Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-22 / 196. szám
Élet a százalékok mögött? Sztárok a konyhában A sztár szó sokféle képzetet kelt. Lehet nagyon csinos filmszínésznő éppúgy, mint férfi- énekes, de lehet cola, táskarádió, tv-vevőkészülék, melynek nem rangja, csupán neve a sztár. Ma már annyi a sztár, hogy jut belőlük a konyhába is... Igaz, alakjuk a legkevésbé hasonlít a sztárokéra. „Álruhát” öltöttek: gáztűzhely, elektromos vízmelegítő, kávéőrlő, porszívói, mosógép, centrifuga, hűtőszekrény formájában ját- szák szerepüket.. Egyre fontosabbá váló szerepüket. A párt Központi Bizottságának határozata a negyedik ötéves terv irányelveiről kimondja: „Az áruellátás a lakosság minden rétege számára fejlődjön. A kiskereskedelmi forgalom 38—40 százalékkal növekedjen. Javítani kell a lakosság áruellátását, főleg tartós fogyasztási cikkekből...” Helyben vagyunk. A tartós fogyasztási javak sztárkarriert befutó csoportjánál. Azaz: a gépiparnál. Rekorder tempó Ha egyszerű sémát alkotunk: a gépipar termékeit két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik: a termelőeszközök s tartozékaik, ezek ún. közületi fogyasztásra kerülnék. A másik: a tartós fogyasztási cikkek nagy csoportja, melyek a magánfogyasztást szolgálják. A legutóbbi két évtized a termékek mindkét csoportjában rekorder tempójú növekedést hozott. A gépipar termelése 1950 és 1967 között az Egyesült Államokban háromszorosára, Japánban a huszonötszörösére, az NSZK-ban a négyszeresére, Franciaországban a háromszorosára, hazánkban pedig a hat és félszeresére növekedett. Jó, rendben van, de mi haszna ebből — mondhatja az olvasó — a háziasszonynak, a családnak? Az, hogy padlásra került a mosóteknő, már csak emlék egyre több családban a A Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kilenc brigádja dolgozik Fehérgyarmaton, amelyeknek 30 családi házat kell november 15-ig megépíteniük. A brigádok a X. pártkongresz- szus, valamint a vállalat fennállásának 20. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy további szorgalmas munkával mind a 30 családi házat szeptember végére lakhatóan átadják tulajdonosaiknak. Az anyag rendelkezésre áll, a vállalat a szakipari munkákhoz a szükséges létszámot időben biztosítja. Az épülő családi házak tulaj Segédmunkás munkakörbe férfiakat felvesz a gyulai MÉH-telep. \ Jelentkezni lehet a telepen, Dobozi út. 184512 konyhai tűzhelyben való begyújtás, nem okoz izomlázat, osuk- lófájást a ruhacsavarás, nem a kút, a kamra hűti az ételt, a feldolgozásra váró élelmiszert, hanem a „íizsi”, a hűtőszekrény... Mindehhez ipari háttér kellett. Gépek, szerelőszalagok, alkatrészek málliárdjai. Mert ma részletre kapható, szinte rátük- málják az emberre azt, amit évtizede csak a mázlisták tudtak megszerezni: a nagy képernyős tévét, a palackos gáztűzhelyet, a hűtőszekrényt S hogy bizonyítsuk a sztár-karriert: a Szovjetunióban 1955-ben 87 ezer, 1968-ban 4 700 000 mosógépet gyártottak, 1960 és 1968 között a szocialista országokban meg- húszszorozódott a hűtőszekrény- termelés, Japánban évente 30 millió rádiókészüléket, az Egyesült Államokban tízmillió tv- készüléket gyártanak... S a jövő? Az újságok naponta adnak hírt a kazettás magnók új típusairól, a színes televízió hódításáról, a házi-moziról, azaz a szalagra vett tv-műsorokról, sőt, már a háziújságról is, melyet az előfizető lakásán nyom ki egy ügyes szerkezet. Szédületes? Természetes. A hazavitt technika A ma emberének már nem csoda a kigyúló villanykörte, de még csoda az egyenesben közvetített foci-világbajnokság a tv képernyőjén. A ma emberének gyermeke azonban már ezt is természetesnek veszi — hiszen születése pillanatától készen kapja —, oda sem figyel, úgy kapcsolja be a magnót, a tévét, táskarádióját. A mama még tartott picit a sivítö porszívótól, a brummogó mosógéptől, a lánya már rután mozdulatokkal kezeli azokat. A technikát a huszadik század embere: hazavitte. Be a lakásba, annak minden helyiségébe. A technika áldásaiból — olyvállalat vezetőségének: „Az itt dolgozó építők (műszakiak és munkások) átérezve nehéz helyzetünket, fáradságot nem kímélve, hajnaltól késő estig dolgoznak új hajlékunk mielőbbi felépítésén. Mi a József Attila, az Esze Tamás és az Alig utcai árvízkárosultak köszöne- tünket fejezzük ki az eddig végzett gyors és jó minőségű munkáért. Bízunk abban, hogy a rossz idő beállta előtt fedél alá kerülünk. Köszönjük a Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat minden kihelyezett fizikai és műszaki dolgozójának a jó munkát”} A DÁV Szerelési Osztálya értesíti a lakosságot, hogy a medgyesegyházi alállomas és Magyarbánhegyes között átépített 20 kV-os vonalat 1970. augusztus 24-én feszültség alá helyezi A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes! 162195 kor átkaiból, ha éppen bedöglött valamelyik masina — mi jutott eddig nekünk, magyaroknak? Mert nem kelünk versenyre az évente ötmillió hűtőszekrényt termelő Egyesült Államokkal, a hárommilliót kibocsátó szovjet iparral, de azért mi is a pályán vagyunk. 1960-ban mindössze kilencezer elektromos hűtőszekrényt készített a magyar ipar. 1969-ben meg 214 ezret... Televízióból 139 ezer készült 1960-ban, 345 ezer 1969- ben. Porszívó 25, illetve 75 ezer. S a centrifuga? Hát kérem: 1960-ban 98 darab volt a produktum, md tagadás, nem lehet fölvágni vele. Az 1969-es- sel már inkább, mert az 95 ezret tett ki... Ilyesfajta „aprópénzre” lehet fölváltani a gépipar címszó alatt tömörülő al-ágazatok, a gépek és gépi berendezések, a villamoskészülékek gyártása, a műszeripar, a járműipar, a híradástechnikai ipar, s a többi teljesítményét. Ezt és még sok mást tömörít az az egyszerű tény megállási tó mondat, hogy két évtized alatt a hazai gépipar megh étszerezte termelését. Azt a termelést, melynek tárgyi, asult eredménye a golyóscsapágy — 1950-ben egy darab sem készült az országban, most meg évente 15 millió —, a portáldaru, a turbógenerátar, a nyerges vontató éppúgy, mint a centrifuga ,meg a hűtőszekrény. Nem bálvány: eszköz Néhány éve heves szópárbajok zajlottak le a „frizsider szocializmusról”, akadtak, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal óvták a honpolgárt... Mitől is? Attól, hogy kényelmesebbé, könnyebbé tegye a mindennapjait? Mert a hűtőszekrénnyel, a tévével, s a többi hasznos jószággal ezt, csak ezt tette. Nem bálványok ezek — ha azok olykor, csak addig, míg kevés van belőlük —, hanem eszközök. Munkát könnyítő, életet kényelmesebbé tevő eszközök. Hiszen miféle kára lenne annak, hogy 1960 és 1969 között, ezer lakosra számítva a mosógépek száma 45-ről 158-ra, a hűtőszekrényeké négyről 80-ra, a porszívóké 11-ről 87-re, a tévéké 10- ről 155-re nőtt? Az eszközök senkit nem tesznek rossz emberré, az önző, az anyagias, a „szerző” típus nem a gépipar műhelyeiben készül.. A gépiparban az iparban foglalkoztatottak 30,2 százaléka, 554 ezer ember dolgozik. A múlt esztendőben 81,4 milliárd forint értékű termék — ebből 25,5 milliárd export — hagyta el a gépipar vállalatainak raktárait, hogy új eszközöket termelő csúcsesztergaként, terhet szállító gépjárműként, szórakoztató tv- kószülékként, italunkat hűtő szekrényként szolgálja mindany- nyiunkat. Mészáros Ottó A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár békési gyára azonnali belépésre keres nagy gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírónőt Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti előadójánál. 111216 Szeptember végére befelezik 30 családi ház építését Féhérgyarmatiak köszöneté dánosai az alábbiakat írták a Augusztusi majális A megyei tanacs szakszervezeti bizottsága a párt. és KISZ- szervezettel együtt minden évben majálist szervez dolgozói részére. Az idén erre az eseményre augusztus 20-án került sor. A program már délelőtt megkezdődött, a „Pirosak” és a „Fehérek” labdarúgó-csatájával, majd az ünnepi ebéd után kötélhúzásra, kuglizásra, sakk- horgász- és pingpongvensenyre került sor. Mindent összevetve, nagyszerűen sikerült ez az augusztusi majális. „Fehérek”—„Pirosak” 5:1. Lencsevégen dr. Dankó János gólja. Készül az ebéd a bográcsokban. Fotó: Deimény Gyula Anatolij Prisztavkin: Fénykép apámról Még a háború idején történt. A gyermekotthon könyvtárában rábukkantam véletlenül egy kis könyvre. A könyv fedőlapján egy kucsmás, bekecses férfi állt, géppisztollyal a kezében. Nagyon hasonlított apámra. Sokáig nézegettem a könyvet, majd -az egyik sötét sarokba surranva letéptem róla a borítólapot, s az ingem alá rejtettem. Nem is tudom, meddig hordozgat- tam ott. Egyszeregyszer vettem csak, elő, hogy megnézzem, hogy gyönyörködjem benne. Kétségkívül ő az apám! — mondtam ilyenkor magamnak... Már harmadik éve, hogy a fronton volt, de én még egy levelet sem kaptam tőle. Lassan-lassan szinte el is felejtettem. Erről a képről mégis tudtam, hogy az én apámat ábrázolja. Egyszer merész lépésre szántam el magamat: megmutattam a képet Vovának, hálószobánk legerősebb tagjának. Mohón tépte ki a borítólapot a kezemből, hosszan nézegette, majd így szólt: — Marhaság! Ez nem a te apád! — De az! — Kérdezzük meg a tanító nénit! Olga Petrovna megnézte a letépett könyvfedelet és azt mondta: — Ejnye, ejnye, hát szabad letépni egy könyv fedelét?! S egyébként sem hiszem, hogy ez a te apád lenne. Miért írnának éppen a te apádról? Erre még nem gondoltál? — Nem. De mégis az én apám! Vovka nem adta vissza a képet. Azt mondta, hogy én csak hencegni akarok a képpel, s hogy ő eldugja, mert ez az egész mind csak csupa ostobaság, s nem is adja vissza sohasem, mert nem akarja. hogy butaságokkal foglalkozzam. Ekkor azonban sokkal jobban éreztem, mennyire hiányzik az apám. Ismét elmentem a könyvtárba, és végigböngésztem az egészet, • hogy egy ugyanilyen könyvet találjak. Sikertelenül. Ügy sírtam egész éjjel, mint a záporeső. Néhány nap múlva Vovka kaján vi- gyorral közeledett felém: — Nos, ha az apád van a képen, semmit sem szabad sajnálnod érte. Hajlandó vagy fizetni? — Örömmel! — Nekem adod a bicskádat? — Neked. — Hát az iránytűdet? — Azt is. — És a ruhádat? Cserébe egy régebbiért? — Igen. Markomba nyomta az agyongyűrt képet: — Tessék. Nem kell nekem a ruhád. Meg semmid. Lehet, hogy mégis igazad van ... Vovka tekintetében soha nem látott irigység és szomorúság bujkált. Szülei Novorosszijszkban maradtak, amelyet elfoglaltak a németek. S neki egyetlen fényképe sem volt az apjáról. Krecsmáry László fordítása
