Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

A KÖRÖS HOTEL hétköznapjai Az áprilisi megnyitót bejelen­tő nyúlfarknyi hír óta lapunk­ban jóformán alig foglalkoztunk a békéscsabai Körös Hotellel. Ez még önmagában nem indo­kolja a mostani publicitást, ám jó ürügyként szolgált egy, a mű­sort névtelenül bíráló levél ar­ra, hogy bepillantsunk a re­kosítással is megkéstünk, illetve megkéstek azok, akik vállalták. Ha holnap leraknák a hiányzó mozaiklapokat, már az is késő lenne. Lassan vége a nyári sze­zonnak. — Csúcsidőben, este gyakran várni kell a megrendelt ételre, ruknál és — már megbocsásson — képzettségüknél fogva: slá­geripari tanulóknak. — A műsorszervezés az ŐRI és a vállalat dolga. És joga is. Az énekel, akit a vállalat, és nem a szálloda, szerződtet. — Beszélgessünk a vendégek­ről. Véleménye szerint elége­A szálloda maximálisan ISO vendéget kord hosszúságú idő alatt fel­épült reprezentatív épületbe, s megismerjük hétköznapjait. Tóth József, a hotel 27 éves igazgatója készséggel szegődött mellénk kísérőnek, annál is in­kább, mivel korábban jobbára csak fricskát, mint simogatást kapott a sajtótól a Békés me­gyei Vendéglátóipari Vállalat e valóban elegáns létesítménye. Essünk túl a nehezén. — Jelenleg milyen problémák okoznak gondot az igazgatónak? — Elsősorban az apróságok. A tűzhely nem volt bekötve a kéménybe, emiatt aztán gyak­ran „elúszott” a konyha. Kicsi, háztartási tűzhelyen főztünk. A vendég sokáig várt az ételre, s a készételeket sem tudtuk min­dig melegen tartani. E gond vég­re megszűnt, ám a lift még min­dig sok bosszúságat okoz mind­nyájunknak. Hetenként átlag kétszer romlik el. Nem készült él a június 10-re ígért kerthe­lyiség sem, de azért a fél terasz már vendégeket fogadott. A par­italra. Mi a véleménye a mun­kaszervezésről? — Normális forgalmat felté­telezve, a munka nem igényel a meglevőnél több pincért. Igaz, most valamivel csökkent a sze­mélyzet létszáma. Négy felszol­gáló bevonult, három portás el­ment, s a bejáratnál álló szmo- kingos „köszönő emberek” he­lyébe boyok kerültek. Állítha­tom, hogy a Körös fiatal gárdá­ja mindent tud, ami egy ilyen helyen elvárható. —> Bizonyára ön is tudja, hogy a műsor sok pro és kontra véleményre adott gondot Békés­csabán. Azt hiszem, hogy abban egyetértünk, hogy sztriptizre nincs szükség egy étteremben, sőt még zsonglőrmutatványok­ra sem. — Igen, magam is így vélem. De szerettünk volna valami iga­zán jó produkcióval kirukkolni. — Reklámnak nem volt rossz. De tudja-e, hogyan nevezi a kö­zönség a közelmúltban a szálló­ban szereplő énekesnőket? Ko­tJj könyvi Mecsetek, basák, effendik Az Ütikalandok-sorozat 92. kö­tete Fehér Klára és Nemes László könyve. Az ember azt hinné, hogy bármilyen nagy is a Föld, 91 kötet után nemigen lehet már újat mondani róla. Főleg akkor, ha egy könyv Isztambulról szól, ahol a szerzőpár mindössze egy napot töltött Adódik a követ­keztetés: nem is érdemes kézbe­venni. A valóság azonban ezúttal is cáfoL Érdemes elolvasni a könyvet Érdemes egyrészt azért, mert emlékezetünk sze­rint a sorozat eddig nem szólt e különös, félig Európában, félig Ázsiában fekvő városról. De, ha szólt is, azt a könyvet nem Fe­hér Kláráék írták, a szerzői né. zőpont tehát mindenféleképpen új. Másrészt, mert a könyv a várost nem elszigetelten hanem a történelembe és a földgolyóra illesztve vizsgálja; s mert a szerzők sem ragaszkodtak egyet­len nap eseményeihez, hanem korábbi és más tájakon megtett utazásaik emlékeit is gyakran idézik képben és szóban. Har­madszor pedig mert a könyv ol­vasása közben mintha magunk js ott barangolnánk az Aya Szófia, a Héttorony, a Nagy Ba­zár környékén, falaik árnyéká­ban. Egyebek mellett garancia erre a szerző eleven, színes csu- ; pa-humor stílusa. És érdemes kézbevenni a j könyvet, mert ritkán lehet ol- ; vasni ilyen kitűnő leírást arról, ■ hogy hogyan is kell felkészül- j ni — hathetes vagy egynapos, a : szomszéd városba, vagy egy ; másik földrészre irányuló — • utazásra. Főleg, ami a szellemi : felkészülést illeti. A szerzők indulás előtt szín- j te mindent elolvastak, amihez ■ Isztambulról és Törökországról ! Magyarországon hozzáférni le- : hetett. Nagy vonalakban mégis, j merkedtek egy nép történelme- ■ vei, szokásaival, kultúrájával. : Olvastak múlt századi magyar : leírást a Karagőz-bábjátékról és ■ olvasták mai török költők ver- • seit (ennek köszönhették, hogy : utaztak a világ legrégibb föld- ; alattiján), böngésztek lexikono. • kát és szereztek ócska nyelv- : könyvet (igaz, ebben jórészt < ilyen mondatok voltak: „A ku- : tyák nagyok”, „Ennek a szobá- ■ nak hány ablaka van?”, stb.) j Ilyen előkészületek után az- ; tán többet láttak —, mert lát- ■ hattak — Isztambulból, mint az : átlagutazó tízszer ennyi idő j alatt. Vajon miért nem követi min- • den utazó ezt a példát? d—ő i dett-e Békéscsaba közönsége a Körös Hotellel? — Minden bizonnyal. És a külföldiek sem panaszkodnak. Igaz, egy svájci hölgy fel volt háborodva, mert kutyáját nem vihette fel szobájába, de az a kivétel csak a szabályt erősíti. Persze az is az igazsághoz tar­tozik, hogy minden látszat el­lenére a csabaiak nem nagyon ismerik belülről ezt az épületet. A múltkor is megállított egy is­merősöm és fontoskodva az árak felől faggatott. Nem hitte el, hogy másodosztályú a Körös. Pedig így van. — Csökkent-e a többi békés­csabai vendéglátóipari hely for­galma a szálló megnyitása óta? •— Nem, sőt növekedett. Ez is azt bizonyítja, hogy a Körös nem máshonnan vont el vendé­geket. hanem egy, ha úgy tet­szik, új klientúrának biztosított az eddiginél kulturáltabb, ma­gasabb színvonalú ellátást. Egyébként a forgalomra nem pa­naszkodhatunk. Szobáink — maximálisan 150 személyt tu­dunk elhelyezni — többnyire állandóan foglaltak, sok külföl­di vendégünk van. — Volt-e rá példa, hogy vala­ki olyan ételt, vagy italt ren­delt, amit nem tudtak elkészí­teni? — Nem tudok ilyen esetről. Szakácsaink és italkezelőink, hogy úgy mondjam, hivatásuk magaslatán állnak. — Mit tesznek a rendbontók ellen? — Ez az adott helyzettől függ. Legutóbb az egyik Várszínház­ban játszó neves, fővárosi szí­nész duhaj kedvében, vagy ta­lán azért, hogy imponáljon szí­ve hölgyének, földhöz csapkod­ta a poharakat. Több mint 500 forintnyi üvegkárt fizettettünk ki vele. A veszteségszámlára ír­juk viszont annak a 200 mok­káskanálnak a költségét, ame­lyet hetente vagyunk kénytele­nek venni. Ugyanis van, aki el­viszi, van aki összehajlintgatja a kanalakat. A kanálrongálók és tolvajok ellen keveset tudunk tenni. Rendőrt nem állíthatunk minden vendég mellé. Most, hogy korántsem vendég, mint inkább kritikusi minőség­ben végigjárjuk a pompás elő­csarnokot, a wurlitzertől hangos presszót, a diszkréten neszező éttermet, a takaros szobákot, a jó ízléssel berendezett különter­meket. és a finom illatokat árasztó konyhát; mi mást tehe­tünk, mint megköszönjük az in­terjút. A tanulságok levonását, az olvasóra, pontosabban a ven-1 dégekre bízzuk. _ Bracko István VJ KÖNHVTÁR A „Száz falu, száz könyvtár” mozgalom ösztönözte az újkí- gyósi könyvtár felépítését is. Csiszár Istvánná, a könyvtár ve­zetője szívesen mutatja meg ré­gi és készülő új birodalmát. El­mondja, hogy az új könyvtár közel egymillió forintba kerül, az Országos Népművelési Ta­nács 140 ezer forintot ad beren­dezésre, 50 ezret pedig könyv­vásárlásra, de a helyi ÁFÉSZ segítsége is sokat jelent. A régi kígyósi könyvtárnak jelenleg 1162 olvasója van, a község lakóinak mintegy egy­ötöde. Szép eredmény ez, de a könyvtáros reméli, hogy az új, minden tekintetben korszerű környezetben ennél sokkal több olvasója lesz majd. A könyvtárosnő sűrűn meglátogatja az építkezést. Az építők november ?-re befejezik a munkát. A régi könyvtárban is nagy a forgalom. (Fotó: Demény)

Next

/
Oldalképek
Tartalom