Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-29 / 176. szám

Párbeszéd - generációk között energiája — viszont több a ta­Zenei napok Nyírbátorban A nyírbátori járása művelődé­si központ rendezésében 1970. augusztus 16-án nyitják meg a zenei napokat. A megnyitón a debreceni Kodály-kórus és a Debreceni MÁV Pilhamóniku- sok Zenekarának hangversenyé­re kerül sor a helyi református templomban. A műsoron Mon­teverdi-, Kodály-, Liszt- és Bar­tók-művek szerelteinek. Bemu­tatják Kodály hires művét, a Psalmus Hungaricus-t is. A ze­ned napok augusztus 22-én foly­tatódnak a Szegedi Zenebarátok Kórusa és a Szegedi Szimfoni­kus Zenekar fellépésével. Más­nap a két szegedi ' együttes Beethoven IX. szimfóniáját tűzi műsorára. A zenei napokra Nyíregyházá­ról külön autóbuszokat indíta­nak. Ülésezik az Endrödi Tanács Végrehajtó Bizottsága Az Endrődi Nagyközségi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága ma tartja ülését. A vb-ülésen meg­vitatják az általános iskola költ­ségvetésének, gazdálkodásának féléves teljesítéséről szóló jelen­tést. Második napirendi pontként tárgyalja a vb az első félévi adóterv teljesítéséről szóló és a magánkisiparosok adófizetési kötelezettségének teljesítéséről szóló jelentést. nyaival, a bárok százaival vonz­za a kíváncsi külföldieket. Itt azonban ajánlatos nagyon óva­tosnak lenni, mert könnyen egy szál lenge fehérneműben marad, aki túlságosan kíván­csi. **» Genovában,, betévedtünk egy áruház élelmiszer-osztályára is. Ami azt illeti, itt a nők hely­zetének megkönnyítése terén bizony előbb járnak, mint mi. Hihetetlen választékú és elő- készítésű olyan élelmiszerten­ger terült itt el két utca szé­lességében, amelyeket már csak fel kell tenni a gáz- vagy vil­lanytűzhelyre. Levesek, főze­lékek, körítések, halak, húsok, felvágottak, gyümölcsök és ki tudná felsorolni, hogy miket, hány féle variációban, higiéni­kus csomagolásban vásárolhat­nak az olasz nők. Kis kéziko­csikkal járják be a „terepet”, húsz pénztár áll rendelkezé­sükre, ahol egy dolgozó még külön is ellenőrzi az áruk cso­magolását, és ha valamelyiken egy kis hibát talál, már ki is cseréli. Követnivalóan sokat tesznek a, vevőkért. *«* Utunk betetőzéseként egy napra kirándultunk San-Remó- ba. A szegfűk, a táncdalfeszti­vál, a dúsgazdag kapitalista tu­risták paradicsomába. Pálmák, szökőkutak, paloták, fény, pom_ pa, csillogás. Nem is csodálom, hogy Velencében az egyik ut­cai árus beszélgetés közben, amikor úticélunkként San-Re- mót is említettük; csak lemon­dóan legyintett: „ah, az a ka­pitalistáké”. Hát igen. San- Remó gyönyörű, egy csodálatos drágakőként csillog a Ligur- tenger partján, de bizonyára E párbeszéd talán egyidős az emberiséggel. Apa és fiú a társadalom idő­sebb és fiatalabb korosz­tályai viszonyában meg­határozó jelentőségű az a kö­rülmény, hogy a legjobbat aka­rás szándékával gyermekével mindenki szeretné elfogadtatni saját eszményeit, s hogy a gye­rek ezt soha nem fogadja el tel. jesen, sőt, bizonyos esetekben fellázad, önérzetében érzi sértve magát. Az alapkonfliktus tehát — a világirodalom tanulsága szerint is — objektíve adott és látszólag feloldhatatlan. Csak a kosztü­mök változnak — vélhetik azok, akik állóképnek látják a társa­dalmat, s benne az ember szere­pét a sorsszerűnéggel helyette­sítik. MS azonban nem eshetünk ebbe a hibába, épp ellenkezőleg a fejlődés alaptanulságát levon­va, fel kell ismernünk: a sza-' badságeszmények térhódítása ée ezek sokfélesége főleg a fiata­lokban növeli a cselekvésigényt. A technikai forradalmak annyi régebbi tudásanyagot átértékelő világformáló lendülete az ifjú­ságot ragadja magával elsősor­ban, mert a fiatalok könnyebben tudják felfogni ennek lényegét, alkatuknál fogva kevesebb erő­feszítéssel tudnak lépést tartam a szüntelen fejlődéssel. S okan az idősebbek kö­zött a fiatalok önké­nyeskedésének tartják azt, ami magatartá­sukban, szemléletükben voltaképpen teljesen érthető, sőt szükségszerű. Á fiatalok pe­dig? Akadnak közöttük, akiket-a szélsőségek elragadnak. Közben pedig egyikük-másikuk elfelejt­kezik arról az egymásrautaltság­ról, amely mindig fennáll az egymás mellett élő nemzedék között. Pedig, ha ezt világosan látnák, mindjárt türelmesebben, csitultabb hangnemben folyna az a bizonyos, állandóan zajló párbeszéd. Lehetséges, hogy az időseb­bekben kevesebb a célratörés nagyon kevés olasz dolgozó di­csekedhet azzal, hogy két hé­tig itt nyaralt. *** Hazafelé utaztunkban Torto- nán keresztülhaladva olyan ér­dekes templomot láttam, ami­ről meg keli emlékezni: a tenplom tornya helyett óriás méretű aranyozott Mária-szo bor csúcsosodott, fényeskedett az égbolt felé. Később aztán elég sok egészen kisméretű kulipintyót is láttunk, deszká­ból, bádogból, kátránypapírból összetákolva, szárításra kirakott szegényes fehérneműve] körül­aggatva. A fénynek bizony Olaszországban is van árnyé" ka... *** Távollétnek sok, állásfogla­láshoz kevés két hét. Utunk célja csak az volt, hogy egy országgal többet lássunk a vi­lágból. Az olasz emberek lár­másak, „ráhajtanak” ahol le­het, de ez ne tévesszed meg senkit, mert egyébként nagyon kedvesek, szeretetre méltóak és keményen meg kell dolgoz­niuk a megélhetésért. Az az igazság, hogy mindenkire egy nap süt Olaszországban is, csak nem egyformán. *** Higgyék el: soha ilyen von­zónak nem éreztem Békést, mint ezután az élményekkel, szépségekkel teli utazás után. Ám bármennyire is szép volt az út, a látottak, csak ez a sok megpróbáltatáson keresztül­ment kis ország a mi hazánk, benne a jó öreg „kis Békés­sel”. A legszebb tehát minden út­ban az, hogy haza lehet jön­ni... Ő. Kovács István pasztalat, a meglevő energia okos felhacsználásának hajlama. Az az ifjúság, amely képes fel­ismerni elődei nemes hagyaté­kát, olyan alaptőkéhez jut, ame­lyet könnyen kamatoztathat —, már csak azért is, mivel nem kell fáradoznia az „alapozás­sal”. Kérdés: felismerte-e ezt a mi ifjúságunk, a ma élő fiatal nemzedék? Általában igen. Van­nak, akik gondolkodva mondják ki a helyeslést. Mások csak azért, mert így divat. Egy elég­gé nagy réteg viszont adottnak vesz mindent, ami van, meg­próbál njindent elfogadni gon­dolkodás nélkül, megkímélve magát a fáradozástól, .hogy ki­alakítsa .saját meggyőződését. Az idősebbek a gondolkoló fia­talokat szeretik. Az ifjúság azokkal az idősebbekkel jut kö­zös nevezőre, akiknek vannak gondolataik, nem fásultak el, s a hétköznapi egyformaságba is képesek emberi tartást, szint, életet vinni. Számunkra, és tegyük mind­járt hozzá: az ország jövője szempontjából, ez a legfonto­sabb közös nevező. A gondolko­dásnak a jogaiba helyezése min­den fórumon. A társadalom mindennapi életében elsőként. Y an nekünk egy elég nagy tehertételünk. Az, hogy bizonyos időszakokban sémákat erőszakoltak ránk olyan emberek, akik pedig maguk is gondolkod­va jutottak el bizonyos igazsá­gokhoz. Már régen túlvagyunk ezen az időszakon és mégis, sok fiatal kézlegyintéssel intézi el az idősebbek egynémely állásfog­lalását. Mint ahogy az idősebbek is sokszor legyintenek, ha még­oly gondolkodtató is a fiatal hévvel megfogalmazott véle­mény. Amj azt illeti, egység ez is. De az ilyén, egymást lebecsülő egy­ség a párbeszéd alapkérdéseire legyint, ezért nincs haszna, de a kár, amit okoz, annál több. Fél. revezet mindnyájunkat az ilyen — nemtörődömségen, közönyön alapuló — egység. Félrevezeti az ifjúságot, mert az idősebbekre való oda nem figyelés következ­tében olyasmit fedez fel, ami egyáltalán nem új. Hályog az idősebbek szemén az ilyen egy­ség, mert Vakká teszi őket sa­ját régebbi eszményeikkel szem­ben, amelyekre talán valaha, valamikor ők is feltették, ki tud ja talán az életüket is. M elyek a párbeszéd alap­kérdései ? Mindenekelőtt a'szocializmusnak min­den előző rendszernél másabb és megújultabb, emberi viszonylatai. Valamit ezek közül már megfogalmaztak a régi görögök, folytatták a ke­Ló a zenekarban Bizet Carmenjának veronai szabadtéri előadásának egyik „szereplője”, egy ló a közönség derültsége közepette a zenekar tagjai közé zuhant. Az előadás hamarosan . folytatódott, a ren­dezőknek mindössze öt percre volt szükségük ahhoz, hogy a lovat kivezessék a zenekar szá­mára fenntartott helyről. A PAMUTTEXTILMÜVEK, MEZÖBERÉNY gysrs­é$ gépírókat keres Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: a személyzeti osztályon. x resztény, a mohamedán és más vallási tanítások, de mindegyik­nek elvette savát-borsát. a meg­valósítás legkisebb lehetőségét is az osztálytámadalmak minden oldalról bemerevített rendje, amit az elnyomó kisebbség sza­bott meg az elnyomott többség számára. Alapkérdés a munká­hoz való megváltozott viszony. A társadalmi előmenetel, ennek feltételei. Az emberi egyenlőség tudat és a jövedelmi viszonyok differenciáltsága közötti ellent­mondás feloldásának lehetősé­gei. A demokrácia és fegyelem öuszefüggései — kinek mit sza­bad és mit jelent a jogegyenlő­ség? A morális felelősség a csa­lád iránt meddig tűri meg a sze­relmi élet szabadosságait? Ilyen és hasonló kérdőjel adja a generációk közötti párbeszéd indítékát, s ha a beszélgetés fo­lyamán néha viták robbannak ki, ez nem okvetlenül idegeske­désből fakad. Más a mérce, a viszonyítási alap, szinte korosz­tályonként — ez a döntő ók. Akinek már a múlt rendszerről is közvetlen tapasztalatai van­nak, az másként értékeli a mát, mint aki beleszületett. Akik szü. leik vagy bizonyos összekötteté­sek révén úgy érvényesülnek, hogy nem kell megküzdeniük a „sikerélményért”, gyakran lené. zik azokat, akiknek életútja rö­gösebb. Azonkívül a két világ- rendszer egymás mellett élése is nehéz helyzeteket teremthet a párbeszéd bizonyos pontjainál. Sőt, újabban már a szocialista országok fejlődési ütemének kü­lönbözősége is okoz ellentétes végletű állásfoglalásokat. Ez és még sok más tünet in­dokolja, hogy a társadalom ve­zetőereje, a Magyar Szocialista Mlunkáspárt, a gazdasági tenni­valók mellett az utóbbi időben •különös fogékonyságot tanúsít a nemzedékek közötti párbeszéd erkölcsi, politikai vetülete iránt. Szükség is van erre, hiszen a szocializmus építését jelenti ez is — az emberi értelem és ér- zésvilógban. Azonkívül a társa­dalom nem mondhat le arról az igényről hogy létrejöjjön az egynyelvűség, bizonyos kérdések azonos megítélése, amely a nemzet cselekvési egysége szem­pontjából nékülözhetetlen. A párt ifjúságpolitikájá­nak néhány kérdéséről legutóbb tartott köz­ponti bizottsági ülés ál­lásfoglalása egyértelmű: „A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja, hogy a társadalom intézményei és szervezetei na­gyobb nevelő hatást gyakorolja­nak az ifjúság életére az iskolá­ban a munkahelyen és a szabad időben egyaránt... Minden álla­mi, társadalmi intézmény és szervezet céltudatosabban töre­kedjék arra, hogy a felnőttek példamutatása, a tanulás és az élet nehézségeivel vívott küzde­lem szocialista világnézetet és tulajdonságokat érleljen az if­júságban...” E rre az egyértelműségre, hasonlóan egyértelmű a válasz is: a gondolkodó ifjúság a maga részéről ezután is kész mindent megtenni a szocialista célokért. És ez a párbeszéd döntő része: a célok azonossága alapján, vitat, kozva ugyan, de vállvetve küz­deni. K. I. A soronkívüli Trabant Ha tudta volna a MERKUR Autóker. Vállalat illetékese, hogy két sorszám közötti differenciából milyen szörnyű bo­nyodalmak származ­nak, talán másképp intézte volna a dol­got. Ügy kezdődött az egész história, hogy egy vállalatnál húsz éve együtt dolgozott két jóbarát. Ez idő alatt az egyik csak csoport vezetőségig vitte — beosztottak száma öt fő — a másik viszont igaz­gatóhelyettes lett, ami egy ezer főn fe­lüli létszámú üzem­nél már valami. Ez azonban semmit sem változtatott a viszo­nyukon. Valamikor együtt szaladgáltak a lányok után; majd egyszerre nősültek — két barátnőt vet­tek el — hamarosan beállították a csalá­di létszámot; egy fiú, egy lány mind­két helyen. Majd hó­dolva az újkori bál­ványnak. mindketten úrvezetői vizsgát tet­tek és egy napon adták postára az igénylést. Mindketten Trabantra. A visszaigazolásnál kezdődött a bai. Úgy látszik, a MERKUR- nál nem a beosztást nézik: csak így tör­ténhetett, hogy a ..főnök” sorszáma 391-gyei volt maga­sabb, mint a „beosz- tott”-é. Ez testvérek között is egy negyed év. Különösen akkor vált bosszantóvá, amikor a „beosztott” egy ragyogó áprilisi napon (30-án) annak rendje és módja sze­rint hazahozta a fényesre festett „PVC Jaguárt” és délután beállított az üzembe. Ott már javában folytak a május 1-i előkészületek. Épült a sörössátor, két hí­zott disznó felyette a néhai előnevet, a szakács egy üstház előtt buzgolkodott, az udvaron szép számú előre, és hátramoz­dító csellengett. Az új kocsi tett egy tiszteletkört, majd megállt, s a boldog tulajdonos fogadta a gratuláci­ókat. A „főnök” is előkerült, körültapo­gatta, majd a világ legtermészetesebb mozdulatával beült a kormány mögé és hanyagul megkér­dezte: — Ugye, ide­adod egy körre? Hát lehet egy Ilyen kérésnek el­lenállni, különösen ha „beosztott az em­ber”? Az indítás reme­kül sikerült. A vado­natúj motor elsőre ugrott; majd ahogy a tanfolyamon taní­tották (azóta sem vezetett); kuplung, első sebesség, gáz... de ■ milyen gáz... a két henger a teljes fordulatszámon vi­sított... a szakács — katonaviselt ember lévén — tigrisugrás­sal vágódott fedezé­kébe; és a jobb sors­ra érdemes Trabant a starthely és az üstház közötti ötmé- teres távot, minden eddigi világcsúcsot megdöntve tette meg. Meg lett döntve még az üstház is! A jobboldali fényszóró szilánkokra tort, s a \ motorháztető kissé megrepedezett. Kuplung... kapcso­lás... hátramenet... gáz... s a csodálato­san elnéptelenedő udvaron a leomló téglarakás mögül fáj­dalmas üvöltés hangzott fel. A hát­só világítás nem jaj­gatott, csupán szét­roppant, a csomag­tartó fedél, a motor- háztetővel szolidári­sán kissé megrepe­dezett. Mindenki azt gon­dolná, hogy ezek után végeszakadt a barátságnak. Dehogy. Hátra volt még a két asszony, akiktől a „főnök” és „beosz­tott” egyaránt rette­gett. így aztán olyan kompromisszum szü­letett, hogy a rok­kant Trabant soron- kívü] kipofozva a „főnök” tulajdonába ment át; a későbbi utalvány lett a „be­osztotté”. Az átírást suba alatt elintézték. Az asszonyok a mai napig sem ér­tik, hogyan kaphat­ták meg soron kívül a magasabb sorszá­mú utalványra a kocsit és miért kell egy vadonatúj Tra­bantot azonnal szer­vizbe vinni. A fag­gatásra a „főnök” mindig egvértelmű- en válaszolt... — El­intéztem fiam! Igaz, annyi nyoma mégis maradt az esetnek, hogy ami­kor a „főnöktől” egy ízben valaki meg­próbálta kölcsön kér­ni a kocsit; válasza klasszikus tömörség­gel mindössze ennyi volt... — Inkább az asszonyt... — SGY —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom