Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

Az SZMT támogatja a munkás-paraszt szülők tehetséges gyermekeinek továbbtanulását MAR EVEK ÓTA megkülön­böztetett gondot fordítunk arra, hogy Békés megyében elősegít­sük a munkás-paraszt szülők tehetséges gyermekeinek to­vábbtanulását. Az elmúlt napok­ban Budapesten, a Pedagógus Fáklya Klubban találkoztak a megyék szakszervezeti szervei­nek azok a munkatársai, akik közvetlenül foglalkoznak ezzel a nagyon fontos feladattal. Ér­tékelték a jelenlegi helyzetet és megbeszélték a további tenniva­lókat. Tekintettel arra, hogy az új tanév már megkezdődött, egy újabb év tapasztalatai állnak rendelkezésünkre, célszerű a munkás-paraszt szülők tehetsé­ges gyermekeinek továbbtanulá­sával kapcsolatos legfontosabb kérdésekről szólni. örömmel állapítjuk meg, hogy a szakköri mozgalom, amely arra hivatott, hogy a fizikai munkát végző szülők tehetséges gyermekeit előkészítse a külön­böző iskolatípusokba való to­vábbtanulásra — megyénkben kibontakozott. A Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának Elnök­sége 1968 őszén tűzte először napirendre e kérdést és konk­rét intézkedési tervet készített valamennyi szakma számára. 1970 májusában ismét napirend­re került az téma, amikoris megtárgyalták az intézkedési terv végrehajtását. Az elmúlt oktatási évben me­gyénkben 15 általános iskolai szakköri csoport működött 195 tanulóval és 17 középiskolai szakköri csoport 221 tanulóval. A szakköröket, amelyekben nagyrészt a munkás-paraszt szü­lők tehetséges gyermekeit ké­szítették elő a továbbtanulásra, jól képzett általános és középis­Tű-rendezvények e Bartók-évlordulón A legnagyobb XX. századi magyar zeneszerző halálának negyedszázados jubileumára rendezett eseménysorozatból méltó módon veszi ki részét á Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Szeptember utolsó he­tében Békéscsabán, Szarvason, Gyulán — valamint Vésztőn és Gyulaváriban, ahol Bartók nép- dalgyűjtó munkát folytatott — ünnepi estekre kerül sor. Az első megemlékezés Békés­csabán, a TIT Értelmiségi Klubjában lesz, ahol 21-én este 7 órakor Sárhelyi Jenő, a Bar­tók Béla Zeneiskola igazgatója idézi fel Bartók nemes emberi egyéniségét, korszakos jelentő­ségű művészi munkásságát, hogy aztán a zeneiskola tanárainak, növendékeinek, valamint a 2. számú általános iskola diákjai­nak előadásában felhangozzék a zeneszerző néhány műve is. A hétfőn kezdődő eseményso­rozat nemcsak népszerűsítője lesz az alkotó életművének, ha­nem egyben mutatója is a bar­tóki zene iránt negyedszáza­dunkban folytonosan növekvő értésnek, érdeklődésnek. . Értesítem megrendelőimet, hogy műhelyemet OROSHÁZA, Táncsics Mihály u. 42 szám alól Mikszáth Kálmán u. 2 sz. (volt Meszes-kisköz) alá helyeztem át. GIMNÁZIUMMAL SZEMBEN. KÓMÁR SÁNDOR bádogosmester kólái tanárok vezették. A szak­köri tagok 50 százaléka a tanul­mányi versenyeken az első 10 helyezett közé került, többen városi-járási tanulmányi verse­nyeket nyertek. Az általános is­kolákból a szakköri tanulók 80 —90 százalékát felvették a kö­zépiskolákba, a középiskolások 50—60 százalékát az egyetemek­re, főiskolákra. A KEZDETI eredmények mel­lett azonban még sok a tenni­való. Először is: mindenütt meg kell értetni, hogy a szakszerve­zetek anyagi és egyéb erőt nem sajnálva azért szorgalmazzák e szakkörök működtetését, hogy sok esetben hátrányosabb hely­zetben levő munkás-paraszt szülők tehetséges gyermekeinek továbbtanulását elősegítsék. A szakkörök nem korrepetácíós csoportok, mint ahogyan azt né­hány helyen értelmezik. Helye­sebb — a félreértések elkerülé­se végett — a szakkörök helyet továbbtanulásra előkészítő cso­portokról beszélni. Másodszor: ügyelni kell arra, hogy az elő­készítő csoportokban 85—90 szá­zalékban fizikai munkát végző szülők gyermekei kerüljenek és csak 10—15 százalék legyen az egyéb kategória. Az előkészítő csoportokat ok­tóber 15-ig a megyében minde­nütt meg kell szervezni. Cso­portonként a legcélszerűbb a 8 —15 fős létszám kialakítása. Egy tanár esetleg két csoporttal is foglalkozhat. Részükre a szak- szervezetek a megfelelő óradíja­kat — az előzetes megállapodá­sok alapján — biztosítják. Lehe­tőség van az óradíjákon felül jutalmazásokra is, amennyiben a csoportból kellő számú tanuló nyer sikeres felvételt a tovább­tanuláshoz. BÍZUNK ABBAN, hogy az 1970/71-es tanévben a szakszer­vezeti szervek és a tanácsok ez- irányú munkájukat az eddigiek­nél még jobban összehangolják, s eredményeiket növelik. A szü­lők szemléletén is sok változ- tatnivaló van. Sok munkás-pa­raszt szülő praktikus okokból szakközépiskolába irányítja te­hetséges gyermekét, ahonnan nem jut tovább egyetemre, fő­iskolára. Nem élnek kellően azokkal a lehetőségekkel sem, amelyeket a szakszervezetek nyújtanak az előkészítő tanfo­lyamokon gyermekeik továbbta­nulásának elősegítésében. Dömény Ferenc, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkatársa Egy db használt, komplett Csepel 350-es DIESEL-MOTOR eladó. Békés megyei Jókai Színház, Békéscsaba. 164520 FŐTENGELY­KÖSZÖRÜLÉS VONALBAFŰRAS. Minden típusú autó- és tráktormotor főtengelyeinek köszörülését, nyugvócsapá­gyak központfúrását, hajtó­karcsapágyak illesztését rö­vid átfutási idővel vállal­juk. Hidasháti Állami Gazdaság gépjavító műhelye, Murony. Telefon: 2. 164535 ANVUKA HÁZA... Minden hetedik gyermeket látogatnak meg a szülei Sok-sok virág, kis fürdő­medence, fából-fémbői készült „igaü” vonat és repülőgép, néhány színes meseházacska, egyetlen fatörzsből faragott bö­lény, apró asztalok a hozzájuk mért minipadokkal — ez az óvodáskorú gyerekek eleki ne­velőintézetének udvara. Jó idő van, szabad ég alatt folynak a foglalkozások — az egyik cso­port énekel, a másik rajzol, a harmadik színes papírból tép Jobb itt... figurát, a negyedik ugyanehhez a munkához már ollót hasmái. Tipegők, kicsik, középső-cso­portosok ég nagyok. Három-, négy-, öt- és hatévesek. Nyolc­van állami gondozott gyerek. *** Az intézet igazgatójával, Ke­rekes Cábornéval és helyette­sével, Lantos Mihálynéval já­rom az udvart, az épületet. — Nagy most a felfordulás nálunk .renoválják az épületet. Faburkolatot kap a falak alsó része, beépített szekrények ké­szülnek. csiszolják a parkettet, festenek. Egy hónap múlva új­ra ragyogni fog minden. És az idei télen már központi fűté­sünk lesz. — önállóságra és közösségi gondolkodásra igyekszünk ne­velni a gyerekeket. Maguk fű­zik be cipőjüket — igen nagv teljesítmény egy háromévestől —, a négyévesek reggelenként maguk mosdanak — derékig! —, ebédkor kis asztaluknál te­rítenek, a nagyok egyedül tud­nak cipőt tisztítani. Együtt ját­szanak, közösen végzik felada­taikat. Szeretik egymást meg­ajándékozni. Ajándék lehet egy rajz, képeslap, darab spárga, játék, minden. Az egyik kisfiú szétszedte a nagymamájától ka­pott mentőautót és minden al­katrészét más pajtásának adta. Mindannyian rettentő boldogok voltak. A legboldogabb maga az ajándékozó. — *Az intézet célja: teljesíte­ni azokat a feladatokat, ame­lyeket családban élő gyerekek esetében a szülői ház, a család lát el a gyerekek nevelésében. *** Ülök a gyerekek közt. Apró újjacskáikkal tépdejik a szí­nes papírokat, aztán kis tál­kákból megnedvesítik a ragasz­tós felületet, majd fehér pa­pírra igazít.ják-nyomkodják. Ház, au,tó, fa és virág alakul munkájúk nyomán. Valamelyi­kük megkérdi: — Bácsi, te is tudsz házat csinálni? — Csak rajzolni tudok. — Rajzolj házat!... Vonatot is! Rajzolom. Mozdonyt, utána egy kocsit. A másodikat, har­madikat már ők „csatolják” a szerelvényhez, ök rajzolják az (Fotó: Veress Erzsébet) ablakokba az utasokat is: — Ez Józsika, ez Ildikó, ez Jenő, ez Ákos... Egy szál ceruzával, egyetlen papírszeletre, de közös erővel készül a vonat. Egymásnak ad­ják a ceruzát, egymás elé tol­ják a papírt. Irigykedésnek nyoma sincs, mindegyikük egy­formán örül a vonatnak. Hi­szen mindegyiküké. Cserébe két papírcsíkból ösz- szeállított ajtókilincset kapok. Boldogan adják. mindenfajta felnőtt-közreműködés nélkül. *** Rossz otthoni, anyagi, erköl­csi körülmények miatt kerül­nek ide a gyerekek. Csak rit­kán ideiglenes okok — lakás­renoválás, szülők betegsége, stb. — következtében Vagy a szülő hozza őket ide, vagy az illetékes gyermekvédelmi szer­vek. Ha a miértet kérdezném, a gyerekek ezt mondanák: — Négyen vagyunk testvé­rek. Mindegyikünknek más az apukája. Anyukám egyedül nem tud eltartani bennünket. De nagyon szeret minket, min­dig meglátogat... — Apukám tüdőbeteg..: — Nem tudom, ki az apu­kám, ki az anyukám... — Apukám egy másik néni­ért otthagyta anyukám é. Anyu­kám ezért levágta a másik né­ni orrát. Mikor börtönbe csuk­ták, engem idehoztak... — Apukám mindig bántotta anyukámat... — Apukám nem vehette fe­leségül anyukámat. Mert már volt felesége... — Amikor hazamegyek, min­dig másik bácsi az apukám... I •— Apukám meg akart ölni I bennünket. Kiszedte a kémény, lyukból a füstcsövet és ránk­zárta az ajtót. Anyukám ég a kistestvérem meghalt... *** Egy kisfiú énekel. Hihetetle­nül pöszén — két tej foga már hiányzik —, és hihetetlen biz­tonsággal. A legbonyolultabb dallamokat és ritmusképieteket is hibátlanul. Csillog a szeme. Boldog. Gondtalan. Már elfelejtette az otthon — otthon?! — rossz emlékeit. Már nem mondja minduntalan: „Ma­gát szeretem, mert maga nem ver meg, mint anyukám.” Mert az intézetben ez a természe­tes... Most már nem kérdi szo­morúan: „Ugye óvó néni, én nem vagyok fekete?” Nem kér­di könyörögve: „Ugye óvó né­ni, te is fekete vagy?” Mert az intézetben egyenrangú cigány és nem-cigány. Ülök kis padjukon, ők meg a karomon, térdemen. Mesé­lik, milyen a repülő és mi­lyen a helikopter. Magyarázzák, mi a különbség kolbász, szalámi és felvágott között. Elmondják, hogy a bociból ennivaló, cipő és fésű készül. Büszkélkednek, hogy Pisti, Katika, Erzsi a ba­rátjuk... Láthatóan szeretnek itt len­ni... »*• — A gyerekek egy részét ha­vonta látogatják a szülők, má­sok csak csomagot, levelet kap­nak. Sok gyereket senki sem látogat meg. őket időnként az intézet dolgozói viszik haza egy-egy napra. Vagy ismeret­len gyermekszerető emberek, üzemi brigádok. Próbálják az otthont pótolni számukra... Jó itt a gyerekeknek, de a család — a jó család — előnyeit sem­miféle nevelőintézet nem he­lyettesítheti. Ez a legnagyobb problémája a munkánknak. Né­hány szülőnek alaposan el kel­lene ezen gondolkodnia. j. Megrendítő dolgok. A legnagyobb problémájukon nehéz segíteni. A szülői sze- retetet nem lehet kikényszeríte­ni. De van két kisebb gondjuk. A gyerekek kedvelik a tv ne­kik való műsorait. Az intézet tizenegynéhány esztendős ké­szüléke azonban egyre gyakrab­ban felmondja a szolgálatot. Hasonló állapotban van centri­fugájuk. Pedig 80 gyerek után sok a szárítani való trikó, nad­rág, pizsama, ing... Ha egy tv-készüléket és egy centrifu­gát kapnának... Tudna rajtunk segíteni a társadalom. Ahogy a televíziót nélkülöző iskolákon tudott. •** Rövidhajű kislány rajzol va­lami görcsös igyekezettel. Kirí a hosszabb hajúak közül. — Néhány napja érkezett hozzánk Serke volt a hajában, higiénikus okokból rövidre kel­lett vágni. Nagyon rossz kö­rülmények között élt eddig. Még fáj a gyomra, mert szokatlan számára az itteni rendszeres táplálkozás. Odahajlom hozzá. Alig érte­ni, amit mond. Otthon nem tö­rődtek vele. A szemében féle­lem, az idegen iránt nagyon bizalmatlan. Nyilván megvan rá az oka. Az összefüggéstelen szavak­ból csak nagyon lassan derül ki a tartalom. Hogy a lakásuk kulipintyó, hogy az apa rend­szeresen bántalmazza az anyát és a gyerekeket, hogy összetört egy fedőt és rajtuk egy faka­nalat... Egyszer jelenik meg arcán a mosoly. Az is inkább csak mosolyféle. Amikor egy szem dióról beszél, amit egy­szer otthon kapott. Danlss Győző békés mm 1970. SZEPTEMBER 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom