Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
Szobrain az ember belső világa él Lenin-szobrot készít Békéscsabának Kalló Viktor szobrászművész Á szobrászművészet sokáig nem volt valami kedvesen látott vendég Békés megye központjában, Békéscsabán. Az egy Kossuth-szobron kívül két portré, Kulich Gyuláé és Munkácsy Mihályé díszítette évekig a várost, később elkészült Kalló Viktor szobrászművész erőt sugárzó 1919-es emlékalakja és bronzba öntve hirdeti a Tanács- köztársaság dicső napjait az állomás előtti téren. Tavaly történt, hogy MQado- nyiczky Béla szobrászművész, az új gimnázium tanára elhatározta, Alföld címmel kőbe farag egy szimbolikus nőalakot, és a városnak ajándékozza. Egyetlen kérése volt, hogy a követ a város vegye meg, a többi az ő dolga. Így is lett, a szobor elkészült, a zsűri jóváhagyta és hamarosan felállítják. November 7-én pedig Lenin-szobrot avat a város. Valami elkezdődött, Békéscsaba szebb, városiasabb akar lenni, és ehhez a szobrok, a művészet úgy hozzá tartozik, mint a kenyérhez a só. Az új szobor, a Lenin-szóbor alkotója szintén Kalló Viktor. Angyalföldi műtermében született meg a mű, melynek külön története van. Meséli, hogy régóta, talán hat esztendeje foglalkoztatja Leninnek, a kor nagy gondolkodójának, forradalmárának emberi arca. Nagyanyja, aki sokáig nevelte, gyermekkorában Leninről mesélt néki igaz történeteket. Mert a nagymama orosz asszony volt, Bakuból jött magyar hadi. fogoly férjével a Dunántúlra, ahol a művész is született. 1905. Lenin, ha Bakuba érkezett, a nagymama bátyjánál is járt, aki harcostársa volt. A fiatal lány akkor még nem tudta, ki az a különös férfi, aki rendszeresen felkeresi a házat, ahol laktak. De az arcára, mosolyára, mozdulataira emlékezett. Évtizedek telnek el, és az unoka, Viktor a nagymamától hall először Leninről. 1959-ben jár először Moszkvában és —, A művész békéscsabai 19-es szobra. mert a nagymama is a lelkére kötötte —, meglátogatja Lenint, a mauzóleumban. Akkor már művész_ sok sikeres alkotása áll az ország különböző varasaiban. Elhatározza, hogy megmintázza Lenint Nem rendelésre, csak önmaga kedvére. Fej-szobor készült. Emberi, őszinte. A Nemzeti Galériában őrzik. Aztán egy kis álló, 60 centiméter magas bronz- szobroceka. A következő Lenin- szobrot a hajógyári KISZ-esek kérték, örömmel készítette el és adta nekik. A negyedik élet- nagyságú, álló figura, ez sem megrendelésre, gipszbe öntve, a műtermében található. Amikor ezt a szobrot mintázta, kásfilmet készített róla Kolonits Ilona, a Dokumentum Filmgyár rendezője. Az újabb alkotás dombormű a tatabányai pártház homlokzatát díszíti és a hatodik, az lesz a békéscsabai. Minden eddigi Lenin-szobrának szintézisét szeretné megalkotni ebben. Sokat dolgozott a csabai szobron. Közben egy kis kitérő: Kun Béla mellszobrát néhány nap alatt mintázta meg egy lágymányosi irodaház elé. Negyven szobra áll. öt Buda pesten — többek között a Köztársaság téren, a Béke téren, a Láng-gyár előtt — a többi szerte az országban. Szobrain ott munkál az ember belső világa, érzelme, szenvedélye, világot megismerni vágyó értelme. Akár a 19-as szobrán, a 19-esek terén, és ilyen lesz a Lendn-szobor is, Békéscsaba új büszkesége, a város tisztelete a nagy forradalmár előtt. Sass Ervin Mit mond a tudós? mi okossá as időjárás ssessélyességét ? Az MTI munkatársának kérdésére dr. Berkes Zoltán, a földrajzi tudományok kandidátusa a következőket mondta el időjárásunk idei szokatlanul szeszélyes alakulásáról: — Az időjárás irányító tényezőit, valamint ezek egyenkénti és együttes hatásait a tudomány teljes pontossággal még nem határozta meg. A meteorológiai statisztika hűen és részletesen regisztrálja ugyan az észleléseket, de az okokat teljes biztonsággal tisztázni még nem sikerült. — A legnagyobb valószínűség amellett szól, hogy időjárásunkat általában a naptevékenység befolyásolja, az idei szeszélyes időjárásért pedig — bármilyen furcsán hangzik — a Nap viszonylagos nyugalma a felelős. Emiatt ugyanis ebben az évben szinte teljesen szabadon játszhatta „saját játékait” a Föld légköre. Erre mutat egyebek között, hogy idén csaknem minden héten szabályszerűen bekövetkezett a hétvégi lehűlés, i — Közép-Európa igen kedvező terület a változékony időjárás kialakulására, hiszen itt van három éghajlati „irányítás”, az atlanti-óceáni, a szárazföldi és a földközi-tengeri időjárási zóna harctere, s a három tényező között amúgyis állandóan ide-oda hullámzó csata kimenetelét igen erősen zavarják, illetve befolyásolják a földrajzi adottságok, elsősorban a Kárpátok és az Alpok hegylánca. — A mostanihoz hasonló időjárás nálunk — folytatta dr. Berkes Zoltán — általában elég ritkán, évtizedenként körülbelül egyszer-kétszer fordul elő. Érdekes módon ebben a vonatkozásban nem a naptevékenység alapvető, II éves időszakossága figyelhető meg, hanem ennek körülbelül a fele. Hiszen az idei év időjárásának előzményeit 1949-ben, 1954ben, 1960-ban és 1965-ben találhatjuk meg, ami egyébként érdekes párhuzamot mutat a nagy árvizek előfordulásával is. Az ilyen esztendőkben szinte törvényszerű, hogy a légkörben lejátszódó, a Nap által nem túlságosan befolyásolt csata nagyjából a nyár végéig tart és őszre csitul , Egy hónap vendégségben Előadás a gyógyélelmezés eredményeiről A MÉTÉ békéscsabai csoportja és a Békéscsabai Konzervgyár augusztus 26-án délután 4 órai kezdettel előadást rendez Békéscsabán, a városi tanács dísztermében. Előadó dr. Rigó János, az orvostudományok kandidátusa, a Budapesti Orvostudományi Egyetem kórélettani tanszékének docense, aki az érrendszeri betegségek kezelésében a gyógyélelmezés eredményeit ismerteti. KÖRÖS VIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG MŰSZAKI BIZTONSÁGI OSZTÁLYA értesíti as érdekelteket9 hogy a Kettős^-Körös, Fekete-, Fehér-, Hármas-Körös töltésén arankairtást végez 1970. VIII. 13-tól, folyamatosan Régióné gyomirtószerrel Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy a permetezés befejezésétől számított 14 napig legeltetni és a füvet takarmányozásra felhasználni TILOS! Felhívjuk a méhészek figyelmét, hogy a méheket a töltéstől kellő távolságra telepítsék át. KÖVlZIG MŰSZAKI BIZTONSÁGI OSZTÁLYA 1970. június 24-től július 27- ig, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió Művelődés- ügyi Minisztériumának megegyezése alapján, a Szovjetunió területén két orosz nyelvi tábort hoztak létre. A táborokban együttesen 190 magyar középiskolás vett részt, hogy intenzív nyelvtanulással fokozza és gyarapítsa eddigi ismeretét. Az iskolák, a tanácsok, versenybizottságok javaslata alapján a minisztérium válogatta ki a kiutazásra érdemesnek vélt tanulókat. Az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola III. a osztályának három tanulója: Csatlós Margit, Garai Béla, és Mihály István is tagja lett a Kurszkba induló csoportnak. Mondanom sem kell, hogy nagyon megörültünk a bizalomnak és annak, hogy egy hónapig kamatoztathatjuk és próbára tehetjük azt a tudásunkat, amit nyolc év alatt az orosz nyelvből elsajátítottunk. Moszk. ván keresztül vezetett utunk. A szovjet fővárosban volt néhány óránk, ezalatt megtekinthettük a Lenin Múzeumot és a Kreml néhány nevezetességét A fővárosban meggyőződtünk arról is, hogy milyen kicsi a világ. Véletlenül találkoztunk egy olyan bácsival, oki Orosháza felszabadításáért harcolt. Nagyon megörültünk a váratlan találkozásnak s annak, hogy itt, ebben a nagy szovjet városban is van, aki ismeri és járt abban a távoli kis városban, melynek követei vagyunk. Kurszkban nagy lelkesedéssel fogtunk neki a munkának. Az orosz nyelvi könyvek biztosítására a táborban tartózkodott még 35 szovjet középiskolás és 10 egyetemista is. A kötött foglalkozásokon a témák feldolgozása 24 fős csoportokban, s azon belül háromfős sejtekben folyt. Minden orosz gyerek mellé két magyar volt beosztva. A beszélgetések során elsősorban a hétköznapi élettel, közvetlen környezetükkel foglalkoztunk. Ez elősegítette, hogy köznyelvi szókincsünk gyarapodjon. Bár az első napokban szokatlan volt az állandó idegen nyelvű beszéd, de hamarosan megszoktuk és mi is mind könnyebben és könnyebben értettük meg magunkat orosz barátainkkal. A tábor egyébként a „Druzsba”, azaz a barátság nevet viselte, ami tökéletesen kifejezte a két nép gyerekeinek egymás közti viszonyát. Szovjet barátaink mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat és élményekkel gazdagon térjünk haza. A mindennapi tanulás mellett bejártuk a kurszki csata 240 km hosszúságú frontvonalát, voltunk Belgorodban, amely a harcok alatt teljesen elpusztult. Ma már azonban a háborúra csak a modern, újjáépített város főterén álló örökmécses és a Haza Anyja emlékmű emlékeztet. De emlékeztetnek az emberek is. Zseléznogorszktól nem mész sze áll egy emlékmű: Anya gyermekével. Az emlékmű tövében sírok. Itt valaha falu állott; Mihálylovkoje. 1942 októberében ideérkezett 22 SS-ka tona. A falu főterén, a „Bál- sojdubnál” összehívták a lakosokat, nőket, gyerekeket, öregeket és halomra lőtték őket. A mészárlást csak egy VII. osztályos kisfiú élte túl, aki elesett és így nem érte a golyó. Sikerült eljutnia a közeli erdőbe és megmenekült Később a fronton áldozta életét hazájáért. A történethez élő emlékműként ott zokogott a sírokon egy idős, az élet kegyetlen súlyától megrokkant néniké, aki 10 kilométerről gyalogol min dennap ide, hogy agyonlőtt kilenc unokáját sirassa. Számunkra ez az idő már történelem, de most könnyek nélkül nem tudtuk nézni és hallgatni ezt a nagyon is közeli múltat. Útjaink során régebbi történelmet is idéztünk. Az egykori Turgenyev- és Tolsztoj- birtokon egyszeribe a múlt század Oroszországába csöppentünk. Valami csodálatos érzés vett rajtunk erőt akkor, amikor sétáltunk azok alatt a fák alatt, melyek árnyékában születtek a világirodalom remekművei. Itt Jásznaja Poljána és Szpászkoje — Lutovino árnyas sétányain értettük csak meg, miért is volt annyira kedves a két park a kiváló íróknak. Azután láttuk a hatalmas vasbányákat Zseléznogorszkban. A külszíni fejtésen nyert kiváló minőségű vasércet egyenesen viszik Tula és Mcenszk mesz- sziről látható hatalmas kohóiba. De néhány szót még a tábor életéről. A foglalkozásokon kívül a délutánokat sportviadalok, fürdés, csónakázás, tánc, film, játék töltötte ki, mint az általában a táborokban lenni szokott. Ezenkívül szinte mindennap részt vettünk különböző találkozókon úttörőkkel vagy komszomolistákkal. Táborunkba látogatott Kurszk első kom- szomol-titkára, aki a Lexün- rend tulajdonosa. Találkoztunk a Kurszk környéki partizánharcok parancsnokával, valamint azokkal az egykori katonatisztekkel, akik hazánk felszabadítását irányították. Tájékoztatót kaptunk a Szovjetunió kül_ és belpolitikájáról, valamint a szovjet ifjúság és a Komszomol munkájáról, feladatairól. Így az egy hónap nemcsak nyelvi tapasztalatokkal gyarapított bennünket, hanem a Szovjetunióról, a szovjet emberekről is világosabb képet nyertünk. Az egy hónap gyorsan elszállt. Mind közelebb jött a búcsúzás. Igaz, egy kicsit vágyódtunk is már haza, mind többet gondoltunk az otthoniakra. Azért mégis fájt a szívünk, amikor kigördült vonatunk a kurszki pályaudvarról. „Do szvidányija” kiáltottuk a vonat ablakán keresztül, s nem reménytelenül. A szovjet minisztérium megígérte, hogy 1980. június 24-én Kurszkban tízéves találkozóra hívja össze az első ilyen jellegű tábor részvevőit. Szívesen fogunk valamennyien visszatérni. Mihály István
