fenyítést ka­pott. Büntetésből egész éjszaka őrt állt. Éjszaka rendszerint ketten őr­ködtek. Az egyik őr a ház mö­gött sétált, a másik posztja a ház előtt a tornácon volt, az asztalnál. Egyik sem ülhetett le, nehogy elaludjon. Én előbb Kindlivel, aztán Ár­váival voltam párban, sötétedés, kor és hajnalban. De nekem mindig a tanya mögötti őrhely jutott. Az első időben bizony sokszor féltem. Ilyenkor fel­másztam a jegenyefára. Amikor tak, azt is a jegenyéről néztem végig, de akkor Illés parancsolt fel a magasfigyelőbe. Légiriadó idején soha nem voltunk fedezékben, hanem a figyelőállást foglaltuk él kü­lönböző magasabb pontokon és lestük, a repülőkből nem dob­nak-e le gyújtólapokat vagy ej­tőernyős partizánokat? Bör­csök nagyon szeretett volna leg­alább egyszer gyújtólapot ta­lálni a területünkön, légiriadók után ezért többször is átfésül­tette velünk a határt. De gyújtólapot soha nem lel­tünk, még csak nem is láttunk. Én viszont láttam a magasfi­gyelőből, hogyan égett Nagyvá- _ rad a bombázás után. Még haj- * nalban is lila volt az ég álja a Fekete Körös gátja fölött. Azon az éjszakán nem tud­tam aludni. Apám Nagyvára­don katona... Aratás óta elnéptelenedett a határ. A gátőr tűnt fel néha a Körösök töltésén, nagy ritkán egy motoros járőr. És asszonyok jöttek ki a városból batyuval, targoncával krumpliért, ba­bért. Mi elég hamar megépítettük a tanya körül a Körösök felőli oldalon a drótákadályokat. Csengőket, kolompokat akasz­tottunk rájuk, s ez mindjárt na­gyobb biztonságot adott. Mióta létszámban megfogyatkozott az őrs, éjszaka csak egy őr vigyáz. Napközben az ügyeletes látja él az őrséget. Így én az egész mai napot a magasfigyelőben töltöm. , A többiek változatlanul a ta­nya környékének erősítésén dol­goznák. Beleznai és Radnai reg­gel a két tanya szemétdombján Összeszedte az üvegcserepeket, egy lyukas fazékra valót talál­tak, s délelőtt Széles lerakta őket élivei a dűiőútra, a ka­nyar táján. Ha motorbdciklivel vagy autóval közelítenének a németek, a defekt biztosítva van! Széles szögesdrótot is szerzett valahol, a szögesdróttal a szom­széd tanyát vették körül három oldalról. A kanálismeder innenső part­ját még tegnap délután függő­legesre nyestük jó kilométer hosszan, a fűzfabokrokat kiir­tottuk. A kanálison aligha jön­nék át. Tegnap én is sokat dolgoz­tam. Ma csak reggelire, ebédre és vacsorára mászok le a ma­gasfigyelőből. A reggeli kamillatea volt, krumplilángossal. A kamillát nyáron magunk szedtük a szi­ken, van belől egyzsáknyi. Kevés bodzánk és hársfavirá­gunk is szárad a padláson. S zacskónyi cickafarok. Gyógyte- ának, ha valaki megbetegedne. Ebédre hamisgulyást főzött Széles. Vacsorára csöves kuko­rica lesz. Délelőtt Széles mint szakács jelentette, hogy elfogyott a lisztünk. Péntek, szeptember nyolcadiké. Egész délelőtt azon vitatkoz­tunk, kit küldjünk a városba élelemért? Dini péká nehezen tudott dönteni, mindnyájan

Next

/
Oldalképek
Tartalom