Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
fl pályaválasztás © ívűiért zárt be az antikvárium? Az ember egész pályáját, jövendőjét és lelki egyensúlyát befolyásolja a pillanat: milyen élethivatást választ? Azt, amihez vonzódik, vagy azt, ami felé taszítódik? Azt, amelyre készül, vagy azt, amelybe belecseppen? Súlyos gond. Százezreké. Tizennégyévesek gondja, tizennyolcéveseké és szülőké, sa szülőkön túl rokonoké, a nagy családi köré, az egész környezeté. i Ebben az esztendőben 166 527 fiatal végezte el az általános iskolát, ezeknek 87 százaléka kíván továbbtanulni. Ehhez a számhoz vessék hozzá a matu- randusokat: a régi Horthy-világban évente közel 7 ezer ifjú érettségizett, idén több mint 30 ezer. Az általános iskolai tanulókkal együtt idén közel kétszázezer ifjú töprengett, viaskodott és döntött arról, hogy mi legyen, hol tanuljon, milyen hivatást válasszon? Ebben az esztendőben tehát — elnagyoltan — kétszázezer családot, s miután egy család legalább két tagból (feleség, férj) áll, a pályakereső ifjún kívül legalább négyszázezer felnőttet, s ha ehhez hozzászámítjuk a szűk rokonságot, közel egymillió embert foglalkoztatott, érintett és késztetett gondolkodó választásra a kérdés: Mi legyen a fiúból? Lányból? Hogyan döntsünk? Hazai gond? Világgond is, mindenesetre. Pályát választani olyan korban, mikor az ismeretanyag gyorsan változik, s amelyben úgy kell élni, még magas képzettségű tudományos embereknek is, hogy fejüket időnként kiszellőztetik, hogy új ismeret- anyag befogadására tegyék képessé. Az UNESCO jelentése szerint a japániak fogalmazták meg a leghelyesebben a pályaválasztási tanácsadás módszerét. A japán tanácsadás elő kívánja segíteni, hogy az ifjúság választása, a tényleges szükségleteknek megfelelően olyan szakmai összetételű legyen, mint amilyen irányban az ország gazdasága fejlődik. Mi is ezt szeretnénk, mi sem törekszünk másra. Mi is azt szeretnénk, hogy legyen elegendő építőipari szakmunkásunk és legyen annyi..., de a másik hivatást, amely területen túlzsúfoltság van, nem is említem, ezt bárki behelyettesítheti ide. Világgond? Mindenesetre a szintézist, a középarányost megtalálni. Azt neveljük, annak neveljük, amire szükségünk van, ami népgazdasági érdek, s úgy neveljük annak, hogy az ifjú egyénisége töretlen* vágyai érintetlenek maradjanak, s bölcsen és harmonikusan találkozzék a társadalom szükséglete és az egyén álma. Álma? A választott hivatás iránti törekvése, mindenesetre: Az UNESCO Nemzetközi Nevelésügyi Irodájának a tanulmánya 73 ország pályaválasztási tanácsadásával foglalkozik, azt méri fel. A legkülönbözőbb országokat választották ki: ezeknek ötvenöt százalékában nagyon régen, némely országban nemrég, 9 országban pedig még nem működik a pályaválasztási tanácsadás. Nem kényszer sehol sem! Segítség inkább. Mi, ki döntse el a pályát? Egyén vagy társadalom, teszt- vizsgálat vagy pszichológiai laboratórium, család vagy közösség, a nagyobb, az ország, vagy a legalkalmasabb, az iskola, már az iskola, ahol a pedagógus s a diák szinte testközelben él, s ahol a jó pedagógus diákja minden képességét megismeri? Ezt vizsgálták Bulgáriától az NSZK-ig, Franciaországtól Japánig. Keresték a legmegfelelőbb módszert ott, például Ausztriában, ahol szinte már Mária Terézia óta folyik pályaválasztási tanácsadás és keresték ott is, például Angliában, ahol az egész kérdés körül vihar robbant ki. A bonyolult teszt-vizsgálatok, lelki laboratóriumok, ügyességvizsgálatok, gondos képességpróbák mellett általában arra kezd rájönni a világ, hogy a pályaválasztási tanácsadást, az irányítást, az érdeklődés felkeltését már az iskolában kell elkezdeni! Az UNESCO minket, bármennyire súlyos a gondunk, s még a próbák útját járjuk, megdicsért, nevezetesen azt a törekvésünket dicsérte meg, hogy az iskolai nevelés segítségével igyekszünk a pályaválasztás gondját megoldani. Akkor miért szólunk gondról, mégpedig elég súlyosról? Az a kívánság a mi legfőbb gondunk, hogy a pályaválasztás teremtsen egyensúlyt a népgazdasági szükséglet, s az egyén vágyai, tervei közt Ez, őszintén, illúzió. Küzdeni lehet, parancsolni nem is lehet, de nem is szabad. A szülők a nagyon jő, gyors keresetű foglalkozásokat keresik (gyerekeik számára), s hiába marasztaljuk el őket azért, hogy gyermeküket fodrásznőnek adják, nem szövőnőnek, a küzdelem nehéz, mert a legoktondibb dolog azt várni, hogy az emberek anyagi érdekeikkel ellentétes cselekedetekre szánják rá magukat. A gond azonban* e megállapítás elenére is jelen van, s valamennyiünk élete, sorsa, jövedelme, életszínvonala, az egész ország állapota nem is részben attól függ, hogy a népgazdaság számára, kinevelik-e a megfelelő munkaerőmennyiséget. Szövőnőt is. Építőipari munkást is. S nem csupán fodrásznőt vagy szobafes- tő-mázolót, mert annak szívesen adják a szülők gyermekeiket, mert az sokat „maszekol- hat”, noha általában az építőipar munkaerőhiánnyal küzd. Az ember értékét, helytállását, munkája minőségét nem csupán az méri, hogy kielégíti- e a népgazdaság érdekét, hanem az, legfőképpen az, hogy a kérdéses személy azt csinálja-e, amit szeret, amire vágyik, ami nem csupán munkája, hanem választott hivatása* szinte a szenvedélye? Mit mutatnak a statisztikai felmérések? o Á Munkaügyi Minisztérium ifjúsági és pályaválasztási osztálya hétezer budapesti, miskolci, Szolnok, Győr, Békés és Heves megyei szakmunkástanulót, szakközépiskolai tanulót és fiatal szakmunkást kérdezett ki arról: 1. Hogyan, milyen hatásokra történt pályaválasztásuk; 2. Hogyan ítélnek meg más pályákat és hogyan értékelik más pályákhoz képest a sajátjukat? A válaszok nyersen megdöbbentőek voltak. Legalábbis minden illúzió elvetésére késztetik azt, aki a nagy felmérést olvassa. A hétezer fiatal több mint gondjai huszonöt százaléka szülei tanácsa, több mint tizenöt százaléka „valaki” alapján, aki a kérdéses szakmában dolgozik, több mint tizenöt százaléka „úgy gondolta, ez lesz a megfelelőbb”, a többi pedig véletlen körülmények — rádióban szerzett ismeretek, üzemlátogatás stb. — alapján választott pályát és csak 3,4 százalék döntött szervezett pályaválasztási tanácsadás alapján. Ilyen körülmények között a képességek, tehetségek okos befolyásolásáról beszélni, ugye, nehéz. A három egész négy tized százalék siralmas adat. Még nehezebb egy másik — al- kérdésre — kapott válasz. *,Azoknak a tanulóknak eredeti elképzelései, akik más pályára szerettek volna menni (%- ban)”. Ebből az tűnik ki, hogy a fiatal szakmunkástanulók 58,8, a szakközépiskolai tanulók 47,7, a dolgozó szakmunkások 56 százaléka eredetileg más pályára kívánt menni, tehát nem azt csinálja, amit szeret, amire készült, s amit választani kívánt. Ugyanez a hétezer fiatal így „rangsorolja” az egyes pályákat: orvos, mérnök, író, tanár, ápolónő, pincér, s a 8. helyre helyezi saját hivatását. Hogyan csináljuk jól, vagy jobban a pályaválasztási tanácsadást, ezt a segítő igyekezetei, ezt a kényszermentes befolyásolást? A kormány kilenc esztendővel ezelőtt hozott határozatot az ifjúsági pálya- választási tanácsadás megszervezéséről. Mit értünk el? Kialakult — s helyesen— az elv, hogy a pályaválasztási tanácsadás pedagógiai feladat, mert a fiatalt a legjobban — legteljesebben — tanítója, tanára isrnpri, illetve ő képes a legjobban felismerni képességeit. E munkát először az osztályfőnökök gondjává tettük úgy az általános iskolákban, mint a gimnáziumokban. Később kialakult egy vonzóbb forma: a pályaválasztási felelős, az iskola-pszichológus. Az úttörő — a kísérlet elindítója — Baranya megye volt, ahol a kiválasztott pedagógusokat, ezeket a jövendő pálya- választási felelősöket kétéves tanfolyamon képezték ki. Baranya példáját Somogy, s Tolna és más megyék követték. A baranyai kísérlet győzött: a módszert elfogadta a Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Oktatási és Ifjúságpolitikai Tanács. Az így megindult pályaválasztási tanácsadó munkát az iskolák pályaválasztási felelősei teszik hatékonyabbá. Ezek a- pályaválasztási felelősök heti négyórás órakedvezményt kapnak. Ezen felül a megyeszékhelyen szerveződnek a pszichológiai laboratóriumok, ahol orvos, pszichológus, és pedagógus vizsgálja majd meg azokat az ifjakat, akiket a pályaválasztási felelős hozzájuk küld. Eddig tizenkét megyeszékhelyen létesült, illetve van alakulóban pszichológiai laboratórium, de vannak megyeszékhelyek, ahol külön a megyei jogú város is életre hívott ilyen intézményt. Budapesten a Deák Ferenc utcában működik a legnagyobb létszámú tanácsadó intézmény. © Világgond, magyar gond, szülői gond, gyermeki gond. Mindenesetre a hazai ifjúságnak s ennek az országnak a jövőjéről nem lehet szólni csak úgy általában, ilyen valóságos s nehéz kérdések ismerete nélkül. Nem sokkal a „tragikus” eset után lapunkban szóltunk a békéscsabai antikvárium bezárásának sajnálatos tényéről, amely joggal háborította fel a megye- székhely könyvbarátait. Mint ismeretes, ez év tavaszán szinte egyik napról a másikra lehúzták a redőnyt a régi könyvek boltjának ajtaján, különösebb magyarázat és mentegetőzés nélkül. Június 24-én a Hazafias Népfront békéscsabai városi bizottsága egy levelet jelentetett meg a Magyar Nemzetben, a vagy nyilvánosság elé tárva a kérdést: miért szüntették meg Békéscsabán az antikvár-árusítást? A válasz nem késett, amelyet, ha nem is az ablakba, de az újságba ki mertek tenni. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Országos Antikvár Osztálya a következő indokkal magyarázta a mindeddig érthetetlen és indokolatlan kapuzárást: „Évek óta — minden igyekezetünk ellenére — megoldhatatlan volt a személyzet kérdése is, mivel azok, akik a boltban dolgoztak, bár jószándékú emberek, az antikvár-bolt ellátására, annak fejlesztésére nem voltak alkalmasak(Magyar Nemzet, július 5.) Nem kívánunk szakmai vitába bocsátkozni, de azt szögezzük le, hogy Szarvason július 20-tól augusztus 1-ig másodszor rendezik meg ez évben a társastánc pedagógusok és versenytáncosok nemzetközi edzőtáborát. Július 20-tól 25-ig a tánctanárok ismerkednek a legújabb pedagógiai módszerekkel, 26-tól augusztus 1-ig pedig a versenytánc párosok számára tartanak edzőfoglalkozásokat. A járási tanács és a járási művelődési központ többek között szovjet, csehszlovák, NDK- beli, osztrák és jugoszláv, valamint lengyel táncoktatókait és versenyzőket vár az edzőtáborElőfordul, hogy valaki a lottó- szelvénynek a fogadónál maradó igazoló-szelvényét mástól — sorsolás előtt vagy után — jogtalanul megszerzi, s a kifizető szervnél bemutatja a nyereményösszeg vagy nyereménytárgy átvétele céljából. Az eddigi ítélkezési gyakorlat nem volt egységes, az ilyen bűncselekmények minősítése tekinteté, ben. A Legfelsőbb Bíróság legutóbb elvileg kimondta, hogy e magatartás nem a társadalmi tulajdont károsító csalást, vagy annak kísérletét valósítja meg. Az elkövető ugyanis cselekményével nem a lottó-játékot rendező szervet téveszti meg, hanem a fogadó vagyoni érdekeit sérti. A lottójáték szabáA BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT Békéscsabai Gyára (BARNEVÁL) zetorvezetüket vesz fel 110934 — a bolt személyzete több minf 10 éve látja el a régi könyvek vételének, eladásának csöppet sem hálás munkáját, — az antikvárium helyén átalakított új könyvesboltban továbbra is a régi alkalmazottak árusítanak, — legjobb tudomásunk szerint az antikvár-árusítás megszüntetését egy „sajnálatos adminisztrációs hiba”, s nem az eladók szakszerűtlen tevékenysége okozta. Mindamellett nevetséges a Könyvterjesztő Vállalat magyarázkodása. s hasunkat fognánk jókedvünkben, ha nem éppen a komolyságra intő antikváriumról lenne szó. Még az sem számít vigasznak, hogy a vállalat évenként 4—6 antikvár-vásár rendezését ígéri, ám az ígéret mindeddig csak ígéret maradt. Nem a jó poén kedvéért, de eláruljuk — persze csak azoknak, akik nem tudják —, hogy az antikvárium helyén berendezett új könyvesbolt, amelynek megnyitására annyira szükség volt, éppen a régi könyvüzlettel szemközt, a Tanácsköztársaság útja túlsó oldalán helyezkedik el. És most tessék mosolyogni, illetve bosszankodni! B. I. ba, összesen mintegy 80 személyt. Az oktatók között üdvözölhetjük az NDK-ból Werner Gráf—Elfrieda Gráf, Ausztriából pedig a Hans Peter—Inge Fischer házaspárt, a legutóbbi hivatásos világbajnokság harmadik helyezettjeit. Az előzőeb a standard táncokat, az utóbbiak pedig a latin-amerikai táncokat oktatják. Az edzőtáborozások végén, július 25-én és augusztus 1-én a járási művelődési központ nagytermében az Árpád-szállóban versenyeket rendezneb . helyek az igazoló-szelvény ellenében a bemutatónak fizetik ki a nyereményt. Nem kötelesek tehát vizsgálni, hogy jogosan vagy jogtalanul van-e a bemutató személy birtokában az igazoló-szelvény. Az igazoló-szeL vény ellenében kifizetett nyereményösszeg jogtalan felvételéért a lottóigazgatóság egyébként sem vállal felelősséget. Mindebből következik, hogy az igazoló-szelvény jogtalan megszerzése, illetve a véle való jogtalan rendelkezés nem a társadalmi tulajdont károsító csalás, hanem a személyek javait károsító bűntett, s a jogtalan megszerzés módjától függően például lehet lopás vagy sikkasztás. Diplomává! rendelkező műszaki OSZTÁLYVEZETŐT keresünk. Gyakorlat előnyben. „Üzemi gyakorlat’5 jeligére a békéscsabai hirdetőbe. 1109S5 Társasláncosok Szarvason A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása: H lottó-igazolószelvény jogtalan felhasználásáról lyai szerint ugyanis a kifizetőRuffy Péter
