Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

KOROSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET VALLANAK A ROMOK Lehet, hogy nem I. István király szarkofágja volt? Vigasztalanul esik az eső, amikor a fehérvári István Király Múzeum romkertjénék kis irodájá­ban tisztelettudóan kopog­tatok. íróasztalnál majdnem teljesen ősz hajú, de fiatalos arcú, élénk te­kintetű, egyszerű, kedves asszony fogad. — Van-e rá lehetőség, lyá bazilikához fűződő álla­mi és egyháza tevékenység még akkor is megmaradt, amikor Fehérvár helyett Buda lett az ország fővá­rosa. Mint ismeretes, I. István, fejedelmi atyja halála után négy évvel, koronát kapott a pácától. A koronázási ün­nepségre egyhajós, félkör­Az István halálát követő bel. és külviszályok késlel­tették a bazilika építésének - végleges befejezését, amely később többször is tűzvész áldozata lett. A török időkben mohamedán szentéllyé alakították át. Az 1601. évi ostrom alkal­mával az itt tárolt lőszer felrobbant, s ezzel a bazi­hogy megnézzem a rom- kertet? — tudakolom, mi­vel érdeklődés híján a ráccsaj körülzárt terület zárva van. Bár egy ízben láttam már a romkert anyagát, István királyunk születésének közelgő ezer­éves évfordulója újra fel­keltette érdeklődésemet iránta. — Semmi akadálya — hangzik a válasz. Aztán az esőtől hajtva, sietős léptek­kel elindulunk a romkert szemben levő bejárata felé. Az első látásra nem túl so­kat mondó romok, érdekes faragványok, sírkövek kö­zött, s szavai nyomán szin­te megelevenednek a sok­évszázados műtárgyak. Leírásokból tudjuk, hogy Géza fejedelem és István király Székesfehérvár mai belvárosának helyén alakí­totta ki a pogány-kerasz- tény fejedelemség központ­ját. Alba Regia, azaz Szé­kesfehérvár a királyi csa­lád, s a magyar állam po­litikai, társadalmi tevé­kenységének színhelyévé vált — jórészt I. István bölcsessége és előrelátása révén. Illő kegyelettel úgy is fogalmazhatnám: az ősi Alha Regia a magyarság fennmaradásának szimbó­luma. A romkertbe lépve leg­előbb a bazilika, szerény maradványai tűnnek szem­be. A kőfallal körülvett ko­rabeli várban állott a Géza fejedelem által alapított első keresztelőegyház, egy­ben az államalapító hamva­it őrző templom és a ki­rály saját, személyi haszná­latára épült bazilikája. A vámegyed egykori jelentő­ségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kirá­Az un. István szarkofág. íves szentélyű templomot építetett, külső harangto­ronnyal. Ami az építést il­leti, négy év az egyhajós bazilika építéséhez sem nagy idő. Hogy e viszony­lag rövid idő alatt mégis felépült, az azzal magya­rázható, hogy a faragott kövek jó részét a közeli rómaikari kisvárosból, Gorsiumból szállították ide és használták feL Ezt a templomot bővítette ki István a hadjáratokon szerzett kincseivel három­hajós bazilikává, amelynek hossza 76, szélessége pedig 38 méter volt, s amely az idők folyamán már 8000 fő befogadására is alkal­massá vált. A XII. száza­di Hartvik-legenda szerint — ami újra csak István bölcsességének és hatalma megszilárdításának bizo­nyítéka —, a király ezt a bazilikát saját egyházának tekintette, amely egyetlen püspök alá sem tartozott. Ez fontos jogi és gazdasági előnyöket jelentett, illetve az egyházzal szembeni na­gyobb függetlenséget. lika teljes pusztulásnak in­dult, A nagyon szépen megépített romkertbe ösz- szegyűjtött maradványok az 1936—38-ban végzett ásatások során kerültek elő. A bazilika krónikájához tartozik, hogy oda csak a királyi család tagjai temet­kezhettek. Az eddig fellelt források szerint 14 kirá­lyunkat temették ide. A bazüikabeli sírokat Dzse- lálzáde Musztafa tőrök tör­ténetíró írta le legponto­sabban. _ Leírása, hitelét egyébként a múlt század­ban előkerült érintetlen ki­rálysír igazolta. III. Bélát ezüstkoronával, ezüst kard­dal, jogarral, sarkantyúval, karpereccel, aranygyűrűvel és ereklyetartóval, vala­mint rézkereszttel temették el, feleségét, Antiochiai Annát pedig aranyozott •ezüstkoronával, aranygyű­rűvel és aranycsipkés1 ruhá­ban. Sajnos, a többi király­sírból csak néhány díszte­len mészkő- és vörösmár­vány zárókő maradt fenn. A bazilikabeli sírok ki­fosztása már Mátyás halá­la után elkezdődött. Így ezekből alig-alig maradt valami. A többszöri kifosz­tás során megbolygatott sí­rokból előkerült maradvá­nyokat az 1936-os feltárás idején a romkert bejáratá­tól balra, egy egyszerű ke­reszttel díszített, fehér kő­lappal fedett közös sírba helyezték. Közvetlenül a romkert bejáratánál egy fedett csarnok közepén őrzik azt a szarkofágot, amely Euró­pa egyik legjellegzetesebb románkori emléke. Ez a korábbi elképzelések sze­rint magának I. Istvánnak a szarkofágja volt. (I. Ist­ván földi maradványait egyébként — kivéve jobb­ját — a székesfehérvári püspöki székesegyházban őrzik). A budai mészkőből faragott szarkofág három oldalát faragványok ékesí­tik. A jobb oldali lapot két_ két nyolcszirmú rozetta díszíti, amelyek hatszár­nyú kerubot fognak közre. A bal oldali lapon a két szélső rozetta helyén egy- egy életfa látható; ezek Ádámot és Évát jelképezik, akik a paradicsom kapujá­ban fogadják az elhunytat. Az előlapon kifaragott, ke­zében csecsemő); tartó, re­pülő angyal a halott lelkét szimbolizálja. Az újabb kutatások és történeti források feltétele­zik, hogy nem István ki­rály feküdt a szarkofágban. A feltevések szerint a sír­láda a X. század végén ké­szülhetett. Hartvik püspök 1112—16 között — a szem­tanúk elmondása alapján — leírja az István szentté ava­tásának alkalmával történt exhumálást. E szerint Ist­ván a bazilika földjébe ásott, fehér márványlapok­kal bélelt, a padlózat szint­jéből kissé kiemelkedő, kő­lappal fedett sírban fe­küdt. Az egy darabból fa­ragott római kori szarko­fágból átalakított sírláda valószínűleg sohasem volt földben. Ez a csodálatos románkori műalkotás azon­ban, rendkívül magas mű­vészi színvonala után ítél­ve, minden bizonnyal az Árpád-ház valamelyik tag­jának a kőkoporsója lehe­tett. A látottak hatása alól kissé feloldódva, az ember képzelete már szabadabban csapong. Arra gondol, mi­lyen csodálatos, világraszó­ló szépségek tanúi lehet­nénk mi is, ha nem lett volna törökdúlás, ha nin­csenek pusztító tűzvészek, ha a trónkövetelő Habs­burg császár, Miksa zsoldo_ sai elkerülik Álba Regiát, s ha a történeti és művé­szi értékek iránt tanúsí­tott közöny nem hordát ja szerteszét áz István-kori bazilika pompás köveit — közönséges építkezésekhez. Boros Béla * ? f * | A szarkofág jobb oldali lapja. IA szerző felvételei) Túrón István: Őrködnek hűen.,» Huszonöt éves a határőrség Ismerem én is az ösvényeket, Hol járőr ballag néma éjszakán, S erdők hős ölén száz titok lapul. Ismerem jól a madárfüttyöket S felriadt szarvas körme-dobaját. Gyakorta elvisz ma is az emlék, Merre más jár most, bársony ég alatt, S nyomomban lépve, talán egy lányról Sző álmot csendben, kit vigyázni kell_— Csakúgy, mint gyárat és piciny tanyát, Ahol szülője róla álmodik. Szállnak az évek. Huszonöt tavasz Lépdelt már végig portyák útjain, S fiák vették át apák fegyverét, Örködnek hűen, völgyön és hegyen •— Dobó-unokák, új végvár-hősök —, S róluk mond halkan szárnyas éneket A büszke öröm és a tisztelet. Pataj Pál Csónakok Csukás István; Könnyet áhító,.* Könnyet áhító boldogság hull rám, fekszem a parton; mint köszörűkövön a kés: szúnyog sír kitartón. Csónakot cipelnek olaj­bőrű fiúk, s a lányok billegő csípőjén s a mell között hó-villanások. Hát fuss már, fuss már, teljesebb öröm ver itt ma sátrat! A kötélen tenyérnyi zöld nadrág, melltartó szárad. Andrássy Lajos: Valakinek, ki úgysem érti Ki forradalmár: sosem szeleburdi. Hebehurgyán a Törvényt élni sem, oktatni sem lehet, ily „mondolat” csak csapdos s nem nézi kiben üt sebet, nem egyszer, józan fontolás helyett gazdába csap... Lehet, ficánkolása, szemnek impozáns látvány, s fülnek is hatásos, a lélek bizony nem rezdül gyökérig tőle mint bumeráng viszont lehet halálos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom