Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
) KARDOSI ESTE önzeáleu segítség Nehéz az épitöblokjt a műszerész kezének, de az akarat szilárd. Fotó: Hovszta (Tudósítónktól) Fehérgyarmat nevét Békés megyében szinte már mindenki ismeri, hiszen az utóbbi hónapokban sokan töltöttek s töltenek jelenleg is hosszabb-rövi- debb időt ennek az árvíz által sújtott nagyközségnek újjáépítésében. Augusztus 8-án, szombaton, amikor ott jártunk, éppen a Gyulai Harisnyagyár kollektíváját találtuk nagy munkában. Űj otthont építenek Miski Bertalan, Fehérgyarmat, Rákóczi út 74 szám alatti lakosnak és családjának. Beszélgettünk az idős emberrel, s nagyon nehéz szavakba foglalni az idő® házaspár örömét, Takarékszövetkezeti kirendeltség nyílt Kaszaperen A Magyarbónhegyes és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet Igazgatósága Kaszaperen működő betétgyűjtő pénztárát kirendeltséggé alakította át. A kirendeltség megnyitásával a lakosok minden pénzügyi szolgáltatást helyben vehetnek igénybe. A takarétkszövetkezeti tagok száma máris meghaladja a 430 főt, az elhelyezett takarékbetétek összege több mint 400 ezer forint. A megnyitás óta 19 tag részére 110 ezer forint kölcsönt folyósítottak és 58 ezer forint összegű kölcsöntörlesztést fogadtak eű. kell, amíg megjavítják. Az átszállásból így nem lett semmi. — Köszönöm! — Beke a turistajárat vezetőjéhez fordult: — Kiket vitt azon a napon? — Nyugatnémet IBUSZ-cso- port volt. Ök is kiszálltak, s egyikük, egy idősebb, kedélyes férfi, le is fényképezte a kislányokat. Színes felvételeket készített róluk. Lelkendezett, hogy milyen elragadóak, bájosak. Ez a férfi — nyilván jómódú ember lehet — odajött hozzám és nevetve kijelentette, hogy ő, miint getleman, segíteni akar a „hölgyeken”. Tudja, hogy én nem vállalhatom ingyen a fáradságot, ad ötszáz forintot, ha egy kis kitérőt teszek a bakfisok kedvéért. Vigyem el őket, oda, ahová igyekeznek, az 6 úti- társai nem fognak szólni ellene. A csoport csupa gyerekszerető úriemberből és jólelkű dámából állt. A csitrik biztosan éhesek már, a turistaházban pedig reggelit kapnak. Sürgetett, hogy egyetlen percet se szabad veszíteni. Én, persze, nem csinálhattam semmit, mert a tanárnő tiltakozott a fuvar ellen, őszintén szólva, sajnáltam, a pénz jól jött volna, amellett miért, ne lássák a nyugati vendégek, hogy mi magyarok nem vagyunk bürokraták? A férfi amikor meghallotta, hogy a tanárnő milyen makacs, szidni kezdte, hogy besavanyodott aggszűz. Beke elképzelte, amint a német által készített színes fényamellyel a harisnyagyári munkásokat fogadták, akik immár második alkalommal dolgoznak huszonötén az űj ház felépítésén. Négy munkanapot töltöttek el s eközben a falegyenig felépítették a lakóházat s közben a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak is segítettek. A segítségért a harisnyagyárl- aik betonkeverőt kaptak kölcsön az építőipari vállalattól és a ház tetőszerkezetét is az építő szakemberek készítették el. Az önzetlen munkások között ott láttuk Székely Vilmost, a harisnyagyár TMK-vezetőjét, aki az ajtóberakástól a cement- és az építőblokkok hordáséig, a falrakásig mindenre kész. De ott volt a gyár KlSZ-alapszer- vezetének titkára is, Mihucza József és Brinda Péter, Buksa György munkásőrök. Nem szakmájuk a házépítés, mégis úgy rakják a falat, mintha egész életükben ezzel foglalkoztak volna. S az sem hiba, hogy a műszerészek: Fülöp István, Csiga Ferenc, Restye Illés könnyű keze egy kicsit meg- kérgesedlk a tégláktól, hiszen minden erőre szükség van Fehérgyarmaton. Ezért igyekszik az állványt szakszerűen elkészíteni Eiselle Ferenc és a legfiatalabb harisnyagyári munkás, Prlskin János. Így lesz eggyé 260 kilométer távolságban is a fehérgyarmati Miski Bertalan bácsi és családja, a gyulai harisnyagyári munkásakkal. Hevesi József képek megjelennnek . a Stem jj magazinban: „Utolsó felvétel a; kommunista hadgyakorlat ál- ; dozatairól”; „A meggyilkolt ■ lányosztály félórával a tragédia « előtt”; „Harminc halálra ítélt 5 bakfis”. Vajon, gondolta Beke, ; a kedélyes gentleman ezeket a * címeket is kitalálta-e már a lát- ■ ványhoz, miközben gépét elkat- ■ tintotta? Bizonyos, hogy a ké- : pékért jó árat fizettek volna ne- ; ki. Az ötszáz forint, amit a ■ sofőrnek felajánlott, igazán sze- ■ rény befektetésnek számított. : — Amikor továbbmentünk — ■ folytatta az IBUSZ-busz vezető- ■ je —, a kolléga még csak a hi- j bás kerék leszerelésénél tartott. [ Azt hiszem — fordult a társé- : hoz — legalább harminc perc j késésed volt. — Több — mondta a másik i —, mert a lányokat nehéz volt : összeszedni. A tanárnő még a j retiküljét is elhagyta, miközben [ hajkurászta őket. Ügy festett, j mint egy öreg és mérges kis i puli, ha nem bír a nyájjal. De j aztán szerencsére, a táska is J meglett, és tovább indultunk. A : többi, azt hiszem, ismeretes... ■ — Igen — bólintott Beke —,; befejeztük. Köszönöm, hogy se- ! gítségemre voltak. A két sofőrt magával vitte a MÁVAUT-állomásig, majd a ■ szálloda elé hajtott. A portás egy csomagot nyúj- l tott át: — A könyvesbolt küldi a re- ■ vizor elvtársnak... (Folytatjuk) Gyermekkorom tanyai estéit juttatja eszembe az a csípős és mégis kedves rőzse- füst-szag, amely a műűt két oldalán sorjázó házak között fogad. Kékes-lilán, alacsonyan terjeng. Nyugat felől fekete, nehéz viharfelhők kúsznak az égre. Nyomott, párás levegő nehezedik Kardosra, az alig egyéves községre. A hosszú házsor között, a szürke betonúton száguldó gépkocsik egynémelyike már bekapcsolta a világítást. Sötétedik. Pedig még csak este 6 óra van. Az udvarokon asszonyok tesznek-vesznek. A sárgára festett utászház nagy eperfá- | ja alatt vacsoránál ül a család. Két részből vagy inkább háromból áll Kardos község. A régi tanyasorok mellett a mű- úttól balra 65 új ház. A tanács- háza előtt a kűtnál asszonyok. S amíg az edények telnek, megbeszélik a nap eseményeit. Ott pedig, ahol ismét a kukoricatáblák uralják a határt, a főutca végén, kertvárosba illő ház. Mögötte nagy gyümölcsös. Őszi barack iák, szőlő, zöldség. A másik oldalon három üsző tépi az árokpart füvét. Szloezjár Györgyöt és feleségét a kertben találom. A férfi a fákat metszi, az asszony pedig éppen a gazdasági udvar felé indul. Etetni kell a jószágot. Kövér esőcseppek koppannak. Villám hasít, a felhők között és a kukoricatáblák megdőlnek a szél nyomásától. A sietségtől lihegve éppen akkor érkezik haza a nagylány Marika és a barátnője. Orosházán jártak. Magnót akartak vásárolni. Nem kaptak olyat, amilyet kerestek. A konyhában ülünk, odakinn zuhog a nyári zápor . — Kint laktunk a kondorosi földeken. Amikor Itt megalakult a község azaz, hogy csak szó volt róla, bontani kezdtem a tanyát. Szomszédaim és barátaim akkor azt mondták, meggondolatlanság amit csinálok. Azóta valamennyien, mind a nyolcán, lebontották kinti tanyájukat, s beköltöztek Kardosra. Uj házakat építettek. Ez az élet sorja. Itt könnyebb. Villany van, televízió, rádió, könyvtár és betonjárda. A munkahelyhez is közelebb vagyunk. Sokat jelent ez a paraszti életben — mondja a házigazda. Hiába keresem a régi falusi j romantikát, más itt az élet üte- j me, ritmusa. Esténként nem a! házak előtti kispadokon cserélik ki híreiket, gondolataikat a kardosiak, hanem ott ülnek a televízió előtt vagy éppen a rádiót hallgatják, vagy olvasnak, vagy a Csabai út melletti Aranykalász presszóban töltik idejüket. Éppen arrafelé indulok, amikor az eső eláll. A műűt kérész- | teződésében öt 13—14 év körüli) leány és fiú. Kerékpárjaikra támaszkodva beszélgetnek. Kezükben saraboló, kiskapa és sarló. — Az iskola gyakorlati kertjéből jövünk. Hazazavart bennünket a vihar. Csak úgy beszélgetünk, mindenről — mond1970. AUGUSZTUS 13. ja a legbátrabbik, Kohut Zsuzsanna. Együtt járunk iskolába, van közös témánk. A többiek: Szelegyinszki Anna, Arnóczki Erzsi, Fábri Judit és Jancsó János elmondják, hogy esténként olvasgatnak, nézik a televíziót, rádióznak. Mert mit Is tehetnének mást, hiszen a kultűrház, könyvtár hetenként csak háromszor van nyitva, mozi pedig csak vasárnap van. — Az árvíznél. Körtvélyes, Magyartés, Sarkad, Makó, Újszeged — sorolja az ismerős helyeket. — Látod, nincs megállás. Az árvíznéi védekeztünk, most pedig az aratásban támadunk — mondja mosolyogva. Az „ellenfél” most a gabona, s ha nem is vagyunk katonák, most is csatázunk. A presszóban nyolcan-tí- zein kávéznak, italoznak és be- J szélgetnek. Néha átutazó vendég is betéved, de a „benszülötte- ket” meg lehet ismerni. Valahogy otthonosabbak. Kovács Györggyel, a termelőszövetkezet fogatosával ülök egy asztalnál. Fiatalember, 17 éves. — Nyolc óra tájban össze szoktunk jönni a termelőszövetkezet, központjában. Van még idő. Addig megiszok egy kávét. Jöjjön majd el a klubestünkre — invitál szíves szóval. A másik asztalnál kis társaság ül, közöttük Gábor Mihály- né, a könyvtár vezetője. — Hetenként háromszor van nyitva a könyvtár. Így nyáron főleg a tanulófiatalok kölcsönöznek ki könyveket. Elsősorban a jövő tanév kötelező olvasmányait kérik, de visznek mást is. Néhány idősebb olvasóm is sűrűn felkeres. Az éjszakai és a nappali őrök törzstagjai a könyvtárnak. A középkorúak leginkább csak télen. A termelőszövetkezet gépparkjánál az eső ismét tető alá kerget. Vontató dübörög el a portásfülke előtt, majd meg-! áll. Nagy sietve ugrik le róla Gráfik János. Meztelen felsőtes-i te barna és nedvesen csillog, azj esővíztől. Szinte egyidőben érkezik vele Varga János és Janik j György kombájnos. — Nem hiszem, hogy elmegyünk a KISZ-klubba. Fáradtak vagyunk. Nehéz az aratás. Sok a zöld a búzában. Ha az eső nem hajtott volna be bennünket, este 9—10 óráig vágtuk volna a gabonát. Reggel is korán kezdünk. — Ugye nem ismersz meg? — fordul hozzám az alacsony növésű, széles vállú Varga János. Őszintén szólva zavarba ejt, Hirtelen nem tudnám megmondani hol találkoztunk. O azonban emlékszik. A tanácsháza ablakai világosak, Bent sűrű cigarettafüstben 40—50 ember vitázik. A fő asztalnál a körzeti állatorvos és az állatforgalmi vállalat szakemberei ülnek. Vaskor András, a községi tanács elnöke és Bobos Pál, a községi pártalap- szervezet titkára mondják, hogy éppen a háztáji szarvasmarha- állomány gümőkór-menitesítése van napirenden. — A község gazdái a nyári munkák miatt késő este érnek rá, ezért tartjuk most a megbeszélést. Fontos dolog, hogy a termelőszövetkezet állatállományának fertőzésmentesítése után a háztáji szarvasmarha-állomány is egészséges legyen. Fél kilenc elmúlt. A tsz- központ ebédlőjéből tánczene hangjai szűrődnek a sötét udvarra. Bent a viaszosvászonnal takart asztalok mellett három csoportban 12 fiatal ül Az egyik társaság kártyázik, a másik kettő beszélget. Ez a tsz KISZ- szervezetének klubestje. — Éppen most adtam át két fiatalunknak a KISZ-tagsági könyvet — mutat Gráfik Mária alapszervezeti KISZ-titkár Hrus- ka Ilonára és Juhos Pálra. — Hetenként kétszer még így nyáron is összejövünk. Bizony nem mondhatjuk, hogy zsúfolt programunk lenne. Magnózunk, nézzük a televíziót, ha éppen jó a műsor, vasárnaponként elmegyünk a moziba, s nagyon ritkán bált is rendezünk. Azt is elmondják még, hogy azelőtt színjátszó-csoportjuk volt, most azonban nincs senki a községben, aki komolyan a kezébe vehetné az irányításukat. Pedig érdemes lenne. Mert a kardos! esték, ha nem is unalmasak, de kevés szórakozást nyújtanak az itt lakóknak, s különösen a fiataloknak. A házsorok között vezető műúton reflektorozó gépkocsik futnak. A házak ablakai egymás után elsötétülnek. Elmúlt 9 óra. Botyánszky János Betanítóit kőműves, vagy ács-állványozó segédmunkások legalább hároméves szakmai gvakorlattal jelentkezhetnek tízhónapos szakmunkásképző tanfolyamra. Gyakorlati oktatás kb. két hónapig (okt. 15-ig), NAGYAR községben (Szabolcs megye) Fehérgyarmattól 12 km-re, az árvízkárosultak lakóházainak felépítési munkáin, továbbiakban gyakorlati és elméleti oktatás a dolgozó kívánsága szerint, Kecskeméten vagy Baján. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőséget, munkás- szállást, ebédet és munkaruhát biztosítunk. Különélési pótlékot, idénypótlékot. szerszámhasználati díjat és utazási hozzájárulást fizetünk. A helyreállítási munkákon, tíz nap munka után négy szabad nap. Jelentkezés személyesen vagy levélben: ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG. NAGYAR, vagy MUNKAÜGYI OSZTÁLY, KECSKEMÉT, Klapka utca 34. BÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 114628
