Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
Munkában a bálázógép A kaszaperi Lenin Termelőszövetkezet learatott búzatábláin már. a szalmabálázók járnak. Fotó: Béla Ottó Gazdag program várja a mezőgazdasági kiállítás látogatóit Elkészült a 67. Országos Me- j zőgazdasági és Élelmezésipari ! Kiállítás és Vásár eseménynaptára. A rendezők a közösség szórakoztatására gazdag programot állítottak össze. A nyitás utáni napon, augusztus 29-én szövetkezeti napot tartanak és ennek keretében a kiállítás lovaspályáján nagyszabású műsort adnak a szövetkezeti művészegyüttesek. Az OKISZ-la- bor divatbemutatójára is ezen a napon kerül sor. Augusztus 29-én tartják a fegyveres testületek lovasversenyét is. Szeptember 1-én a Szovjetunió, 2-án. Lengyelország, 3-án Jugoszlávia, 4-én Románia, 7-én az NDK, 8-án Csehszlovákia, 9- én pedig Bulgária nemzeti napját rendezik meg. 24-én szoros politikai, gazdasági és katonai együttműködésről szóló egyezményt kötött Franciaországgal. Ennek tulajdonítható, hogy 1963-ban és 1964- ben kíméletlenül elnyomták az országban a haladó erőket és segítették a progresszív afrikai államok elleni aknamunkát. Csád-ban az 1960, augusztus 11-én kikiáltott függetlenség után sem enyhülték a belső problémák. J965-től fekelés indult el az országban, 1966-ban pedig Szudánban megalakult a Csádi Nemzeti Felszabadításd Front. 1968-ban jelentős területek kerültek a felkelők ellenőrzése alá. A kormány- francia segítséggel igyekszik úrrá lenni a helyzeten. A Közép-Afrikai Köztársaság 1960. augusztus 13-án vált a Francia Közösségen belül alkotmányjogilag független állammá. A fiatal köztársaság helyzetét rendkívül megnehezítette, hogy a nemzeti mozgalom elismert vezetője — Barthélemy Boganda — közvetlenül a függetlenség kikiáltását megelőzően, máig is tisztázatlan körülmények között, repülőszerencsétlenség áldozata lett. A hatalom a francia neo- kolonialistákat kiszolgáló erők kezébe került. 1966. január 1- én a hadsereg Jean Bedal Bo- kassa vezetésével megdöntötte az addigi kormányt. Az új állam. és kormányfő Bokassa lett, aki kijelentette, hogy fő feladatának tekinti a hazai burzsoázia bűnéből kialakult igazSzeptember 2-án fogatos-be- mutatókon és lovasjátókokon szórakozhat a közönség. Szeptember 5-én kerül sor a béke és barátság napjára, amelynek délutánján karnevál és felvonulás lesz a budapesti utcákon, kora este pedig díszelőadást tartanak a lovaspályán. Szeptember 11- én, 12-én az Ifjúsági napok rendezvényein találkozhatnak a fiatalok. Szeptember 14-én nyitják meg az ötnapos országos lovas- bajnoki döntőt. Augusztus 29 és szeptember 20. között naponta háromszor a kiállítás kisszínpa- dán szórakoztató táncos-zenés vidám műsor várja a vendégeket. A kiállítás díjait szeptember 20-án adják majd át. ságtalan társadalmi viszonyok felszámolását. A Kongói Népi Köztársaságban 1960. augusztus 15'én kiáltották ki a független köztársaságot, de a franciák meghatározó befolyása csak három évvel később, a Fulbert Youlou abbé uralmát megdöntő 1963. augusztus 15-i tömegmozgalom után ért véget. Youlou elűzése után Alphonse Massemba Dé- bat alakított kormányt. 1968. május 13-án jobboldali zsoldosok kísérletet tettek kormánya megdöntésére. Áz 1968. augusztus 1-én kirobbant politikai válság nyomá- Massemba Dé- bat helyére Alfred Raud lépett. Az ország 1969 decemberében vette fel a Kongói Népi Köztársaság nevet (korábban braz- zavillei Kongóként emlegették). Az 1970. január 3-án életbelépett új alkotmány szerint az államhatalom helyi szervei a népi tanácsok,.lettek. Az államtanács elnöke Marien Ngouabi. A kormányzó párt a Kongói Dolgozok Pártja. Gabon 1960. augusztus 17-én vált függetlenné. A hatalomra került Gaboni Demokratikus Tömb a reakció és a francia monopóliumok érdekeit szolgálta. Ezt a helyzetet akarta a nemzeti erőkre támaszkodva megszüntetni a hadsereg. Ezért 1964 februárjában katonai puccsot hajtottak végre, Leon M’ba elnök lemondott és ideiglenes kormány alakult. A franciák azonban fegyveresen beavatkoztak és Leon M’bát visszaültették az elnöki székbe. Tolnay László Ülést tartott az MSZMP megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) kampányidőszakra szükséges magasabb létszámot a vállalatok szerződéssel ’igyekeznek biztosítani. Ez azonban évről évre nagyobb nehézséget jelent, mivel a dolgozók lehetőleg állandó munkahelyet keresnek. Kulturáltabb munkahelyeket keresnek Az idényjellegű üzemek jelentős létszámváltozása nem azonos a dolgozók által kezdeményezett munkahelyváltozással. Ennek ellenére — tapasztalataink szerint — a munkahelyüket elhagyók között a kilépések több mint a fele a munkavállalók kezdeményezésére következett be. A dolgozók egy része ugyanis a korábbi kötöttségek megszűnésével a kisebb erőkifejtést igénylő, kulturáltabb munkahelyi körülményeket biztosító vállalatoknál igyekezett elhelyezkedni. Az utóbbi években a vállalati önállóság növekedésével párhuzamosan megnőtt az üzemi szakszervezeti bizottságok, üzemi tanácsok szerepe. Az új kollektív szerződések kidolgozásával, a bérezéssel kapcsolatban a szakszervezeti bizottságok már az előkészítés időszakában sok munkást vontak be. A kollektív szerződők, az ebben rögzített bértételek alkalmazásában, a besorolásoknál, a bérfejlesztéseknél nemcsak a szakszervezeti bizottságoknak, hanem a műhelybizottságoknak is fontos feladatokat kellett megoldani. Általában helyesen élnek ezekkel a jogokkal. A bérgazdálkodásnál is jelentős fejlődés tapasztalható. Ma már egyre több üzemben gyakorlattá vált, hogy a bérfejlesztés során felhasználható összegeket nem a vállalat felső vezetése osztja szét, hanem a művezetők, a kisebb részlegek vezetői. A jutalmazáshoz hasonlóan megkapják a keretszámokat és a műhely vezetője az üzemi négyszöggel — a társadalmi szervek bevonásával — dolgozza ki a bérfejlesztést A javaslatok alapján az igazgató, a szakszervezeti titkár írja alá a hivatalos besorolást, de a legritkábban és csak nagyon indokolt esetben változtatnak a műhely, a részleg elgondolásán. Ez azért is helyeselhető, mert az üzemi demokrácia továbbfejlesztését segíti. A megyei székhelyű iparvállalatoknál az. átlagkeresetek 1968 évhez képest 3, az építőipari vállalatoknál 7 százalékkal voltak magasabbak 1969-ben. A munkások átlagos havi keresete a konzervgyár és kötöttárugyár kivételével mindenütt nőtt. A kisipari termelőszövetkezeteknél a keresetekre általában az ingadozás a jellemző. A múlt év folyamán az ipari szövetkezetek egy harmadánál az 1968 évhez képest csökkenés tapasztalható. Az alacsonyabb kereset főleg a könnyűiparhoz és az élelmiszeriparhoz tartozó vállalatokra jellemző, ahol nagyobb arányban foglalkoztatnak kevésbé szakképzett női munkaerőt. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál az ösz- szes foglakoztatottak két százalékkal, ezen belül a munkások 4 százalékkal keresnek többet, mint az országos építőanyagipari átlag. A megyében két nyomdaipari vállalat tevékenykedik. Mind'A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR AZONNALI BELÉPÉSSEL férfi és női dolgozókat vesz fel * Fiatalkorúak és idősebbek részére egy- vagy kétműszakos munkaidő-beosztást biztosítunk. Jelentkezni a gyár felvételi irodájánál lehet. 161859 két vállalatnál a dolgozók átlagos keresete lényegesen alacsonyabb az onszágos nyomdaipari átlagnál. Az országos textilipari átlagnál 4 megyei vállalatoknál az átlagkereset általában kevesebb. Ezen belül is a kötöttárugyár munkásainak átlagos havi keresete (1439 Ft) kettőozáz forinttal alacsonyabb. Az építőipari vállalatok országosain 1969-ben fokozottabban éltek a bérfejlesztési lehetőségekkel. Szemléleti változást jelentett az is, hogy nagyobb gondot fordítottak a törzsgárda bérének fejlesztésére, mint a vándorló munkaerő magasabb fizetéssel történő megtartására Míg 1963-ban az építőiparban a kivitelező vállalatoknál az összes bérnövekedés 86 százalékát a létszámfejlesztés indokolta ,addig ez az arány 1969-ben 39 százalékra csökkent. Az egyes munkáskategóriákon belül az átlagbérek változása országosan sem volt azonos mértékű. A segédmunkások és kubikosok átlagbére jobban nőtt (13 70), mint a szakmunkásoké (9 %)• A részesedési alap 1969. évi felhasználáséira jellemző volt, hogy a vállalatok bátrabban hajtottak végre év közben bérfejlesztéseket, mint az előző évben. Az állami iparvállalatok,, az építőipari vállalatok és a kereskedelmi vállalatok szocialista szektorában körülbelül 25 millió forintot fordítottak a bérek fejlesztésére. Nem minden tsz-tagnak van állandó munkája A termelőszövetkezetekben az utóbbi években növekszik a végzett munka eredményéhez kapcsolódó munkadíjazás. A munkadíjon belül nő a pénzben: és csökken a természetbeni díjazás aránya. A munkadíjazási formák rendkívül nagy változatosságot mutatnak. Alig van olyan tsz, ahol a munkaegység, az órabér, a részesművelés vagy a premizálás valamely formája tisztán fordulna elő. Leginkább ezeknek többszörös variációi dominálnak a termelőszövetkezeti bérezés gyakorlatában. Leggyakoribb a készpénzdíjazási forma, de a tisztán munkaegység alapján való díjazás is előfordul. 1969-ben a közös gazdaságokban foglalkoztatott tagok 31,1 százaléka 12 vagy ennél kevesebb, 40,4 százaléka 12 és 25 között, 21 százaléka 35-ig és 7,5 százaléka 35 ezer forinton felüli évi alap- és kiegészítő jövedelmet kapott. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés megyei átlaga 19 957 forint volt. A mezőgazdasági dolgozók jövedelme megközelíti a munkások és alkalmazottak jövedelmének átlagos színvonalát. A termelőszövetkezeti közösből származó havi jövedelem 1668 forintos volt. A szövetkezetekben feszültséget okoz az, hogy kevesebb az állandó munkahelyek száma a tsz-tagok igényénél. így a szövetkezetekben a tagok egy részének nem tudnak állandó munkát és kereseti lehetőséget biztosítani. Viszont a szövetkezeti tagnak, mint tulajdonosnak és mint munkavállalónak is joga van az állandó munka- és kereseti forrásokhoz. Ezen ellentmondás feloldása is sürgeti a kisegítő és melléküzemági tevékenység bővítését, új munkahelyek létesítését. A termelőszövetkezetek gazdaságaiban szakmunkás munkakörben foglalkoztatottak mintegy 50—60 százaléka rendelkezik szakképesítéssel. A szakképzettség a bérezési gyakorlatban kevésbé jut kifejezésre, különösen a fiatalabb szakmunkások esetében. A szakmunkás csoportok átlagórabére elég széles skálán mozog. 6,50 forinttól a 12 forintot megközelítő órabérek találhatók. Legmagasabb órabére az autó-, motorszerelőknek; ács-állványozóknak van (10—12 Ft/óra), legalacsonyabbak a baromfi tenyésztők, juhtenyésztők, gyümlöcstermesztők és egyéb mezőgazdasági szakmunkások órabérei (6,80—8 Ft). Biztató, hogy a szövetkezetekben eltöltött hosszabb idő és a kiemelkedő jó munka elismerése kezd kibontakozni (20 éves jubileum, külön alap létesítése, törzsgárda jelvény és oklevél, kiváló tsz-tag kitüntetés, külföldi út, tárgyjutalom stb.). A pártszervezetek e törekvéseket továbbra is fokozottabb támogatásban részesítsék. A pártszervezetek segítsék elő a helyes bérpolitikai elvek érvényesülését A termelékenység nem kielégítő alakulása, a laza létszám- gazdálkodás azonban nem tulajdonítható kizárólag a teljes foglalkoztatottság hibás vállalati értelmezésének. A munkatermelékenység, a létszámgazdálkodás, általában a munkaerő hatékony felhasználása szempontjából bizonyos fokig gátló tényezők voltak egyes gazdasági szabályozók is. 1968-ban és 1969-ben alkalmazott jövedelemszabályozás túlzottan korlátozta a termelékenység növeléséi-e ösztönző bérszintemelkedést. Előfordult, hogy a bérköltséget csökkentő létszám-megtakarítás növelte ugyan a nyereséget, de hátrányos volt a vállalatra, a dolgozó kollektívákra. Ha ugyanis a létszámcsökkenés az • átlagosnál alacsonyabb bérű dolgozók arányát rontotta, az átlagbér emelkedett és ez a részesedési alapot terhelte. 1970. január 1-től a szabályozókat módosították enyhítették a bér- szintemelést és növelték a létszámbővítés pénzügyi kihatásait. Ez az intézkedés kedvezőbb lehetőségeket teremtett az ésszerű létszámgazdálkodásra. Az átlagbérszint betartása esetenként a vállalaton belül is okoz komoly bérfeszültséget. Pl. " a Békéscsabai Kötöttárugyárban a vállalati átlagkeresetnél a varrodai dolgozók átlagkeresete 200 forinttal kevesebb. Ezen a vállalat vezetői szeretnének segíteni, de az 1000 varrodai dolgozónál több mint 2,5 millió forint béremelést jelentene. A vállalatnak megfelelő anyagi fedezete lenne, de akadály az, hogy ez teljes egészében áüagbérszint túllépésit eredményezne. Az állami mezőgazdasági üzemek bértömeg-gazdálkodást folytatnak már évek óta. Tapasztalatok szerint ez az utóbbi két évben jelentős létszámcsökkenést eredményezett. 1970-től a bértömeg-gazdálkodást kiterjesztették a kohzerv-, a hűtő- és a cukoriparra is. Ennek hatását még nem lehet pontosan felmérni. A bértömeg-gazdálkodást a pártbizottság véleménye szerint differenciáltan kellene kiterjeszteni azokra a területekre, illetve iparágakra, ahol krónikus létszámhiány tapasztalható. Ez az intézkedés csökkentené vagy megszüntetné a sok esetben fiktív munkaerőhiányt. A nyereségrészesedés új elosztási rendszerének bevezetését a vállalati dolgozók megelégedéssel fogadták. Az iparvállalatok dolgozóinak döntő többsége egyetértéssel fogadta az 1969-ben végrehajtott bérfejlesztést és általában szívesebben veszik, mint "a kevésbé biztos évvégi részesedést. A pártszervezetek elvi alapon, meggyőző munkával, agitá- cióval segítsék elő a helyes bér- politikai elvek érvényesülését. A kialakult jövedelmeket nyíltan a közvélemény elé kell tárni. Segítsék elő a törzsgárda anyagi, erkölcsi megbecsülésére tett intézkedések bővítését. A vita után Zalai György elvtárs néhány kiegészítést tett, majd a pártbizottság a jelentést határozattá:emelte, s az elnöklő dr. Szabó Sándor elvtárs zárszavával az ülés befejezte a munkáját.
