Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
A KÖRÖS HOTEL hétköznapjai Az áprilisi megnyitót bejelentő nyúlfarknyi hír óta lapunkban jóformán alig foglalkoztunk a békéscsabai Körös Hotellel. Ez még önmagában nem indokolja a mostani publicitást, ám jó ürügyként szolgált egy, a műsort névtelenül bíráló levél arra, hogy bepillantsunk a rekosítással is megkéstünk, illetve megkéstek azok, akik vállalták. Ha holnap leraknák a hiányzó mozaiklapokat, már az is késő lenne. Lassan vége a nyári szezonnak. — Csúcsidőben, este gyakran várni kell a megrendelt ételre, ruknál és — már megbocsásson — képzettségüknél fogva: slágeripari tanulóknak. — A műsorszervezés az ŐRI és a vállalat dolga. És joga is. Az énekel, akit a vállalat, és nem a szálloda, szerződtet. — Beszélgessünk a vendégekről. Véleménye szerint elégeA szálloda maximálisan ISO vendéget kord hosszúságú idő alatt felépült reprezentatív épületbe, s megismerjük hétköznapjait. Tóth József, a hotel 27 éves igazgatója készséggel szegődött mellénk kísérőnek, annál is inkább, mivel korábban jobbára csak fricskát, mint simogatást kapott a sajtótól a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat e valóban elegáns létesítménye. Essünk túl a nehezén. — Jelenleg milyen problémák okoznak gondot az igazgatónak? — Elsősorban az apróságok. A tűzhely nem volt bekötve a kéménybe, emiatt aztán gyakran „elúszott” a konyha. Kicsi, háztartási tűzhelyen főztünk. A vendég sokáig várt az ételre, s a készételeket sem tudtuk mindig melegen tartani. E gond végre megszűnt, ám a lift még mindig sok bosszúságat okoz mindnyájunknak. Hetenként átlag kétszer romlik el. Nem készült él a június 10-re ígért kerthelyiség sem, de azért a fél terasz már vendégeket fogadott. A paritalra. Mi a véleménye a munkaszervezésről? — Normális forgalmat feltételezve, a munka nem igényel a meglevőnél több pincért. Igaz, most valamivel csökkent a személyzet létszáma. Négy felszolgáló bevonult, három portás elment, s a bejáratnál álló szmo- kingos „köszönő emberek” helyébe boyok kerültek. Állíthatom, hogy a Körös fiatal gárdája mindent tud, ami egy ilyen helyen elvárható. —> Bizonyára ön is tudja, hogy a műsor sok pro és kontra véleményre adott gondot Békéscsabán. Azt hiszem, hogy abban egyetértünk, hogy sztriptizre nincs szükség egy étteremben, sőt még zsonglőrmutatványokra sem. — Igen, magam is így vélem. De szerettünk volna valami igazán jó produkcióval kirukkolni. — Reklámnak nem volt rossz. De tudja-e, hogyan nevezi a közönség a közelmúltban a szállóban szereplő énekesnőket? KotJj könyvi Mecsetek, basák, effendik Az Ütikalandok-sorozat 92. kötete Fehér Klára és Nemes László könyve. Az ember azt hinné, hogy bármilyen nagy is a Föld, 91 kötet után nemigen lehet már újat mondani róla. Főleg akkor, ha egy könyv Isztambulról szól, ahol a szerzőpár mindössze egy napot töltött Adódik a következtetés: nem is érdemes kézbevenni. A valóság azonban ezúttal is cáfoL Érdemes elolvasni a könyvet Érdemes egyrészt azért, mert emlékezetünk szerint a sorozat eddig nem szólt e különös, félig Európában, félig Ázsiában fekvő városról. De, ha szólt is, azt a könyvet nem Fehér Kláráék írták, a szerzői né. zőpont tehát mindenféleképpen új. Másrészt, mert a könyv a várost nem elszigetelten hanem a történelembe és a földgolyóra illesztve vizsgálja; s mert a szerzők sem ragaszkodtak egyetlen nap eseményeihez, hanem korábbi és más tájakon megtett utazásaik emlékeit is gyakran idézik képben és szóban. Harmadszor pedig mert a könyv olvasása közben mintha magunk js ott barangolnánk az Aya Szófia, a Héttorony, a Nagy Bazár környékén, falaik árnyékában. Egyebek mellett garancia erre a szerző eleven, színes csu- ; pa-humor stílusa. És érdemes kézbevenni a j könyvet, mert ritkán lehet ol- ; vasni ilyen kitűnő leírást arról, ■ hogy hogyan is kell felkészül- j ni — hathetes vagy egynapos, a : szomszéd városba, vagy egy ; másik földrészre irányuló — • utazásra. Főleg, ami a szellemi : felkészülést illeti. A szerzők indulás előtt szín- j te mindent elolvastak, amihez ■ Isztambulról és Törökországról ! Magyarországon hozzáférni le- : hetett. Nagy vonalakban mégis, j merkedtek egy nép történelme- ■ vei, szokásaival, kultúrájával. : Olvastak múlt századi magyar : leírást a Karagőz-bábjátékról és ■ olvasták mai török költők ver- • seit (ennek köszönhették, hogy : utaztak a világ legrégibb föld- ; alattiján), böngésztek lexikono. • kát és szereztek ócska nyelv- : könyvet (igaz, ebben jórészt < ilyen mondatok voltak: „A ku- : tyák nagyok”, „Ennek a szobá- ■ nak hány ablaka van?”, stb.) j Ilyen előkészületek után az- ; tán többet láttak —, mert lát- ■ hattak — Isztambulból, mint az : átlagutazó tízszer ennyi idő j alatt. Vajon miért nem követi min- • den utazó ezt a példát? d—ő i dett-e Békéscsaba közönsége a Körös Hotellel? — Minden bizonnyal. És a külföldiek sem panaszkodnak. Igaz, egy svájci hölgy fel volt háborodva, mert kutyáját nem vihette fel szobájába, de az a kivétel csak a szabályt erősíti. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy minden látszat ellenére a csabaiak nem nagyon ismerik belülről ezt az épületet. A múltkor is megállított egy ismerősöm és fontoskodva az árak felől faggatott. Nem hitte el, hogy másodosztályú a Körös. Pedig így van. — Csökkent-e a többi békéscsabai vendéglátóipari hely forgalma a szálló megnyitása óta? •— Nem, sőt növekedett. Ez is azt bizonyítja, hogy a Körös nem máshonnan vont el vendégeket. hanem egy, ha úgy tetszik, új klientúrának biztosított az eddiginél kulturáltabb, magasabb színvonalú ellátást. Egyébként a forgalomra nem panaszkodhatunk. Szobáink — maximálisan 150 személyt tudunk elhelyezni — többnyire állandóan foglaltak, sok külföldi vendégünk van. — Volt-e rá példa, hogy valaki olyan ételt, vagy italt rendelt, amit nem tudtak elkészíteni? — Nem tudok ilyen esetről. Szakácsaink és italkezelőink, hogy úgy mondjam, hivatásuk magaslatán állnak. — Mit tesznek a rendbontók ellen? — Ez az adott helyzettől függ. Legutóbb az egyik Várszínházban játszó neves, fővárosi színész duhaj kedvében, vagy talán azért, hogy imponáljon szíve hölgyének, földhöz csapkodta a poharakat. Több mint 500 forintnyi üvegkárt fizettettünk ki vele. A veszteségszámlára írjuk viszont annak a 200 mokkáskanálnak a költségét, amelyet hetente vagyunk kénytelenek venni. Ugyanis van, aki elviszi, van aki összehajlintgatja a kanalakat. A kanálrongálók és tolvajok ellen keveset tudunk tenni. Rendőrt nem állíthatunk minden vendég mellé. Most, hogy korántsem vendég, mint inkább kritikusi minőségben végigjárjuk a pompás előcsarnokot, a wurlitzertől hangos presszót, a diszkréten neszező éttermet, a takaros szobákot, a jó ízléssel berendezett különtermeket. és a finom illatokat árasztó konyhát; mi mást tehetünk, mint megköszönjük az interjút. A tanulságok levonását, az olvasóra, pontosabban a ven-1 dégekre bízzuk. _ Bracko István VJ KÖNHVTÁR A „Száz falu, száz könyvtár” mozgalom ösztönözte az újkí- gyósi könyvtár felépítését is. Csiszár Istvánná, a könyvtár vezetője szívesen mutatja meg régi és készülő új birodalmát. Elmondja, hogy az új könyvtár közel egymillió forintba kerül, az Országos Népművelési Tanács 140 ezer forintot ad berendezésre, 50 ezret pedig könyvvásárlásra, de a helyi ÁFÉSZ segítsége is sokat jelent. A régi kígyósi könyvtárnak jelenleg 1162 olvasója van, a község lakóinak mintegy egyötöde. Szép eredmény ez, de a könyvtáros reméli, hogy az új, minden tekintetben korszerű környezetben ennél sokkal több olvasója lesz majd. A könyvtárosnő sűrűn meglátogatja az építkezést. Az építők november ?-re befejezik a munkát. A régi könyvtárban is nagy a forgalom. (Fotó: Demény)
