Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

di Nemcsak bírálni, dicsérni is tudunk és ugyanezt teszik olva­sóink, akiknek sokszor annyira jólesik egy kis figyelmesség, ud­variasság, hogy nem restellnek Nem dobjuk papírkosárba „Mellékelve egy írást küldök azzal a kéréssel, hogy ha köz­lésre alkalmasnak találják, úgy azt a Népújság következő szá­mában közzétenni szíveskedje­nek. Ha nem: a papírkosárba vele!” Molnár Pál békéscsabai olvasónk küldte hozzánk levelét a fenti megjegyzéssel. Amint a sorokat olvastuk, egyre inkább megérlelődött bennünk az a gondolat, hogy az ilyen írások semmi szín alatt nem kerülhet­nek paírkosárba. (Egyébként sem kerül ilyen sorsra egyetlen hozzánk beküldött levél sem.) Molnár Pál levele annál is in­kább közlésre alkalmas, hiszen sóraiból érződik a város iránti mélységes szeretet. Aki ennyire lokálpatrióta és ennyire szívén viseli a város utcáinak, terei­nek közvilágításának, sorsát, nagyon is megérdemli, hogy ész­revételeit közöljük, sőf felhív­juk mások figyelmét is hasonló jelenségekre és arra, hogy ne hagyják szó nélkül, ha ilyesmit tapasztalnak. Miről is van szó tulajdonképpen ? „Felháborító és eléggé el nem ítélhető az, ami a békéscsabai Széchenyi-ligetí lámpákkal már hónapok óta történik — írja Molnár Pál —, felelőtlen és lel­kiismeretlen egyének, de főkép­ben az éjszakai órákban a lige­ten keresztülvonuló ittas huligá­nok fékezhetetűen, rombolási vágytól rongálják, sőt teljesen tönkreteszik a nagy költséggel és munkával felállított modem lámpákat. Jó néhány nappal ez­előtt a híd felőli bejáratnál szembetűnt egy teljesen szét­rombolt lámpa. Csak a zöldre festett otSlop és a tetejére sze­relt kör alakú ernyő volt ép. Még a három égőnek sem ke­gyelmezett meg a tettes. Töké­letes munkát akart végezni és ez sikerült. Azóta ezt a lámpát rendbehozták, de a többi meg­rongált lámpa kijavítása még nem történt meg. De menjünk Iskola — tanulókkal A Békés megyei Népújság 1970. szeptember 10-1 számában, a „Szer­kesszen velünk” rovatban egy cikk jelent meg a magát meg nem nevező olvasó tollából, s azt kifogásolja, hogy az 5. sz. általános iskolában szeptember 2-án nem kezdődött meg a tanítás. Cikkéből valami Indokolatlan ag­godalmat érzünk ki, már maga a cím is: „Iskola — tanulók nélküli” — valami elgondolkoztatásra késztető súlyos ügy fennálltát érzékelteti né­mi miszticizmussal. Nem kell meg­ijednie senkinek, be van népesítve a békéscsabai 5. sz. általános Iskola is, sőt a cikkíró megnyugtatására közöljük, bogy a tanítás is megkez­dődött szeptember 2-án. Hogyan?! Ügy, hogy a fennálló rendelkezés szerint az iskola ta­nuló Ifjúsága mezőgazdasági munká­ban vett részt az iskolai év meg­kezdésének első napjától, s tudni­való, hogy az illetékes minisztérium­nak ez a rendelkezésé Is a nevelés- tanítás szolgálatában született: a fi­zikai munka megbecsülésére és meg­ismerésére akarjuk ilyenkor tanítani neveltjeinken Ennyi történt tehát! Az Iskola igaz­gatósága, mivel a nyári karbantar­tással kapcsolatos takarítás még nem fejeződött be maradéktalanul, Agy döntött — helyesen! —, hogy az év eleji Ismétlések megkezdése előtt vi­szik tanítványaikat mezőgazdasági munkára. S ezt mi megnyugvással vettük tudomásul. Békéscsabai Városi Művelődés- ügyi osztály tovább. A kórház utcától a te­metőig vezető út mellett sorban álló hat lámpából négy ala/po-r san sérült. Mind a négy üveg- búráján hatalmas rés tátong. Van olyan, amelyiken kettő is. A megmaradt részek félrebil- lenten, roskadtain állnak az er­nyő alatt. Szomorú, hogy a köztulajdon ellen vétók gátlástalanul vég­zik munkájukat A megrongált lámpák csúnya színfoltjai a li­getnek. Valamij végre tenni kel­lene, hogy ezek aÁongálások ne ismétlődjenek meg. Nem vagyok illetékes arra, hogy ebben' a rendkívüli helyzetben tanácsot adják. Egyet azonban figyel­mükbe ajánlok az illetékesek­nek: a Körgáton túl lakók és a ligeten át naponta, munkába járó idősebb férfiak szívesen ál­doznák fel szabad idejüket, hogy az illetékes hatóságokkal össze­fogva megpróbálják ártalmat­lanná tenni azokat, akik semmi­be véve az írott és Íratlan törvé­nyeket, garázdálkodnak a liget­ben.” Eddig a levél, mi ehhez csu­pán annyit teszünk hozzá, hogy valóban nagyon időszerű lenne végre, hogy a rendőrség és a la­kosság, a tanácsok, józan gon­dolkodású, városukat szerető emberek összefogjanak az ilyen rendbontó, sokszor milliós ká­rokat okozó garázdák ellen. La­punk hasábjain már nemegy­szer írtunk ehhez hasonló ese­tekről. Ha valamelyik kézréke- rül, reméljük, példás büntetés­ben is lesz része. Patkányok tanyája, tépett függönyök és egyebek „A napokban kiránduló autó­busszal menet közben Békéscsa­bán leálltunk megpihenni. Meg­néztük a várost és nagyon tet­szett valamennyiünknek. Betér­tünk a békéscsabai Irányi utcai büfébe is egy kis harapnivaló­ért, feketéért, azonban hamaro­san elment az étvágyunk. A he­lyiség piszkos, elhanyagolt. Az ablakok függönyei nemcsak hogy szennyesek, hanem ron­gyokban lógnak. A WC-ben nagy lyukak tátongnak, ki van téve az ember annak, hogy pat­kány vagy egér jelenik meg. Az előtérben „Mosdó” felírat van, de a mosdóban a vízcsap nem működik. Törülköző, vagy au­tomata kézszárító nincs. Ezeket látva továbbmentül) Nagy csalódást okozott, hogy ilyen szép nagyváros központ­jában levő büfében nem fordí­tanak gondot a higiéniára. Ügy gondoljuk, hogy ilyen nagyfor­galmú üzletnél eme állapotok megszüntetése nem okoz külö­nösebb anyagi áldozatot, meg­terhelést. Mivel nem volt annyi Udvariatlanságért fegyelmi azokra intő figyelmeztetői, akik hivatásuk, munkájuk teljesítése közben „udvariatlanok” ügyfele­ikhez, ez esetben a vásárlókhoz. Az ÁFOR példát statuált. Irányi Dezső: Járműtulajdonosok bosszúsá­ga címmel a Szerkesszen velünk rovat augusztus 13-i számában közöltük egyik kondorosi olva­sónk panaszát a helyi üzem- anyagtöltő-állomáe nyitvatartá- sával kapcsolatbari. Annak ide­jén azt is megírtuk, hogy olva- : sónk reklamációjára az ÄFOR : szarvasi kirendeltségének veze- ■ tője enyhén szólva, udvariatla- ! nul válaszolt. Az „udvariatlan” Ü kifejezésben mint a vizsgálat ki- ■ derítette, több volt. Ez kitűnik 5 az Ásványforgalmi Vállalat vá_ : laszából is. ■ Levelük első részében arra ké- [ rik olvasónkat és mindazokat, ■ akik hasonlóan jártak, legyenek jj megértőbbek a kondorosi üzeni- jj anyagtöltő-állomás dolgozóival ■ szemben. Mladonyiczki Jánosné j ugyanis a kérdéses időpontban ! a kirendeltségvezető engedélyé- ! vei beteg gyermekét szállította a : je volt (742-től a dogé szék­kórházba. Emiatt tért el a szó- • helye), honnan — talán a la­kásos nyitvatartási időtől. Ami j gunát kalandozó, átúszó magya- viszont a kirendeltségvezető ud_ ! roik elől — átmenekültek la- :^a!lanSáeé\ azza\ : kői a mai városba, pontosan L ; Rialtó kiemelkedő, biztonsago­; sabb szigetére. (Malamoccóba „A fenti körülmény semmi ; s a többi szigetekre, a hagyo- esetre sem menti a szarvasi ki- S mány szerint a gótok és Attila rendeltség udvariatlan magátar_ ■ hunjai elől menekültek a pari­tását. Dolgozóink részére válla- ! vidék — Aquileat — lakosai.) latunk alapvető követelmény- ! Hát bizony „nü” inkább „mű­ként írja elő a vevőkkel szem- I musok” voltunk mindig Velen­időnk, hogy az illetékes fórum­hoz forduljunk, kérjük a szer­kesztőség segítségét. Hisszük, hogy ennek eredményeként a jövőben nagyobb gonddal, higié­niával várja vendégeit a ven- déglátóipari vállalat. A kirándulók nevében köszö nettel: Juhász Mária, Szeged. Eddig a levél. Ügv hisszük, eh­hez nem kell különösebb kom­mentár. hiszen mi csabaiak na­gyon jól Ismerjük a büfébeli ál­lapotokat. Ügy látszik, mégsem vesszük eléggé észre, legalább­is nem a vendéglátóipari válla­lat, a legfőbb illetékes. Bolyongások vén Itáliában Útimozaikok, életképek Végig a nagy Lidón 12. Malamocco falu körül rióík, azokon átívelő hidak, középen impozáns üdülő. Ez a hely hun-avar időkben Velence előd­beni udvarias kiszolgálást és ma- ; gatartást. Mivel Sztvorecz János j szarvasi kirendeltségvezető e kö- j vetelményt nem tartotta be, 50 j százalékos nyereségrészesedés- j elvonás fegyelmi büntetésben j részesült”. A vállalat reagálását ■ köszönjük, úgy gondoljuk, mind- 5 4 322S95 1970. SZEPTEMBER 17. ce történetében, mintsem jó­komák... A part egyhangúbb, a lidö mind keskenyebb. Közel­úszunk hozzá s át is látok raj­ta a nyílt tengerre. A homok- pad néha csak 100—150 méter széles, túlnan kőgát védi az Ad­ria hullámaitól. A villasort vál- ; togatva hol csupasz, hol bok- ; ros-ligetes tájdarabkák követik. * Oly közel minden kert, házikó, mozgó lény, mintha magam is végigsétálnám ott az egészet. Középen út, azon autók szalad­nak™ Alberoni... Üj villatelepülés, kikötő. Gyermeküdülő. Apácák kísérnék félszáz gyereket: 10— 10 páronként egy apáca... S most itt vagyunk a velencei li- dó déli végénél: a tengeri be­járatnál. Világítótorony: az al­beroni fáró. Jelzőbóják, óriás­kotrógép, komphajó — azon au­tóbuszok kelnek át... Aztán foly­tatódik a lidó'. Az „új” sziget: a Lidó di Palestrina, 14—15 ki­lométer hosszú, de a velencei­nél is keskenyebb. Sok-sok ap­ró település rajta, s mind. sze­mem előtt: a legapróbb pontot is szemmel kísérhetem, az élet minden tanulságos megnyilvá­nulását megfigyelhetem. Forte di San Pietro, La Finanza, San Piétro in Volta, Porto Sacco, San Antonio, Madonna... Az elkeskenyülő szigeten néhol ép­pen csak elfér az út... A pár házból álló kis települések mel­lett apró kikötők... halászok él­nek mindenütt; felszerlésük tel­jes „staffiérung”-juk, családi életük minden intimitása itt a szemem előtt... A víz tiszta tü­kör hajónk mellett, sekély is, könnyedén kigázolnáak itt a tollat venni megírni tapasztala­taikat a vendéglátóiparról. Or­szág-világ lássa: akik az egyik legfontosabb követelménynek tartják az udvariasságot, a gyors és pontos kiszolgálást, azok megérdemlik a dicséretet is. A következő eset igaz, nem Békés megyében történt, de bé­késcsabaiak írták példaként azoknak ,akiktől itt, megyénk egyes vendéglátóipari egységei­ben elvárjak a hasonló magatar­tást. A levél a Kötöttárugyár dolgozóitól jött, akik a székes- fehérvári Füttyös vendéglőben szerzett tapasztalatot írták le. Igen kellemes és tiszta helyiség volt — írják —, s már ez is jól­eső érzéssel töltötte el. Az üzlet­vezető nagyon szívélyesen és készséggel állt rendelkezésükre, bár nagyon sokan voltunk és vá­ratlanul érkeztünk. Társaságun­kat látva, mindjárt helyet biz­tosított, s egyben szíves elnézést kért, mivel csak ketten vannak, így valamivel később lesz kész az ebéd, amit megrendeltünk. Azonban a bejelentés ellenére nem kellett sokat várakozni, mintegy 10 perc elteltével már az ízlésesen megterített asztalon gőzölgőit az igazán ízletes le­ves és — kinek-kinek megrend- delése szerint — a frissensült. A gyors és pontos kiszolgálá­sért csak elismerés hangján tudtunk beszélni Somodat Gyu­la üzletvezetőről és Hollós Éva felszolgálóról. Mindkettőjüket dicséret illeti. A másik példa egészen közeli: a nagylaposi Birka-csárdáról írta egy hazalátogató külföldön élő házaspár. „Német honpolgárok vagyunk — írják levelükben —, éppen ezért különösen szép emlék szá­munkra a Birka-csárdában töl­tött idő. Kellemes érzéssel ta­pasztaltuk a vagy tisztaságot és rendet, az udvarias kiszolgá­lást. Külön köszönetét mon­dunk Fekécs Zoltán felszolgáló­nak, aki nemrég tett szakmun­kásvizsgát Budapesten. Jó volt, hogy megértette nyelvünket és beszélgetni tudott velünk. Az ízletes birkapörköltért külön kö­szönet Urbán Edének, az endrő- di földművesszövetkezet dolgo­zójának. Kérjük a magyar új­ságírókat, tolmácsolják köszö- netünket.” Az ilyen kéréseknek minden- denkor örömmel teszünk eleget partra. Értem, miért nem jár­nak itt komolyabb hajók! A fehér mészkő védőfal — a tengeri gát — már majd az innenső parton vonul... Hajója­vító műhely. Aztán: Pallestrina. „Pallestrina Rosa” — olvasom a kikötő nevét. Mögötte emlék­táblával megjelölt ház. El tu­dom olvasni a felírást: „Gio­vanni di Venezia” neve... Dóm. A téren 2—3 emeletes házak is — köröttük szellő-lengette le­pedők, pelenkák. Még keske­nyebb, majd el-él is vész a szi­get. Csak a védőfal magasodik végesvégig, fehéren. S ahol akad „szárazföld” — lehangoló, sivár itt már. A falon hatalmas emléktábla: Veneto neve. A belga családdal egyedül utazok. Még hallgatunk. Néze­getnek ők is. Vihar készül. Űti- társaim megbámulják tevé­kenységemet: mocsarat, bozótot fényképezek; tucatnyi térképet terítek ki (az üres hajón van erre hely bőven); magyaros — bicskával szalonnázó — ebé­demet. Az út vége felé aztán megismerkedünk. Elmondom nekik: mi minden érdekel en­gem a világból? Hogy az ő hazájukban is jártam, Belgium­ban... Még gyermekkoromban, 40-nél is több évvel ezelőtt, az első világháború után... Nem is akármilyen időben, nem is akármilyen helyen! Egy évig laktam fent a hegyekben, az Ardennek fennsíkján, a Nagy Károly alapította ősi városká­ban, Bastogneban, amelynek ezernél több éves történetére a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom