Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Döntött a GB!... — Egy intézkedés margójára — |£ két betű — GB — a kor­mány Gazdasági Bizott­ságának közismert rövidítése mindig valamilyen fontos, a népgazdaság egészét érdeklő kérdés elhatározásánál kerül szóba. A gazdasági csúcsszerv intézkedéseit általában két cso­portba lehetne osztani, egy­részt a nagy beruházások, az ország pénzügyi mérlegét meg­határozó építkezések, moderni­zálások, elképzelések alapos megvitatása és utána gzok jó­váhagyása, másrészt pedig na- gyonjs mai, a jelenhez kapcso­lódó tennivalók elhatározása. A Gazdasági Bizottság leg­utóbbi szigorú intézkedéseinél mindkét tényezővel találko­zunk. Célja: a vasúti kocsifor­dulók meggyorsítása. A hatá­rozat augusztus 15-én lép élet­be és a tervek szerint 197Í. február utolsó napjáig lesz ér­vényben. Ez az intézkedés az ország egész szállítási érrend­szerét érinti és a hosszú ide­je húzódó és egyre jobban halmozódó gondok után indo­kolt a szigorú utasítással köte­lezni á vállalatokat gazdasági képességeik jobb kihasználásá­ra. A kormány legutóbbi ülés­szakán az Országos Anyag- és Arhivatal elnöke megállapítot­ta, hogy: „az elmulasztott és késedelmes rakodások miatt mind nagyobb nehézségbe üt­közik az áruszállítás zavarta­lan lebonyolítása, a fuvarozta­tók igényeinek kielégítése”. Ré­gi igazság, hogy az egykori őszi csúcsforgalom már egész­éves csúcsforgalommá vált, amely megfeszített munkát kö­vetel elsősorban az államvas- utaktól. . Mind több és több tehergép­kocsira, vasúti kocsira és gyors kirakodásra lenne szükség. Mégis: az eddigi vizsgálatok sorozatosan azt bizonyítják, hogy a rendelkezésre álló ko­csiparkot sem használják ki eléggé a vállalataink. Hosszú napokon át vesztegelnek a va­gonok, kirakodásra vár az áruk garmada. Túlnyomórészt — ál­lapítja meg a GB — a vasúti kocsikba kedd és péntek kö­zött a nappali órákban rakod­nak. Ezért a kocsipark kihasz­nálása egyenlőtlen. Azonban a megnövekedett feladatok nem engedik meg ezt a pazarlást, hiszen mi más lenne, ha nem pazarlás a „pihenésre” ítélt va­gonok végtelen sora. Különö­sen élesen jelentkezik ez most, amikor megkezdődött a földek­ről a termés betakarítása, ugyanakkor ezzel egyídőben megfeszített ütemben folyik az árvíz okozta károk helyreállí­tása is. C okán nem ismerik fel, hogy — a közösségen túl — önmaguknak is ártanak ak­kor, amikor nem rakják ki a lehető leggyorsabban és szaba­dítják fel mielőbb a vasúti ko­csikat, ugyanis a mai kocsi­visszatartóból könnyen lehet holnap kocsira váró. S akkor viszont mindenki felháborodik, hogy miért nem kap időben és elegendő vagont! Természetesen eddig is kel­lett a visszafogott vasúti jár­műért büntetést fizetni, sajnos — keveset!... Így megérte a fu­varoztató vállalatoknak, hogy a lassúbb kézi rakodással vé­gezzék el a munkát, mintsem, hogy gépesítsenek. Pedig a jö­vő: mindenképpen a gépesíté­sé!... A MÁV már régen felis­merte, hogy a rakodás gépesí­tésében nagy tartalékok rejle­nek. Tett is ennek érdekében. De a modem ipar egyik jel­lemzője éppen az, hogy csak akkor igazán hasznothozó, ha valamennyi érdekelt azonosan gondolkodik és főleg azonosan cselekszik. A Gazdasági Bizottság mos- tani szigorú intézkedése — a gazdasági ösztönzőkkel, il­letve szankciókkal — a régi szemlélet megváltoztatására tö­rekszik. A jövőben nem lesz kifizetődő a fuvaroztatóknak „üdültetni”, raktárként hasz­nálni a vagonokat, mert minél többet állnak kihasználatlanul a vasúti kocsik, annál többet kell fizetni. Méghozzá hatvá­nyozottan. Így az érdekeltek gazdasági eredményeit, most- már a nyereségét, prémiumát is meghatározva, hogy milyen gyorsan tudják útjára bocsáj- tani a nagyon várt vasúti jár­műveket. A progresszíven növekvő ko­csiálláspénz, a nehezen meg­szerezhető és egyre többet kö­vetelő segédmunkás az egyik oldalon, a gépesítés a másik oldalon. A képlet megoldása, természetesen, bármenyire is magától értetődő, nem könnyű feladat. De minél később kez­dünk hozzá, annál nehezebb lesz. Hazánkban jelenleg több mint egymillió ember foglal- kozik anyagmozgatással. A ra­kodás, az anyagszállítás gépesí­tése — figyelembe véve az or­szágos munkaerő-mérleget — nem egyszerűen részkérdés, hanem az ország egészére ki­ható gazdasági tényező! ár a szigorú intézkedést pillanatnyilag átmeneti­nek szánták, csak egy fél esz­tendőre, szól, mégsem árt a jövőbe pillantani, mert ennek az intézkedésnek a hatása is figyelemre méltó lehet. A fe­gyelmezett árurakodás megszo­kása, a gépesítés megkezdése, az áruforgalom zavartalan le­bonyolítását szolgáló gazdasági ösztönzők érvényesítése a jövő­re is kihat, elősegítheti a kö­vetkező évek kevesebb gond­dal járó, mindig többet köve­telő áruszállításának végrehaj­tását. Bán János B A fecskék sem tudták elviselni... A nyár derekán bekövetke­zett szokatlanul erős lehűlés és viharos idő megtizedelte leg­kedvesebb madaraink: a fecs­kék második nemzedékét. Szak­emberek a napokban figyeltek fel a jelenségre, amikor meg­találták a molnárfecskék élet­4 SttíUMBSea 1970. AUGUSZTUS 2. télén fiókáit. Ez a fecskefaj a „legháziasabb”, a legérzéke­nyebb és így közöttük okozott legnagyobb pusztítást a várat­lanul hidegre fordult nyári időjárás. A molnárfecskék má­sodik költéséből július II. felében láttak napvilágot a pici­nyek. Éppen akkor tehát, ami­kor a hőmérséklet olyan ala­csony volt, mint áprilisban, a fecskék hazatérésekor. Ügy lát­szik, a gyenge fiókák nem tud­ták elviselni a hajnali hideget és a metsző északi szelet. Kiszáradt a gémeskát ...de a csapadékos időjárás mi­att a legelőkön kis tavak ke­letkeztek, örömére a gyerekek­nek, állatoknak, ebben a káni­kulában. Diákok Négyórás lesz a szegedi SZÚR rablóbandája rendőrkézen Belgrád Diákok rablóbandáját tette ártalmatlanná a belgrádi rend­őrség. A banditák — szám sze­rint, tizenkettőn — valamennyi­en a Belgrádi Nikola Tesla Mű­szaki Középiskola tizenkilenc- éves hallgatói, hónapok óta rendszeresen megtámadták a ju­goszláv fővárosban az éjszakai járókelőket és elrabolták pénzü­ket, valamint értéktárgyaikat. Egy nyugatnémet állampolgártól 600 márkát raboltak el, de ez lett a vesztük, mert a pénzváltás után hamarosan rendőrkézre kerültek. A hatóságok érthetet­lennek tartják a züllött fiata­lok tettét, mert valamennyien úgynevezett jó családból valók, szüleik között egyetemi tanárok, neves orvosok .mérnökök és jó­módú tisztviselők vannak, akik amúgyis bőségesen ellátták őket pénzzel. (MTI) Stanislaw Mikulskl a Augusztus ltí-án délelőtt 10 órakor rendezik meg Szegeden a színészek—újságírók labda­rúgó-mérkőzést. A műsor mint­egy négyórás lesz, beleértve a labdarúgó-mérkőzést is. Sok neves művész lép fel a műsor­ban, mint például Várady Hé­di, Gobbi Hilda, Bilicsl Tiva­dar, Rajz János, Zentai Anna, Németh Marika, Erdőd! Kál­mán, ifj. Latabár Kálmán, Bes­senyei Ferenc, Sinkovits Imre, Gombos Kati, Kiss Manyi. A tánc- és népdalénekesek között hallhatja a közönség Ambrus Kyrit, Aradszky Lászlót, Koós Jánost, Máté Pétert, Harango­zó Terit, Kovács Kati, Kovács Józsefet, Zárai Mártát, Pápay Faragó Lászlót, Gaál Gabriel­lát, Madarász Katalint, Mary Zsuzsit és Dobos Attilát. Fel­lép a műsorban a Rajkó-zene­kar, Juventus-együttes, Syrius- együttes, Máté Péter és együt­tese, Túrán László és kis­együttese. A műsor érdekessége, hogy színészek csapatában Szepesi György beszélget majd Stanislaw Mikulskival, a hír­neves Kloss-kapitánnyal, aki egyébként a színészek csapatá­ban rúgja majd a labdát. A mérkőzés játékvezetője a nép­szerű „Csikar”, Sándor Károly lesz. A labdát Budapestről Sze­gedre Schirilla György futó hozza. A műsort megelőzően és a műsor után a budapesti női labdarúgó-válogatott méri össze erejét a szegedi női lab­darúgó válogatottal. A színé­szek labdarúgó-csapatában olyan „nagy játékosok” lépnek pályára, mint Aradszky László, Bujtor István, Jászai László, Komlós János, Koós János, Zenthe Ferenc, Szirtes Ádám, Bitskei Tibor és Suka Sándor, nem beszélve Stanislaw Mi- kulskiról, aki mint a televízió nézői láthatták, „a gestapót is kicselezte”. A nagy mérkőzésre a békés­csabai IBUSZ utazási iroda kü- lönvonatot indít B. J. Finnországi üti jegyzetel* (4.) Életmód, árak. szokások \ Finnországban Aki a szervezett társasutazáoi formát választja egy-egy ország megismerésére talán több mű­emléket, nevezetességet lát mint a mi delegációnk, viszont nem ismeri meg olyan sokolda­lúan az emberek életét, szoká­sait, gondolkodásmódját, nem szerez igaz barátokat, így sze­gényebb lesz sok emberi él­ménnyel. Az egykori közös őshazából elindulná! nemcsak mersszire sza­kadt a két nép egymástól, nem­csak a beszélt nyelve vált kü­lönbözővé — jóllehet megma­radt az azonos nyelvcsaládhoz való tartozás néhány sajátossá­ga — az eltérő földrajzi elhe­lyezkedés, a körülmények, a környezet a finnek éa a magya­rok életmódját, szokásait a szá­zadok folyamán sok-sok téren egymástól eltérővé formálta. A finnek nyugodtabbak, ke­vésbé temperamentumosak, mint a magyarok. Ilyenek életmód­jukban, étkezésükben, viselke­désükben, szórakozásukban. A hosszú őszi-téli napokon inkább otthonülök, a néhány hetes nyá­ri időszakban viszont szinte éj­jel-nappal (júliusban éjszaka is olyan világos van, hogy nincs szükség közvilágításra éjfélkor akár újságot olvashatunk az ut_ cán) a természet, az erdők, ta­vak világa köti le érdeklődésü­ket. Öltözködésüket nem annyira a divat, mint inkább a célszerűség irányítja. Azért a 16—20 évesek legtöbbje Finnországban is a legutolsó divat szerint öltözkö­dik, sokan és egyre többen bo­káig érő maxikabátot hordanak. A finnek nagyon zenekedve­lők. Szívesen énekelnek egyedül vagy kisebb csoportokban, da­laik kedves, fülbemászó meló­diákra épülnek, főként lassú rit- muGŰak, Nem érzéketlenek azonban a magyaros csárdástem­pó iránt sem, a küldöttséggel kiutazó Rajkó-zenekar virtuóz számait valamennyi alkalommal szűnni nem akaró tapssal jutal­mazták. Lakásaikat is a praktikum szem előtt tartásával rendezik be. Mivel a „típuscsalád” náluk 3—4 gyereket jelent, igyekeznek kihasználni lakásaikban minden talpalatnyi helyet. Inkább a több kisebb szobából álló otthont kedvelik, bútoraik szépek, fő­ként világos színűek, sok kisebb darabból állók. Idegen orezágban minden tu­rista árgus szemekkel figyelj az árcédulákat is, oszt, szoroz, vi­szonyít mi olcsóbb, mi drágább mint otthon. Így voltunk ml is! Könnyen ment mindez, hiszen 1 finn márka éppen 10 forintot ér­Az első meglepetés szállodai szobánk árával kapcsolatban ért. A kétágyas szoba reggelivel 34 márkába került. (Idényszálló­ról volt szó, amely a tanév Ide­jén diákotthon). A tej ára —,80, a benziné —,55, egy 3 dl-es üveg sör 2,— egy átlagos vacsora (ital nélkül) jobb éteremben 6— 7 márka. Számtalan autószalont láttunk, ilyenféle árakkal: Sko­da 7990,—, Opel Caravan 1500- as 14 480,—, nagy a verseny a világcégek között! A mozijegy ára 2—3 márka között mozog, a színházjegy ennek két-három- szorosa. Ezek az árak 'önmagukban még csak itthoni összehasonlít- tásra alkalmasak. A teljességhez hozzátartozik a jövedelmek ala­kulásának vizsgálata is. A bérből élő munkások, tiszt­viselők értelmiségiek fizetése 450—2000 márka között mozog. (Ez a levonások utáni marad­vány, kb. 30 százalékot jelent az adó, betegbiztosítás stb.). Ez kiindulási alapul szolgálhat, néz­zünk azonban néhány egyéni példát is. Minna S. csoportunk tolmá­csa, „civilben” egy tankönyvki­adó lektora Helisinkiben. Ami­kor elvégezte az egyetemet, kez­dőfizetése 900 márka volt. Je­lenleg, 4 éves munkaviszony után „tisztán” 1083 márkát kap- Nem is sok, nem is kevés, bár csak a lakásra elmegy a jövedelem 20—25 százaléka. Tessék számol­ni! Az eredmény? Urpo M. középiskolai tanár Riihimákiben. öt gyermeke van, 25 éve tanít, fizetése a levoná­sok után 2000 márka. A 4 szobás lakás, a nagy család eltartása kerül sokba, — mint mondja — beosztással, józan hovafordítás- sal megfelelően kijönnek. (A fe­lesége is pedagógus). Anneli H. egyetem hallgató,

Next

/
Oldalképek
Tartalom