Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

Elkészült az új hangverseny-évad programja Az 1969—70-es hangverseny- évad a komoly zene iránt nö­vekvő érdeklődés jegyében téLt eL A bérletezök száma Békésen, Gyulán, Szarvason, Orosházán és Békéscsabán meghaladta az 1500-at Az új évadiban a prog­ram igényes kialakításával egy- időben a bérleteseik számának növelését is feladatúiknak te­kintik a hangversenyeket szer­vező megbízottak és a városok zeneiskolád. Az új program a Beethoven- és Rartók-évfordulók megün­neplésére összpontosítja ér­deklődők figyelmét Bemutat­ják — többek között — Beetho­ven IX. szimfóniáját is, a Sze­gedi Szimfonikus Zenekar és Kórus közreműködésével. A műsorokban a helyi zenekarok: a Békéscsaba Városi Szimfoni­kus Zenekar, az Orosháza Vá­rosi Szimfonikus Zenekar, a Gyulai Kamarazenekar is köz­reműködnék, valamint a Buda­pesti MÁV, a Debreceni MÁV és a postások szimfonikus zene­kara. A dirigensék között neves külföldi karnagyokat köszönt­het majd a megye zenekedvelő közönsége. Bizonyára nagy él­ményt jelent majd Tadeus Stru- gala lengyel, Erich Bergel ro­mán, Guther Gebauer német és Theodor Romanics jugoszláv karnagy ' vendégszereplése. A magyarok közül Kóródi András, Lehel György, Óberfrank Géza, Sulyok Tamás, Német Gyula és Vaszy Viktor vezényel majd egy-egy hangversenyt az ölt vá­rosban. Kitűnő szólistákat is biztosítottak ezekre a hangver­senyekre, közöttük Kocsis Al­bert, Kóté László, Kovács Dénes hegedűművészeket, Antal Ist­ván. Szabó Csilla, Bacher Mi­hály, Szűcs Lóránd és Kiss Gyu­la zongoraművészeket, Mező László és Perényi Miklós csel­lóművészeket. Külön élmény lesz Aurela Nicola svájci fuvo­laművész fellépése, a Tátrai Vonósnégyes és egy bolgár, va­lamint egy szlovák kamaraze­nekar hangversenye. Az összekötő szöveget ismert zeneesztéták: Lukin László, Ba­lassa Imre, Fasang Árpád és Pándi Marianne mondják. oltár közelében helyezkedtünk el. A tapsvihar és kíváncsisá­gunk egyre fokozódott, majd pár perc múlva megjelent 12 haj­szálpontosan egyszerre lépő vö- rösbársonyruhás lakáj, vállán a pápai hordszékkel: előttünk volt a katolikus világ jelenlegi feje VI. Pál pápa. A főoltárhoz érve (itt csak a pápa misézhet) a szó szoros értelmében gyen­géden letették, majd a pápa el­foglalta helyét és kezdetét vet­te a ceremónia, amely valami centenárium jegyében zajlott le. Mindenesetre kétszeres pápai áldásban részesültünk, de ezért külön nem számítottak fel sem­mit *** Ennyi rendkívüli szerencse után azt is el tudta volna kép­zelni fantáziám, hogy a Trévi- kútban ott találom Anita Ekber- get, Fellini: Édes életének kü­lönleges méretekkel rendelkező hősnőjét is — de ebből nem lett semmi. A csepergő esőben meg kellett elégednem egy néhány Idősebb kartársnő jelenlétével. A szokásnak mi is hódoltunk és háttal a kútnak bedobtunk egy- egy pénzdarabot a medencébe. Annak viszont őszintén örültem, hogy a pénzérme neme, nagysá­ga nem képezte kikötés tárgyát. *** Este, ahogy ballagtunk haza­felé, nejem megjegyezte: — Te, nem is hiszed, .mennyi­re lebarnultál. Később, mosdás után nejem ismét megszólalt: — Tévedtem, piszok volt csak... *** Nápoly felé robog velünk a Betyárok, pandúrok egyéb régi hírességek K özei egy harangszónyi tá­volságra Füzesgyarmat­tól, benn a Nagy-Sárrét egyik kicsiny falujában — Bihar- nagybajomban él Szűcs Sán­dor író és néprajztudós. Mesz- sze földön híres ember, aki­nek munkásságát határainkon túl is figyelik és számon tart­ják. Megyénkben is sok tisz­telője és barátja akad, de mi itt a békési Sárréten a ma­gunkénak is valljuk Szűcs Sándort. Az a több mint kétszáz éves nádtetős hajlék, melyet őseitől örökölt, mindig nyitva áll a hozzá ellátogató tisztelői előtt. S mi innen, Békés megyéből élünk is a baráti hívó szóval és többször felkeressük e me­legszívű házaspárt Bajomban. Minden látogatás egy-egy nagy élmény, és a látogató nehezen válik el a vendégszerető ház kedves lakóitól. Amikor készültünk a Sár­réti Napok rendezvénysoroza­tára, vagy a Sárréti Írások szerkesztésére került sor, majd a szeghalmi Sárréti ÁFÉSZ tervbe vette a Pákásztanya megépítését minden esetben éreztük az író önzetlen segítő szándékát. Szűcs Sándor akkor kezdte írói pályafutását, amikor Szabó Pál Biharugrán és Sinka Ist­ván Vésztőn. Három különböző út, műfaj és életpálya, de sok az egyező vonás is! Mindhár­man paraszti származásúak, az itt élő népről írtak és nagy népszerűségnek örvendnek. Szűcs Sándor írásainak fő té­mája a letűnt vízivilág és a puszták jellegzetes alakjainak: pákászoknak, egyéb réti embe­reknek, betyároknak, csendbiz- _ tosoknak, pásztoroknak, jelleg­zetes imposztoroknak és Sár- rétszerte nevezetes személyek­nek históriása. 1903-ban született és fiatal gyermekkorától kezdve gyűj­tötte, jegyezte fel a vénséges­vén adatközlőitől azokat a szép eredeti történeteket, melyeket vonat. Az utakat hatalmas, medvetalp kaktuszok tömege szegélyen. A kertekben na­rancs- és citromfák olyan töme­gesen, mint nálunk az alma, körte, most szüretelik az élsó termést. Hatalmas fák között ki- feszített drótokon óriási pókhá­lóként szőlőlugasok tárják ki magukat az éltető, érlelő napsu­garaknak, a gazdaságokat bun­kófejű, „kefefrizurás” törpetör­zsű fák választják el egymástól. A kis gazdaságoknak megfelelő törpe, de korszerű., mezőgazda- sági gépek mellett gyakran lá­tunk tehénvontatású ekézést is. Kinek hogy megy... *** az eddig megjelent mintegy- tíz könyvben és közel ezer köz­leményben adott közre. Oj könyvének címe már jel­zi a tartalmat is. A Magvető Kiadó múlt év végén jelentette meg ezt a szép kiállítású köny. vet, mely osztatlan sikert ara­tott. A 4400 példány rövid időn belül gazdára talált s ma már az antikváriumokban keresik azok, akiknek nem sikerüli hozzájutni megjelenésekor. Mi a varázsa a könyvnek? Gunda Béla debreceni profesz- szor így írt többek között a szerzőnek: „Minden magyar írónak él kellene olvasni és tanítani az általános iskolától az egyetemig. „Nyelvezete cso­dálatosan szép, ahogyan csak a sárréti emberek beszélik és beszélték. Az író munkáiban a a táj emberének hasonlatait, jelzőit, szólás-mondásait, példá­zatait művészi fokon használ­ja fel. Bizonyítja népnyelvünk sokrétűségét s az író alapos és gazdag kivirulásának kitelje­sedését! Mi, Békés megyeiek azért is lapozgatjuk nagy gyönyörű­séggel ezt a könyvet, mert a tör­ténetek nagy része velünk is kapcsolatban van. Fletűnnek a könyv lapjain a szeghalmi Si- may János csendbiztos, az orosházi Andrássy Ignác pan­dúrkapitány, majd a monori- és csorvási-csárda betyárjai, Babáj Gyurka, Gényi Sándor, Fábián Pista és a többiek. Az­tán olvashatunk a XVIII—XIX. századi megyénk népbolondí- tójáról, melyről annyi sokvál­tozatú krónika maradt fenn, mint a berekböszörményi nó­táriusé: „... Csuba Ferke nagy [imposztor, Látó vak koldus, békési fi, csalfa nagy [ostor A csökmői sárkányhúzás his­tóriája után fény derül arra is, hogy Csuba Ferke a déva- ványaiakat hogyan tette lóvá. Az úri betyárok között a kon- dorosi Csepcsányi viselt dolga­it is megismerhetjük, majd fel­lebbenti a fátylat a csárdák rejtélyes világáról. Napvilágra kerülnék a csárdák jellegzetes alakjai: Parti Bözsi, a szép és kikapós csaplárosné, a kecske­dudás Tulok Balogh Márton (aki táltos hírében állott), az orgaz­da csárdásgazdák és a táncos kedvű betyárok. A betyárme­nekítő alagutakról, rejtekhe­lyekről és a hírközlése forté­lyairól is beszámolnak az adat­közlők. Az írásokat rendkívüli mó­don színesíti az a sok népdal- szöveg, mely jóformán minden történetet kiegészít, alátámaszt. Bizonyítja, hogy a magyar em­ber rendkívül gyorsan reagált az egyes eseményekre és azo­kat dalba tette át. A könyvet eredeti népi raj­zok teszik változatossá, élénk­ké. S itt kell elmondanunk, hogy ezek az írások néprajzi- lag is sok ismeretlen vagy ke­vésbé ismert adattal gazdagí­tották és gazdagítják a tudo­mányt. Az idő elteltével, az életforma változásával, a régi pusztai emberek elhalásával a hagyomány egyre inkább felej- tődik, elsüllyed az emlékezet­ben. Ezekben az írásokban azt az anyagot, amit Szűcs Sándor a néptől szerzett, olvasmányo­san dolgozza fel és visszaadja a ma élő nemzedéknek. Azt tartja az író, hogy a pusztuló hagyomány megismerése nem­csak a tudománynak szüksé­ges, hanem magának a népnek is. A betyárok, * pandúrok és egyéb régi hírességek c. könyv­ben minden korosztály fellel­heti magának a neki szóló és tetsző részeket — írja egyik méltatója — a legkisebbeknek még mese, az egyetemen tu­domány, és általában egy sze- letje ez a régi magyarságnak, így igaz és várjuk, hogy Szűcs Sándor újabb írásával örven­deztessen meg bennünket és mind többen ismerjék meg a régi históriákat, miként néki a puszták és nádasok titkának tudói elbeszélték. Miklya Jenő Gyopáron i A gyopárosi tó alig száz mé- j térré csillog a tábor kapujától,' ahol egy árva lelket nem talá­lok, amikor kopogtatnék bebo- csáttatásért. Aztán kiderül, hogy kopogtatni sem kell, mert tárva a kapu és aztán az is, hogy mégis csak van odabent néhány felnőtt és gyerek, mert nem mdndenki ment le a strandra.; Pedig nagy a meleg ezt mon­danom sem kell a tábor őrző! azonban ilyenkor sem strandol- j hatnak, majd másnap, amikor átveszi helyettük más az őrzői posztot. Az első, akivel találkozom, a táborparancsnok helyettese, Nagy Ferenc. Amikor nem tá­borparancsnok-helyettes, akkor a mezőberényi 2. sz. általános iskola igazgatója. A gyopárosi tábor pompás kis faházainak egyikében, a pa ran csnokság tá­maszpontján beszélgetünk. A téma termesztésen: a tábor. — Tíznapos őrsvezető-képző tábor ez, résztvevői a békési já­rás úttörői. Kilencven őrsveze­A sztrájkhullám Nápolyt is el­érte. Az üzletek zárva, szenve­délyesen vitatkozó csoportok mindenfelé. És lám-lám milyen is az ember: mi meg azon ag­gódtunk, hogy a Capri-szigeti kirándulásból nem lesz semmi. *»* Mint utólag kiderült; kár volt aggódni, mert azért az idegen- forgalom csak első helyen van Itáliában. Sőt még az is kide­rült, hogy a „Nápolyt látni és meghalni” szállóige is majdnem igaz lett. A „nagy kék országút” ugyanis eléggé „göröngyös” volt aznap, és nejem éppen csak hogy túlélte a Capri szigetig tartó másfél órás hajóutat. Nem kimondottan ezért, de nekem nagy élmény volt életem első tengeri útja. Ettől függetlenül azért bevallhátom azt is, hogy a jövőben sem pályázom Kolom- bus babérjaira. (Folytatjuk) O Kovács István Amatőr versem táncosok részvételével folytatódik Szarvason a társastáncosok edzőtábora Szarvason, a táncpedagőgu- | sok II. nemzetközi edzőtábora j szombaton este nagyszabású gá- I laesttel fejeződött be. Tegnap, ! ; hétfőn délelőtt 9 órakor a^ ed- ; zőtáborozás folytatásaként meg. 8 nyitották az amatőr verseny- | táncosok találkozóját, melyen a • drezdai Graf-házaspár, vala­• mint az osztrák Hans Peter és : Inge Fischer páro6 oktatja a kü- j lönböző társastáncok legújabb ■ variációit. A találkozóra oszt­■ rák, csehszlovák, szovjet, len- 1 > gyei és német párosok is érkez­• tek, akik táncbeli tudásuk gya­■ rapítása mellett megyénk ifjú j ! városával is megismerkednek. í Programjukban szerepel az Ar­borétum megtekintése, fürdés, csónakázás a városi tanács üdü­lőjének strandján, majd szom­baton „A”-oeztályú latin-ameri­kai táncversenyen és táncbemu­tatón vesznék részt az Árpád- étteremben. Az edzőtábor ünnepélyes zá­róaktusát augusztus 2-án, va­sárnap délelőtt rendezik meg, ezen Varga László, a városi ta­nács vb-elnöke mond köszöntő- szavakat, majd Nyíri Lajos táncp>edagógus, az Országos Tár. sastánc Bizottság tagja értékeli az edzőtábor munkáját. Kevés a középiskolai kollégium Statisztika az idei középiskolai felvételekről A Művelődésügyi Minisztéri­umban most készült el az idei középiskolai felvételekről a sta­tisztikai összesítés. E szerint a különböző típusú középiskolák első osztályaiba 59 378 tanuló iratkozott be. Ez az általános is­kolát végzettek 35,1 százaléká­nak felel meg. A felvettek kö­zül 30 221-en (50,9 százalék gimnáziumban, 29157-en (49,1 százalék) szakközépiskolában kezdik meg ősszel tanulmányai­kat. A beiratkozott fiatalok 54 szá­zaléka fizikai dolgozók gyerme­ke. A gimnáziumi első osztá­lyokban ez az arány 47,1 száza­lék, a szakközépiskolák első osztályaiban 60,7 százalék. Az első osztályosok létszámán be­lül a leányok aránya 59,1 száza­lék. Ennek iskolatípusonkénti megoszlása a következőképpen alakult: a gimnáziumokba fel­vett fiatalok között 67,7 száza­lék, a szakközépiskolák első osztályaiba íratkozottak között 50,2 százalék a lányok aránya. Változatlanul kevés a közép­iskolai kollégiuma hely, ezért az oda jelentkezettek 51,8 százalé­kát nem tudták felvenni. E fon­tos diák-intézményekben az idén 9973 fiatal kapott helyet, vagyis az első osztályosok 16,8 százaléka kerülhet kollégiumba. A 9973-ból 6899 (69,2 százalék) fizikai dolgozó gyermeke. Az 1970—71-es tanévi közép­iskolai felvételi keretszámot 63 000—64 000 között szabták meg. Ebből következően még több mint négyezer betöltetlen hely van. (MTT) táborozok tő-jelölt ütött tanyát a gyopá­rosi parkban, velük 10 ifjúvéze- tő, akik az őrsvezetői tisztet látják el, és 10 nevelő. Ez a tá­borlétszám. Később megjön a táborpa­rancsnok, Hüttner Vilmos, a bé­kési járás úttörőtitkára. Mond­ja, hogy a strandon volt, ott fürdik az egész tábor. Minden rendben. Délután fél négy, ma még lesz foglalkozás a fürdés után. Ke­mény munka vár itt a gyere­kekre, amellett, hogy kitűnő nyaralás is egy ilyen táborozás, de ki az aki nem szeretne őrs­vezető lenni? Rang ez, és szép viselni, romantikus, izgalmas. Vezetni egy őrsöt, tanítani őket... A tábor tiszta és rendezett. A fából készült kemping-házak kö­zött sátrak is állnak, ezekben laknak a fiúk. A parancsnok (vagy ahogy ők mondják: a táborvezető és he­lyettese) a programot is felvá­zolják. A célt, amiért kilencven békési gyerek összegyűlt itt. — Felkészítés az úttörőcsapa­tokban szükséges alapvető veze­tési ismeretekre, elméleti és gyakorlati feladatokra. A mun­ka és a tanulás, a pihenés és a szórakozás helyes arányainak kialakítására való nevelés... Egyszerűbben: olyan gyerekeket akar produkálni ez a tábor, akik pajtásaik vezetésére, az úttörőélet szervezésére alkalma­sak lesznek. Reggel hétkor ébresztő, aztán reggeli, kilenctől tizenkettőig elméleti foglalkozások, meg já­ték is néha. Ebéd után strand, aztán újra foglalkozás, este já­ték, vacsora, kilenckor takarodó. Valahogy ilyen egy napjuk ezeknek az őrsvezető-jelöltek­nek, akik most táboroznak Gyo- párosfürdőn. Lehet, hogy mire ez a kis írás megjelenik, már büszke őrsveze­tők valamennyien. De holnapra biztosan. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom