Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

A forgalom: 10 millió 700 ezer forint i Elektromos ! orgona ■ 5 Még szebbek lesznek Vésztőn ; a társadalmi esküvők és név- ! adóünnepségek. Elektromos or- : gonát kr pott a házasságkötő ■ : terem, a nem mindig hiba nél- ; kül működő lemezjátszót, mag- : netofont végre felválthatja te- ; hát az élő zene. Mindez tovább ; gyorsíthatja a társadalmi eskü- ! vők, névadók számának eddi- : gi növekedési ütemét. S ama ! még ennél is fontosabb: a nagy ; pillanat ezentúl még emlékeze- ■ tesebb lesz a résztvevők szá- : mára. Mit tesznek a mezftkováesházi fiatalokért? A mezőkovácsházi ifjúság helyzetéről szólva — állapítja meg a nagyközség tanácsának keddi végrehajtó bizottsági ülé­sére készített beszámoló —, el­ső helyen kell említeni az okta. tási intézmények állapotát. Igaz, hogy az emlúlt esztendőben is 327 ezer forintot fordítottak az általános jskola, 41 ezer forintot a napközi otthon és 121 ezer fo­rintot az óvoda felújításéra, de ez még mindig kevés. Az okta­tási épületek 60—80 évesek, s a Miről ír a Magyar Ifjúság? A megye egyik legnagyobb forgalmú lakberendezési boltja­ként emlegetik a gyomait. A múlt évben csaknem 9- és fél millió forint értékű bútort, la­kástextilt és műszaki cikket vá­sárolt a község lakossága. Erre : az évre 10 millió 700 ezer forint s A Magyar Ifjúság e heti szá­mában bemutatja Szilágyi An­talt, az árvízvédelemben kima­gaslóan helytállt csengeri fiatalt, aki megkapta a Ságvári Érmet. Vele együtt közli a lap a többi forgalmat terveztek a boltnak, [ hét-csengeri, fehérgyarmati tu. melyet minden bizonnyal túl­teljesítenek. Balkus Imre nyogmatolcsí és penyigei — Ság- vári-érmes fiatal portréját is. Az árvizes területekről szól a Kulfurális célra f&hb mt&ÉÍ 2 és fél millió forinf A Vésztői Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökével, Pardi Sándorral beszélgetve kaptunk tájékoztatást arról, hogy a köz­ség 1970-ben az iskolák, a kul- túrház s könyvtár fejlesztésére igen jelentős összeget összesen 2 millió 635 ezer forintot fordít. Elmondta az elnök, hogy a Móra Ferenc iskolához tartozó Sziki iskola felújítására, fejlesztésére összesen másfél millió forintot fordítanak, amelyből négy tan­termet és négy pedagóguslakást újítanak fel. Ezt a másfél millió forintot a megyétől, illetve a járástól kapták, de benne van a község pénze is Ugyanennél az iskolánál még ebben az év­ben befejeződik annak a tanári szobának az építése, amelyhez 80 ezer forintot, a politechnikai műhelyhez pedig 150 ezer fo­rintot terveztek. A politechnikai műhely csak 1971-ben készül el véglegesen, s összesen 400 ezer forintba kerül. A Bartók Béla utcai iskolánál 50 ezer forintos költséggel újít­ják fel a politechnikai műhelyt, s ugyanennyiért pedagógus-la­kást hoznak rendbe. A gimnázium tavaly készült el, összesen tízmillió forintos költséggel. Hiányzott azonban belőle a szabadtéri sportléte­sítmény ezért ebben az évben 500 ezer forintért röplabda, ké­zilabda és futópályát építették a gimnázium udvarán. Igaz ugyan, hogy a művelő­dési ház és a könyvtár az idén kevesebb pénzt kapott, de a le­hetőségekhez mérten ennek a két intézménynek is szép sum­ma jutott, ötvenezer forintért vásároltak a művelődési ház ze­nekarának hangszereket, felsze­reléseket, 70 ezer forintért pedig új padozatot kap a nagyterem. Azt is elmondta a tanácselnök, hogy szükség lenne a művelő, dési ház berendezéseinek ki­cseréléséhez 150 ezer forintra, sajnos, azonban ebben az évben erre már nincs lehetőségük, ha csak nem hallgatja meg kérésü­ket a megyei tanács és valahon­nan nem kerít rá pénzt. A könyvtár könyvállományának fejlesztésére évente mindig több mint 20 ezer forintot fordítottak, ebben az évben azonban itt is csökkenteniük kellett az össze­get és „csak” 20 ezer forintot tudnak adni. B. J. A Műszaki Anyag és Gépkereskedelmi Vállalat augusztus 18-án, (kedden) Békéscsabán, a MÉH Vállalatnál, . Sallai u. 6 sz. alatt gépek, motorok, műszerek, műhelybenendezések stb. becslését ill. bonyolítását végzi. Gépírni tudó általános adminisztrátort VESZ FEE MAGYAR HIRDETŐ, békéscsabai kirendeltsége. 4 1970. AUGUSZTUS 15. Vöröskoy János: A fekete macska visszatér — KÉMREGÉNY — 12. Beke ügy tervezte, hogy útja minden tekintetben pontos má­solata lesz a gyakorlatra vonu­ló tüzérek útjának. A kitérő miatt azonban időt vesztett, így pár perccel később ért a vasúti sorompóhoz, mint a katonai gépkocsioszlop, amely május 8-a hajnalán megállt ott. Az osz­lophoz képest késett, de a so­rompó csak érkezésekor zárult le. Az őrnagy a műszerfalra pil­lantott : negyed öt volt. A gya­korlat hajnalán a sorompó ilyenkor már pár perce elzárta a tüzérek útját, várakoztatta a gépkocsikat! Furcsa, sajátos eltérés. Május 8-án a vasúti őr talán túlzottan óvatos volt? Vagy a vonat érkezett korábban? Lehet. De ha az őr azon a hajnalon is csak ilyenkor engedi le a so­rompót, akkor a gépkocsioszlop nem áll meg útközben. Simán keresztülhajt a vágányon, és a sorompó csak olyan kocsikat vág el tőle, amelyek leszakad­tak. Késnek, például azért, mert az elágazásnál befordultak az erdei útra, s a kitérő pár per­cet elrabolt tőlük... A - gyors, észrevétlen csatlakozás így lehe­tetlenné válik: felfedezik a le­maradást, és rájöhetnek a cél­jára is. Mert mi lehetett a cél? Az, hogy a sorompónál meg­állított, várakozó gépkocsiosz­„Szabványpanaszok Mátészal­kán” című írás az ott dolgozó egyetemisták munkájáról, gond­jairól. Érdeklődésre tarthat számot az „életveszélyes hétvégek” cí­mű riport. Az újságíró a vízi­rendőrökkel járta végig a Du­nát, a példák hosszú sorával mutatja be, mennyi életveszé­lyes szabálytalanságot lehet ta­pasztalni a Római-part környé­kén és szerte a budapesti Duna. sízakaszon. A szabad idő nem okos kihasználásáról szól az „El­veszett délutánok” című riport, a Vidám Parkba vezetve el az olvasót. Bizonyára az „Alkossunk tör­vényt” javaslattevőit és az ol­vasókat egyaránt érdekli a jo­gász véleménye a leközölt javas­latokról. Széleskörű érdeklődésre ad választ a lap, amikor a kül­politikai rovatban körképben mutatja be az arab országok ve­zetőit, az ENSZ képviselőjét és az izraeli vezetőket, s ismerteti álláspontjukat a nagy kérdésről: „Fegyverek helyett diplomácia.” Már az augusztus 20-i esemény- sorozat — István király születé­sének millenniuma — anyagai közé tartozik a királyi ékszerek­ről készült írás. Érdemes még felhívni a fi­gyelmet a sportrovat cikkére, mely a Páncsics-üggyel foglal­kozik. i (ká) jelentős összegű felújítások elle­nére is korszerűtlenek, elavul­tak. Ez a tény hátráltatja az ok­tatás színvonalának emelkedését, a szakköri tevékenység kiszéle­sítését, illetve a politechnikai ok­tatás hatékony megoldását. Az oktatási és általában a köz­ségi fiatalok szabad idő eltölté­sének gondját oldaná meg a tervezett nyolctantermes, mo­dern központi iskola megépítése, valamint egy ifjúsági tábor lét­rehozása. Ez utóbbi az úttörő és KISZ-es korú fiataloknak egy­aránt jó lehetőséget kínálna nyá­ri programok szervezésére. A to­vábbi tervek szerint a már-már krónikus helyiségpróblémák megoldását szolgálná az ifjúsági ház megépítése (jelenleg 6 ifjú­sági klub működik a községben), valamint a könyvtár új épületbe való költöztetése. Az már vi­szont tartalmi kérdés (és az előbbieknél nem kisebb súllyal esik latba), hogy az ifjúsági klu­bokat, ifjúsági rendezvényeket miért olyan kevés, tsz-ben dol­gozó fiatal látogatja? Az Űj Al­kotmány Tsz-ben dolgozók egy­negyede fiatal, s igaz, hogy a tsz 30 ezer forintos sporttámoga­tást nyújt, ifjú tagjai részére, de mi történik azokkal, akiket nem a sport érdekel elsősorban? Követéire méltó kezdeményezés, hogy a sok fiatalt foglalkoztató ÁFÉSZ és a Gépjavító Állomás a jó munka elismeréseként rend­szeresen külföldi útra küldi KISZ-korosztályú dolgozóit. A község ifjúságának helyze­tét, megbecsülését vizsgálva fi­gyelemre méltó az a tény, hogy az Építőipari Ktsz a jó ered­ménnyel végző ipari tanulóit magasabb órabérbesorolással al­kalmazza. A KISZ vezetőinek meghívása a gazdasági szervek tanácskozására, a község legtöbb üzemében már hagyományosnak mondható, ám — és ebben az érdekelt felek mindegyike egyet­ért —, az ifjúsági brigádok szer­vezése, illetve működése még akadozik. lop utolsó, fedezetlenül maradt kocsijához valaki hozzáférjen! Az időbeli különbség tehát, a sorompó akkori és mostani le- bocsátása között, esetleg nagyon is fontos lehet... Miközben Beke mindezt vé­giggondolta, elrobogott a menet- rendszerű személy. Szerintem — vélte az elhárító tiszt, a villo­gó ablaksort nézve —, a sze­mélyvonatok inkább késni, mint sietni szoktak... S hogy ez a járat 8-án valóban sietett, nem nagy probléma ellenőrizni. Ha megtudtuk, majd elbeszélgetünk a vasúti őrrel. A sorompó magasba emelke­dett, de Beke nem hajtott to­vább. A motort meg a világí­tást már korábban kikapcsolta, s most csendben, az ajtót sem kattantva be, kilépett a harma­tos útmenti' fűre. A sorompóhoz sétált, majd kocsinként felbecsülve az osz­lop hosszát, visszament addig a pontig, ahol, elképzelése szerint, az utolsó, lőszert szállító teher­autónak állnia kellett. Ezen a helyen egy extra hosz- szúságú cigaretta hevert a fű­ben. Mellette ugyanannak a mátkának a csikkje. A két ci­garetta közül az egyiket végig­szívták, a másikból alig néhá­nyat szippanthattak. Beke mind­kettőt fölvette, tárcájába csúsz­tatta, aztán beszállt a Skodájá­ba, és továbbindult. ...A Vadgalamb turistaház­hoz épp olyan békés, napfényes reggelen érkezett meg, mint öt napja, amikor életében először járt ott. — Éppen százhúsz órája vá­rak a kávémra! —kiáltotta ne­vetve a szőke büféslánynak, aki meglepve meresztette rá nefe­lejcsszínű szemét. — Remélem, ma nem ejti el a féketéstálcát... A kislány már perdült is, fu­tott a kantinba. Kisvártatva valamennyien előjöttek: á házaspár meg a fiú, végül a lány is, tréfásan billegtetve a könnyű fémtálcán álló feketéspohárkát. — Látom — szólt mosolyogva az őrnagy — mindnyájan túl­jutottunk a megrázkódtatáson. De úgy lenne igazságos, ha azt is megtalálnék, aki megtréfált bennünket. Ügy értem, aki meg­célzott azokkal a kellemetlen golyóbisokkal... Már csak a cica miatt is! Maga biztosan na­gyon szerette... — Béke a lány­ra pillantott. — Mit tegyünk? Mi nem tu­dunk semmit... — A szemed elkomolyodtak: a kislányt bán­totta az elpusztult cica említé­se. Beke egyenként, lassan, tíz fényképet tett az asztalra. — Nézzék meg őket, hátha is­merősre akadnak köztük. Talán látták már valamelyiket. Szorongva várt: kevés esélyt adott magának. Aztán kinyúlt egy ujj. a fiú ujja, és rámutatott, egy képre: — Ez. azt hiszem, járt itt. Mit gondolsz, Mari? — Igém — mondta a lány is. —1 Itt vmt. — Helyes. A napra nem em­lékeznék? Harmadikén vagy negyedikén lehetett. Szóval, néhány nappal az eset előtt, talán kora délután. Éppen nem volt más vendég A férfi csak beugrott, vermuthot meg szendvicseket vett, és sie­tett vissza az erdőbe. Motorral volt, de a rendszámát persze nem tartottuk fontosnak meg­jegyezni. — Igen — erősítette meg a fiú —, azonnal elrobogott. Ta­lán várta valaki. A barátnője, például... — Köszönöm — mondta Be­ke. Miközben összeszedte a fény­képeket, futó pillantást vetett a kiválasztottra. Király őrmester fényképe volt. Beke virágos kedvvel érkezett Násfára. Ébert és Paál, akik a politikai helyettes irodájában várták, ezt már az udvarra né­ző ablakból észrevették. Az őr­nagy, a kocsiból kiszállva, oly barátságosan fogadta az udva­ron átvágó Király őrmester tisz­telgését, mintha egész éjjel ve­le álmodott volna, csupa vidám és biztató dolgot... — Nos, mi újság a könyves­boltokban? — kérdezte a belépő őrnagy. Paál savanyú arcot vágott. — Azt hiszem, nagyot téved­tem ... — Emberi dolog! — mosoly­gott Béke. — Halljuk, hogy mi­vel kapcsolatban? — Amiben a legjobban bíz­tam! A bükkfán megtalált nyo­mokkal ... Nemcsak a tüzérbe­mérő, a löveg kezelőszeményze- te is azt állítja, hogy az első lövésig a fán szakadatlanul bu- rukkoltak a vadgalambok! Már­most, ha a lombok között, kü­lönösen a megjelölt ágon, a fé­szek közvetlen közelében em­ber rejtőzik, a galambók nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom