Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
Nagydíjat nyert az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron az új termék, a csabai csípős kolbász. Állandó, nagy figyelmet követel a csontozok munkája. A gyulai húsipar sok évtizedes múltra tekinthet vissza, összefügg ez azzal, 'hogy az itteni polgárok állattenyésztése nemzetközi hírű volt már a múlt században is, állatvásáraira német, osztrák, cseh, ólasz kereskedők rendszeresen eljártak és nagy mennyiségben vásároltak. írásos adatok tanúskodnak arról, hogy 1848-ban hatósági vágóhíd működött az akkori városháza udvarán, 1854. július 28-án pedig a nagyváradi helytartósági osztály arról rendelkezett, hogy a 2 eddigi három mészárszék helyett hatot kell felállítani. A későbbi intézkedés úgy szólt, hogy vágócsarnokot kell létesíteni, épületek is legyenek körülötte. A mostani vágóhíd, ahol a készítményekhez az alapanyagokat előállítják, 1868-ban készült el, tehát elmúlt már 100 éves. A legfontosabb termék, amire az egész vállalatot alapozták, a gyulai kolbász. A készítés története és fejlődése egybeesik a város húsiparának fejlődésével. A gyulai hentesek készítményeit már a múlt században is szívesen vásárolták az itt megforduló idegenek, elvitték hírét és tulajdonképpen ez alapozta meg a gyulai kolbász nemzetközi hírnevét. A századforduló előtt egymástól függetlenül, eltérő receptek alapján készítették a kisiparosok a kolbászt. A ma ismert és gyártott készítmény összetétele 1914-ben Stéberl András hentes, mester műhelyében alakult ki. Ebben az esztendőben kapott iparengedélyt, felhasználta az itteni hentesek tapasztalatait és gondolva a távoli piacokra, kialakította a nemzetközileg is elismert sajátos ízt és aromát. A hódítóút persze nem volt egyszerű, de a hírnév, azzal együtt a kereslet is állandóan fokozódott. Eljutott a különböző nemzetközi vásárokra és 1935- ben a brüsszeli világkiállításon már arany díjjal tüntették ki. Senki sem gondolt arra, hogy még a második világháború után is egyszerű, kisipari, technolő e>o alkalmazásával készítették. Az akkori termelés, ami évi 5 vagonnál nem volt több, nem sürgette a korszerű gyártástechnológia kifejlesztését. Nem sürgette azt a gyár szempontjából kedvező, olcsó munkaerő-kínálat sem. Gyökeres változást a termelésben az ipar, köztük a Stéberl- üzem államosítása hozott amikor jogutódként megalakult a Gyulai Húsipari Vállalat. Ez tette lehetővé, hogy főként 1953-tól kezdődően kibontako. lg fiáré/ffCBkSa 1970. AUGUSZTUS V zott a gyulai kolbász készítésének nagyiparszerű jellege. Ekkor még főként idényjellegű volt a tevékenység, így a dolgozók az év nagy részében munkanélkülivé váltak. Ezért vált szükségessé a termelés szervezése mellett olyan technológiai folyamat kialakítása, amely lehetővé tette az egész éven át tartó folyamatos foglalkoztatást. Ebben az évben már 18 vagon gyulai kolbászt értékesítettek külföldön. Ma már ott tartanak az azóta bekövetkezett üzemfejlesztés és bővítések következtében, hogy például az idei exportterve a vállalatnak 240 vagon, csak a kolbászból. Az eredeti Stéberl-féle üzemből ma már csak egy-két épület áll. Oj épületek sora emelkedett és emelkedik még napjainkban is. Nemrég fejezték be a füstölő és érlelő raktár bővítését, űj raktárt, új füstölőket is létesítettek és azokat klímaberendezéssel látták él. A gépeket kétszer is cserélték s napjainkban olyan töltőgépekkel dolgoznak, amelyek külön-külön 10 mázsa kolbász bélbe töltését tudják elvégezni óránként. Bővítették a szállító-kapacitást is, új és korszerű gépkocsik beállításával Ennek köszönhető, hogy a szállító kapacitás az 1953 évihez viszonyítva a tizenegyszeresére nőtt. A kazánokban ma már gázzal tüzlenek, a gázfogyasztásban is elsők a gyulai ipari létesítmények között, évi igényük meghaladja a másfélmillió köbmétert. A termelés növekedésével természetesen emelkedett a dolgozók létszáma is. Erre csak két adat: 1959-ben 281, tíz év múlva, 1969-ben pedig már 773 dolgozót foglalkoztatott az egyesített fit vagon vállalat. A dolgozók számának emelkedésével évről évre javultak a munkakörülmények is. Az államosításkor jóformán semmi vagy alig volt elfogadható szociális létesítmény. Kicsi volt az ebédlő, a konyha még kisebb, az öltözködésre pedig éppen csak hogy tudtak helyet kijelölni. 1963-ban 5 milliós költséggel új szociális létesítmény épült, amely a követelményeknek és a korszerűség kívánalmainak egyaránt megfelel. Itt kapott helyet a konyha is, ahol napjainkban már 800 ember számára készítenek ebédet, amit kulturált körülmények között, 1250 lég- köbméteres étteremben fogyasztanak el. Biztosították az öltözőket a férfiak és nők számára, a személyi higiéniát zuhanyozó és mosdó biztosítja. - Kultúrterem, könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. Saját orvosi rendelőt is alakítottak ki, a rendszeres orvosi ellátás mellett nagy jelentőségű, hogy állandó jelleggel szakképzett ápolónőt foglalkoztat a vállalat az elsősegélynyújtás céljából. Az üzem valamennyi dolgozója méltán büszke az üdülőtelepükre, amelyet társadalmi munkában építettek fel szép környezetben, a Fekete- és a Fehér- Körös torkolata mellett és amely egyidőben 30 személynek nyújt kellemes pihenést. Eddig főleg a gyulai kolbászról, az annak készítésével ösz- szefüggő kérdésekről szóltunk. Erre vonatkozóan még annyit, hogy a mostani exporttermelés tizenháromszorosa az 1953 évinek. A gyulai kolbászt ma már 40 nagykereskedelmi vállalat veszi a világpiacon. Öröm a vezetőség számára, hogy sikerült megoldani az egyik legnagyobb problémát, a csomagolás kérdését is. A hazai papíriparnak sikerült olyan kartondobozt előállítania, amely megfelel a követelményeknek és az ’igényeknek. Itt is javultak a munkakörülmények, a tágas, világos csomagoló megépítésével, amit nemrég helyeztek üzembe. A termelést gépek segítségével emberek végzik. Főleg férfiak, de női munkaerőt is tekintélyes számban foglalkoztat a vállalat. Természetesen sok szakmunkás kell, éppen ezért sok fiatalt vesznek fel tanulónak, évente 25—30 kerül beiskolázásra, akikkel külön nevelő foglalkozik. Elmondható, ’ hogy szinte az egész megyének itt nevelik, képezik a szakmunkás- utánpótlást. Ez viszont külön és nem is käs gondot jelent a vállalat vezetőinek. Törődnek ugyanis az erkölcsi nevelésükkel, szálláshelyükön rendszeresen ellenőrzik őket, érdeklődnek a szállásadóknál. Ügyelnek iskolai tanulmányukra is, a szakmai képzés pedig az üzemben történik, jó szakemberek mellett és irányításával. Hasonlóan nagy feladat volt a megfelelő képzettségű műszaki értelmiség biztosítása. Itt is maguknak kellett cselekedniük, mert 20—25 évvel ezelőtt nem rendelkeztek kellő számú műszaki dolgozóval. Ma már ez a kérdés is megoldottnak mondható. Az üzemen belüli közösségi szellem elismerésre méltó, de vonatkozik ez az egész vállalatra, amely a tavalyi egyesülés óta a Békés megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat nevet viseli. A jó kollektív szellemről tanúskodik, hogy a vállalatnál 18 szocialista munkabrigád működik; 373 taggal. A 18 közül tizenhárom már birtokosa a megtisztelő címnek, 5 pedig küzd az elnyeréséért. A brigádok közül a töltőműhely, a keverő és sajtoló mór elnyerte az aranykoszorús plakettet. Nagyszerű és sikeres munkaversenyeket szerveznek. Az idén például felajánlást tettek a kongresszus tiszteletére, vállalták, hogy több mint 1 százalékkel járulnak hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez és harcolnak a „Szocialista Munka Vállalata” cím elnyeréséért is. A felajánlásokat üzemrészenként tették meg, azokból egyetlen részleg sem vonta ki magát. A vágóhídiak például azt vállalták, hogy mind a sertéseknél, mind a marhavágásoknál a főtermék kihozatalát a normához viszonyítva növelik. Az árukeverő szocialista brigád az exportterv teljesítése érdekében vállalta a gyulai kolbász és a csabai csípős kolbász összmeny- nyiségben való legyártását. A zsírolvasztók csökkentik az olvasztási veszteséget, a szalonnáSzázkct évvel ezelőtt már működött a mo-taui vágóhíd. így töltik a gyulai kolbászt. Van gépük, amellyel óránként 10 mázsát tölthetnek.
