Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
Késik az intézkedés? Még egyszer a sorompó-ügyről Több békéscsabai olvasónk leveléből idézünk: Mi, akik a város szélén lakunk és a Franklin utcai vasúti átjárón keresztül igyekszünk munkahelyünkre és onnan haza, kérjük Orr illetékesektől, hogy sérelmünket orvosolják. Ugyanis e vasúti átjárón sok-sok ember jár reggelenként a munkába és gyakran hosszabb ideig várakozniuk kell a sorompó felnyitásáhelyüket. Most már azonban rendőr áll a vasútnál, s felírja azokait, akik a síneken átmennek! A tortúra persze délután, munkából hazajövet megismétlődik. Levélíróinkkal egyetértünk, sürgős intézkedésre lenne szükr ség. Rovatunkban már korábban foglalkoztunk a sorompó okozta gonddal, de sajnos eredménytera. Mivei a tolatás is itt történik, erre teljesen rapszódikus időpontokban kerül sor. Az aluljáró járhatatlan, s többen eddig a vasút mellett, az ÁFOR előtt haladtak el és a Ku- lich lakótelepi óvodához jutva próbálták megközelíteni munkalenül. Most ismét helyt adunk a kérésnek, miszerint az illetékesek hozzák rendbe az aluljárót, s amíg ez megtörténik, addig is állítsanak a sorompóhoz egy vasúti őrt, aki a vonatok elhaladása után azonnal átengedi a gyalogosokat. Rossz a telefon Rosszak a telefonálók „A békéscsabai erzsébethelyi postáról naponta sokan akarnak telefonálni, hogy hivatalos vagy magánügyüket intézzék” — írja Havran Hona olvasónk, s beszámol arról, hogy ez legtöbbször lehetetlen. Rossz a készülék, ami sok bosszúságot okoz. A panaszos levél nyomán Szabó Mátyástól, a megyei távközlési üzem vezetőjétől érdeklődtünk. Elmondta, hogy az elmúlt hetekben a nagy esőzéseket követő kábelbeázások miatt Békéscsabán mintegy 200 távbeszélőállomás romlott el. A javítási munkákban még „kölcsönkért” szegedi kábelszerelők is részt vettek. Több esetben azonban a nyilvános telefonkészülékek a szakszerűtlen kezelés, türelmetlen ütögetés miatt válnak használhatatlanná. Tehát rossz a telefon, mert rosszak a telefonálók, s ezért kellbosz- szankodnia a levélírónknak és „sorstársainak”. Előfordul olyan eset is, hogy a szerelők csak napok múltán értesülnék a hibáról, ezért egy kérés: ha valaki hibás készülékről szerez tudomást, egy másik vonalon értesítse erről a 003-at. Hiányos a gyűjteményem „Nagyon örülök, hogy a Népújságban közlik a Mai névnapot — írja Somogyi Irén (Gyula, Budrió lakótelep 1/a). Ezeket össze is gyűjtöttem, de sajnos gyűjteményem hiányos, mivel hétfőn nincs újság. Így az aznapi név mindig kimarad. Nem lehetne a keddi számban a mai névnap mellet egy tegnapi névnap is?” Olvasónk kérése furcsa dilemma elé állította a híroldal szerkesztőjét. Közölhetnénk vasárnap a hétfői névnapot, vagy utólag, kedden. Az első esetben megelőznénk a naptárt, a másodikban pedig lemaradnánk. Mivel azonban olvasóink részéről eddig ez az egyetlen kérés merült csak fel a hétfői névnap közlésére, legjobb megoldásnak az kínálkozik, hogy a névnapgyűjtő Somogyi Irénnek levélben küldjük el a hiányzó névmagyarázatokat. Nem szeretnénk, ha nem mindennapi gyűjteménye miattunk lenne hiányos. Túracipő 4 Bgjs JffCff/sa 1970. JÜLIUS 23. Csak akarni kell Sokszor olvassuk az újságokban a fiatalok panaszát: nem tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Nos, most egy olyan esetet közlünk, melyben nem tetetlen, sültgalambra váró fiatalok a főszereplők. A Békéscsabai Gépjavító Állomás KISZ-eseiről van szó. Az Orosházi Gépi Adatfeldolgozó KISZ-fiataljai meghívták őket egy kétnapos kirándulásra Orosházára, és gyopárosi üdülőjükbe. A Gépjavító Állomás már tavaly gósdoskodott egy különautóbuszról, amely mindig a szórakozni, utazni vágyó fiúk és lányok rendelkezésére áll. „ Viszonzásul a békéscsabaiak augusztusban látják vendégül az orosháziakat. A gépjavító állomásnak Szanazugban van üdülőtelepe. Ide és Gyulára, mennek majd el a két vállalat fiatal dolgozói. Másoknak is például szolgálhat talpraesettségük, ötletük. — Ha valaki szórakozni akar, az tud! — mondják. — Csak akarni kell! Megkésett köszönet Maiét Ilona Sarkadkeresztűr- ról 120 községbeli társa nevében írja levelét, bár kissé megkésve, hiszen az árvízveszély már régen elmúlt, s a községbe visszatértek a dolgos hétköznapok és a megszokott munkaütemben dolgoznak. Ennek ellenére idézzünk leveléből, mely telve van hálával azok iránt, akik kiköltöztetésük idején törődtek velük, gondoskodtak róluk. A gyulai járási és városi tanácsnak mond köszönetét levelében —, hogy annyi embernek helyet biztosítottak. Az ifjúsági házban levő fiataloknak, akik megértő szeretettel fogadták őket és a húsüzem valamennyi dolgozójának, akik biztosították a megfelelő ellátást. Mindenkinek, köszönetét mond, aki sok-sok türelemmel, szeretettel fogadta be a községbelieket. A köszönetét ezúton tolmácsoljuk. Egy Dunántúlon lakó, de békéscsabai születésű ^ asszony írt levelet szerkesztőségünkhöz, melyben kissé az idegen szemével tárja elénk azokat a hiányosságokat, amelyeket tapasztalt „A téma a földön hever — így kezdi írását s folytatja azzal, hogy: Békéscsabán fáradozni sem kell a lehajlással, mert érzi az ember a talpával s ide-oda bicsakló bokájával, miről van szó. A Tanácsköztársaság úti járdáról. A harmadik nyár, hogy még mindig feldúlt Békéscsaba főutcája. A Magas-Tátrában, a sziklás hegyoldalakon nem kell ennyire vigyázni lépteinkre, mint városunk nyílegyenes, szép, hosszú utcáján. Természetesen mindenhova kellően felkészülve indulunk a kirándulásokra, nem gondoltam azonban, hogy a túracipőt ide is magammal kell hozni. Ez az egyik! De ha már tollat ragadtam, kikívánkozik belőlem a többi is: Szerencsére szombaton érkeztünk a délelőtti gyorssal. így „S” jelzéssel volt buszunk. De mi van akkor, ha nem szerdán, vagy szombaton érkezik az utas? Taxinak se híre se hamva. Megérkezik a zsúfolt gyors, tele vakációs gyerekekkel, csomagokkal és egy taxi sincs az állomás előtt. Pedig Békéscsabának hosszú utcái vannak! Még egy téma: A Berényi úton egy csemegeboltot sem találhat az éhes vándor. Nem is beszélve arról, hogy az idősebb és a beteg emberek esőben, szélben, hóban és melegben kénytelenek a Szent István téri csemegéhez bandukolni, ha egy jobb falatra vágynak. Véleményem szerint lenne megoldás. A Berényi út 75 szám alatti italboltot egyesíteni lehetne a mellette levő vegyesbolttal és egy szép, nagy ABC-áruház alakítható ki így. A környék lakói nagyon örülnének, mert nyugalmuk is biztosítva lenne. Ugyanis most nincs nyugalom az italboltban és környékén lejátszódó verekedések, néha késelések és az ordítozások miatt. Talán a KÖJÁL is sűrűbben járhatna arra, észrevenné a Zrínyi utcai nyitott kanálist, ami bizony sem szépnek, sem egészségesnek nem mondható. Természetesen nemcsak bí- rálnivaló akad, hiszen a városban sok szép új létesítmény látható, amellyel gazdagodott s Tíz év után Nagy András olvasónk Csorvásról ír egy igen érdekes levelet, melyben 10 évi távoliét után — máshol dolgozott és most visszatért — fedezi fel a községet, azokat a dolgokat, amelyek 10 év alatt változásokat jelentettek. „Egy hosszú útról hazatéréskor — írja levelében — felfelé ívelő fejlődést láttam Csorváson. Tíz évvel ezelőtt a járművek még rázós, kockaköves úton haladtak át a falun. Ma azon fáradoznak a község vezetői és a dolgozók, hogy rövidesey. átadják az új műutat. A fiatalok itthontartásának hasznos módszereit is tapasztaltam. Üzemek létesítésével, ifjúsági estek szervezésével, munkalehetőségek kiszélesítésével küzdenek azért, hogy a fiatalok itt maradjanak. A termelőszövetkezetek iparszerű termelése is mindjobban visszahódítja a korábban eltávozottakat. Nem beszélve arról, hogy a munkaegység értéke átlagosan 15 forinttal nagyobb, mint 10 évvel ezelőtt. A kedvező lakásépítési akció következményeként évente 25—30 család költözhet új, vagy felújított otthonába. Sajnálom, hogy 10 évi távoliét után csupán észrevevője, de nem részese lehettem az eredményeknek” — fejezi be levelét, s mi ehhez annyit fűzünk, hogy idősebb korban is lehet valaki részese a község fejlődésének, szebbé tételének.' Kívánjuk, hogy jó egészségben töltse az elkövetkezendő éveket falujában. amelynek szívből örülök. Belső üzletsora kifogástalan, választékban gazdag és a kiszolgálás példás. Nem is térek vissza a Dunántúlra úgy, hogy egy-két szép holmit ne itt vásároljak a régi városban. Csupán az a kérésem, szívleljék meg a fenti észrevételeket is.” Ügy hisszük, a megjegyzésekhez nem kell kommentár. Sajnálják lebontani? Mi a véleményük a Békéscsabai Űj Gimnázium épületéről. Ugye impozáns iskola Modern tantermek, tisztaság, gondozott udvar. A most pótlólag épülő műhelytermek is ilyenek lesznek, azonban ablakaiból nézve nem gyönyörködtet majd szép kilátás. Gaz és egy rozoga kis ház éktelenkedik a Gábor Áron utcában, szemben a szakközép- iskolások új dolgozóműhelyével. Kálmán Gyulának, a gimnázium igazgatójának véleményével egyetértenek a ház lakói, Kovács Jánosné és nyugdíjban lévő lánya, Kovács Mária is. A ház ugyanis nemcsak csúnya, de lakhatatlan, a tető rossz állapotban van, s a helyiségek vizesek. Senki nem sírna, ha ezt a szánalmas kunyhót végre lebontanák. Az illetékes szervek eddig azonban semmit sem tettek, pedig az idős lakók nemegyszer kopogtattak a tanács ajtaján ezzel a kéréssel. Lehet, hogy vannak, akik mégis sajnálják lebontani?
