Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
Mit tegyünk a lakás falára? Á legtöbb otthonban szeptember elején már áteeték a festésen, vagy a nyári nagytakarításon. Sok helyütt az új lakók beköltöztek a frissen felépült ház. ba, a nyáron átadott új lakásokba. A bútorok a legmegfelelőbb helyre kerültek, talán már a függöny is, a szőnyeg is a helyén van. A szobák mégis idegenek még, kopárnak, sivárnak hatnak. A régi lakásból áthozott képek, vagy az ajándékba kapott holmik között nemigen akad olyan, amivel stílusosan lehetne díszíteni az új otthon falát. Szüléink lakásában egy-két régi fénykép, olcsó festmény megfelelő, korszerű díszítményt jelentett. A modern lakberendezés azonban sokféle módon, sokféle formában díszíti a lakás falaitA kép — a reprodukció, az ak- varell, a rézkarc nem drága és igényes lakásdísznek számít. De ne rakjuk blondel keretbe. Inkább sima fekete lakkozott lécek közé, vagy natúr színben hagyott képkeretbe kerüljenek, így jobban érvényesül a kép szépsége és színhatása. A fényképeket ma már nem taszik a falra, egyszerűen nem divat. A kerámia. Kedvelt és ízléses lakásdísz. Ezer és egy változata kapható olcsón az üzletekben. A legkeresettebbek a színes kerámiatálak, amelyek a régi cseréptányérok korszerű változatai. De vannak kerámiaképek, maczko. kát formáló falidíszek és olyan falikaspók, amelyekbe örökzöldet vagy vágott virágot is lehet tenniA textilkép. Azoknak ajánljuk, akik szeretik a különlegességet, igénylik, hogy korunk iparművészeinek alkotásaival díszítsék lakásukat. Étkezőasztal mellé, lakószobába, könyvespolc mellé való, igen stílusos lakásdíszítő elem. A használati tárgyak számos változata, fajtája is felkerülhet a falra, s ott nemcsak díszítő funkciója, hanem hasznos „tennivalója” is lehet.' Például egy- egy régi órának, vagy modem időjelző-szerkezetnek. Praktikus dísztárgy egy kis kovácsoltvas, könyv- vagy folyóirattartó, amelyet nemcsak azért rakunk a fekhely fölé, mert elalvás előtt még olvasunk, hanem azért is, mert a vas anyaga megkapó formává, díszítőelemmé vált. De ötletesen felhasználható a modern lakásban egy-egy régi falitükör, gyertyatartó, mázas. korsó is. Különféle gyűjtemények falra aggatása a serdülő gyerekek körében az utóbbi időben felkapott szokás. A lányok táncdal- énekesek képeslapokból kivágott fotóit, vagy kabala-babáikat rakják a falra. A fiúk a gitárt, hanglemezborítókat és különféle plakátokat szeretnének a falra ragasztani. A szülők olykor tiltakoznak az ilyesmi ellen. Pedig egy-egy ízléses kép, csinos baba, jó plakát valóban meghitté teheti a gyermek kuckóját: Ne tiltsuk, Inkább közösen segítsük kiválasztani az ízléseset és segítsünk mértéket tartaná a gyűjtési buzgalomban. Egy régi japán szokásra Is szeretnénk felhívni a figyelmet. A japán otthonokban virág és festett selyemkép díszíti a sima, egyszínű falat. Ám a vendég, ha hetenként érkezik, mindig más képet talál A képeket ugyanis cserélik. Ezt a díszítési módot a modern európai lakberendezés is átvette. Ha nem is hetenként, de évenként, esetleg évszakonként cserélik a lakás egy-egy díszítőelemét — a képet, a kerámiát; esetleg a helyet változtatják, ahol a kép, a kerámia, a zöld növény vagy valamilyen különleges öreg, értékes, lakberendezési tárgy eredetibben, újszerűbben, hangulatosabban érvényesülKovács Margit Áz elolvadt drágakő Élt egyszer, valahol az örmény pusztaságon egy szegény tevehajcsár, aki soha más vidéket nem látott, csak jurtája környékét és a hegyi legelőket. Történt egyszeri hogy gazdája, a teve tulajdonosa egy karavánnal elindult a messze Északra és a tevehajcsárt is magával vitte. Hajnaltól napestig vándoroltak, s amikor a sötétség leszállt, a karavánvezető sátrakat veretett, s pihenni tért, míg a tevehajcsárok a fűben telepedtek le a tűz körül és álmaikról, vágyaikról beszéltek egymásnak. Mindegyik arról álmodozott, hogy ő milyen jól bánna embereivel, állataival, ha hirtelen gazdag lehetne, de azért egy kivételével mindegyik azt mondta, hogy ha meg is gazdagodnának, akkor is tovább dolgoznának. Az egy kivétel a szegény tevehajcsár Dzsafár volt, aki azt mondta társainak, hogy ha egyszer meggazdagodna, díszes sátort venne magának, sok-sok tevét tartana, feleségét és gyermekeit díszes ruhákba öltöztetné és bizony eszébe sem jutna többé, hogyan kell dolgozni. A tevehajcsárok a nagy tervezgetés közben élál- mosodtak és aludni tértek. Mikor azután hajnalodott, s karavánvezető kürtje indulásra szólította őket, Dzsafár előbb arab szokás szerint arccal a földre bo- ruXva imádságot mondott. Az imádságot befejezve felemelte fejét a fűből és látta, hogy valami gyönyörű fehérség csillog előtte. Nagyszülei és szülei meséiből hallott már valamit a sejkek és kalifák, nagy- nagy uralkodók kincseiről, akiknek annyi volt a drágakövük, hogy még a papucsukat is azzal borították. ej Oh egek, micsoda csalfa délibábok játszanak velem? —i sóhajtott fel a szegény Dzsafár, azután felkapta a csillogó drágaságot és tarisznyájába rejtette. Nem szólt ő egy szót sem gazdájának, sem társainak, magára hagyta legelésző tevéjét is, és otthagyva csapot-papot, tábort-tevét, mielőtt még a szomszédja észrevette volna, gyalogszerrel elindult hazafelé. Vándorolt a forró homokon, de nem érezte a nap forróságát, átkelt szakadékokon, meredek hágókon, de nem érzett félelmet, mindig csak a mesebeli kincsre gondolt, amit tarisznyájában vitt magával. Mikor már elég messze járt a karaván táborhelyétől, még egyszer belenézett a tarisznyába, gyönyörködni a tftlált kincsben, azután azt is abbahagyta, nehogy gonosz rablók, útonállók meglássák és megfosszák kincsétől. Amint vándorolt, a tevehajcsár elmosolyodott, s arra gondolt, hogy vége a gondnak, minden úgy lesz, ahogyan előző este eltervezte. Selyem sátrat és tevéket vásárol magának, féleségét, gyermekeit díszes ruhákba öltözteti és mások fognak a munkában fáradozni, míg ő csak parancsol nekik. Addig-addig ábrándozott a tevehajcsár, míg hazaért, s megállt rongyos sátra előtt, bekiabált és maga köré gyűjtötte a családját. Azután kinyitotta a tarisznyáját és tenyerébe akarta venni vakító kincsét, de a kincs nem volt sehol. Üjra kifordította a tarisznyáját és keresgélt tovább türelmetlenül, de a fehér kincs eltűnt, elveszett, s a tarisznya fenekén csak egy nagy» nedves folt éktelenkedett. Mert a tevehajcsár tudtán kívül a Jeges-tenger partjánál járt, s a szikrázó drágaság egy jégdarabka volt, amit a tengeri szél az úszó jégtáblákról hajított a fűbe, a tevehajcsár elé. Így hát elolvadt az úton, s véle együtt elolvadt a remény is, hogy m/unka nélkül meg lehet gazdagodni. örmény alapötletből átdolgozta: Pfeifer Vera I | : m u> ■ ■ : : : t Nyárvégi p Buga László írása Amikor az első ökörnyal végigvitorlázik a nyárvégi napsütésben, s a sárguló levelek alól hanwasan kikandikálnak a kékülő sízőlőfürtök: lassan megszaporodnak a nyárvégi panaszok, az emésztőszervi kellemetlenségek is. A szőlőhegyen megszólal a tökszár duda és a csendes alkonyati diskurzusba belevegyül egy kis derűs csipkelődés, amikor valaki egyszercsak felugrik és óvatosan kilopakodik a titkot takaró sötétségbe^ No, itt a szüret... meg a szüreti hasmenés! Az emberek összenéznek! — Pedig az idén kevés volt a sárgabarack! Az orvos pedig belelapoz a statisztikákba és megállapítja: valóban, a legtöbb gyomorbél» fertőzés a késő nyári, kora ő&zi hetekben fordul elő Gyomorbélfertőzések? Hát nem a barack, a dinnye, a szőlő? Vagy a gyümölcsre, ubor- kasalására ivott víz? Bizony nem! Hanem a kórokozó! a baktérium és társai. Leggyakrabban az egyszerűbb vagy súlyosabb bélhurutokat okozó úgynevezett koli (Coli) baktériumok valamelyik fajtája, amely, ha hozzá nem edződött szervezetbe kerül, vagy nagyobb mennyiségben jut a bélcsatornába, könnyen betegséget okozhat. Különösen a csecsemők és kisgyermekek szervezete érzékeny erre — az egészséges körülmények között az emésztést elősegítő — láthatatlan élőlényre. Elég gyakoriak a dizentéria (Dysanteria) rokon-csoportba tartozó fertőző törzsek is. A szalmonella (Salmonella) véglénnyel is elég sokszor találkozik a laboratóriumban dolgozó orvos, aki az őszi panaszolt okait kutatja. Ez okozza a para- tífusz nevű betegséget. Sőt néha — bár egyre ritkábban — még a hastífusz kórokozójával is találkozhatunk. No, de ezek a betegség-okozó mikroorganizmusok máskor — az év többi hónapjaiban is — léteznek. Hát akkor miért bűnös a nyárvég? Három komoly oka van ennek! Az első az, hogy nyáron az emberek többet utazgatnak, így több alkalom nyílik a fertőződésre. Ilyenkor megbízhatatlan helyeken esznek, isznak, sok emberrel érintkeznek üdülőkben, táborokban, kirándulóhelyeken; vonaton, autóbuszon, így hát könnyebben továbbadhatják egymásnak a károkozókat. A második ok az, hogy a nyári meleg kedvez a kórokozóknak és a kórokozók gazdáinak. A melegben szaporodnak a baktériumok, megsokasodnak a legyek, az egyéb rovarok és vidáman cipelik lábukon, testükön a betegségokozó élőlényeket. Cipelik bizony! Az árnyékszékből, a trágyadombrál, a szemetesiá. dából az edényekre, az ételekbe és a kisbaba dudlijára. A harmadik ok a nyáron könnyebben romló ételek veszélye, — más szót nem tudok használni — rizikója. A romlékony ételekben a korokozók könnyen szaporodnak. Elsősorban a nyers élelmicikkek, amelyeknél nem érvényesül a főzés biztonsága: a fagylalt, a majonéz, a puha hentesáruk, felvágottak, vagdalthúsok stb, fogyasztása kockázatos. Megelőzhetők a nyárvégi panaszok? Feltétlenül! A higiénés szabályok pontos megtartó, sával! Csak kifogástalan, tiszta, friss ételeket, italokat szabad fogyasztani ! Ezeknek előállítása, tárolása, szállítása, kezelése és fogyasztása az előírásoknak megfelelő legyen. A „rizikós” ételek kezelésével és felhasználásával kapcsolatosan ezek a szabályok fokozottan érvényesüljenek! A nyers ételek — saláták, gyümlöcsök — mosására különös gondot kell fordítani. A betegségmegelőzés alapja tehát a tájékozottság. Mindenkinek meg kell tanulnia azt, hogy mit tegyen és azt, hogy miért kell azt tennie. A helyes egészségügyi szemlélet, az öntudat szerves része. Hiába hangzik el a tilalom, ha valaki nem tudja, miért szükséges, vagy miért tilos valami, ha az illető nem érzi, hogy a megelőzés kötelessége a saját, no meg a közösség érdé. kében. De még ez is kevés! Sajnos, gyakran előfordul, hogy valaki tisztában van a veszély- lyel, az említett rizikóval, de vagy elfelejti, vagy könnyelműségből elhanyagolja a tennivalókat. Sőt az is előfordul, hogy egyszerűen nem tud parancsolni önmagának! A tájékozottságon kívül a szükséges önfegyelem is hozzá tartozik tehát a kulturált személyiséghez. ■ ■■■Ba*BireiBBBiBsaBBftpai3iä.z2S9iBaaa93*e» a : I Többet m | dohány zunk ■ S A statisztikák tanúsága sze- ! rimt a világon a kanadaiak do- i hány óznak a legtöbbet: minden 5 felnőtt személyre évente 4660 ! gramm dohányt lehet számítani, jj A második helyen az USA áll, ■ ahol 1969-ben személyenként ! 4570 grammot tett ki a dohány■ fogyasztás. A harmadik hely a ■ hollandoké, ráluk 3822 gramm ■ füstölnivaló az évi „fejadag”. • A cigarettákat Nyugat-Né_ ! metországban állítják elő a leg- j nagyobb választékiban állan- ! dóan mintegy 200 cigaretta• márka közül válogathatnak a ■ ■ dohányosok; évente 20—25 féle ; új márkát hoz ki a dohányipar^ i A cigarettatípusok közül a füst- ! szűrősök iránt mutatkozik na■ gyobb kereslet. Világszerte egy- S re több dohányos pártol át a S könnyű, ndkotinszegény dohány- ; bál készített cigarettákhoz. Az ! NSZK-ban a következő években i teljesen új aromák bevezetését : fogja megkísérelni a dohány- jj ipar. Ezeknek földieper, fahéj, » sőt whisky ízük lesz.-. | BÉKÉS Merítsen 5 1970. SZEPTEMBER 13.
