Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-25 / 173. szám

A tagság segítsége 300 ezer forint célrészjegyre Új „köntöst" kap a kondoros! csárda Az utóbbi három év jelentős I fordulatot hozott a kondorosi ' Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezetnél. Ez idő alatt több Új élelmiszerboltot nyitott. a szövetkezet a község különböző részében, melyek legtöbbjét ön­kiszolgáló formában működte­ti. Korszerűsítette vendéglátó­ipari egységeit is. Valamennyi közül kiemelkedik a Csárda Pinceborozó ós Rózsa Sándor egykori búvóhelyének, egy ala­gútnak feltárása, s a nagyké­ménynek megnyitása. Az Idén nagy átalakítást végeznek a csárda termelő részlegeiben az éttermi részben. A csárda kül­ső épületrésze is új „köntöst” kap, olyat, ami a régi kort Idé­zi, vagyis csárdajellegét . eme­li. Egy épület megvásárlásával lehetővé válik, hogy még az idén korszerű cukrászüzemet alakítsanak ki. Erre a célra mintegy 400 ezer forintot Irá­nyoztak elő. Bolthálózatukat is továbbfejlesztik. A lakosság még jobb ellátásáért 300 ezer forint költséggel kialakításra és a negyedik negyedévben átadás­ra kerül a 2. sz. öhkiszolgáló élelmiszerbolt. Hogy az Itt említett korsze­rűsítéseik, átalakítások megvaló­suljanak, ahhoz a tagság anyagi segítségnyújtása önmagában is biztosíték. S ez abból követ­kezik, hogy a szövetkezet igaz­gatósága hónapokkal ezelőtt a tagsághoz fordult. Más szó­val, saját tagjaitól kért anyagi segítséget a szövetkezet, hogy érre az évre tervezett hálózat- fejlesztését valóra tudja válta­ni. És a segítségnyújtás nem maradt el. Egyéves időtartam­ra mjntegy 300 ezer forint ösz- szegben jegyzett célrészjegyet a tagság. Ez biztosíték arra, hogy a kondorosi ÁFÉSZ igaz­gatóságának erre az évre ter­vezett hálózatfejlesztése valóra válik. Balkus Imre Dr. SA3TI I. ZSILAL BÉLA O. mmm tmaíDgosom 2S 25 25 26 25 26 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 2$ 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 26 25 25 25 25 25 25 Rejtélyes emberölés Az alábbiakban ismertetőire kerülő emberölés-ügy bonyolult és rejtélyes volt. Hoíuzű, fárad, ságos munkát igényelt a nyomo­zásban résztvevőktől. Hat esz­tendő távlatából is emlékezetem­ben él az ügy minden részlete; az éjjelt, nappalt összetevő mun­ka, a jelzéseknek, az újabb Ó3 újabb adatok folyamatos ellen­őrzése az egy-egy komolyabb­nak tűnő adat alapján feles Illa, nő, majd szertefoszló remények. Ha a szívós munkát nem is ko­ronázta 3 várt kielégítő ered­mény, s nem írhatom le a tör­ténet végén, hogy a bíróság mi­lyen büntetést szabott ki a tet­teire, mégis ügy gondolok visz­Amiről még sokan nem tudnak Érdekességek a békéscsabai Megyei Könyvtárban GYORSABB TEMPÓBAN ro­han az élet. A gépek megköny- nyítik a munkát. A dolgozók­nak egyre több a szabad Idejük, és a Megyei Könyvtárban vég­zett féléves felmérés is azt bi­zonyítja, hogy többet olvasnak az emberek a tavalyihoz ké­pest. A könyvtárba 3126 beirat­kozott olvasó jár, mintegy 134-el több az 1969-ben beiratkozottak­nál. Ha a kikölcsönzött könyvek számát — az 57 ezer 959 dara­bot — figyelembe vesszük, ki­tűnik, hogy kerek egyezer kö­tettél többet kölcsönöztek ki, mint tavaly. Ez mindenképpen jó pontot jelent nemcsak a könyvtár, de a város és az ol­vasóközönség számára is. CSAK ÉRDEKESSÉGKÉNT említjük meg egy, — a könyv­tár olvasótermében ' megtartott — statisztikai nap eredményeit. A látogatók 57 százaléka diák, 13 százaléka munkás, 12,1 százalé­ka értelmiségi, 11 százaléka egyéb és 0.3 százaléka paraszt volt. Az olvasóterem látogatottsága a nyári Időszakban sem csök­kent. Itt valóban mindenki meg­találja a kedvére valót. Külföl­di és belföldi lapok érkeznek a j könyvtárba, s akinek még ez sem elégíti ki az Igényeit, az bát­rán forduljon Szabad Olgához. — Nem egy érdekes esetünk i volt már — mondja az olvasóte­rem jól ismert vezetőnője. — A a legszebb: Laüsdorf. Az egész hegy köröskörül vár. Bástyafa­lak, tornyok, épületek, természe­tesen templom is. Ma is lakott. Ahogyan vonatunk félkörben megkerüli, olyan érzésünk van, mintha Disney-Land-ban jár­nánk. • * * A mesés fekvésű Wörther-ta­von vitorlások imbolyognak, motorcsónakok szágudoznak. A sötétzöld fenyökoszorúk mögött hófödte csúcsok tépik apró fosz­lányokká a beléjük akadó szür­ke felhórongyokat. A táj szép­sége fényképezőgép nélkül is megmarad. • * * Klagenfurt után jöttek a „vámosok”. Azért írom idéző­jelben, mert csak benéztek a fülkébe, letisztelegtek, udvaria­san jó utat kívántok és kész. Mi Valahogy nem ehhez vagyunk szokva... • * • Azt még külön is meg kell említeni, hogy egy fülkében utaztunk a „Kék Nővel” (ígv hívtuk magunk között, de neki a felsőruhája volt kék.). A hölgy egy két lábon járó ékszerki rakat volt, de a vámosok mégse írat­tak fel vele semmit a vámcédu­lára. Felületesek ezek a nyugati vámosok. Mi, bizony felírtuk a kétszáz forintos jegygyűrűnket Ólasz földre érkezve, Tarvi- sionál még sóik volt az öreg hó, de ez hamar elfogyott és beljebb haladva már egészen otthonosan éreztem magam: az ablakból ki­tekintve lábon álló kukorica- szárat láttam. * « * A gyermekláncfű már régen elvirágzott, a gyerekeik itt is próbálják szép termésbébitáját egyszuszra lefújni. Ernyő koro- nájú fenyőfák szegélyezik az utakat, mind több a virág, eny­hül az idő, közeledünk a tenger­hez. És aztán csak a tengertől ellopott úton robogunk a nász­utasok álomvárosa: Velence fe­lé. * * * Velence leírásához kevés a szó, azt látni kell. Magam is so­kat olvastam róla, de a szemé­lyes találkozás minden képzele­tet felülmúl. És még egyet: a nyüzsgő forgatag, a nemzetközi hangzavar azt bizonyítja, hogy Velence nem a velenceieké. An­nál inkább is nem, mert Velen­céből a velenceieknek csak a munka, a külföldiek kiszolgá­lása jut E városiban csak a tengervíz illata dominál. Nincs smog, az autók kint maradnak a város szélén. Itt csak gyermekkocsi­val lehet közlekedni, a sikáto­rok alig méteresek, a szemben lakók minden különösebb nyú1- tózkodás nélkül kezetfoghatnak. Eev ..lekötésű” vasalódps-öka két ablak között még a Sóhajok- hídját is pótolhatja ... A szemétnek, hulladéknak is előkelő sors jut: papírzsák nagy­ságú, füstszínű nylonzsákokban fejezik be pályafutásukat. A te­le zsákokat a házak elé rakják, a köztisztaságiak összeszedik és minden teli zsák helyett ott­hagynák a kilincsen egy üresét. Nem rossz megoldás. (Folytatjuk) O. Kovács István könyvtáj. közvetítésével jó né­hányon tanultak idegen nyelvet. Most például egy a Kner Nyom­dában dolgozó fiatalember ara­bul tanul, méghozzá angol—arab szótár segítségével. — ÉRDEKLŐDÉS VAN a szá­mítógép kezelése és a programo­zási ismeretek szerzése iránt is. Egy másik olvasó kívánságára összeállítottuk azoknak az el­hunyt híres embereknek a név­sorát, akik Békés megyéből szár­maztak. A jegyzék elkészült. Mintegy 63 névvel találkozunk, köztük Khován Kálmán zenetör­ténész, Kulich Gyula, Somló De­zső forradalmárok Csurka Pé­ter író, Dundler Károly, az 1919- es gyulai direktórium vezetője, Erkel Ferenc zeneszerző. Nem­csak a könyvtár olvasóinak nyújtunk segítséget. Nemrég a Dán Királyi Könyvtár kereste fel a békéscsabai Megyei Könyv­tárat azzal a kéréssel, hogy állít­sa össze az itt levő dán művek — különös tekintettel Andersen munkásságára — jegyzékét Az óhajnak eleget tettek. — Tudomásunk van arról, hogy a MAFILM dokumentum­filmet készít városunkról. Lip- ták Pál, a könyvtár igazgatója reagál: — Igen. Felkeresett levelével a film rendezője, Paulusz Ala­jos. A birtokunkban levő forrás­anyagot a MAFILM rendelkezé­sére bocsátottuk. AZ ÉPÜLET MÁSIK RÉSZÉ­BEN található az ország első ze­nekönyvtára. Nagy a forgalma. Az 1970-es félévben 3482 ven­dége volt. Tizennégy éven alu­liak mesét, prózát hallgatnak, míg a diákok, értelmiségiek, munkások, főleg a komoly zene kedvelői. A zeneiskolába járó fiatalok és a zenekönyvtér kö­zött aktív kapcsolat él. Nem rit­ka az olyan esemény sem, hogy külföldi látogatók kopogtatnak az ajtón. Egy 29 tagú francia csoport például egy egész napot töltött a könyvtárban. De voltak német, szovjet látogatók is. ZENEI TÁRGYÚ KÖNYV nemcsak a nagy olvasóteremben van, de itt is várja egy kis gyűj­temény az érdeklődőt. Az új lemezek beszerzése sem gond ma már. Például a DECCA — az ismert nyugati lemezkiadó — rendszeresen küldi nagy sikerű felvételeit, és ezen túl, a közön­ség igényeinek megfelelően to­vábbra is hónaponként bővül a könyvtár lemezkészlete. Zsíros Judit sza erre az ügyre, mint nyomo­zó pályám legtanulságosabb bűnügyére, melyből gyakorlott nyompzó létemre Is sokat ta­pasztaltam. 1964 tavaszán a megye egyik nagyközségében a férfiak és nők nagy része a határban, a földeken és a kertekben mun­kálkodott. A község szélén hú­zódó Görbe utcában is a legtöbb ház kapuja zárva volt. Csak né­de ni női itthon, pedig neki az a ház megfelelő volna. Magáról ugyanazt mondta el, amit a töb­bieknek, akikkel az utcában és a környékén a házvásárlás! szándék alkalmával beszélt. Tizenhét óra körül elköszönt Nagynétól, kerékpárra ült és to­vábbhajtott. Az utcabeliek már rég elfelejtették volna az ismeret­len házvásárlót ha a következő nap eseményének megdöbbentő hányná! volt nyitva, ahol az Idő­sebb asszonyok, a beteg férfiak és a gyerekek tartózkodtak ott­hon. 1964. május 6-én délelőtt 11 óra tájban a Görbe utca 5 szá­mú ház kapuja iS zéflva yotfy A$ utcára nyíló falusi ház egyik ab­lakába látszólag hiába helyezték „Ez a ház eladó” feliratot. A ház résztulajdonosa s egyben lakója, Bokor L»ajooné, férjétől külön élő gyermektelen, 42 éves asszony kint dolgozott a határ­ban, a tez vlrágkertészetében. A szomszéd házban lakó asszony, amikor kinézett az utcára, egy ismeretlen férfit pillantott meg, aki a kerítésre könyökölve, hosszasan nézett be Bokorné ud­varára. A magas, sovány arcú, zakóban és kalapban levő ember mellett egy kerékpár volt, a ház kerítésének támasztva. Az asz- szony megkérdezte a férfitől, ta­lán házat akar vásárolni? Az is­meretlen nem válaszolt. Az aoz- szony tovább folytatta: — Bo- korné nincs itthon, majd csak délután 5—6 óra körül tér haza a munkából. Ezután a férfi anélkül, hogy bármit is szólt volna, felült a kerékpárra és továbbhajtott. A szomszédasszony pedig visz- szament a házba ás tovább vé­gezte munkáját. Az ismeretlen kerékpáros nem távozott el a környékről. A délután folyamán még három eladó házhoz tért be. Az egyik helyen hosszasan elidő­zött. Ott nyulakat tenyésztettek és a háznézés közben erre fel­figyelve elmondotta, hogy ő is nyúltenyésztő, Budapest közelé­ben lakik, s minthogy nyúlte- nyÓ5ztését tovább akarja bőví­teni, le akar költözni az Al­földre. Ezt a községet szemelte ki új lakóhelyéül, amennyiben megfelelő házat tud vásárolni. Délután 3 óra körül ismét köze­lebb került Bokorné házához. A csaknem vele szemben levő ház­ba tért be. Nagy Lajosékhoz. Az otthon levő Nagyné nevű idősebb asszonnyal elbeszélge­tett. Az ismeretlen elmondta új­ból, hogy házat akar venni meg akarta nézni Bokorné házát is, valósága eszükbe nem juttatta volna. Bokor Lajosnénak a köaiég- ben élő nővére, Hajós Gáborné látogatóba ment a húgához az­nap. A beteges, de egész nap dolgozó asszonynak egy kis főtt ételt vitt. Az utcaajtót nyitva találta, majd a ház konyháját is. A belépéskor eléje táruló lát­vány rettenetes volt. Húgát a földön vértóc&a mellett, elvágott nyakkal, holtan találta. Rémül­tén rohant a szomszédba. Mi­után a özomszéd is meggyőző­dött a rémült asszony által kö­zöltek valódiságáról, azonnal je­lentette az esetet a helybeli rendőrkapitányságnak. A rendőr perceken belül meg­érkezett a házat a helyszíni szemlebizottság kiérkezéséig őrizte. A helyszínt tüzetes vizsgálat alá vették. A konyha- asztalon levő ébresztőóráról, mely a helyszíni szemle időpont­jában már állt, következtetni lehetett a bűncselekmény idő­pontjára, mely az orvosszakér­tők megállapításával megegye­zően az előző nap 20—22 óra kö­zötti időre esett. A hozzátarto­zók szerint a tálcásból semmi sem hiányzott. A feldöntött szék, az elhalt fején lévő ütői­től származó nyomok arra utal­tak, hogy az asszonyt váratlan támadás érte és a földre zuha­nása után késsel ölték meg. A konyhában levő másik szék mellett rövidre szívott, eltaposott három cigarettavéget ós három cigarettának megfelelő mennyi­ségű cigarettahamut találtak. Ebből — minthogy Bokorné nem dohányzott — arra lehetett kö­vetkeztetni, hogy az ismeretlen látogató, s feltehetően a bűn­cselekmény tettese huzamosabb ideig tartózkodott a helyiség­ben, hogy dohányzik és cigaret­tát nagy valószínűséggel szipká­ból szívta. (Folytatjuk) BÓÉSHmiSS 5 1970. JÚLIUS 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom