Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-18 / 219. szám
Hogy jövőre tiszta lappal indulhassanak Termelési tanácskozás a társulatnál Nem régiben tartották meg' termelési tanácskozásukat Gyulán az Erkel Ferenc Művelődési Központban az Élővíz-csatorna Vízgazdálkodási Társulat dolgozói. Közel 200-an ültek a terem* béri. am ikor Ha lies Sándor igaz. gató bevezetőjében köszöntötte a résztvevőket és értékelte a társulat dolgozóiriak küzdelmét az árvízveszély idején. A veszély elmúlásával sem csökkentek a gondok, hiszen hozzá kellett kezdeni gyorsan a belvized! elvezetéséhez. Több mint 4 millió köbméter vizet kellett az elvezető csatornákba szivattyúzni Békéscsabán, Gyulán, Békésen, Kétegyházán és a lakott településeken kívül a szántóföldekről is. Lelkiismeretes tevékenységük elismeréseként 34 dolgozó-1 nak nyújtotta át az Árvízvéde-1 leniért Émilékérmet és 20-an; kaptak Dicsérő elismerő okleve-' let. Az ünnepélyes aktus után! adott értékelést a társulat első félévben végzett munkájáról. I Elmondotta, hogy az ár- és bel- ■ víz miatt közel 3 hónapi« ki- i esést íveli pótolni a közeljövőben. Ez nem kis feladat és, hogy, ezt sikeresen teljesíteni tudják' különleges intézkedéseket kellett bevezetni. Ezek között első-J ként említette meg a gépesítés j fokozását, amire rövid idő alatt több mint 600 ezer forintot költöttek. Bevezették a nyújtott és kétműszakos munkaidőt és szigorúbban követelik meg a gépek gyorsabb és Jobb minőségű karbantartását. javítását. Erélyesen fellépnek a munkafegyelem megsértőivel szemben. Elítélően nyilatkozott egye« dolgozókról, akik egyéni érdekek miatt nem segítettek a társulatot abban a törekvésében, hogy igyekezzen a lemaradást behozni arra való hivatkozással, hogy saját maguknak is van eleg. tennivalójuk odahaza. A dolgozók többsége azonban a vezetőség mellé állt és helyes, nek ítélte meg a bevezetett intézkedéseket. Megállapította a beszámoló azt is, hogy ■ a munkafegyelem további javítása érdekében még sok a tennivaló, bár az utóbbi időben tapasztalható némi Javulás. A társulat vezetősége az anyagi lehetősé, gekhez mérten mindent megtesz, hogy a munkakörülmények tovább javuljanak. Többek között felemelték az igen nehéz földmunkában dolgozók, a gépkezelők, a kubikosok órabérét és alapbérrendezést hajtottak végre n kőműves, ás karban tártó brigádnál is. A jelentős Intézkedések között tartják számon aztt is, hogy sikerült a szocialista brigádmozgalmat szélesebb alapokra helyezni és jelenleg nyolc kubikos, két műszaki, egy-egy adminisztratív és múhelybrigád versenyez a Szocialista brigád címért. Beszélt azokról az erőfeszítésekről, amelyet a biztonságos munkavégzésért végeztek. Ismételten felhívta á figyelmet az új 'dolgozók balesetvédelmi oktatására és arra, hogy a balesetvédelmi előírások elmulasztóit szi. gorúbbon kell felelős légre vonni. Befejezésül vázolta a társulat valamennyi dolgozója előli álló feladatokat és kérte, hogy segítse mindenki saját területén a kitűzött tervek végrehajtását. A beszámolóhoz sokan mondták el véleményüket és valamennyi hozzászólásból kiesen. gcU az, hogy a dolgozók mindent elkövetnek a terv mara- dékneLküli végi-óhajtásáért a lemaradás pótlásara. már. Adria-tengeri Hortobágy, „gulasch, fukosch, talkósch, tschardtts, gátja .. A falu ma varos. Széles főutcája végigvezet a kikötőtől a déli szigetcsúcsig, a Torre S. Maria, vagy újabb nevén „Garibaldi toronyig”. (Itt a bejáró híd, autóút, itt a dóm.) Az ősi városmag sakktáblás település, nem bonyolult labirintus, mint Kelet, Nyugat annyi más Várvagy szigetvárosa. Kétoldalt 40 —40 párhuzamos keskeny „cal- le”. azaz sikátor. Ezek nyugat, agaz a szárazföld irányában a Canale Lombardo partjára vezetnek (túlparton a Saloni sziget); kelet, azaz az Adria-1,enger irányában a vízi „ütőér”, Canale Vénán át a Canale S. Domenicóra. (Azon túl fekszik Sottomarina.) Az egvetlen sétával könnyen áttekinthető sziget-városnak igen régi, értékes műemlékei vannak, melyek egy ezredév minden építészeti stílusát képviselik: legtöbb a Corso és a Vena "csatorna között: a Városháza 13. századi, a gót Grenier- palota 1322-ből való. tíz — a múlt viharos emlékeit, pusztulások. égések nyomait — hordozó temploma közül az ősi S. Andreát 1734-ben barokká alakították át. A 14-től 18. századot képviselik a Caterina-, Fill ppini- (ezt a Manin-csalad alapította. .). S. Francesco, a Szt.. Háromság, Jakab apostol. S. Martino templom. A hasonnevű szigeten épült Domenico 1200-ból való. A sottomarinai Martino őse az 1380. évi chiog- giai csatában pusztult el, de újjáépült s a 18. században na- gvobbították. A Corso a kikötőnél, a Colon- na vigo-térrel kezdődik, itt a Ponte Vigó is (bizánci sitii, görög márvány) — s az 1100-ból való Dómnál ér veget. Végigsétálom. Megállók a szigetvégen, a Dómhoz simuló „Refugium Pecatorum” (Bűnösök Menedéke) zöld terecskén, a Parottoló kanális partján, nézegetem a Garibaldi tornyot, a déli úttor- kolat forgalmát, a hidat, ahol az autók befutnak... A szemközti Chloggia szigetével csóko- lódzó félsziget-csúcson van a körben befutó Vasút végállomása is ... a sportpálya és a temető. Aztán hátat fordítok a forgalomnak: át a Canale Vigón, majd a Canale San Domenico partjára... Ez a kép vigasztal már: igen. itt van, ami hasonlít az ősihez... Ide jöhetnek az ínyencek festeni! Ez a rész száz százalékig a halászoké. Nem hi-l szem, hogy túlzók, ha azt állítom, hogy ezer bárka, halászhajó zsúfolódik itt. Tarka-barkán, a szivárvány összes színeiben. Őriig portéka mind — pihennek most. Gazdáik javítgatják őket és hálóikat. Kis Ideig elnézem. Aztán átiramodok Ös- Chioggtáról, a széles tengerágon, a Laguna del Lusenzon, 700 méter hosszú hídon (e?, Velence bejáró hídjánoz hasonlít), Sottomarinára ... A hídhoz középen kisebb sziget silóul, azon népi szórakoztatók: cirkusz és afféle falusi Vidám Park.* Sottomarinai Meglep szépségével és arányi(üval. Elegáns für. dőváros, hatalmas stranddal a nyílt Adria-parton, drága, sok-i emeletes hotelek sorával Golfpálya, klubok, kaszinók. Jelle- •mezzem? Röviden: Siófok plusz dollár, dollár, dollár. De az északi szigetvég más: a laguna Chloggia világtörténelmi fontosságú bejárójánál, a tengeri kapunál: a csiUagalnprajzú Castel- lo del Felice erőd, a nagy csaták kulcsa... (Folytatjuk) Boiyűnsxhi János - Daniss Győző - Suti* Ervin - Fulhnuíh Frigyes: Kalózok voltunk a Körös-csatoiDán A Csaba-presszótól a Veszély csárdáig O Ügy kezdődőit,, hogy langyos Cola-lét ittunk, « ebben az elkeseredett hángulatban a kapitány elárulta: felfedezőútra indul a Körös-csatornán. Amihez már megvan az úticél és talált1 szakácsot is. Az Ultóbbi érv meg-! győző volt, Így még a helyszí-i nea. a Csaba-presszó egyik asztalánál a kapitány rendelkezésére bocsátottam magamat I (szaktanácsadóként, hiszen va- I lantikor olvastam egy hajózási szakkönyvet, a nagy angol tengerész, W. Shakespeare: „Minden jó, ha jó a vége” című munkáját) és egy tanár baráío-j mat, aki könnyűbúvár, így nemcsak kormányos lesz, de nem is fogja túlságosan befolyásolni a hajó merülési vonalát. Ezzel befejeződött a legénység toborzása. akár azonnal indulhattunk! volna... persze, ha hajót is si-j került volna toborozni. Alig egy' hét múlva azonban már hajó is J volt. Az Ifjúsági és ÜtlöröházJ vezetői rendelkezésünkre bocsá- j tottak egy alumíniumcsónakot. & közben olyan gyengéden moKésőbb fontos és kevésbé fontos dolgok kerültek a hajó gyomrába. A fontosak közül elsőként érdemei említést a két remek zászló, amelyeknek egyik oldalán a Népújság olvasására, a másikon az Univerzál-üzletek- ben történő vásárlásra buzdítottuk a körénk sereglóket. Akik olyan gyengéden mosolyogtak ránk.., (lásd fentebb). A kevésbé fontos dolgok közé tartoztak a rendkívül nehéz evezők (a legnagyobb és legmodernebb hajók sem visznek maguk Icai evezőket!) s a szakács lei tudja, ml mindennel telepakolt csomagjai (szerinte ehető dolgok voltak benne). Hiányoztak viszont az alapvető hajózási .szerszámaik (melyekről szóltam ugyan, de a kapitány nem vette figyelembe tanácsaimat), mint például a szex taxis; szűk csatornán nélkülözhetetlen Iránytű; valamint előárbóc és farvitorla — nem is beszélve az ormánykülsudárvi- torlalehúzóról s az előágvitorla- legöngyölőkről, meg az ágvitorIndulás. f Üzemanyagot vételezünk; három csésze feketét. solyogtak, mint anya a ...gyere- kére. 11 Az indulás előtti vasárnap; edzés! A Veszély csárdáig mentünk, ahol hajónk szakácsa igazán kitett magáért: remek gulyást és gőz nélküli feketekávét rendelt. Aztán hazaindultunk. I Közben egy-, két-, öt-, majd1 százforintos nagyságú hólyagok keletkeztek a tenyerünkön (utóbbit értsd: ekkora volt az, orvos tiszteletdíja, aki később' bekötözte a kezünket). Retten-, tőén elfáradtunk, az út felénél a kimerültségtől szinte már nem Is láttunk. Szerencse,' hogy a j KlSZ-táboidól égtek a villanyok, j Egy hét volt hátra az indu-j lésig... Aztán már csak negyvenkét j perc. Szeptember 12-én hajnali félhatkor találkoztunk a Strand Vendéglő (olvasd: Csempe Mű- vek) előtt. A kapitány rossz hírrel fogadott: folyik a víz, méghozzá úticélunk. Gyula felől. Legalább egy csomó sebességgel, ami a későbbiekben ugyanennyi bosszúsággal jái'hat majd. De azért vízre bocsátottuk a hajót és RÁ 3-nak neveztük el (bár nem 3, hanem 4 bátor felfede-; ző ült rá). Igaz, nem pezsgővel kereszteltük — dehát féltünk, hogy esetleg nem az üveg, hanem a csónak törne el. Arra pe- ■dig kinek van elég pénze? Iák hámkarikátróil. De hát így van ez, ha új matróz kerül a hajóra... Részletek a hajónaplóból: „Indulás: hat óra húszkor. A hajó neve: . SERDANBO | (időközben ugyanis a Rá 3-at elvetettük, mert eszünkbe jutott, hogy a Rá 2 Is majdnem elsüllyedt). Legénység: 4 fő, tételesen: kapitány — Sasa szakács — Botvi kormányos — Fried szaktanácsadó — Győző” Az első esemény: hat óra huszonkettőkor többen izomlázról panaszkodtak. De nem pihenhettünk, inert a hajórádiö (a kapitány SZPORT típusú készüléke, kapható az Unlverzél-Üz- letekben is) bemondta: „Egyre fejlődik hazánkban a Csináld magad 1-mozgalom”. Magunknak kellett tehát tovább evezni. Az első akadály: keresztben egy kar vastagságú ökörnyál. Az első rossz szóvicc: „Nagy folyó az Amazonas, — de azonban Emezen es nehéz evezni.” Az első súrlódás a legénység körében: a hajó elejét vagy haiti még vígan eveztünk. tát nevezzük-e latnaik? Csak később adott megnyugtató választ a Palla« Lexikon, mely szerint a tat a főárbóc, illetőleg az első keresztárbóe mögötti hajóiesz. Ez világos, beszéd volt. A kapitány változatlan buzgalommal írta a hajónaplót: „A sodrás erős. A balpart melle húzunk. A szaktanácsadó megjegyzi, hogy szerpentinen megyünk.” 7 óra 52 perc: „A Veszely-híd a láthatáron! A legénység megkönnyebbültein felsóhajt. Túlzott optimizmus. A szaktanács- adó hányát esik, az evező kiugrik a helyéről. Pillanatnyi zűrzavar.” 7 óra 39 perc: „A htd alatt nem tudunk átevezni Víssza&o- dor a víz. Harmadszórra mégis sikerül.” A hídon ismeretlen emberek. Fél szemmel úgy láttuk, mutogatnak. Hogy mit, arra szerényen nem figyeltünk oda. Az első boldog felkiáltás: „Föld!!!” (olvasd: Veszély csárda). ÜJra szárazföldre értünk... és ellenszavazat nélkül megszavaztuk a reggelit. Következik: Lázadás a hajón! 5 1970. SZEPTEMBER 18. Az első siker: Ielbontat tűk a szardíniát..
